Építők Lapja, 1953 (51. évfolyam, 4-44. szám)

1953-02-28 / 4. szám

m Kalocsai István főmérnök és Solymosi építésvezető, a 61/2. (Nyíregyházi Magasépítő) fiatal dolgozói lelkes emberek. Merészen k­ezdeményeznek, nem félnek az új utaktól. Amikor megkapták a debreceni tervező iroda tervét a nyíregyházi irodaház építésére, s­o­ra tízhónapos határidőt írtak elő, elhatározták, hogy gyorsabban készítik el, két hónappal előbb fejezik be a munkát. Nem a levegőbe beszéltek, az elhatározásnak szilárd alapot teremtettek. A műszaki tudás, a szovjet módszerek tanulmányozása az alap, amellyel sikerült leküzdeni­ük azt az idegenkedést, amely annak következménye, hogy a vállalatuk még eddig nem dolgozott toronydaruval. Maga a tröszt is aggályoskodott emiatt, hogy nincs tapasztalatuk és így majd nem tudják kihasználni a darut. Való­ban, a tröszt munkahelyén sokan hadilábon állnak a munkaszer­­vezéssel és ezért nem aknázzák ki a gépek teljes erejét. Az iroda­háznál még csak az alapozási munkák folynak, de a toronydaru átlagos kihasználási foka máris magas A daru emeli ki a konténerben iparvágányon odaszállított téglát és rakja egyenesen a kőműves keze ügyébe. Az építkezés vezérgépe a daru. Úgy ter­vezték meg az építkezés ütemét, hogy a daru kapacitásához iga­zítják a brigádok munkáját. Ezért az adogatóval és terítővel dol­gozó tíz kőműves naponta 22.000 téglát tud beépíteni. A költségek csökkentéséhez jelentősen hozzájárul a konténe­­rezés, mert a téglagyári kemence szájától az iparvágány és a daru segítségével egyenesen a kőműves kezébe jut a tégla. Ezzel a szál­lítási költségekből komoly megtakarítást tudnak elérni. Mindez egymagában is pontos, körültekintő munkaszervezésbe vall, mégis hangsúlyozni kell azt a három új elgondolást, amely az építkezésen érvényesül. Egyik: vasbetonpilléreket előregyártva ké­szítenek, másik: 2x1 méter nagyságú előregyártott födémet csi­nálnak a folyosók fölött. Legnagyobb horderejű a harmadik elgon­dolás: a téglabetétes födém gerendahosszban történt előgyártása. A nagyelem alkalmazása — az irodaház körül épülő lakásokat is figyelembe véve — egyhónapi határidőmegrövidítést tesz lehetővé. Az anyagban, munkabérben és szállításban elérhető megtakarítás­sal együtt ez évi 212.000 forint költségmegtakarítást jelent. íme: az Újítás : Az építésügyi minisztérium 1948-ban kötelezően elrendelte a vasbetongerendák közötti téglabetétes födémek al­kalmazását. E födémszerkezet kivitelezése jelenleg kétféleképpen történik: vagy helyszíni betonozással, vagy kb. 90x60 cm nagyságú előregyártott kiselemekkel. A régi kivitelezési technológia akadályozta eddig a toronydaruk gazdaságos kihasználását az ilymódon készülő épületeknél. A to­­ronydaru teljesítménye az emelendő teher súlyának és a ciklus­időnek a függvénye. A ciklusidő azonban nem rövidíthető le kor­látlanul. A teljesítmény tehát elsősorban az emelendő teher nö­velésével fokozható. Ezen megállapítás a téglabetétes födém kivi­telezésére is fennáll. A toronydaru alkalmazása esetén megoldandó probléma volt az egyébként korszerű téglabetétes födémlemez átalakítása előre­gyártható elemmé úgy, hogy a statikailag csak egyirányban teher­bíró téglabetétes födémelem­ű többlet vasbetét bedolgozása nél­kül az emelési és elhelyezési időszak alatt a vasbetongerendák ten­gelyeivel párhuzamos irányban is ellenálljon a fellépő erőhatá­soknak. ÚJ MÓDSZEREKKEL ÉPÜL A NYÍREGYHÁZI IRODAHÁZ Ez statikailag megoldható probléma. A téglabetétes lapok ke­resztmetszeti tényezőinek növelésével hosszirányban is teherbíróvá alakíthatók át. Tekintettel arra, hogy a hosszirányú teh­erbírás csak átmeneti követelmény és ideiglenes jellegű, a keresztmetszeti té­nyező megnövelését úgy kell elérni, hogy az emelés alatt az ön­­súlynövekedés a hasznos teher rovására legminimálisabb legyen.­­ A vázolt elvek alapján létrehozott téglabetétes nagyelem a kö­­vetkező előnyöket biztosítja: 1. A toronydaru gazdaságos kihasználását. 2. Gépesített előre­­gyártást. 3. A teherhordó vasbetércek egyharmad részét feleslegessé teszi. 4. Minimumra csökkentik a fizikai munkát mind a szalu­­tásnál, mind az elhelyezésnél. 5. Meggyorsítja az építkezések tech­nológiai folyamatát. 6. Határidőlerövidítést eredményez.­­i \. jelű rajton bemutatott megoldás a következő: A gő­zö­léses eljárással (tíz darab egymás fölött) készül (á)i vb. gerenda kiosztásától függően 80—94 cm szélességű és fb) a traktus felsz­­távolságának megfelelően 4—5—6 méter hosszúságú (1) téglabetétes nagyelem. Ehhez erősíti közvetlenül az emelés előtt a keresztmet­­szeti tényező ideiglenes megnövelését biztosító, a rajzon feltünte­tett méretű lemezkon tervet. Az új módon kiképzett nagyelem emelése előtt a felfüggesz­tési helyeken fúrt (11) lyukakba akasztjuk a (13) kötelzet (12) horgait. Felfüggesztése a toronydaru (14) macskája­a kétfélekép­pen történhet: vagy úgy, hogy egy-egy kötél az átlós lyukt köti össze (A ábra), vagy úgy, hogy a szemben lévőket (B ábra). Az előbbinél a lemez hossz- és keresztirányban is egyaránt billent­hető, utóbbinál csak keresztirányban. A különböző hosszúságú elemekhez tartozó konténerek átlag az­etemsúly tíz százalékát adták. Egy öt méter hosszú nagyelem összsúlya konténerrel együtt 700 kilogramm. Tehát egy darab nagyelem emelése még nem biz­tosítja a toronydaru teljes kihasználását. Az A jelű rajz a B nagyelem elhelyezési pillanatát is szem­lélteti. A (18) vb. gerendákat eredeti kiosztási helyétől öt cm el­tolással kell előzetesen elhelyezni. A toronydaru az első elemet az első gerenda előzőleg egyenletes támaszkialakítás miatt cement­habarccsal kikent hornyába illeszti centiméter pontossággal, mi­­nimális emberi irányítás mellett. A második támaszul szolgáló vb. ge­rendát kézi öt centiméteres csúsztatással a lemez második hornyá­hoz illeszti. Az első elem lekapcsolása után kerül sor az előbbihez hasonló módon a második elem elhelyezésére. Míg a daru a kö­vetkező elemekért megy, az elhelyezést irányító segédmunkások a huzalokat elcsípik és az üres konténereket a következő emelés után a daru viszi az előregyártott elemek tárolási helyére. ti az újítás é­s az alkalmazásával párosuló munkaszervezés jelentősen meggyorsítja az építkezést, tehát csökkenti a költsé­geket. Ennek a munkaszervezésnek megfelelően szükséges szer­vezni a versenyt is, különös figyelemmel arra, hogy a brigádok úgy tegyenek felajánlást, hogy ne csak az egyik, vagy másik, ha­nem valamennyi munkafolyamat megrövidüljön. Az egész építkezés így fejeződik majd be nemcsak a tervezett, hanem annál rövi­­debb idő alatt. Különös örömet jelent... (Levelezőnktől.) Nekünk, a Ke­­lenföldi Épületszerelő V. dolgo­zóinak különös örömet jelent, "hogy elkészítettük az első európai ■tetreptomlcin gyártó vegyi üze­­­met. Pedig voltak időközben ne­­hézségek is, de azokat kemény helytállással, az értelmiségi dol­gozókkal összefogva, kollektív munkával leküzdöttük. Kötelessé­günk teljesítésében az a jóleső tudat is segített bennünket; az a gyógyszer, amelyet ebben az üzemben fognak gyártani, a dol­gozók egészségének megóvását szolgálja, tehát mielőbb be kell fejeznünk munkánkat. Szabó Miklós fűtésszerelő, Kelenföldi Épületszerelő V. "A szaklap bírálata nyomán (Nem harcoltam keményen.) Az Építők Lapja február 13-i számában Tégla Berci megbírálta­­az Épületvilágításszerelő Válla­­jfet sportfelelősét, hogy a válla­latnál a sportmozgalom téli ál­­mát alussza. A bírálat helyes­t elfogadom. Hibás vagyok, hogy nem har­coltam keményen a sportmozga­lom akadályainak a megszünteté­­séért. Remélem, az Építők Lapja­­bírálatát a vállalat vezetősége , is megszívleli, s ezentúl szívügyé­nek tekinti a sportmozgalmat. Bagi András sportfelelős Épületvilágítás szerelő V. Huh, micsoda mate­matikai rejtelmei van­nak manapság egy építőipari vállalat pénz­­ügyi részlegének!... Megvizsgáltam a pécsi­­ *73/3. vállalat pénzügyi­­ mérlegét. Ebből akar­­­­tam megállapítani, ■hogy az elmúlt évben ■ vájjon takarékoskod­tak-e, s ha igen, meny­nyit, miből, hogyan? Sándor Alajos, a ..vállalat főkönyvelője felém tárt egy lepedö­■ nyi kimutatást, mely megmutatta, a sok tu­­tat építkezés termelési­­ értékét és a ráfordított • összegeket is. Nos, e ■ kettős adatok össze­­­­g­ezésének eredménye­ként a lepedényi ki­mutatás alsó sarkában piros tintával írott szám húzódott meg: 1 1 millió 329 ezer fo­­tint. Ez önmaga hir­dette, hogy a vállalat az elmúlt évben az előírt 3 százalék he­lyett csak 2,1 százalé­kos akkumulációt ért el. S miközben ezen gondolkodtam — úgy magamban félhango­san — egyre szilár­dabb lett a meggyőző­désem, hogy ez a vál­lalat sem sokat törte magát a takarékossá­gért, az újításokért, Balázs Károly, mű­szaki előadó önérzeté­­ben sértetten tartotta Wiém anyagtakarékos­ságuk dokumentumait. Fehéren és feke­tén bizonyította, hogy 1952-ben pontosan 470.520 forint értékű különböző építőanyagot takarítottak meg. El­mondotta még, hogy a kimutatáson kívül, a kokszolómű építkezé­sén 32.000 forintot, a nagyatádi építkezésen pedig közel egymillió forintot takarítottak meg a felvonulás át­tervezése során. Alig jutottam léleg­zethez, megrohant az újítási felelős is és előtárta, hogy 197.355 forint megtakarítást értek el a múlt év fo­lyamán bevezetett újí­tásokkal. Takarékoskodtak, újí­tottak közel 700.000 fo­rint értékben. Miért nem mutatkozik ez a vállalat pénzügyi mér­legén? Hja! — sóhajtott na­gyot a műszaki osz­tály egyik munkatársa, s a nagy probléma megvilágítására hosz­szú és izgalmas rész­letekkel tarkított el­beszélésbe kezdett. A vállalat múltévi építkezéseinek közel 80 százalékát rezsiben végezte. — Rezsiben?! — kérdezhetitek jogos megdöbbenéssel. — Igen, rezsiben. Az említett munkák ugyan­is javarészt terv és költségvetés nélkül ké­szültek. A beruházó vállalatok és az épít­tetők tehát nem költ­ségvetési tételek, ha­nem a tényleges rá­fordítások alapján fi­zettek az elvégzett munkáért, így már megértet­tem a dolgot és csak helyeselni tudom, hogy a vállalatok, építkezé­sek vezetői szigorúan ragaszkodva a minisz­teri utasításhoz, nem kezdenek ezentúl tel­jes tervdokumentáció és végleges költségve­tés nélkül, így aztán nem for­dulhat elő az sem, hogy a 21 millióra szerződött építkezés 27-be kerül, mint Nagy­atádon, egymilliós megtakarítás ellenére is. Ezt a kérdést azért bogoztam ilyen rész­letesen, mert olcsób­ban, jobban, gyorsab­ban akarunk építeni. Ennek egyik fontos út­ja pedig az, hogy a vállalatok, építkezések mérni, ellenőrizni tud­ják, hogy gazdálkodá­suk valóban gazda­ságos-e. Tehát minden építkezés befejeztével, minden év lezártával ki tudják mutatni, hogy milyen anyagból, mennyit a munkaszer­vezéssel, tervfelülvizs­gálattal, hány forintot takarítottak meg nép­gazdaságunknak. Íme, a kérdés nem is olyan bonyolult, mint amilyennek ez­­időszerint egyes ve­zetők ezt feltüntetik. TÉGLA BERCI­ K KÉRDÉS NEM 1­­ÓLUK BONYOLULT építők lapja Érdemes volt becsülettel helytállni a munka frontján Nap mint nap jönnek szerkesztőségünkbe levelek, melyekben a dolgozók arról számolnak be, hogy a jól végzett munka után hogyan töltötték a megérdemelt pihenést, hogyan élvezték a tél örömek üdülőinkben. Mind több és több dolgozó jut üdüléshez, , ahol pártunk jelszava, hogy: „legfőbb érték az ember” a leg­messzebbmenőkig érvényesül", — írja levelében Némethi János, a Hajdu-Biharmegyei Tatarozó és Építő Vállalat dolgozója. Máté Béla, aki szintén a Hajdu-Biharmegyei Tatarozó és Építőipari Vállalattól volt Mátraházán üdülni, a következőket írja az ott eltöltött időről: „Én sokat tapasztaltam és sok termé­szeti látványban volt részem. Meglátogattuk a környező üdülő­ket, amelyekben szintén ötszöri étkezés van naponta­, azonkívül színház, mozi és kul­túrel­őad­ások, s a társalgótermekben gyö­nyörű könyvtárak. Sí- és ródiiversenyeket rendeztünk, melyből első díjat is nyertem!” „A bőséges étkezés (naponta négyszer­ többfogásos ebédek és vacsorák) a kollektív kirándulások, társasjátékok és egyéb szórakoztatások mellett véleménykutatást is rendeznek, hogy mindenki elmondhassa észrevételét, javaslatát, a kiszolgál­ással, orvossal, ápolással, fürdővel stb. kapcsolatban” — írja levelé­ben Antal Ferenc kubikos. Csordás Károly, a nyíregyházi Tiszamenti Vízműépítő Vál­lalat sztahanovistája életének egyik legjelentősebb eseményéről ír Galyatetőről: „Maga Rákosi Mátyás elvtárs látogatott meg január 1-én bennünket. Sokat beszéltünk neki munkánkról, s eredményeinkről a 17 híres szuhaká­llói bányász elvtárssal együtt. Eggyé forrtunk össze mindannyian és éppen ezért nehéz volt a válás, örülhet és büszke lehet az a dolgozó, aki ilyen megtisz­teltetésnek egyik részesévé válik. Megfogadom: munkahelyemen még becsületesebben, teljes testi és értelmi erőmet latbavetve fogok dolgozni, hogy elősegíthessem szocialistái hazánk építését.” 1953 február 28. Legelőször a bizalmi beszélt nekünk a minisztertanács és SZOT határozatáról Jóleső látvány ez, ami a nyír­­egyháza-szabadságbokori épít­kezésen fogad bennünket. Az épületek falain méteres fehér betűk és szemléltető rajzok fi­gyelmeztetnek a balesetelhárítá­si óvórendszabályok betartásá­ra. Külön falitábla foglalkozik a munkásvédelmi hírekkel és feladatokkal. Mindebből arra le­het­­következtetni, hogy az épí­tésvezetőség és a műhelyi bizott­­ság szívügyének tekinti a mun­­kás­védelmet Ám a jó írásos bal­esetelhárítási propaganda — csak fél bizonyíték. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a dolgozók mennyire­ is­merik a munkásvédelmi rende­leteket, teendőiket a baleset megakadályozása érdekében. Feltettük a kérdést többek kö­zött Gyurcsán Erzsébet elvtárs­nőnek is: — Ismeri-e elvtársnő a mi­nisztertanács és a SZOT hatá­rozatait az üzemi balesetelhárí­­tásról? — Igen, ismerem, legelőször Kádár szaktárs, a szakszerve­zeti bizalmi beszélt nekünk róla, bizalmi­ csoportérteke­zlet­en. Az­óta pedig a munkásvédelmi tan­folyamokon alaposabban is meg­ismerkedtünk a határozat lénye­gével és tartalmával. Beszélgetéseinkből, vizsgáló­­dásaink­ból kitűnt, hogy a 61/2. vállalat vezetősége és üzemi bi­zottsága nagy gonddal és lelki­ismerettel végezte el a határozat ismertetése és végrehajtása kö­rüli teendőket. Scheibli elvtárs elmondta — s a jegyzőkönyvek, határozatok felmutatásával ad súlyt szavá­nak , hogy közvetlenül a ha­tározat megjelenése után, az üzemi bizottság ülésén, az össz­­b­i­z­a­l­mi­­ér­tekez­le­ten fogl­a­lkoz­t­a­k azokkal a feladatokkal, amelyek a határozat végrehajtása érde­kében előttük állanak. Teljes lendülettel hozzálátott mimikájához a szabadságbokori műhelybizottság is. Bizalmi háló­zat segítségével megszervezték a határozat­ ismertetését, min­den brigádban megválasztották a munkavédelmi megbízottat, megindították a balesetelhárítási előadássorozatot. Feltárták a helyi veszélyforrásokat, s ott a helyszínen elhelyezett felirato­kon, plakátokon közölték a balesetek megelőzésének módo­zat­aiit. Munkájaik gyümölcsöző volt — ennek bizonyítéka, az, hogy a munkahelyen egyetlen komoly baleset nem fordult elő. A dolgozók egészségének, testi épségének megóvására irá­nyuló gondos munka is hozzájá­rult ahhoz, hogy ez építkezés eddigi terveit teljesíteni tudta. Hozzájárult a versenymozgalom fellendüléséhez is, amelynek keretéb­en olyan, nagyszerű ered­mények születtek január hónap­ban, mint az ifj. Déncs Lajos brigádjáé, akik a Korvács-bri­­gáddal folytatott nemes vetélke­désből győztesen kerültek ki, s havi tervüket 1076 óra helyett 776 óra alatt teljesítették. Egymillió forinttal csökkentik az építési költséget A 24/3. Vállalat debreceni gördülőcsapágy-gyár építkezé­­­sén olyan tervet készítettek, amelynek alapján a beépítésre­­ előirányzott összegből egymillió forintot lehet megtakarítani. • A műszaki vezetők kezdeményezése példamutató, mert meghat­­­tározott, ellenőrizhető célt tűzött ki, hogy mennyivel csök­­­­kentik az építési költséget. A műszaki vezetők ugyanis még gyakran abba a hi­­­bába esnek — különösen egy-egy új mozgalom indulásánál,­­ — hogy általános fogadalmakat, általános ígéreteket tesznek,­­ melyek meglehetősen homályosak és nem derül ki belőlük,­­ hogy tulajdonképpen mit is akarnak tenni az olcsóbb, jobb,­­ gyorsabb építkezés érdekében? Kövessük tehát a 24/3. Vállalat műszaki vezetőinek pél­­­dáját és világos, az adottságok felmérésén alapuló célban je­­­­löljék meg a költségcsökkentés mértékét! ! Harminckét újítás sorsa Üzemi bizottságunk felülvizs­gálta a vállalat újítási bizottsá­­gána­k munkáját és a következő­ket állapította meg: Az újítási bizottság 1952 no­vember 13-án 32 elfogadott újí­tási javaslatot adott át a mű­szaki vezetőségnek, hogy szá­mítsák ki, milyen megtakarítást eredményez. Három hónap telt el és ez alatt az idő alatt a mű­szaki vezetőség csupán két újí­tás árkalkulációját készítette el, a többi harmincét nem. Azzal a kifogással — „nincs ember, aki foglalkozni tudna vele” — he­­vertetik m­ár három hónapja fiókjaikban az újításokat. Rákosi elvtárs legutóbbi be­szédében felhívta a műszakiak figyelmét arra, mennyire fontos, az újítási mozgalom felkarolása ötéves tervünk tel­jesítésének meggyorsítása érdekében. Meg­említette azt is, milyen nagy kárt okoznak népgazdaságunk­nak azok, akik nem igyekeznek® dolgozók által beadott újításokat bevezetni és elterjeszteni a munk­ahel­yeken. Úgy látszik, műszaki vezető­ségünk nem tanult Rákosi elv­társ beszédéből, mert egyáltalán nem törekednek az újítómoz­galom felkarolására és népsze­rűsítésére. Ezzel a magatartá­sukkal elveszik az újítók kedvét is. Munkács­ József VB-elnök, 28/2. Építő­ipari Vállalat. ­­p-Új szakmai folyóirat Március elején megjelenik a „Mélyépítés’', a­­ mélyépítőipar dolgozóinak műszaki és gazda­sági szaklapja. Ismerteti a fejlett szovjet technikát, foglalkozik az anyagtakarékossággal, a minőség megjavításának kérdéseivel, a munkahelyek szervezésével. Megjelenik havonként, képek­kel, 16 oldal terjedelemben. Elő­fizetési díja egész évre 6 Ft, fél­évre 3 Ft. Az előfizetéseket a Posta Közpnti Hírlapiroda 81.229 sz. befizetési számlájára kell be­fizetni. Helyreigazítás Az Építők Lapja február 13-i számában „Használjuk ki job­ban a gépeket” című cikkben értelemzavaró sajtóhibák kerül­tek be. „Az Inotai Erőmű épít­kezésen közel 2000 lóerőt képvi­­selő villanymotor van tartalék­ban." Ez a mondat helyesen így hangzik. ..Az Inotai Erőmű épít­kezésen közel 200 lóerőt képvi­selő villanymotor van tartalék­ban." A cikk utolsó bekezdésében pedig „gépészkezelő iskola" he­lyett „gépész továbbképzés isko­lát” kellett volna írni. Nyomdai elírás következtében lapunk február 13-i számában kétszer is tévesen szerepel a 43/3. Vállalat neve. Amit „A párthatározattal fordul szembe, aki nem törődik a munkásleve­­lekkel” című cikkünkben Gyenes József kőműves panaszos ügyé­vel kapcsolatban írtunk, az a 42/1. Vállalat igazgatójára vo­natkozik. A Kenyérmező­ utcában a 42/3. Vállalatnak van szállása, a bírálat tehát ennek a vállalat­nak az igazgatóját illeti. Vakolókőművesek! Ismerjétek meg a vakológépet alkalmazzátok bátran, mert a nehéz fizikai munkától mentesít­és a munka termelékenységét növeli ! *

Next