Építők Lapja, 1958 (56. évfolyam, 1-11. szám)

1958-01-31 / 1. szám

AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐ­AN­YAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A SZÁLLÍTÓK ORSZÁGOS GONDJAI Ismételgetni kevesen szeret­nek, mi sem szeretünk. Mégis meg kell tennünk, bár rész­ben már írtunk az alantiakról És az ismétléstől az sem tart vissza bennünket, hogy a kér­dések, melyekről a szállítók beszélnek, napirenden vannak, például az Építésügyi Minisz­térium kollégiuma előtt. Az idő múlik és gépkocsi­­vezetőinknek, vagy szerelőink­nek egyre nehezebb meg­magyarázni, hogy például a felvonulási épületek mellett a legtöbb helyen miért nincs még ma sem a gépkocsik javítására, karbantartására alkalmas hely, vagy hogy a generálvállalatok miért nem javítják meg az építkezésekhez vezető utakat, miért fizetnek ehelyett inkább harmadával magasabb fuvar­­költséget, többek között válla­lati nyereségük terhére. Ember és népgazdasági vagyon egyszerre és nagy arányokban megy tönkre azért, mert még egymás között sem rendezték építőipari vál­lalataink az építkezésekhez vivő utak és a szállítási ki­­rendeltségek kérdését. Példát ragadtunk ki a szál­lítóknak a hónap közepén az Építésügyi Minisztérium­ban tartott értekezletéről, ahol igen határozottan és tegyük hozzá, helyesen foglaltak állást a szállítók, hogy az építkezési utak karbantartásá­val előzetesen és rendszeresen kellene törődni. Akad más rendezendő építő­ipari szállítási probléma is. El­hangzott például, hogy a kő­bányák sokat segíthetnének a vasútnak. A vasút ugyanis, mint ismeretes, ősszel bonyo­lítja le a legnagyobb forgal­mat. Ebben az időben igye­keznek tervüket teljesíteni a kőbányáik, arra törekednek, hogy minél több követ adja­nak az országnak még a téli időszak beállta előtt, amikor amúgy is nehezen, vagy egy­általán nem tudnak termelni és a nagyjavítások elvégzése miatt egyébként is leállnak. A vasút ősszel nehezen ad szállítóeszközt, vagy ha ad, esetleg talán éppen más építő­ipari szállítást halaszt el, mert minden kívánságnak úgysem tud eleget tenni. Ezért meggondolandó a vasútnak az a kérése, hogy a kőbányák adjanak lehetőséget teli szállításra is. Lépcsőzete­sen igényeljék a szállításokat Természetesen tisztában va­gyunk azzal, hogy ez a kőbá­nyák részéről télen, a csúszós, fagyos időben, amikor dolgo­zóik döntő többségének szüne­tel a munkája, rendkívül ne­hezen megoldható. Ezért írtuk azt, hogy meggondolandó. Látni kell azonban a dolog másik oldalát, éspedig azt, hogyha a kőbányák vezetői­­ törekednének téli szállítások­ra, azzal rendkívül nagy szol­gálatokat tennének népgazda­ságunknak, dicsérendő mun­kát végeznének. És az ezzel kapcsolatos elismerésnek la­punk is helyet adna. És most kilépünk az építő­ipar köréből és a vasúthoz for­dulunk. Az előbbiekből láthat­ják, hogy iparunkban azokat a megoldásokat keressük, amelyekkel az egyéb országos problémák megoldásában, így a vasút munkájában is segít­hetünk. Cserébe azonban az építőipari vállalatok a követ­kezőket kérik. Ismét az őszi csúcsforgalmi időre gondolunk elsősorban. Múlt évben például a Tata­bányai Cementgyár termékei­nek szállításához napi 80— 100 kocsi kellett volna. Kap­tak helyette naponta 60—70 kocsit. Vasárnapra, mikor ezt a vasút is könnyebben meg­tehette, pótolta ugyan az el­maradást, de ez legjobb eset­ben is csak félmegoldást je­lentett. Itt ugyanis ismét leg­drágább értékünket, az em­bert kell óvnunk. A cement­gyári munkás hétközben egészségügyi szempontból rendkívül nehéz körülmények között dolgozik. Kell tehát a vasárnap. Akkor levegőzteti a tüdejét, pihenteti szívét. Ezt­ a vasárnapot veszi el tőle a­ vasárnapi rakodás. * Természetesen belátjuk azt­­ is, hogy például éppen Tata-­­bányán és ősszel a szénszállí-f tásra sok kocsit ki kell állí-| tani hétköznap. De bizonyára» jut még máshonnan is kocsi,­ ha a MÁV központi kocsi-­ intézősége állandóan körülnéz, és a kocsikiállítást egyenlete-» sebbé teszi. Amint azt az ér-! tekezleten kérték az építőipar­­ dolgozói. Jól sikerült értekezlet volt,­­ nagyban hozzájárult a prob-­­lémák megvilágításához Só­­­­lyom Mihály, a Szállítási­­ Igazgatóság igazgatójának be-1 vezetője és Almási Ágoston-­ nak, a Szállítási Igazgatósági forgalmi osztálya vezetőjének* a beszámolója. De az értekez-* let eredményességét — amint­ az befejezésképpen elhang-­ zott — az fogja igazán meg-| mutatni, ha fél év múlva a| következő megbeszélésen az | előbb említett és az értekez-? létén elhangzott problémák | nagy részének megoldásáról | számolhatnak majd be az I ÉM­ Szállítási Igazgatóságé-­ nak vezetői. ? P- 1 Miért csökkent egyötödére a balesetek száma? Szakszervezetünk XXVII. kongresszusának határozata kimondja, hogy a szakszerve­zet összes szervei az eddiginél következetesebben ellenőriz­zék a munkások testi épségé­nek megóvására hozott ren­­d­eletek betartását. Egyben fel­hívja a vezetők­­ figyelmét, s nagy gondot kell fordítani ar­ra is, hogy a munkavédelmi tevékenység ne külön resszort­­feladat legyen, hanem együtt járjon a termelés megszerve­zésével. Ezt a feladatot igen ered­ményesen hajtották végre az É. M. Szolnok­ megyei Építő­ipari Vállalat gazdasági és műszaki vezetői az üzemi bi­zottsággal egyetértésben. Nem találtak ki valami világrenge­tő új módszert a vállalatnál levő munkavédelmi problé­mák megoldására, a balesetek csökkentésére. Egyszerűen azt csinálták, hogy felmérték a hiányosságo­kat, s aztán­ a hibák ki­javítására mozgósították az egyes főépítésveze­tősége­ket, építésvezetőségeket és a dolgozókat. Amikor a vállalat műszaki vezetői és az üzemi bizottság elkészítették a munkavédelmi intézkedési tervet és megne­vezték benne a felelősöket, az egyes építésvezetőségek között szinte vetélkedés indult meg eredményes végrehajtása ér­dekében. S ez a versengés azt eredményezte, hogy bár a ter­melés állandó jó ütemben folyt, azonos létszám mellett egyik negyedévről a má­sikra egyötödére csökkent a balesetek s az emiatt ki­esett munkanapok száma. S ez annak köszönhető, hogy a jó fejlesztési terv segítségé­vel a műszakiak többségét si­került mozgósítani arra, hogy a biztonságos munka feltéte­leit megteremtsék. S vélemé­nyünk szerint ez sem lebecsü­lendő eredmény. Külön dicsé­ret illeti a vállalat vezetőit és az üzemi bizottságot, hogy a feladatok megoldását rendsze­resen értékelték s a negyed­éves értékelés után a legjobb eredményt elérőket megjutal­mazták. A vállalat vezetői 1958. I. negyedévére most új fejleszté­si, tervet készítettek, de új módszer szerint. Felhasználták az építésvezetőségek, kivite­lező műszakiak és a dolgozók írásban és szóban elmondott javaslatait, észrevételeit, így miután mindenkit bevontak a fejlesztési terv elkészítésébe a műszakiak és a dolgozók job­ban szívügynek tekintik a végrehajtását. Országos szinten a munka­­védelmi osztály kezdeménye­zésére mind több vállalat kezd a szolnokiakhoz hasonló mód­szerrel dolgozni, s reméljük ennek eredményeként, hogy a balesetek száma minimálisra csökken. Podány Tibor munkavédelmi felügyelő Kultúrterem-avatás a Koppány utcában Dolgozóink régi kívánsága tel­jesült, mikor vállalatunk központ­jában a régi, szinte ablaktalan kutúrhelyiség helyén újjáépített modern kultúrtermünket felavat­hattuk. A festményekkel, otyl fal­ám­­pák­val és csillárokkal díszített kultúrterem felavatása jól sike­rült. A műsor után elfogyasztot­tunk több mint 200 liter bort, 530 pár virslit (kisüzem vagyunk) és a kora éjszakai órákig táncol­tunk. Ha mindenben olyan aktívak lesznek a részvevők, mint ezen e kis avatóünnepségen, ak­kor a termelés és a szakszervezeti élet úgy fellendül üzemünkben, hogy a szerelő- és vasipar területén a legjobbak között szerepelünk majd. (Makó Károly VB-elnök le­veléből. BVT, Központi Fűtés és Redőnyjavító Vállalat.) lvi évfolyam, 1. szám, 1958. JANUÁR 31. A XXVII. kongresszus határozata nyomán „A központi vezetőség arra törekedjék, hogy a választott vezetőségek és funkcionáriusok kapcso­lata a szakszervezeti tag­sággal sokoldalúan vég­­zett politikai felvilágosító tevékenység alapján vál­jék egyre szorosabbá. Ennek érdekében külö­nös gonddal kell kezelni az üzemi bizottsági tagok és a bizalmiak oktatását, mozgalmi, politikai és gyakorlati tevékenységé­nek elősegítését, harcos kiállásra nevelését a szo­cializmus építése ügyében és az ellenforradalmi de­magógia elleni küzdelem­ben.•* (A XXVII. kongresszus határozataiból.) Szakszervezetünk közgazda­­sági osztálya kétnapos munka­­értekezletet szervezett a me­gyei és szakmai bizottságok bér- és termelési felelőseinek részvételével. Az értekezleten megbeszél­ték a bérek és a termelés idő­szerű építőipari kérdéseit, a különféle gazdasági mutató­kat, az üzemi tanácsok válasz­tásával kapcsolatos problémá­kat és a megbeszélt anyag rövid tanfolyamokon történő továbbadásának módjait. A vitában részt vett Reszegi Ferenc elvtárs, szakszerveze­tünk titkára, aki hangsúlyoz­ta: nemcsak a szakkérdéseket kell megvitatni és továbbad­ni, hanem az eddiginél jóval mélyebben meg kell mutatni­­ és magyarázni a politikai ösz- | szefüggéseket. El kell érni,­­ hogy a dolgozók az üzemi bi- | zottságok felvilágosító mun-♦ kája nyomán mindennek a­ politikai okait is megismerjék | és terjesszék. A kétnapos megbeszélés olyannyira élénk volt, hogy például az első napi tárgysoro­zat vitáját a következő nap reggel az előirányzattól el­térő korábbi időben kellett megkezdeni. Erről maguk a részvevők döntöttek így, hogy elmondhassák véleményüket és alaposan kicserélhessék ta­pasztalataikat a termelés, a munkaverseny és a bérezés kérdéseiről. A tartalmas elvi beszámo­lók tételeit a részvevők a mindennapi életből kiragadott számtalan példával húzták alá. A vitás kérdéseket a köz­­gazdasági osztály munkatár­sai, a bér- és termelési fele­lősökkel együttesen tisztáz­ták. E kétnapos munkamegbe­szélés után a megyebizottsá­gok és szakmai bizottságok küldöttei azzal távoztak, hogy területükre érkezésük után az értekezlet anyagának ismerte­tését az üzemi bizottságok és a dolgozók részére haladékta­lanul megkezdik. Új módszerek­ az olcsóbb és jobb építkezés érdekében . Sok sz­ó esik mostanában az olcsóbb és gyorsabb építke­zésről a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A mű­szaki vezetők többek között elhatározták, hogy ezentúl a mun­kahelyekre nagyobbrészt osztályozott kavicsot szállítanak. A szemcse­szerkezet javításával nagyobb szilárdságú betont ké­szíthetnek, ezzel javul a munka minősége s ugyanakkor bizo­nyos mennyiségű cementet is megtakaríthatnak. Az elmúlt években gyakori panasz volt az építkezéseken, hogy vakolás után a friss mész kipattog. Ennek a minőség­rontó jelentésnek a megszüntetésére ebben az évben nagy­mennyiségű oltott meszet tárolnak a vállalat központi telepén. Innen látják majd el a munkahelyeket oltott messze! Új vakológépet is üzem­be helyeznek. Az utóbbi években a sajátt maguk által szerkesztett vakolókocsik nagy segítséget nyújtottak a belső vakoláshoz. Az új gép segítségével a nehéz fizikai munkát jelentő vakolást mind­ több építkezésen végez­hetik el géppel. Újabban a gépészeti osztály egy horonymaró gép szerkesz­tését és elkészítését tervezi. Az új géppel a vízvezeték csövek­hez és a villanyszerelési munkákhoz szükséges falvéséseket végeznék e! A kongresszus határozatainak megvalósításáért! Szakszervezetünk XXVII. kongresszusának határoza­taiban megjelölt nagy feladatokat csakis hatékonyabb szakszervezeti munkával teljesíthetjük az építő-, fa- és építőanyagiparban. Elnökségünk határozata értelmében éppen ezért a megyei választmányok legutóbbi ülésükön megtárgyalták, hogyan ismertessék széles körben a tag­sággal és a szervezetlen dolgozókkal is a kongresszus ha­tározatait. Megvitatták és negyedéves munkatervükben rögzítették azt is, milyen segítséget adnak a­z alapszervi taggyűlések megszervezéséhez. A kongresszus küldötteinek tanácskozása ráirányí­totta a figyelmet a szakszervezeti vezetők és a dolgozók kapcsolata szorosabbra fűzésének fontosságára. Ráirányí­totta a figyelmet arra, hogy a határozatok megvalósításá­ért folytatott szakszervezeti tevékenység sikere a dolgozók aktivitásának, kezdeményzőkészségének fejlesztésétől függ. Ezért a szakszervezeti vezetőknek tevékenységük nagy ré­szét az üzemekben, munkahelyeken kell végezniök. Tanul­niuk kell az emberektől és tanítaniuk kell őket. Tanulmá­­nyozniuk kell problémáikat és segíteni azok megoldását. Ezek a feladatok pedig megkövetelik, hogy a vezetők to­vább javítsák kapcsolataikat a dolgozókkal és felülvizsgál­ják munkamódszerüket. A Somogy megyei választmány ülésén Papp elvtársnő elmondotta (és nyilván még több helyen is szó esett róla); a munkahelyeken nem ismerik az ÜB-tagokat, csa­k az ÜB-elnököt. Az I­B-elnökön kívül más nem is foglalkozik a bizalmiakkal, a munkahelyi prob­lémák megoldásával. Mennyire ismerik vajon ezeken a munkahelyeken a megyebizottság tagjait? A választmányok helyesen munk­atervükbe foglalták: a jövőben gyakrabban felkeresik a munkahelyeket, a hely­színen tanulmányozzák az üzemi bizottságok munkáját és ott nyomban segítséget adnak a felmerült problémák meg­oldásához. Komárom és Borsod megyében minden tag­gyűlésre kijelöltek egy választmányi tagot, aki segít az ÜB-elnöknek a beszámolót összeállítani, a taggyűlést meg­szervezni. Zala­ és Somogy megyében az égető problémák megvizsgálására a választmány tagjai munkabizottságokat alakítottak, s ezen túlmenően mindegyikük egy-egy üzemi bizottságot segít. Heves megyében a választmány bizottsá­got alakított, mely a politikai felvilágosító munka, és a fia­talság nevelési kérdéseivel foglalkozik. A Nógrád- és Pest megyei választmány olyan határozatot hozott: a megyebi­zottság egy hónapon belül dolgozza ki javaslatát, hogy a választmányi tagok milyen konkrét munkát végezzenek az alapszervezetekben. E határozatok azt bizonyítják, hogy a választmány tagjai helyesen ismerték fel: csak akkor előzhetik meg a hibákat és javíthatják ki a hiányosságokat, ha sokoldalúan ismerik az életet, ha ismerik a valóságos helyzetet az üze­mekben, munkahelyeken. Csak így veszik észre a jót, az előremutatót és segíthetik fejlődését. Amint a választmányi tagok elmondták: a kongresz­­szus a szervezett dolgozókat, de a szervezetleneket is kö­zelebb hozta a szakszervezethez. Közelebb hozta, mert a beszámolóból világosan látták, hogy a szakszervezet az el­lenforradalom előtt és után is hogyan képviselte fokozott gondossággal gazdasági érdekeiket, hogyan harcolt a szo­ciális, kulturális, sport és egyéb igényeik kielégítéséért. Éppen ezért a jövőben fokozott figyelmet kell tehát fordí­tanak a szakszervezeti munka minden ágában a politikai, agitációs és a felvilágosító tevékenységre, mert csak ezzel tudják a szakszervezetet megszerettetni, , a szakszervezet köré tömöríteni az embereket. Mind a megye, mind az üzemi bizottságok rendszeresen számoljanak be a tagság­nak érdekükben végzett tevékenységükről, s arról is, hogy milyen közvetlen segítséget ad nekik a szakszer­vezet a különböző segélyek, juttatások formájában, hadd lássák, hogyan téríti vissza a befizetett tagdíjak többségét. De szervezzék meg a dolgozók széleskörű tájékoztatását is, hogy a kül- és belpolitikai eseményekről, fontos elvi kér­désekről megfelelő felvilágosításokat kapjanak. Az egyik legfontosabb feladat az üzemi demokrácia fejlesztése, a munkásellenőrzés megvalósítása, az üzemi tanácsok létrehozása és működtetése útján. Meg kell ér­tetni az üzemi bizottsági tagokkal és az emberekkel az üzemi tanács létrehozásának jelentőségét. A szakszervezeti vezetők tekintsék fontos feladatnak az üzemi tanács se­gítését, hiszen segítségükkel könnyebben be lehet vonni az embereket az üzem irányításába, a kongresszus határo­­z­at­a­inak végrehajtásába, mely feladatul tűzi elénk: a munkaverseny továbbfejlesztését, a fegyelem erősítését, a minőség javítását, az önköltség csökkentését, a népi tulaj­don védelmét. Egyszóval mindazt, amellyel életszínvona­lunk emelését elősegíthetjük. Az üzemi tanácsválasztást és segítését kivéve tehát nem merőben új feladatokról van szó. Mozgósítani kell a szakszervezet soraiba tömörült munkásokat, értelmiségi dolgozókat a kongresszus által megjelölt feladatok, és a kormány programjának végrehajtására. A munka nem könnyű, de ha odaadással végzik a szakszervezeti veze­tők és aktívak, a siker nem marad el. Határidő előtt Mi a 32. ss. Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói öröm­mel jelentjük, hogy éves ter­vünket december 24-én teljesí­tettük. Többek között határ­idő előtt adtuk át Nógrád me­gye területén a kányáspusztai 99 és a rákóczi-telepi 48 lakást. Az említett két építkezésen különösen példamutató maga­tartást tanúsítottak és jó mun­kát végeztek az alábbiak: A Kocsis és Bircsák kubikos, az Endresz, Jados és Galbavi kőművesbrigád, valamint Gal­bavi Pál főművezető. (Takáts Ferenc ÜB-elnök leveléből.) • Örömmel értesítjük az Épí­tők Lapja szerkesztőségét, hogy vállalatunk a­z 1957. évi ipari termelési tervét decem­ber 1-én befejezte. (Domonkos Géza igazgató leveléből Építő­gépkölcsönző V.) • A Fővárosi Útépítő V. kol­lektívája jelenti, hogy éves termelési tervét december II. dekádjában teljesítette. (Bog­nár János ÜB-elnök levelé­ből.) * Vállalatunk ormosbányai munkahelye külszíni szénfejtés évi tervét december 9-én befe­jezte, illetve 109,8%-ra teljesí­tette. (Zsombak Miklós ÜB-el­nök leveléből Betonútépítő V.) • A 42. Építőipari V. 2. sz. Fő­építésvezetőségének kollektívá­ja jelenti, hogy a Nagy Lajos király úti lakótelep építkezés 1957. évi lakásátadási tervét december 20-án tel­jesí­tették. A vállalat a december 20-án átadott épülettel együtt 1957- ben 15 házat, illetve 940 lakást adott át. Ezen túlmenően a jö­vő évi program előkészítése is jól halad s eddig 12 épületet hoztunk tető alá. Az eredmé­nyek elérésében döntő ténye­­zőként játszott közbe az ÉM, 1. sz. igazgatóságával, vala­mint a szakipari vállalatokkal megszervezett jó együttműkö­­désünk és az állandóan javuló munkafegyelem.

Next