Építők Lapja, 1958 (56. évfolyam, 1-11. szám)

1958-01-31 / 1. szám

2 HÍREK A NAGYVILÁGBÓL Nagy a munkanélküliség a svéd építőiparban A svéd építőiparban igen nagy a téli munkanélküliség, előreláthatólag a tél folyamán az építők szakszervezete tag­ságának 15 százaléka válik majd munkanélkülivé, szem­ben a múlt évi 9 százalékkal. Az építőipari dolgozók 1955 során körülbelül 1 millió, 1956-ban 1,6 millió, ez évben pedig legalább 2 millió mun­kanapot veszítenek el munka­­nélküliség következtében. A munkanélküliek vesztesége összegszerűen óriási, mert csak kevés­ segélyt kapnak. A munkanélküliség növeke­désének oka a hitelek és a be­ruházások csökkentése, vala­mint a szakképzetlen munka­erő özönlése az építőiparba. A dánok tiltakoznak a lakásépítkezések csökkentési és a magas lakbérek ellen Koppenhágában november végén nyilvános gyűlést tartot­tak azok a szervezetek, amelyek érdekeltek a lakás­építkezési és lakbéremelési kérdésekben. A gyűlésen négy­százan vettek részt. A polgármester beszédében kijelentette, hogy több mint 30 ezer olyan laakóház van, amely lakásra már nem alkal­mas. E helyzet megjavítása érdekében a kormánynak pénzt kell biztosítani és a parlamentet meg kell győzni arról, hogy azonnali intézke­désre van szükség. A bérlők képviselői tiltakoz­tak a lakbéremelések ellen és kormány szubvenciót követel­tek a lakbérek stabilizálása érdekében. Az építőipari dolgozók nevé­ben R. Eriksen, a kőművesek nevében Carlo Herman­sen be­szélt. Kihangsúlyozták, hogy a munkanélküliség elkerülése érdekében is ki kell terjeszteni az építőművnkát, iskolákat, lakóházakat kell építeni stb. Meg kell találni az építkezé­sekhez szükséges anyagi alapot, hiszen annyi más feles­leges célra van elég pénz. Nem építenek rakétatámaszpontokat Az angol szakszervezetek tagjai közül egyre többen tagadják meg a munkát a rakétatámaszpont-építkezésen. E mozgalmat az aberdeeni bádogosok kezdték meg. Dun­­deeben az építőmunkások tömeggyűlést tartottak — a városban működő építőipari szakszervezet hivatalosan hív­ta össze a gyűlést , s ott kö­telezték magukat, hogy nem vállalnak munkát az ilyen építkezéseken. Ebben a város­ban csaknem 500 munkás írta alá az ünnepélyes fogadalmat, s ez nagyon bátor lépés, ha tekintetbe vesszük, hogy a városban már eddig is több száz munkanélküli építőmun­kás van. Ez a kormány „drága pénz“­­politikájának következménye, mert a gyárépítkezések nagy­részt leálltak és lakás is nagyon kevés épül. EGYRE NÖVEKVŐ DRÁGASÁG A CGT-hez tartozó francia építőipari sza­k­szervezet elnök­sége november végén tartott ülésén megállapította, hogy a dolgozók növekvő egységében vívott harcai csaknem minde­nütt arra kényszerítették az iparág tőkéseit, hogy emeljék a béreket. Az árak azonban ■4s­tovább nőnek. Legutóbb pél­dául jelentősen emelték a gáz, a villany árát és a metró vitel­díját. A szakszervezet elnök­sége ezért felhívta tagjait, hogy folytassák egységes har­cukat olyan béremelésért, amely lépést tart a növekvő drágasággal. Nagyobb lehetőségeket az útfenntartó vállalatok részére Országunk úthálózatának elhanyagoltsága mindjobban előtérbe kerülő probléma és igen-igen sokan keressük a lehetőségeket, hogy a rendel­kezésre álló anyagi és más ke­reteken belül, hogyan végez­hetnénk jobb munkát. Az országos úthálózat kar­bantartási, korszerűsítési és építési munkálatainak túlnyo­mó részét az útfenntartó válla­latok végzik a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium irá­nyításával. Mi, akik a mun­kákat végrehajtjuk, szeretjük hivatásunkat. Hiába törek­szünk­ azonban jó munkát vé­gezni, ha helytelen intézkedé­sek s egyéb akadályok gátol­ják azt. Például nem helyes sze­rintünk, hogy azok a kő­bányák, amelyek termé­keiket 90—95 százalékban a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vállalatai ré­szére szállítják, az Építés­ügyi Minisztérium kezelé­sében vannak. Munkánkat azonban legjobban a szállítási körülmények gá­tolják. Egy-egy útfenntartó vállalat a munkálataihoz szükséges anyagszállítások elvégzéséhez tavasztól őszig — tehát az év túlnyomó részében — 70—80, a téli hónapokban 35—40 te­hergépkocsit foglalkoztat és a tehergépkocsikat rendesen 3—4 Autóközlekedési V. területéről kapja meg. Vannak olyan időszakok, mi­kor a más fuvarozási lehetősé­gek hiánya miatt a vállalatok egymást akarják kitúrni a fu­varozási munkálatokból és egy­szerre mind nálunk akar szál­lítani. Máskor viszont a fuva­­rozási lehetőségek felhalmo­zódása következtében — pl. cukorrépaszállítás stb. — mind egyszerre akarja elvonni tő­lünk gépkocsijait, hiába hivat­kozunk sürgős és időhöz kötött munkálatainkra. Az a megszámlálhatatlan ne­hézség, ami a szállításoknál a fenti kiszolgáltatottság követ­keztében fennáll, népgazdasá­gunknak igen sok pénzébe ke­rül. A gépkocsivezetőket az ál­landóan cserélgetés miatt újra és újra ki kell oktatnunk a munka sajátosságaira. Az egyik Autóközlekedési V. ko­csijaival küld embereket, a másik viszont megköveteli, hogy mi adjunk rakodókat. S miután a gépkocsikat hol az egyik, hol a másik vállalat adja, néha hetenként kell új embereket felvennünk, illetve elbocsátanunk. Az Autóközlekedési vállala­tok sokszor megteszik azt is, hogy minden előzetes figyel­meztetés nélkül bevonják gépkocsijaikat, vagy csök­kentik azok létszámát, te­kintet nélkül arra, hogy emiatt egy aszfalttelep vagy 50—60 ember kény­telen anyag hiányában le­állni. Ha az útfenntartó vállalatok a szállításokat saj­á gépkocsi­jaikkal bonyolíthatnák le, jóval kevesebb költséggel, sokkal több munkát tudnának elvé­gezni. A mi hivatásunk, az útépítés igen sokrétű munka. De bár­milyen nehéz is, szeretnénk többet, jobbat csinálni s kutat­juk a jobb megoldások­­ lehető­ségeit. Fenti gondolataimat is azért írom le, hogy felhívjam a figyelmet a hiányosságokra, a lehetőségekre annak érdeké­ben, hogy jobb, korszerűbb utakat építhessünk. Borbély Andor, Gyöngyösi Útfenntartó­­. építők lapja Első negyedévi Január közepén összeült szak­szervezeti bizottságunk és elké­szítettük az első negyedévi mun­katervünket. A megbeszélésre meghívtuk a pártszervezet és a vállalat vezetőségének képviselő­jét is, hogy javaslataikkal segít­sék munkánkat. Munkatervünkben első helyen szerepel a múlt év második felé­ben megszervezett munkaver­seny továbbfejlesztése, a jó ered­ményt elérők népszerűsítése, il­letve a kiváló dolgozó jelvényre való felterjesztése. Utóbbi javas­latunkat a legközelebbi terme­lési értekezleteken a kollektíva elé terjesztjük jóváhagyás vé­gett. Az első negyedévben ismertet­jük a mélyépítőiparban ez év ja­nuár 1-vel bevezetett irány­­akkordárakat, hogy minden dolgozó tisztá­ban legyen vele, elvégzett munkájáért mennyi bért kap. Komoly előkészítő­­munkát végzünk a rövidesen megválasztandó üzemi tanács megválasztását illetően és ismer­tetjük dolgozóinkkal, hogy a kü­lönböző munkahelyeken kit ja­vasolunk a tanácsba. Ezen túl­menően tájékoztatjuk az embe­reket az üzemi tanács szerepé­ről, hatásköréről és feladatairól. Most szervezzük meg műsza­kiatok továbbképzését, mivel a hideg idő alatt csökkentett lét­számmal dolgozunk, s így nem akadályozza őket semmi, hogy részt vegyenek az előadásokon. A negyedév során felülvizs­gáljuk munkásszállásaink hely­zetét, mivel a legutóbbi ellenőr­zés alkalmával egyik szállásun­kon hiányosságokat tapasztal­tunk. Megalakítottuk a társadal­mi ellenőrző bizottságot is, melynek az lesz a feladata, hogy üzemi konyhánk működését, il­letve az ételek szétosztását ellen­őrizze és a munkahelyekről ér­kező panaszokat orvosolja. A nűtanács kérésére szabó­varró tanfolyamot szervezünk a vállalat vezetősége segítségével. Ezen túlmenően vállalatunk ve­zetősége a házimunkák meg­könnyítésére mosógépet, padló­­kefét, porszívót vásárolt, amit díjmentesen bocsátunk női dol­gozóink rendelkezésére. A kultúráiig én politikai ne­velőmunkáról, a szórakoztatásról sem feledkeztünk meg. A szak­­szervezet megyebizottsága segít­ségével a bizalmiak és aktívák részére politikai esti iskolát szervezünk, melynek előadói vá­laszolnak majd a hallgatók által feltett kérdésekre. Színjátszó­csoportunk az elmúlt év sikerein felbuzdulva új darabok betanu­lásával készül a farsangra. De ellátogatnak a debreceni főépí­tésvezetőség kollektívájához is és műsoros esten mutatják be tudásukat. Felújítjuk a mikrobarázdás hanglemez-esteket s az előadá­sokra meghívjuk nyíregyházi munkásszállásainkon lakó fizikai dolgozókat is. Tovább folytatjuk a debreceni Csokonai Színház előadásainak kollektív látogatá­sát,­ valamint a társas moziláto­­gatásokat. A munkahelyekre kiadott vándorkönyvtárakat eb­ben a negyedévben új könyvek­kel frissítjük fel. Sportolóink kérésére megszer­vezzük az üzemi asztalitenisz­bajnokságot, hogy a téli időszak alatt se tétlenkedjenek. A győz­teseket, illetve a helyezetteket megjutalmazzuk. Munkatervünket a szakszerve­zet XXVII. kongresszusa határo­zatainak figyelembevételével ké­szítettük el, de figyelembe vet­tük a pártszervezet, a vállalat vezetősége képviselői javaslatát is, valamint a dolgozók igényeit, kéréseit. Mindent el fogunk kö­vetni, hogy munkatervünkben vállaltakat teljesítsük. Benicsák János SZB-elnök 6. sz. Mélyépítő V. Nyíregyháza. ANGYALFÖLDI LAKATOS­ ­A Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalatnál ke­véssel ebédidő előtt még munká­ja fölé hajolt, so­káig ott maradt, mikor már hallat­szott a jelzés és körülötte minden­ki otthagyta a műhely szerszá­mait és a munka­darabokat. Ké­sőbb kiegyenese­dett, feltolta sap­káját, a munkától energikusra hú­zódott arca, elő­­villanó fém fogai, vállán a kalapács mosolyogtak, rövi­det, jólesőt fújt és ebédelni indult volna.­ — Mi lenne, ha most abbahagy­hatná az egész napot és hazame­hetne? — Semmi. Nem mennék haza. Az ember szeret pi­henni, szórakozni, azért csak ebből él. A szakmájá­ból. Van úgy, hogy tervező se tud megoldani va­lamit, az ember meg sokat gondol­kodik rajta,­­ ha nincs szerszám a kezében, otthon is ezen töpreng és megoldja. Hát ezért menjek ha­za? — A mai fiata­lok közül sokan nem így gondol­kodnak. — Persze, hogy nem. Ha nekik kellett volna 32 fillérért gürizni a Haas és Somogyi­nál, ha ők men­tek volna pékhez kifutónak, laka­­tos szakmával a kezükben, hogy valamivel többet keressenek, ha közülük soknak el kellett volna tar­tania a családját, mint ahogy az én családomban hét gyerek mellett a 10 éves kis nővé­rem vezette a ház­tartást, akkor­­ másképp látnák az életet. — Ez persze nemcsak a fiata­lokra vonatkozik. Van úgy, hogy az idősebbek is elé­­gedetlenkednek. — Hajaj, de még mennyire. No, de ennek az elégedetlenségnek nem az az oka, hogy a múltat kí­vánják vissza, ha­­nem még többet akarnak a jelen­, réginél. Ha így vesszük, akkor én is elégedetlenke­­dek, pedig szak­­szervezeti bizal­mi vagyok. Mert nincs lakásom Pesten,, a felesé­gem Somogyban él. Mostanában ösz­­szegyűjtöttem tíz­ezer forintot, Bé­kásmegyeren a nő­véremnél akarok építeni, kölcsön­nel. Egyszer már húszezret össze­gyűjtöttünk az asszonnyal, de ta­valy októberben elköltöttük. No így a spórolás ki­csit lassan megy és én ezzel elége­detlen vagyok. Vi­szont a múltban gondolhattam vol­na rá, hogy saját házam legyen? Miből? A 32 fil­lérből? — Kitüntetése van-e? —­ Pár darab. Az ember nem azért csinálja. Jól­esik, hogy becsü­lik, meg hogy a többiek hallgat­nak a szavára. Már vagy 20 ifi nevelődött itt a kezem alatt szak­munkássá. — Úgy hallot­tam, nem szeret a nyilvánosság előtt szerepelni, de azért, ugye, nem baj, ha a nevét is megírom, Hor­váth elvtárs? — Megírhatja, de a keresztneve­met is írja meg. Kálmán, Horváth Kálmán. Vala­hogy ezt is meg­szoktam így együtt a 46 év alatt. (És nevet, az egyszerű lakatos, a szakszervezeti bizalmi. Már ebédidő végét jel­zik és ő most ereszti le a vál­lára fektetett ka­lapácsot, körül­néz a műhelyben, ahol szaktársai gyülekeznek, ka­csint az egyikre, aztán az előtte fekvő vasra üt. Igazító ütés. Va­lami nem illesz­kedett rendesen.) (pacsay) MŰSZAKI BÁL... A műszaki és adminisztratív dolgozók szakmai bi­zottsága február 8-án este 8 órakor rendezi hagyományos műsoros Műszaki Bálját, a Rózsa Ferenc kultúrotthon he­lyiségeiben. A bál fővédnökei: Trautmann Rezső építés­ügyi miniszter, Lux László, Szokup Lajos, Köböl József, Bartos István, Rados Kornél, Perényi Imre stb. A vidám kétórás műsorban fellépnek: Petress Zsuzsa, Feleki Kamill, Zentai Anna, Marietta, Bilicsi Tivadar és a héttagú Görbe Tükör Együttes. Az oszlopcsarnokban Turán László tánczene együttese játszik, a bárban a Tóth tánczenekar gondoskodik a jó hangulatról. Az ebédlőben és az olvasó teremben pedig debreceni Kiss József népizenekara húzza a talpalávalót. A jegy ára műsorral együtt 20 forint, műsor nélkül 10 forint. A bál alatt táncversenyek, filmvetítések szóra­koztatják a közönséget. Í­gyek az üzemi bizottságok révén a műszaki elnök­ségnél kaphatók elővételben. Később csak a vállalatok üzemi bizottságainál. A bál szigorúan zártkörű. Megjelenés csak sötét ru­hában. A TÁRSADALMI TULAJDON VÉDELMÉÉRT A Tokodoi Üveggyárban a szakszervezeti bizottság, párt­­bizottság és a KISZ-szervezet vezetői összeültek az igazgató­val és a művezetőkkel, hogy megbeszéljék a társadalmi tulajdon védelmének kérdéseit. Rupf Mihály igazgató beszé­dében többek között a követ­kezőket mondotta: „Üzemünk­ben is nagyon elharapózott a lopás. Sokan azt mondják vic­cesen: ha ez így megy, rövide­sen az igazgatót is ellopják. Eltűnt a Monish-kemence füstzárjának a drótkötele, a kocsik gumikerekei. Takarítás­nál is sok értékes anyag megy ki a szemétbe. Elharapózott a fuserálás és gondtalanul bán­nak a szerszámokkal is. Senki sem gondol arra, hogy saját magát károsítja meg, pedig a lopásokból, gondatlanságból eredő veszteség a nyereség­­visszatérítést csökkenti.“ Katona Pál párttitkár java­solta, hogy állítsanak fel öt­tagú társadalmi bíróságot, melyben képviseltetné magát a szakszervezet mellett a pár, és a KISZ-szervezet is. Ez a társadalmi bizottság tárgyalja meg a megtévedt és hanyag dolgozók ügyét a gyár dolgo­zói előtt és nevelőhatású bün­tetéssel próbálja a helyes útra téríteni őket. Makóczi Jenő szerint az anyagfelhasználás megfelelő ellenőrzésével lehet megszün­tetni a lopási alkalmat. Dankó József felvetette, hogy a vezetőség fordítson több gondot a gyárudvaron heverő értékes anyagok­ meg­,­felelő tárolására, ha pedig nincs szükség rájuk, mint a villamos emelő targoncára, akkor adják át más vállalat­nak. Az igazgató válasza után a jelenlevők megígérték, hogy beszélgetnek a dolgozókkal, hogy azok is tegyék meg ja­vaslataikat a társadalmi tulaj­don védelmét illetően. Almássy Kálmán Torkodi Üveggyár -1- — -I­II !■—I— LEGFONTOSABB FELRRATEXK: a kongresszus határozatainak végrehajtása... (Tudósítónktak) Borsod megyében az üzemi bizottságok és bizalmiak már a szakszervezet XXVII. kong­resszusának határozatainak megvalósításán dolgoznak. A megyei bizottság nemrégiben ülésre hívta össze a választ­mány tagjait. Azért volt erre szükség, hogy a megye szak­­szervezeti vezetői mielőbb tá­jékozódjanak a kongresszus munkájáról, az ott hozott hatá­rozatokról és ennek szellemé­ben végezhessék tevékenysé­güket. A választmány tagjainak Gyöngyösi István, a megye­bizottság elnöke számolt be azokról a kérdésekről, ame­lyekben a kongresszus állást foglalt. A választmány tagjai elégedettek voltak a kongresz­­szus munkájával. Ezt bizonyít­ják azok a megállapítások, ter­vek, amelyeket a beszámoló után a hozzászólók elmondot­tak. A választmány tagjainak ta­nácskozásához igen nagy segít­séget nyújtott, hogy az ülésen megjelent és felszólalt Brutyó János elvtárs, szakszerveze­tünk főtitkára. Brutyó elv­társ a hozzászólók kérdéseire, elgondolásaikra részletes vá­laszt adott. Több üzemi bizottság elnöke elmondotta, hogy ebben az év­ben sokkal nagyobb gondot fordítanak az üzemi, termelési tanácskozások megtartására. A termelési tanácskozásokon elhangzott javaslatok, ésrevéte­­lek hasznosítását, a panaszok orvoslását rendszeresen ellen­őrizni fogják. „Ne vesszen kárba egyet­len javaslat sem, mert ha megtörténik, a munkások más alkalommal nem mondják meg nyíltan ész­revételeiket, véleményüket és ez súlyos hiba lenne” — mondotta többek között Emri László a megyei építő­ipari vállalat dolgozója Helmeczi Lajos, a hejőcsabai cementgyár üzemi bizottságá­nak elnöke elmondotta, hogy üzemeikben a kongresszus óta — a bizalmiak jó munkája nyomán — sokat javult a mun­kafegyelem. A munkások nyíl­tan felelősségre vonják azo­kat, akik rendszeresen késnek. Különösen az üzemi megbeszé­léseken van nagy jelentősége a nyílt, bátor bírálatnak. — A kongresszus anyagát és határozatot igen sokan olvas­ták az Építők Lapjában —­ mondotta Mogyorósi Károly a Borsodi Mélyépítő Vállalat ÜB-elnöke. — Tetszik a mun­kásoknak, hogy a szakszerve­zet nem ígérgetett ezen a kong­resszuson, hanem nyíltan és őszintén feltárta az ország s az építő- és építőanyagipar helyzetét. Mindenki látja: tettekre van szükség. Legfontosabb feladatunk: a kongresszus határozatainak a végrehaj­tása. A legtöbb hozzászóló mód­szerbeli segítséget adott a ha­tározat végrehajtásához. Azt kérték, hogy különösen a mun­kafegyelem megszilárdítása, a szakmai tudás állandó emelése és a társadalmi tulajdon vé­delme érdekében végezzenek komoly politikai, felvilágosító munkát a megye üzemi bizott­ságai. A választmány tagjai úgy döntöttek, hogy a kongresz­­szuson részt vett küldöttek minden vállalatnál, üzemben beszámolnak a tagságnak és gyakorlatilag segítik a határo­zat végrehajtását. 1958. Január Jól sikerült a falazási verseny A magas- és mélyépítő szak­mai bizottság az ÉM 1. sz. igazgatóságával közösen múlt év decemberében falazási ver­senyt szervezett, amelybe 10 építőipari vállalat kapcsoló­dott bele. A verseny célja az volt, hogy tető alá hozzák az épülő lakóházakat, illetve munkaterületet teremtsenek a télen is foglalkoztatott dolgo­zóknak. Célja volt továbbá az is, hogy a korábbi évekhez viszonyítva hamarább átadják a munkaterületet a szakipari vállalatok dolgozóinak, hogy azok folyamatosan tudjanak dolgozni. A verseny sikerrel végző­dött. Nemcsak a kitűzött két feladatnak tettek eleget, az 1958-as évi lakásépítési ter­vek megvalósításához is nagy segítséget adtak, mert több, ez évben felépülő lakóház alapozása is elkészült. Az egy hónapig tartó verseny során 19 000 m3 felmenőfalat, 43 000 m2 födémelemet, valamint 2300 m2 területnek megfelelő előregyártott úgynevezett lágy­mányosi vasbeton középfal szerkezetet építettek be, ösz­­szesen 11 500 000 forint ér­tékben. A verseny első három helye­zettje pénzjutalomban része­sült, ezen túlmenően a válla­latok igazgatói a versenyben élenjáró brigádokat külön megjutalmazták az igazgatói alapból. A versenyben győztes 1. sz. Építőipari V. 7000 fo­rint, a második helyezett 25. sz. Építőipari V. 5000 forint, a harmadik helyezett 43. sz. Építőipari V. p­edig 3000 forint pénzjutalmat kapott. Oklevél­lel tüntették ki a 42. sz. Építő­ipari V.-ot, mely a negyedik helyen végzett. A szakmai bizottság dicsé­retben részesítette a 25. sz. Építőipari V. üzemi bizott­ságát, mert a verseny során rendszeresen értékelte a vál­lalat brigádjainak eredményét és ennek köszönhető, hogy a második helyet verekedték ki maguknak. Helyesbítés Az Építők Lapja decemberi számában közöltük a kong­resszus által megválasztott új központi vezetőség tagjainak nevét. A névsorból elírás kö­­vetkeztében kimaradt Sztankó András és Sztankovics Gábor neve. Mindkettő tagja az újonnan megválasztott köz­ponti vezetőségnek.

Next