Építők Lapja, 1959 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-05 / 1. szám

AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Nyilvános ülésen vitatták meg a szakszervezeti bizottság munkáját Az építőipari szakmaközi bi­zottság legutóbb a Móricz Zsigmond kultúrotthonban nyilvános ülésen vitatta meg a Kőbányai Téglagyár szak­­szervezeti bizottságának mun­káját. Az ülésre a legjobb szakszervezeti aktívákon és bizalmiakon kívül meghívták a gyár műszaki vezetőit és a pártszervezet, valamint a KISZ-szervezet vezetőjét is. A szakszervezeti bizottság írásos beszámolójában foglal­taikkal a szakmai bizott­ság általában egyetértett. Te­vékenységüket munkaterv alapján végzik, mely össz­hangban van a dolgozókat fog­lalkoztató problémákkal. A szakszervezeti bizottság veze­tő munkáját nagymértékben erősíti, hogy öt reszort bi­zottságuk (a termelés-, bér-, munkásellátás­, munkavéde­lem, nőtanács) jól kiépített aktívahálózattal dolgozik és a felmerült vitás kérdésekben határozott döntéseket hoznak. Egyedül a társadalombizto­sítási tanács munkája nem kielégítő, melyet a vitában résztvevők is felvetettek. Javaslataikat figyelembe­­véve, a­ szakszervezeti bi­zottság újabb aktívák be­vonásával erősíti meg a társadalombiztosítási ta­nácsot. A vita során szó esett arról is: amennyiben a szakszervezet megfelelően képviselve van a gyár vezetői által létrehozott műszaki bizottságban, nem szükséges, hogy külön is létre­hozzon egy műszaki-gazdasá­gi bizottságot. Hasonló döntés született az újítási bizottság ügyében is­ Mint a felszólalók elmondot­ták, nagymértékben megja­vította a szakszervezeti bizott­ság munkáját, hogy a küldött­taggyűlések helyett a II. ne­gyedévben áttértek az üzem­részenként tartott taggyűlé­sekre, így jobban megvi­tathatták az egyes üzemek problémáit és nagymértékben megnőtt a dolgozók aktivitása is. Az első negyedév öt hozzá­szólójával szemben most hu­szonöten mondották el véle­ményüket az ÜB munkájá­val kapcsolatban, illetve tettek javaslatokat a hibák kijavítá­sára. Az érdeklődést tükrözi az is, hogy míg az előző negyedévben csak 140 fő vett részt a taggyűlésen, a II. és III. negyedévben már 800—850 fő hallgatta meg az ÜB beszámolóját. A szakmai bizottság arról is meggyőződött vizsgálata so­rán, hogy a szakszervezeti bi­zottság ismeri a felettes szervei határozatait, annak szellemé­ben dolgozik 37 bizalmiával és 56 aktívájával. Jól összedolgozik a vállalat vezetőségével és a pártszer­vezettel is. A helyi adottsá­goknak megfelelően foglalkoz­nak a munkaverseny szerve­zésével, értékelésével, mely­nek eredményeként teljes termelési tervüket a III. ne­gyedévben 110,5 százalékra teljesítették- A takarékossági intézkedési tervben foglaltak széleskörű ismertetésével és a takarékossági mozgalom nép­szerűsítésével pedig elérték, hogy a tervezett 210 000 fo­rinttal szemben a III. ne­gyedév végéig 271 000 forintot takarítottak meg, és nem mú­lik el egy taggyűlés, vagy egyéb értekezlet, összejövetel sem, hogy szó ne essen a társadalmi tulajdon védel­méről. A társadalmi tulajdon védelmére létrehozott 16 tagú bizottságban három szakszervezeti aktíva és két üzemi tanácstag is tevékeny­kedik. A kulturális nevelő munkát illetően is komoly fejlődés történt az elmúlt év óta. A munkásszállásokon hetenként megtartott ismeretterjesztő előadásokat általában 50—60 dolgozó hallgatja végig. Az előadásokat vita követi, mely­nek során a hallgatók elmond­ják véleményüket a hallottak­ról és az előadó válaszol fel­tett kérdéseikre. December 3-án kezdődött meg a mű­szaki szabadegyetem, melyre a gyárból 110-en jelentkez­tek. De nagy létszámban vesz­nek részt a dolgozók a köz­ponti kultúrotthon ismeretter­jesztő, műsoros és egyéb rendezvényein, klubdélután­jain is. S míg azelőtt évente alig húsz színházjegyet adtak el a gyárban, most év eleje óta mintegy kétezer szín­házjegyet vásároltak a munkások. Nem értett egyet a szakmai bizottság azzal, hogy egyes üzemekben 50—60, sőt van ahol kétszer ennyi dolgozó ügyes-bajos dolgát, csak egy bizalmi intézi­ A szakszerve­zeti bizottság azzal érvelt, hogy ezeken a helyeken nem akad több munkás, aki elvál­lalná a bizalmi tisztét. Meg­próbálták, de sorra mondták le a bizalmiak, hogy le kellett váltani őket, mert nem vál­tották be a hozzájuk fűzött reményeket. Aki, mint Nagy­marosíné is, megmaradt, azt viszont szeretik, becsülik a dolgozók és egyedül is ellátja feladatát. De meddig? A bizalmi munkája igen­ sok­rétű, feladatai közé tartozik az emberek nevelése, maradi gondolkodásmódjuk megvál­toztatása is, ügyes-bajos problémáik elintézése mel­lett. És egy bizalmi ennyi és ilyen komoly feladatot öt­ven, vagy százhúsz fős üzemrészben nem tud jól meg­oldani. Egy főbizalmi azonban négy-öt bizalmival már helyt tud állni ekkora üzemrész­ben. Ezen a szemléleten tehát változtatnia kell, a szakszer­vezeti bizottságnak és erre ígéretet is tettek. Változtatni fognak a tagdíjfizetés kérdé­sének liberális kezelésén is, mert a rendesen fizető dolgo­zók nem tűrik azt, hogy egye­sek fejőstehénnek tekintik a szakszervezetet s csak kap­ni szeretnek tőle, de adni nem. Mindenki fizesse meg a besorolás szerinti tagdí­ját — követelték, külön­ben nem élvezheti a be­csületesen fizető tagoknak járó jogokat és előnyö­ket. Mindent egybevetve, a szak­mai bizottság vizsgálata to­vábbi jó munkára és a fel­tárt hibák kijavítására ösz­tönzi a Kőbányai Téglagyár szakszervezeti bizottságát s ehhez megfelelő segítséget kapnak a szakmai bizottság­tól. (­y.­­r.) A 26-os Építőipari Vállalat nevéhez fűződik Sztálinváros felépítése s jelenleg is a válla­lat dolgozói formálják a város, a vasmű arculatát s teszik mind szebbé, mind nagyobbá új épületekkel, intézmények­kel, üzemekkel. Az elmúlt két év alatt ko­moly eredményeket ért el a vállalat. Terve túlteljesítése mellett gazdaságosan is dol­gozott. Beszédes bizonyítéka ennek, hogy az elmúlt esztendőben 23 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést fizet­tek ki a dolgozóknak. Tovább folytatták a pécsúj­­hegyi erőmű-építkezést, meg­kezdték a sztálinvárosi me­leghengermű építését és közel ezer lakást adtak át rendelte­tésének. Ezek az eredmények mind azt bizonyítják, hogy a válla­lat vezetői, élükön Bondor Jó­zsef igazgatóval, kitűnően ösz­­szedolgoztak a szakszervezeti bizottsággal és az üzemi ta­náccsal. Maguk a munkások is tanúsítják: itt nem szólam, élő valóság az, hogy a szakszerve­zet, a verseny szervezője és nagyszerűen segíti a műszaki vezetők k­nikáját, erőfeszíté­seit. Nemrég például homlok­zatvakolási versenyt kezdemé­nyeztek. Kitűnően összehangol­ják a vállalat és a dolgozók egyéni érdekeit és az emberek meg vannak elégedve tevé­kenységükkel, szeretik a szak­szervezetet. Az 1959-es évben ismét ko­moly feladatokat kell megol­dania a vállalat kollektívájá­nak. Hogy csak a legfontosab­bakat említsük: átadják szere­lésre a pécsi hőerőmű építke­zésének legtöbb épületét. Sztá­linváros területén több mint 800 lakást kezdenek el és fe­jeznek be. Megkezdik ugyanitt a szalmacellulóze gyár építé­sét. Mohácson már épül a fa­rostlemezgyár és a pécsi hő­erőművet tápláló vízkiviteli mű. Egyszóval van munka bő­ven. Hogyan segíti a szakszer­vezet ezt az erőfeszítést? Sok­rétű kezdeményezéssel. Egyik a termelésben, a másik az em­ber védelmében, segítésében nyilvánul meg. Ezek között a munka frontján a legjelentő­sebb ilyen kezdeményezés az elmúlt napokban született meg. A szakszervezet támogatásá­val szocialista munkabrigádok alakultak. A szovjet példa nyomán született kezdeménye­zés méltó az első szocialista város hírnevéhez. Köztudomá­sú, hogy hároméves tervünk megköveteli nagyobb tudású szakemberek, magasabbrendű technológia alkalmazását. A szocialista munkabrigádok vál­lalták azoknak az ismeretek­nek a megszerzését, amelyek a nagyobb termelést biztosít­ják a népgazdaságnak. A vállalat három munkahe­lyén megalakított brigádok nagyszerű felajánlásokkal áll­tak az élre a 8-as szakipari fő­építésvezetőség asztalos üze­mében, a 3-as főépítésvezető­ségnél és a gépészeti önelszá­moló egységnél. A 3-as főépí­tésvezetőség területén például két kőműves és két segédmun­kás brigádot hívtak létre, me­lyek a legfejlettebb munka­­módszerekkel dolgoznak. Stip­­kovics Kálmán, a vállalat egyik legkiválóbb kőművese elsőként jelentkezett Rajos Sándorral, Erős Juliannával és Gaszler Ferenccel. Ők is, mások is arról tesznek hitet a szak­­szervezeti bizottságokhoz intézett írásaikban, hogy egy magasabbrendű szoci­alista munkaversennyel, a fejlett munkamódszerek alkalmazásával akarják siettetni hazánkban a szo­cializmus felépítését. Örömmel üdvözöljük a sztá­linvárosi építőmunkások ne­mes kezdeményezését, sok si­kert, sok-sok munkagyőzelmet kívánunk a szaktársaknak kö­zös ügyünk, a szocializmus gyorsabb ütemű felépítése ér­dekében. A szakszervezeti bizottság különös gondot fordított és fordít ma is az embert védő rendelkezések betartására. Most, különösen a vállalat téli munkáinál döntő ez. A válla­l­a­t vezetőivel karöltve már jó­­előre felmérik a télen végez­hető munkákat és közösen tet­ték meg a szükséges intézke­déseket. Télen is dolgoznak a hen­germű igazgatósági és kokszo­ló kátránylepárló épületén, a Dunai Vasmű területén, vala­mint a háromemeletes mun­kásszálló épületén. Ezeket az épületeket a külső nyílászáró szerkezetek elhelyezése után egyrétegű üvegezéssel látják el. A belső fűtést szükség sze­rint kályhával vagy Deuba­­hőlégfúvóval oldják meg. A hengerműben előnyösebb a helyzet, mivel a munkák többsége az elkészült tető alatt végezhető. A gépteremnél hő­légfúvókkal biztosítják az épít­kezésre alkalmas hőmérsékle­tet. A városépítési munkáknál, zárt, fűtött térben dolgozhat­nak az emberek. A szakszer­vezet gondoskodik arról is, hogy a munkahelyi műszaki ve­zetők lelkiismeretesen szervezzék meg a téli bal­eseti veszélyek elhárítá­sát. Őrjáratunk végéhez értünk. Sokat, igen sokat lehetne még írni a szakszervezeti bizottság tevékenységéről. Bízunk ab­ban, hogy a sztálinvárosi épí­tők az 1959-es esztendőben to­vább öregbítik jóhírnevüket. Sz. I. Méltóan az első szocialista város hírnevén­ sz... Sztálinvárosi őrjárat imiiiuimiiiiMiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiHiHHimiiimiMiimmiiiMmiiiiiiimimmimiiiiii 65 IPARI TANULÓT ajándékozott meg december 20-án szakszervezetünk szék-­­házában Kisvárt elvtárs az ÉM. 1. sz. Igazgatóságának vezetője.­­ A megajándékozott ipari tanulók árvák vagy félárvák és mint­­ Kisvárt elvtárs beszédében mondotta az igazgatóság szerény­, ruha, cipő, fehérnemű és nagykabát ajándékával valamennyive­l könnyíteni szeretnének helyzetükön. Az ipari tanulók örömmel­­ fogadták az ajándékot és a­­kedves szavakat, melyek arra buz­­­­dították ők­et, hogy szeressék szakmájukat, nevelőiket, akik jó­ szakmunkást akarnak belőlük nevelni. LVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1559. JANUÁR 5. ÁRA: 40 FILLÉR Portalanító berendezést szerelnek fel a Hejőcsabai Cementgyárban A Hejőcsabai Cementgyárban évek óta megoldatlan kér­dés volt a gyártás közben keletkező nagymennyiségű cement­por eltávolítása. A szakszervezeti bizottság javaslatára a gyár vezetősége több alkalommal megvizsgáltatta a megoldás lehe­tőségeit. A fáradozás nem volt hiábavaló. A munkakörülmé­nyek javítása érdekében egy nagyteljesítményű, korszerű por­talanító berendezést szerelnek fel. A több zsákos és tölcséres készülék felszerelésével jelen­tősen csökken majd a porképződés s ugyanakkor az eddig­i kárbaveszett cementport is hasznosíthatják. A teljes berendezés a tervek szerint a jövő évben készül el. Működésével jelentő­sen javul majd a munkahelyek és a környék levegője. Boldog és eredményekben gazdag új esztendőt kíván az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipar minden dolgozójának a szakszervezet elnöksége A balesetelhárítás érdekében végzett jó munkájukért decem­ber 16-án megtartott országos munkavédelmi konferencián ■az ÉM, illetve a KPM Út- és Híd-főosztálya vezetői az aláb­bi biztonsági megbízottakat, társadalmi munkavédelmi fel­ügyelőket, művezetőket tüntet­tek ki az építőipar kiváló dol­gozója, illetve a közlekedési ipar kiváló dolgozója jelvény­nyel: Bárány Lajos (23. V.), Ellin­­ger Hugó (43. V.), Rácz József (Épületfestő V.), Ladosi István (23. V.), Kovács Szilveszter (Baranya megyei Építőipari V.) Promper József (Fejér me­gyei Építő V.) Erdősi János (4. sz. Mélyépítő V.), Falucs­­kay Károly (Baranya me­gyei Ép. V.), Győri József (Építőgépgyártó és Javí­tó V.), Popper Árpád (1. sz. Gépszerelő V.), Selmeci Lajos (Lábatlani Cementművek), Fa­ragó Andrásné (45. V.), Szed­­licki József (Bp. Porcelángyár), Horváth József (Győr megyei Építő V.), Szakó György (Győr megyei Építő V.), Morva Mi­hály (26. V.), Felföldi Károly (Építési Technikum és Építé­si Gazd. Iroda), Mátyás János (Hódmezővásárhelyi Közúti Üzemi V.), Gergely Árpád (Győri Közúti Üzemi V.), Be­csei Sándor (Hídépítő V.). A kitüntetettek valamennyi­en 500 forint pénzjutalomban részesültek. Felhívás az építő- és építőanyagipari dolgozókhoz! Szakszervezetünk, az Építésügyi Minisztérium, a Közleke­dés- és Postaügyi Minisztérium Út és Híd Főosztálya 1958. december 16-án országos munkavédelmi konferenciát tartott. A konferencia összehívását az tette szükségessé, hogy 1958- ban a balesetek száma az előző évekhez viszonyítva lényege­sen emelkedett. A balesetek ilyen alakulása, valamint az a kö­rülmény, hogy az építőipar feladatai 1959-ben 1958-hoz viszo­nyítva 20—25 százalékkal emelkednek — ami sok új munka­erőt igényel — azt kötelezi az építő- és építőanyagipar min­den dolgozóját, hogy az eddigieknél sokkal hatékonyabban harcoljanak a munkavédelmi előírások megvalósításáért. A konferencia célul tűzte ki, hogy 1959-ben az építő- és építőanyagipari vállalatok a balesetek arányszámát az 1952 óta elért legalacsonyabb szintre csökkentsék. E feladatok vég­rehajtásához a feltételek adva vannak, mivel jelenleg sokkal kedvezőbb körülmények mellett végezzük a termelést, mint az előző években. A vezető szervek munkavédelmi tevékenységé­nek megjavításán kívül szükséges, hogy mind a termelést köz­vetlen irányító műszakiak, mind a termelést végző dolgozók lelkiismeretesen és fegyelmezetten küzdjenek a határozat céljainak megvalósításáért. Ezért a konferencia felhívással fordul az építő- és építő­­anyagipar minden dolgozójához, hogy a maguk munkaterüle­tén teremtsék meg a biztonságos és az egészségre veszélytelen munkafeltételeket: az oktatás jobb megszervezésével, a mun­kahelyek, üzemek rendjének megvalósításával, a helyes h anyagtárolással, valamint az elektromos veszélyforrások meg­szüntetésével segítsék elő a balesetek számának csökkentését.

Next