Építők Lapja, 1959 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-05 / 1. szám

2 Beszéljenek most már a tettek Szakszervezetünk, valamint az illetékes minisztériumok által december 16-án közösen megrendezett országos munkavédelmi konferencia határkövet kell hogy jelentsen a munkavédelmi mozgalom történetében. Nemcsak azért, mert az évek során lezajlott hasonló értekezletek egyike sem volt ilyen élénk és harcos, mint a mostani, azért is, mert az előttünk álló feladatok megkövetelik, hogy a jövőben kevesebbet beszéljünk, de többet cselekedjünk, mint eddig. Szakszervezetünk főtitkára, Brutyó János elvtárs bevezetőjében vázolta, hogy milyen feladatok hárulnak szakszervezetünkre, a vállalati vezetőkre és a dolgozókra a hároméves terv végrehajtása során. Ezzel párhuzamosan nőnek feladataink a biztonságos munkafeltételek megteremtése terén is. Mint mondotta, a fokozott feladatokat és a meglevő hibákat csak úgy lehet kijavítani, ha jól együttműködünk a minisztériumi partnereinkkel, s ha az utóbbiak a munkavédelmet nem szükséges rossznak, hanem napi munkájuk szerves részének tekintik. Ezeket a gondolatokat fejtegette beszédében a konferencia előadója, Köböl József miniszterhelyettes elvtárs is és ezeket a gondolatokat vetette fel a szépszámú hozzászóló is. Mit kell tennünk hát, hogy az elkövetkezendő évek során az építő- és építőanyagiparban a balesetek száma a vállalatoknál az 1952 óta elért legalacsonyabb szintre csökkenjen? Mint Köböl elvtárs bevezetőjében elmondotta, a konferenciát megelőzően a szakszervezet munkavédelmi osztálya az ÉM munkaügyi főosztállyal közösen tájékozódó íveket küldött ki mintegy 500 vezetőnek, melyek a visszaküldött íveken vázolták a vállalat munkavédelmi helyzetét és elmondták észrevételeiket, javaslataikat a hibák kijavítását illetően. Egyes vállalatoknál komoly tanácskozás előzte meg a tájékozódó ív kitöltését, s így neki mint előadónak csak össze kell foglalnia a sok helyes javaslatot, gondolatot, hogy a konferencia határozattá emelje. Legelsősorban javítani kell a balesetelhárítási oktatás jelenlegi módszerén és a propagandatevékenységen. Miért? Köböl elvtárs, de a hozzászólók is felvetették, hogy a műszaki vezetők jó része azért idegenkedik a munkavédelemtől, mert az egyetemen, technikumon nem foglalkoznak tananyagként vele, tehát nem veszik komolyan. Éppen ezért javasolták, hogy az országos konferencia, valamint a szakszervezet és a minisztérium illetékes vezetői tárgyaljanak az egyetemek, technikumok vezetőivel, hogy vizsgálják meg, hogyan kellene változtatni az ott folyó balesetelhárítási oktatáson. Ezen túlmenően javítani kell az ipari tanulók munkavédelmi oktatásán is. Vizsgáztassák le őket balesetelhárítási kérdésekből is. Foglalkozott az előadó és a konferencia a dolgozók balesetvédelmi oktatásával is. Megállapította, hogy a jelenlegi oktatás formális és unalmas. A jövőben tehát arra kell törekedni, hogy érdekessé tegyük ezeket az előadásokat, másként az elhangzottak nem maradnak meg a dolgozók fejében. Ennek érdekében igénybe kell venni minden olyan eszközt, legyen az akár rajz, kép, diafilm vagy más egyéb, melyek segítségével érdekessé és népszerűvé lehet tenni a munkavédelmi előadásokat. Sokat vitatott kérdés volt a baleseti források megszüntetésének módja. Legtöbb vállalatnál ugyanis a meglevő szerszámok, gépek, állványanyagok igen elhasználtak, rosszak, s hiába javítgatják azokat, sok baleset forrásává válnak. Ez persze bármennyire igaz is, sokszor ezzel akarják leplezni a gondatlanságból keletkezett balesetet. A helyzet ugyanis az, hogy sem az ÉM-ből, sem a vállalati központból kiszálló diszpécserek, műszaki és gazdasági vezetők nem ellenőrzik a munkahelyek, üzemek helyzetét balesetvédelmi szempontból és ilyen irányú bejegyzések az építési naplóban ritkák, mint a fehér holló. Világos tehát, ha a műszaki vezetőktől a vállalati biztonsági megbízotton és a szakszervezeti felügyelőn kívül senki sem kéri számon a biztonsági előírások betartását, nem nagy gondot fordítanak erre. Ezen tehát változtatni kell. A biztonsági előírások, rendeletek jók, csak következetesen végre kell hajtani azokat. Nemcsak az előadó, igen sok hozzászóló foglalkozott a szakszervezeti szerveknek a balesetelhárítási munkában betöltött szerepével. Bár a munkavédelmi rendelet leszögezi, hogy a szakszervezetek feladata az állami szervek balesetelhárítási munkáinak ellenőrzése, sok műszaki vezető a szakszervezeti munkavédelmi felügyelő tevékenységét szükséges rossznak tekinti. Mint az előadó és a hozzászólók kihangsúlyozták a munkavédelmi felügyelő a hibák feltárásával egyformán védi a műszaki vezető és a dolgozók érdekeit. Ahelyett tehát, hogy ellenségesen viselkednek velük szemben, kövessék tanácsait, javaslatait, mert ezzel elkerülhetik a balesetet, emberéleteket menthetnek meg és a műszaki vezető is elkerülheti a felelősségre vonást. Igen jó volna, ha a jövőben az üzemi tanácsok is foglalkoznának a munkavédelemmel, mert a munkabiztonság a termelés édestestvére, a kettőt egymástól elválasztani nem lehet. A hozzászólások során, de az előadásban is elhangzott, hogy bár legtöbb vállalatnál szabályosan megtartják a havi szemléket, jegyzőkönyvezik az észlelt hibákat, kijavításuk ellenőrzéséről már nem gondoskodnak. S ha ellenőrzik is a jegyzőkönyvben lefektetett hibák kijavítását, nemigen vonják felelősségre a szükséges intézkedéseket elmulasztó műszaki vezetőket. Ez igen helytelen, mert hozzájárul ahhoz, hogy a műszaki vezetők ne vegyék komolyan a biztonsági előírások betartását. Igen ritka az a vállalat, ahol a baleseti intézkedések elmulasztásáért komolyan felelősségre vontak műszaki vezetőket és szakszervezeti taggyűlésen vagy más egyéb összejövetelen nyilvánosan megrótták őket. Pedig volt már rá példa, nem is egy, hogy a nyilvános felelősségre vonás, bírósági tárgyalás után igen sokat javult a baleseti statisztika az illető vállalatnál. A konferencia a Köböl elvtárs által felvetettek megvitatása után határozatot hozott a balesetelhárítást akadályozó hibák kijavítását illetően, melynek ismertetésére lapunk legközelebbi számában visszatérünk. A szakszervezet elintézte is.. szakszervezetünk szerelő és vasipari bizottsága családunk telekügyében eljárt a tanácsnál és a banknál, hogy telekügyünket elintézze és ezáltal hajléktalansági gondunkon segítsen. Köszönjük a szakszervezetnek a dolgozók ügyét szívén viselő szaktársi segítségét.” (Csontos Károly, az ÉM Építőipari Autójavító Vállalat dolgozója leveléből.) Veteránok és szakszervezeti aktívák találkozója Régen hangoztatott tervek nagyarányú megvalósítását kezdte el szakszervezetünk, szerelő- és vasipari szakmai bizottsága, amikor decemberben a Poki megalakulása 40. évfordulójának megünneplése alkalmából veteránok és szakszervezeti aktívák találkozóját rendezte meg a bizottság Frangepán utcai művelődési otthonában több mint 600 fő részvételével. Az ünnepségen Reszegi Ferenc elvtárs, szakszervezetünk titkától mondott beszédet. A beszéde során visszapillantott a negyven év eseményeire, a párt megalakulásának körülményeire, név szerint emlékezve meg azokról, akik az építő- , ipar szerelő és vasipari ága- zatából a harc oroszlánrészét vállalták. — Valahányszor politikaii megbeszélésre összejövünk, $ mindig soraink között kell, hogy üljenek a veteránok, hogy $ a fiatalok megtanulják tőlük, hogyan kell harcolni a szovia- $ lizmus győzelméért. Pártunké, mint negyven évvel ezelőtt, most is nagy sikerrel vezeti a 2 harcot, most már egy világ- $ mozgalom keretein belül —– mondotta ünnepi beszédében a Reszegi elvtárs. Ünnepi beszéd után a Ma-5 gyar Néphadsereg „Munka Vörös Zászló Érdemrend”-del ki tüntetett , központi művész- együttese adott kitűnő műsort, művészi szavalatokkal, ének- és zongoraszámokkal. Tíz óra tájban hálvacsorát szolgáltak fel a vendégeknek, majd tánc-, zene és népi zene hangjainál? szórakoztak a részvevők. A családias légkörben lezaj-é lott találkozó alkalmat adott, hogy a veteránok és szakszer? vezeti aktívák a fehér asztal mellett beszélgessenek a harcos múltról és a biztos jövő- ről. Utóbbi keretében arról is? gyakran szó esett, hogy haasonló találkozót a jövőben és minél hamarabb, ismét rendez-*ni kellene. ípitók lapja Határidő előtt teljesítette tervét a kőkavics iparág. December 10-ig 101,2 százalékra teljesítette éves tervét az iparág. A hozzá tartozó vállalatok közül december 10- ig a 6. sz. Kőbánya Vállalat 102,2, a 7. sz. Kőbánya Vállalat 109,3, a 9. sz. Kőbánya Vállalat 112, 9, a 10. sz. Kőbánya Vállalat 106,1, és a 2. sz. Építőkő-fejtő Vállalat pedig 115,5 százalékra teljesítette éves tervét. Jó munkát és további sikereket kívánunk nekik. § és A Hajdú megyei Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke egy kimutatást tett elém, mikor legutóbbi látogatásomkor az anyagtakarékossági mozgalom helyzetéről érdeklődtem. A kimutatás arról szólt, hogyan, milyen adminisztratív, műszaki intézkedésekkel és más egyéb módon takarítottak meg 1958. október 30-ig 616 576 forintot a népgazdaságnak. A komoly összeg azt bizonyította, hogy a vállalat vezetői, a szakszervezeti bizottság segítségével az anyaggal való takarékoskodást komoly mozgalommá fejlesztették. Az igazgatói utasítás, mely szabályozta az anyaggazdálkodási teendőket, a selejtező bizottság és a szállítási ellenőr aktív ténykedése, az anyagnyilvántartó tanfolyam megszervezése, a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos rendeletek széleskörű ismertetése mind-mind hozzájárult a nagyszerű eredmény eléréséhez. S hogy a dolgozók is aktívan bekapcsolódtak a ta-karékossági mozgalomba az főleg annak köszönhető, hogynem volt egy olyan értekezlet,összejövetel, ahol szó ne esett volna a gazdaságos termelésiről, a társadalmi tulajdon védelméről. A pártszervezet, a szakszervezeti bizottság állandóan napirenden tartotta ezt a kérdést aktívái segítségével és nagyszerűen összedolgoztak a vállalat vezetőivel. A vállalat intézkedési terve a különböző műszaki intézkedések eredményeként csupán 410 385 forint megtakarítását irányozta elő. Hogyan tudták hát több mint kétszázezer forinttal túlszárnyalni ezt? Ezernyi ötlettel, leleményességgel. A Gördülőcsapágy-gyár építkezésnél például az építésvezető műszaki javaslata 820 mázsa gömbvas, azaz 200 000 forint megtakarítását tette lehetővé. Az építkezések helyszínén kitermelt és felhasznált 2000 köbméter bányahomok 50 000 forintot hozott a konyhára. A Késes utcai építkezésnél egy másik munkahelyről kikerült betontörmeléket dolgoztak be az alapozásba terméskő helyett s takarékossági számlájuk ismét nőtt ötezer forinttal. A festő részlegnél összegyűjtött bebőrösödött és leülepedett festékanyagot főzés útján felfrissítették és az alapozási munkákhoz felhasználták. Ily módon további ötezer forintot takarítottak meg. Semmit sem hagytak kárbaveszni, ha azt még valahogy hasznosítani lehetett. A Temető utcai építkezésnél például az egyébként feltöltésbe kerülő mészkását megfelelő keveréssel felhasználták a falazásnál. Réti István telepvezető a munkahelyekről beszállított vegyes fahulladékból 3 köbméter használhatót válogatott ki, amiért pénzjutalomban részesült. Ugyancsak megjutalmazták H. Nagy, Óvári és Rákos szaktársakat is az állványozásnál elért megtakarításért.. Szabados László művezető pedig az előírtnál gazdaságosabb dilatációs megoldásáért kapott 1210 forint jutalmat. Sorolhatnám tovább a jó ötleteket, a sok pénzt megtakarító műszaki intézkedéseket, az ezernyi kis ésszerűsítést, mely mind hozzájárult, a 616 ezer forint megtakarításához, de nem folytatom. Az elmondottak is hűen bizonyítják: ahol a vállalat vezetősége, a pártszervezet, a szakszervezeti bizottság összefog a dolgozókkal a kormány anyagtakarékossági határozata végrehajtása érdekében ott a Hajdú megyei Építőipari Vállalatéhoz hasonló eredményeket érhetnek el. (—y. — r.) -0—0-TAKARÉKOS GAZDÁK 1959. JANUÁR 5. Január elsején érvénybe lépett a kormány új rendelete a nyugdíjakról Az új nyugdíjtörvény csökkenti az 1954 előtti és az új nyugdíjak közötti aránytalanságot. Ennek megfelelően felemeli a nem dolgozó régi nyugdíjasok nyugdíját 25 százalékkal (legalább 500 forintra és legfeljebb 800 forintig). Ez az emelés egyben a régebbi szolgálati idő elismerését is jelenti. A munkaviszonyban álló régi nyugdíjasok nyugdíját (akik nyugdíjpótlékban nem részesülnek), munkaviszonyuk megszüntetése után pótlékkal egészítik ki és az így emelt nyugdíjhoz kapják a 25 százalékos emelést. Az 1954 előtti jogszabályok alapján özvegyi nyugdíjban részesülők nyugdíját is 25 százalékkal emeli fel az új törvény, legalább 250 és legfeljebb 400 forintig. Az özvegyek nyugdíját abban az esetben is emelik, ha jelenleg dolgoznak. Az 1954. évi nyugdíjtörvény alapján megállapított 500 forintot elérő nyugdíjaknál az 1929—1945. év között munkában töltött és igazolt szolgálati idő arányában pótlékot állapítanak meg, legfeljebb 800 forintig. 1954-es törvény alapján megállapított özvegyi nyugdíjakat 10 százalékkal emelik fel, legfeljebb 400 forintig. Az új törvény felemeli az árvasági nyugdíj minimumát. Félárvák az eddigi havi 100 forint helyett legalább 175 forint, teljes árvák 150 forint helyett legalább 250 forint árvaellátásban részesülnek. A régi, úgynevezett OMBI mezőgazdasági járadékosok ellátását havi 80 forinttal, az özvegyekét havi 75 forinttal emeli az új törvény. A mezőgazdasági járadékos eddig nem kapott házastársi pótlékot. Az új törvény szerint havonta 50 forint házastársi pótlékot kap majd. Az eddigi havi 18 forint helyett 100 forint házastársi pótlék illeti meg azokat a nyugdíjasokat, akiknek a házastársi pótlékkal együtt nyugdíja nem haladja meg a 850 forintot Az ezután megállapításra kerülő nyugdíjakra is vonatkozik a rendelkezés. Az új nyugdíjtörvény igazságos különbséget teremt a hosszú szolgálati idővel rendelkezők és azok között, akik csak rövidebb ideje állnak munkaviszonyban. Az 1959. január 1 után benyújtott nyugdíjigényeknél már az 1929. január 1-től igazolt minden szolgálati év után jár a nyugdíjkiegészítés, vagyis az 50 százalékos törzsnyugdíj évenkénti 1 százaléka. Az új törvény fokozatosan felemeli az eddigi tízévi várományi időt 25 évre. Az 50 százalékos törzsnyugdíj megállapításához 1959-ben 14, 1960-ban 15, 1961-ben 16 éves szolgálati időt kell igazolni. A fokozatos emelkedés 1970-ig tart. A 35 évnél idősebb rokkantak szolgálati ideje hasonló módon változik meg. A szolgálati időtől függetlenül meg kell állapítani a nyugdíjat, ha üzemi baleset okozza a megrokkanást. A törvény biztosítja a legalább tízévi szolgálati idővel rendelkezők számára is a nyugdíjat azzal, hogy törzsnyugdíjuk annyiszor két százalékkal csökken, ahány év hiányzik a mindenkor szükséges szolgálati időből, így az, aki 1959-ben 10 évi szolgálati idővel rendelkezik, 42 százalék törzsnyugdíjat és ennek 10 százalékát kitevő pótlékot, akinek 12 éve van, 46 százalék törzsnyugdíjat és nyugdíja 12 százalékát kitevő pótlékot kap. Ez a rendelkezés is a hoszszabb szolgálati idő fokozott megbecsülését célozza. A nyugdíjak felemelését az Országos Nyugdíjintézet folyaatosan hajtja végre, így a nyugdíjasok részéről semmiféle külön i Utánjárás nem szükséges. Az 1954-es nyugdíjtörvény alapján nyugdíjazottaknaka kiküldésre kerülő kérdőívek feldolgozása után folyósítják az emelést. Azok a dolgozók, akik 1959. január 1 után mennek nyugdíjba, az eddigi gyakorlatnak megfelelően a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ lakóhelyük szerinti alközpontjánál, illetve kirendeltségénél nyújtsák be nyugdíjigényüket. A nyugdíjak rendezésére 1959-ben a kormány 630 millió forintot bocsát rendelkezésre. A párt és a kormány az életszínvonal emeléséről szóló határozatot következetesen megvalósítva biztosítja a nyugdíjasok magasabb színvonalú ellátását. Eredményesen dolgozik szakszervezetünk és az ÉM gépesítési igazgatóság közös bérbizottsága Rövidesen második születésnapját ünnepli szakszervezetünk szerelő- és vasipari szakmai bizottságának és az ÉM V. sz. Igazgatóságának közös bérbizottsága. Az ünneplésre oka van, tagjai munkaügyi vezetők és előadók, szakszervezeti funkcionáriusok, műszakiak és üzemgazdászok jól megállták a helyüket az elmúlt két évben, mert nemcsak előre látható, átfogó kérdéseket tisztáztak, de számos, menet közben felbukkanó kérdésre is válaszoltak. Nézzünk meg néhányat közelebbről. Az összes, szám szerint mind a 17 vállalatnál, a vállalatokat érintő kérdések közül különösen kiemelkedett az a munka, mellyel a bizottság a vállalatok tevékenységének figyelembevételével kidolgozta a bérezési rendszerekre vonatkozó irányelveket. A bizottság ugyanekkor a munkaterve alapján alaposan megvizsgálta a vállalatok bérrendszereit és javaslataival segítette a bérrendszerek kialakítását, így például az Elektromotorjavítónál és az Anyagipari Gépjavító Vállalatnál és más vállalatnál is a meglevő, nem eléggé jól használható bérformákat megvizsgálta és helyettük olyan bérezési formákat javasolt, amelyek a vállalatok adottságainak jobban megfeleltek. Megvizsgálta a bérbizottság a vállalatoknál működő egyeztető bizottságok munkáját és tanácsaival sokat segített, hogy a vasipari vállalatoknál egyébként is jól működő egyeztető bizottságok továbbfejlődjenek. Segített a bizottság a többletnyereségek elosztásának helyes elvi irányításában és ellenőrzésében, valamint az összes vállalatoknak javaslatot tett a prémiumfeltételek igazságos megállapítására, mellyel legtöbb helyen megszűnt a prémizálás terén addig meglevő egyenlősdi, vagy az, hogy a prémiumot célfeladat nélkül, bizonyos mértékig találomra adták ki. Mindezek a szinte csak kiragadott példák nem mutathatják a bizottság nagy rendszerező munkáját, de azt eléggé jellemzik, hogy milyen sokrétű munkát végeztek a társadalmi bérbizottság tagjai. Jó munkát végzett a bizottság a beemelési munkákkal kapcsolatban felmerült bérezési problémák megoldásánál is. Munkaterve alapján négytagú brigádot küldött ki az Építőgépszerelő és Kölcsönző Vállalat pécsújhelyi, ajkai, lábatlani és debreceni munkahelyeire. A brigád helyszíni szemle és értékelés után ketrét bontott, gyakorlatias bérformát javasolt, melyet a vállalat elfogadott. Azóta kiderült, hogy a javaslat teljes mértékben helyes volt. Társadalmi munkában más kötelességeik teljesítése mellett végzik sokrétű munkájukat a közös bérbizottság tagjai. Munkájuk által a születő rendelkezéseknél előre érvényesülnek a vállalatok szempontjai. Segítségük révén az V. számú Igazgatóság vállalatainál tovább javul a munkaügyi tevékenység, pontosabb és simább a bérezés menete. Az új tervév alkalmával a bizottságnak új féléves tervei vannak, folytatni akarják jó munkájukat, szép elképzeléseik, valóraváltását.