Építők Lapja, 1960 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-07 / 1. szám

2 ÉPÍTŐK LAPJA Milyen tapasztalatokat szerzett a Szolnok megyei bizottság a taggyűléseken A DECEMBERI TAGGYŰ­LÉSEKRŐL, azok előkészíté­séről beszélgettünk a szolnoki megyebizottságon Bozsik Lászlóval, aki a hivatalosan távollevő elnököt helyettesíti és Lőrincz Ferenccel, aki a szolnoki Építő- és Szerelőipari Vállalat SZB-titkára és egy­ben a TB tagja. A decemberi taggyűlések időpontját a legtöbb vállalat­nál karácsony és újév közötti időszakra tűzték ki. Néhány helyen azonban, mint például a kunszentmártoni Téglagyár­ban, a Mezőtúri Téglagyárban, a Szolnoki Bútorgyárban, a Közlekedésépítő Vállalat szol­noki főépítésvezetőségén, a Szolnoki Téglagyárban már beszámoltak a taggyűlésen a szakszervezetek­ alapszervi ve­zetői az elmúlt év munkájáról és ismertették a tagság előtt álló feladatokat. A megyebizottság tagjai minden esetben részt vettek ezeken a taggyűléseken, ame­lyeknek előkészítéséhez, s a beszámolók elkészítéséhez is segítséget­ nyújtottak. Az eddigi taggyűlések elő­készítésének legfőbb tapaszta­lata, hogy a vállalatok dolgo­zói, elsősorban a szakszerveze­ti tagok között megnőtt az ér­deklődés­ a politikai kérdések iránt. Éppen ezért a beszámo­lóikban minden esetben kitér­tek a világpolitikai kérdések ismertetésére is. A taggyűlések látogatottsága is sokkal na­gyobb volt, mint az elmúlt években bármikor. A bizal­miak az SZB irányításával jól mozgósították a tagságot s ál­talában 75—85 százalékuk részt vett a taggyűlésen. TERMÉSZETESEN A ZÁRT ÜZEMEKBEN a részvevők száma még ennél is nagyobb volt. Lőrincz Ferenc elmondotta, hogy a TB tagjai már az őszi taggyűléseken is részt vettek és megbeszéléseket folytattak a szak­szervezeti bizottságok vezetőivel a taggyűlés előké­­­­szítését illetően. Tizennyolc vállalat tartozik szakmailag a megyebizottság hatáskörébe, de nem volt olyan vállalat ez év második felében, ahol a havi taggyűlés bármi okból is elmaradt volna. Az évzáró taggyűlés előké­szítésénél a kiindulási pont mindenütt az volt, hogy az SZB reszortfelelősei összeállí­tották évi munkájukról szóló jelentéseiket. A szakszervezeti bizalmiak ugyanakkor a dol­gozókkal ismertették a taggyű­lés napirendjét. A titkári be­számolók kollektív módon, a reszortolók közreműködésével készültek el. A megyebizottság tanácsaival segítette őket eb­ben a munkában s így gon­dos megvitatás után kerültek, illetve kerülnek a tagság elé. NAGY SEGÍTSÉGET JE­LENT az SZB-titkároknak, hogy a TB-ben minden hétfőn este összejönnek és a megye­bizottság vezetőivel együtt megbeszélik az aktuális politi­kai és szakszervezeti kérdése­ket. Ennek alapján folytatják munkahelyükön tevékenységü­ket. Ez a módszer, az alapos előkészítés mennyire hasznos, azt bizonyítják a már megtar­tott évzáró taggyűléseken el­hangzott felszólalások. A Közlekedésépítő Vállalat főépítésvezetőségének taggyű­lésén feszült figyelem kísérte a külpolitikai tájékoztatót s a hozzászólók foglalkoztak a gazdasági kérdésekkel, vala­mint a jövő évi vállalati ter­vekkel is. A Szolnoki Téglagyárat Lő­rincz Ferenc patronálja. A no­vember havi taggyűlésen örömmel halott­, hogy első­sorban a szakszervezeti tagok decemberre újabb felajánlást tettek: félmillió téglával töb­bet gyártanak, mint tervük előírja. 1960 első negyedében pedig,, mint felszabadulási ver­senyt folytatják a kongresszu­si versenyt. Ezen a taggyűlé­sen a kritikai felszólalások sem hiányoztak. Többen bí­rálták a vállalatvezetőséget azért, hogy a fagyszabadságra küldésnél nincs kellő tekintet­tel a téglagyár törzsgárdájára. Olyan dolgozókat küldenek elsősorban fagyszabadságra, akik már 20—22 éve dolgoznak ott. A taggyűlés után a szak­szervezet vezetőségének fellé­pésére, a gyár vezetősége be­látta, hogy ez az eljárás hely­telen és az idén télen már ve­gyesen új és a régi dolgozóik közül kerülnek ki azok, akik fagyszabadságra mennek. La­zányi Lajosné munkásnő azt panaszolta fel, hogy bár a Munka Törvénykönyve bizto­sítja, hogy váltott műszak mel­lett is kapjon havonta lega­lább egy szabad vasárnapot, neki pl. szeptemberben min­den vasárnap dolgoznia kellett. Azt is kifogásolta, hogy a bér­lapokat úgy állítják ki, hogy a téli pótlékot együttesen számfejtik a törzsbérrel. Emiatt a dolgozó nem kap tiszta képet keresetéről. Mindkét kifogás ügyében megfelelő intézkedés történt. A bútorgyáriak tag­gyűlésén döntöttek a szo­cialista munkabrigád cím odaítéléséről is. A versenyben részvevő nyolc brigád közül Szolnoki István 6 fős asztalos­brigádja nyerte el ezt a kitün­tető címet, a vállalat életében elsőnek. Azonban joggal sé­relmezték a brigád tagjai, hogy jutalmul mindössze 150 forintot kaptak fejenként. A főkönyvelő azzal hárította el a panaszt, hogy „nincs több pénz e célra az igazgató alap­ban.” Az Építő- és Szerelőipari Vállalatnál az évzáró taggyű­lés előkészítése során még ar­ra is kiterjedt az SZB figyel­me, hogy a hirdető táblára ki­tett meghívó mellett minden szakszervezeti tagnak névsze­rinti meghívót küldött és azon hívta meg a taggyűlésre. A jó szakszervezeti munka, a dol­gozókkal való lelkiismeretes törődés mit jelent a tagszerve­zés szempontjából, arra vonat­kozólag ugyancsak ez a válla­lat mutat iskolapéldát. Ez év tavaszán a szervezettség 62 százalékos volt, most pedig 80 százaléknál nagyobb. Mivel ér­ték el? Azzal, hogy az SZB aj­taja mindenkor nyitva áll minden dolgozó, még a szak­­szervezeten kívül állók előtt is, s ügyes-bajos dolgaikat nem­csak feljegyzik, de gyorsan el is intézik. S a tevékeny, ered­ményes szakszervezeti mun­káért a dolgozók ragaszkodás­sal fizetnek. A taggyűléseken szerzett ta­pasztalatokat a megyebizottság felhasználja a további munká­ja során, de jól hasznosíthat­ják az új esztendőben a szak­­szervezeti bizottságok is. KÖRBE, KÖRBE, KARIKÁBA... Lapunk októberi számában hírt adtunk a szerelőiparban igen jól hasznosítható szög­belövő készülékről. Most azonban részben helyesbíte­nünk kell akkori közlésün­ket. A szögbelövő készülék ugyanis nem hasznosítható nálunk. Nem azért, mert rossz, hiszen Franciaország­ban évtizede, Csehszlovákiá­ban fél évtizede használják hatalmas gazdasági ered­ménnyel Csupán nálunk nincs hozzá se patron, se szög, se alátét, mert egyes szervek ... Node nézzük meg közelebbről a részleteket. A külkereskedelem tehetetlen Múlt év nyár elején kapták meg az érdekelt vállalatok az első szögbelövő készüléke­ket. Kipróbálták és azonnal megrendelést adtak a Szer­szám- és Kisgépértékesítő Vállalat útján a Consumex és a Ferm­ion külkereskedel­mi vállalatoknak, hogy sze­rezzék be milliós tételben a szögeket, bilincseket, patro­nokat. Az Építésügyi Minisz­térium 34 szerelő­ kőművest képzett ki a szerszám hasz­nálatára, akik vállalataikkal együtt azóta is várják, hogy kézbe kaphassák a szerszá­mot és a hozzá szükséges tartozékokat. Mert mit tett az eltelt idő alatt a külke­reskedelem? Még a múlt év nyarán tárgyalásokat kezdett az illetékes csehszlovák vál­lalatokkal. A tárgyalások az­óta is folynak. Hazai gyáraink húzódoznak Az Építésügyi Minisztérium ezt látva hazai gyárainknál próbálkozott. Júliusban a Csavargyárhoz fordult, hogy készítsenek szegeket és alá­téteket, de ott azt válaszol­ták, hogy milliós kis tételek­kel nem foglalkoznak. A pat­ronokkal kapcsolatban a Bányagyutacsgyárat kereste meg az előadó. Ott kijelen­tették, hogy mivel kapacitá­sai­ nincsen, árajánlatot sem adnak. Ezek után a Kohó- és Gépipari Minisztérium kö­vetkezett. Ámde itt csak a korábbiak folytatódtak. Sem az iparpolitikai főosztály, sem a B 2-es igazgatóság, ahova az illetékes gyárak tar­toznak, nem adott eddig se­gítséget. A helyzet tehát jelenleg változatlan. Van 10 darab szögbelövő készülék hazánk­ban, de nincsen hozzá tarto­zók. Érkezik rövidesen még ■50 darab, de ha így marad a helyzet, azok is a raktárban fognak rozsdásodni. Az idő sürget Az építőipar csak a termelé­kenység emelésével, új esz­közökkel, új módszerekkel tudja túlteljesíteni az 1960. évi és az ötéves terv célkitű­zéseit. Amikor építkezünk, akkor mi a kohó- és gép­ipart, a külkereskedelmet is szolgáljuk,­­ ha munkánk ha­tékonyabb, ezen iparágak dolgozóinak is több és szebb lakás, vagy üzemi épület jut az eddiginél. Ehhez azonban az kell, hogy feladataink megoldásához segítsenek hoz­zá bennünket. Segítő­készsé­güket nagyon hasznosan és kézzelfoghatóan bebizonyít­hatnák a szögbelövő készülé­kek esetében is. Pacsay Vilmos A műszaki fejlesztés, újítás és a szakoktatás kérdéseiről tanácskoztak a szerelő■ és vasipar vezetői Szakszervezetünk szerelő- és vasipari szakmai bizottsága a minisztériumok igazgatóságainak képviselőivel, a vállalatok igaz­gatóinak, főmérnökeinek, SZB- titkárinak és újítási felelőseinek részvételével tanácskozást tartott. A tanácskozáson Pacsay Vil­mos, a szakmai bizottság terme­lési bizottságának vezetője szá­molt be a műszaki fejlesztés, az újítási­ mozgalom és a szakokta­tás helyzetéről és a feladatok­ról. — Szakmai bizottságunk 16 fő­mérnök, mérnök és vezető tech­nikus közreműködésével meg­vizsgálta a műszaki fejlesztés és újítási­ mozgalom helyzetét. Külö­nösen jók az eredmények a Fűtő­­berendezési Vállalatnál, a Fém­munkásnál és a Műlakato­síi­pari Vállalatnál. Újításokkal 1958-ban csaknem háromszor akkora meg­takarítást értek el vállalataink, mint 1957-ben. Szakoktatásra csaknem két és félezer fő, min­den negyedik munkás jelentke­zett. A termelékenység további emeléséhez azonban a gazdasági vezetők és társadalmi szervek eddiginél is nagyobb összefogá­sára van szükség — mondotta beszámolójában az előadó. A beszámolót követő vita so­rán felszólalt Somoskői Gábor elvtárs, szakszervezetünk főtit­kára, is. Hangsúlyozta, hogy a soron következő feladatok megol­dásában az eddiginél nagyobb szerep vár az építőipar szerelő-és vasipari ágazatára is. Beszélt arról, hogy az ötéves terv során jelentő­sen emelni kell a munka termelékenységét a szakmai bi­zottság területén is. Somoskői elvtárs egyes felszó­lalásokkal kapcsolatban részlete­sen szólott az alvállalkozói sze­­relőmunka nehézségeiről és a műszakiakkal való foglalkozás fokozásáról. A szakképzéssel kap­csolatban sürgette, minél többen vegyék át az egyik felszólaló ál­tal javasolt módszert: idősebb szaktársak vállalják a fiatalab­bak oktatását, tanítását. A továbbiak során számos igazgató és SZB-titkár, főmér­nök és újítási felelős szólalt fel. A felszólalók ismertették a mű­szaki fejlesztéssel, szakoktatás­sal és újításokkal kapcsolatos munkamódszereiket és nehézsé­geiket. Hiányolták a műszaki tu­dományos intézmények hatékony segítségét, hegesztési és fóaknasz tankönyveket. A jól elkerült tanácskozás Ke­rekes Imre elvtárs zárszavaival ért véget. A szakmai bizottság elnöke összefoglalta a megbeszé­lés tanulságait és a szakmai bi­zottság nevében meghatározta a tennivalókat. A szerelő- és vas­ipari szakmai bizottság a tanács­kozás tanulságai alapján foly­tatja munkáját a műszaki fejlesz­téssel, újítási­ mozgalommal és szakoktatással kapcsolatos szak­szervezeti feladatok megoldása érdekébe­n. 1960. JANUÁR 1. Szigorú, de nevelő hatású ítéletet hozott a társadalmi bíróság Este van. Az ÉM 26. sz. Állami Építőipari Vállalat székházának s­ábhelyiségé­­ben vagy százhúszan szoron­ganak, többségében a 4. sz. főépítésvezetőség dolgozói. A 44. sz. építésvezetőségen dol­gozó Kőrösy László normael­számoló ügyét tárgyalja ma este a társadalmi bíróság, ezért jöttek össze ennyien. Pontosan fél 6 órakor be­vonul a társadalmi bíróság és az el­nök­ ismerteti az ügy­rendet, majd a vádat. A vád szerint Kőrösy László csalást, sikkasztást, okirat­hamisítást követett el az­zal a ténykedésével, hogy Kiss László kubikosnak a részelőlegét és a végelszá­molását elsikkasztotta. Hamis meghatalmazást állí­tott ki, ezzel vette fel a rész­fizetést, majd pedig az elszá­moláskor a bérlapra ráha­misította Kiss László nevét. Panaszos a vállalattól kilé­pett, bérét nem kapta meg és a felügyeleti hatósághoz for­dult panaszával. A panaszt megvizsgálták és megállapí­tották, hogy csalás és okirat­hamisítás történt, a pénzt fel­vették s a tettes Kőrösy László. A munkavállaló illetményét kifizették s a vizsgálat lefoly­tatása után a vállalat igazga­tója és szakszervezeti bizott­sága az ügy tárgyalását a tár­sadalmi bíróság elé utalta. A felszólaló dolgozók mind elítélően nyilatkoztak a vád­lottról. Elmondták, hogy az egyik gépkezelő nőnek 1200, s az egyik éjjeli­őrnek pedig 400 forinttal tartozik s rajtuk kí­vül még jónéhánytól csalt ki kisebb-nagyobb összegeket Kőrösy László. Ilyen emberrel egy kollektívában, egy mun­kahelyen nem akarnak együtt dolgozni. A társadalmi bíróság má­sod- és harmadrendű vádlott­ként tárgyalja a munkahely építésvezetőjének és techniku­sának az ügyét Ez az ügy nem függ össze az elsőrendű vádlott csalásával és okirat­hamisításával, de összefügg gazdasági munkájával. Az elnök elmondta, hogy az elszámoláskor kiderült: egyes brigádok jól kerestek, mások viszont 1 órára csupán 1.70—1.90 Ft teljesítményt ér­tek el, illetve ennyit keres­tek. A munkahely építésveze­tője a felmérések után úgy igyekezett ezeknek a megfe­lelő keresetét biztosítani, hogy bizonyos összeget hoz­záadott bérükhöz. Ily módon esetenként meg nem dolgo­zott munkáért fizettek ki bért, így akarták palástolni hibájukat, hogy hónap köz­ben ezeknek a brigádoknak nem biztosítottak megfelelő munkaterületet, anyagot, munkafeltételeket. Az ilyen ténykedés összeegyeztethetet­len a szocialista bérezés el­vével. A vádlottak nem ismerik el vétküket, de az eléjük tárt tények az ellenkezőjét bi­­zonyítj­ák. Itt a tárgyalóte­­r­izpben derült ki az, hogy a munkaszervezéssel, az emberek foglalkoztatásá­val keveset törődtek és a munkabért íróasztal mel­lől alakították; egyik I­­gád keresetéből elvettek, hogy a másikéhoz hozzá­­tehessék. Nem hajtották végre a 10. sz. igazgatói utasítást, s a felmérési jegyzőkönyveket utólag korrigálták. Az elnök a munkaügyi osz­tály szakértői véleményét ké­ri. Ezek elhangzása után a bíróság tanácskozásra vonul vissza, majd szünetet rendel el. A szünetben a munkások arról beszélnek, hogy ha ők is így dolgoznának, akkor ho­va jutna a vállalat és a nép­gazdaság. Mindenki — le­gyen az vezető, vagy mun­kás — felelősséggel tartozik munkájáért — summázza át az elhangzottakat. A szünetnek vége, a bíró­ság bevonul, s ítéletet hirdet. Kőrösy Lászlót, az elsőrendű vádlottat bűnösnek találja okirathamisítás, csalás és sikkasztás bűntettében és ezért a vállalat igazgatójá­nak, mint fegyelmi hatóság­nak javasolja, hogy a válla­lattól fegyelmivel bocsássa el és kötelezze az okozott kár megtérítésére. Ugyanakkor a BHÖ. 442. sz. paragrafusa alapján ügyét te­gye át a Városi Bírósághoz. A másod- és harmadrendű vádlottat a Munka Törvény­­könyv 113. §-ának 2. bekezds B. pontja alapján marasztal­ja el a társadalmi bíróság és írásbeli megrovásban részesí­ti őket azzal, hogy a vállala­toknak okozott kárt kötele­sek megtéríteni. A kár ösz­­szegszerű megállapítása a vállalat munkaügyi osztá­lyára tartozik. A tárgyalás véget ért. A dolgozók vitatkozva szétszé­lednek. Állásfoglalásukból az csendül ki, hogy a határozat arányban áll az elkövetett törvénysértésekkel. Szigorú volt, de nevelő, javító célza­tú s a vádlottakon kívül nyilván mások is okultak be­lőle. Gubacsi Gyula HÍREK Fürdőberendezést, mosó­konyhát kapott a Salgótarjáni Építőipari Vállalat női mun­kásszállása. •­ November 30-ra teljesítették a Csongrád megye Tatarozó- és Építővállalat dolgozói a kongresszus tiszteletére tett felajánlásukat és vállalatuk éves tervét. Óriási cementtároló építését kezdték meg Lábatlanon. A Lábatlani Cement- és Mész­művek dunai rakpartján hat, összesen 17 000 köbméter áru befogadására alkalmas tárolót létesítenek . umlámaim­mos! Azonnal jelentsd, ha fel nem robbant lövedéket találsz! Napjainkban is még gya­kori eset, hogy új építkezések megkezdésekor tatarozásra, födémcserére, vagy bontásra kerülő háborús, romos épüle­tek padlásterében, esőcsator­náiban a leomlott törmelékek között stb. helyeken a hábo­rúból, vagy az ellenforradal­mi időkből visszamaradt, fel nem robbant lövedéket, ak­nákat, kézigránátokat és egyéb lőszert találnak, ame­lyek komoly veszélyt jelen­tenek. Például a napokban az ÉM. 1. sz. Mélyépítő Vállalat egyik munkahelyén 500—600 kg lőszert találtak földkieme­lést munka közben. A talált lőszer és robbanó lövedék gondatlan kezelése miatt már több súlyos és ha­lálos baleset történt. Ezek megelőzése érdekében kor­mányzatunk szigorú rendel­kezéseket és óvórendszabá­lyokat adott ki az ilyen fel nem robbant lőszerekkel kap­csolatos tudni- és tennivaló­kat illetően. A r­endelkezések lényege az, hogyha a munka­­területen robbanóanyagot ta­lálnak, anélkül, hogy hozzá­nyúlnának, azonnal jelenteni kell a tűzszerészeknek. A lő­szert tehát a talált helyen kell hagyni, a veszélyeztetett területet kerítsék körül és helyezzenek el figyelmeztető táblákat. Szükség esetén állít­sanak oda egy őrt. A munká­latokat csak a lövedékek el­távolítása után szabad foly­tatni. Mindezeken túlmenően ter­mészetesen a balesetek meg­előzése érdekében a dolgozó­kat ki kell oktatni a fel nem robbant lövedékek okozta ve­szélyre. Elsősorban arra, hogy a talált lövedékekhez hozzá­nyúlni nem szabad és azon­nal jelentsék a művezetőnek, hogy a fent említett intézke­déseket megtehesse. Az ilyen fel nem robbant lőszer veszélyének lebecsülé­séből és a vonatkozó rendel­kezések be nem tartása miatt, továbbá a dolgozók hiányos kioktatásának következtében 1959. december hó 11-én az ÉM. 24. sz. Állami Építőipari Vállalat Limanova téri épít­kezésén súlyos szerencsétlen­ség­­ történt. Már a balesetet megelőző napon is találtak a kubikosok 8—10 darab külön­féle rendszerű lőszert, amit a tanulóoktatónak és műveze­tőnek jelentettek, akik a lő­szert sajátkezűleg az építke­zés egyik alapgödrébe vitték és ott földdel betakarták. A baleset napján is találtak a kubikosok egy aknát, amit a tanulóoktató magához vett azzal a szándékkal, hogy a lőszergyűjtőhelyre viszi a többihez. Eközben találkozott az egyik tanulóval, aki a lő­szert tőle elkérte s az oktató helytelenül át is adta neki. A tanuló odavitte az aknát a tűz körül melegedő társaihoz. Egyikük piszkálgatni kezdte, sőt annak szárnyas csavarját is lecsavarta. Az akna felrob­bant kezében és a tűz körül tartózkodók közül a szerte repülő repeszdarabok két ta­nulót megöltek, kilenc tanu­lót és az oktatót kórházba szállították a mentők, közü­lük négyen súlyos sérülést szenvedtek. Ez a súlyos szerencsétlen­ség legyen figyelmeztetés minden felelős vezető és mű­szaki számára. A munkavé­delmi rendeletek és előírások betartása, továbbá a dolgozók alapos kioktatása emberéletet ment meg. Ennek a követel­ménynek nem tettek eleget ezen az építkezésen. Semmiféle lazaságot, sza­bálytalanságot nem lehet megengedni, még akkor sem, ha akármilyen sürgős, vagy határidős építkezésről van szó. Mert, amint a példa mu­tatja a legkisebb mulasztás is súlyos következményekkel járhat. Pásztor Mátyás munkavédelmi felügyelő

Next