Építők Lapja, 1963 (63. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-07 / 1. szám
4 Képünk az újszegedi Odessza lakótelep 30 méter magas tégla-alap-keresztmetszetű kéményét ábrázolja. Tervezte: Gál András Gyárkéményépítő V., kivitelező: ÉM Csongrád megyei TV (Fotó Erdei) ÍRD, OLVASD, TERJESZD, AZ ÉPÍTŐK LAPJÁT! ÉVEZREDEK TUDÁSA! NYÚJTJA A KÖNYVTÁR — Családfánkat 1600-ig tudom visszavezetni. Addig a családfők valamennyien a szakmában dolgoztak, kőművesek, építőmesterek, ácsok és molnárok voltak (akkoriban az ács és molnár szakma anyagira összetartozott, mint manapság az óvás és az ékszerész.) Céhládánk a második világháborúban tűnt el. Néhány régi — több évszázados — tervrajzot, feljegyzést még ma is őrzök. A Nyíri dinasztia egyik leszármazottja, Nyíri Béla — a VII. kerületi HKI építésze — ennyit tud őseiről. A dinasztia talán legkiemelkedőbb tagja volt a hat évvel ezelőtt elhunyt, Ybl-díjas Nyíri István. Olyan, építészetileg jelentős alkotások tervei kerültek ki keze alól, mint az Engels téri MÁVAUT-állomás, a KGMJI, és a volt Szép utcai lovaregylet épülete. Küzdelmes életútjáról öccse, Nyíri Béla mesél. — Apánk halála — 1914 — után négyen maradtunk anyánkra. Nehéz idők voltak, nehéz körülmények között éltünk. István bátyámat vasúti tisztnek adta anyánk. De hamar idegenné vált számára a vasút, s elment apánk egykori tanoncához mesterséget tanulni. — 1919-ben sikerült bejutnia a frontról visszatérő katonák külön évfolyamára, s két és fél év alatt végezte el a mai értelemben vett techni omwesmm ni l.umot. Tehetsége gyorsan bontakozott ki. A MÁV szolnoki osztálymérnöke, majd mérnök Pesten a Szentiványi cégnél, Egerben nyolc évet tölt a Nagy testvéreknél, itt ismerkedik meg Welder professzorral, aki mellett hét évet dolgozik ezután; később önálló lesz Lauber Lászlóval. A felszabadulástól haláláig az UVATERV-nél alkotott. — Mit tart a legfontosabbnak bátyja tanításából? — Szakmailag azt, hogy nem szabad idegenkednünk a modern építészeti megoldásoktól; követkeeztesen kell kiválasztani a kor áramlataiból azokat a haladó irányzatokat, amelyek alkalmazása hazánkban célszerű, ugyanakkor egy percig sem szabad nemzeti jellegünkről lemondani, a magyar építőművészet nagyszerű hagyományait a korszerűséggel ötvözve kell megőriznünk. Emberileg pedig azt, hogy aki csak a pénzért dolgozik és nem hatja át a hivatás szeretete, szenvedélye, néha lemondással is járó szolgálata, az — nem lehet igazi hasznára az építőművészeinek. — Ajánlom az utóbbi gondolatokat — elsősorban a fiatal szakmabeliek figyelmébe, azokéba, akik a jó tanulási körülmények, fejlődési lehetőségek között néha megfeledkeznek ezekről az elvekről , melyeket bátyám már akkor vallott, amikor Budapesten okleveles gépészmérnökök vezettek villamosokat, s a legtehetségesebb tervezők örültek, hogy maltert hordhattak. Néhai Nyíri István mindhárom gyermeke az apa hivatását választotta. Vera 1956- ban, Mária 1953-ban végezte el, Péter pedig most végzi az Ybl-technikumot. Vera és Mária az egyetemi diplomát is megszerezte már, s most a LAKÓTERV, illetve az UVATERV tervezői. — Iskolánk legkiválóbb tanulói közé tartoztak — mondja róluk Megyer Attila igazgató. — Péterről kevésbé mondhatom ezt el, no de nála sem tehetség hiányáról van szó, hanem csak nevelési kérdésről. Mária a közelmúltban svájci tanulmányúton járt. — A terveik? Mi is lehet más, mint amit Vera megfogalmaz: — Sok-sok önálló munkát — bizalmat! Nyíri Béla öt gyermeke közül István három éve fejezte be a technikumot, Kinga most negyedikes. Az idén érettségiző Béla kivétele inkább a humán tantárgyak iránt érdeklődik, a 8 éves Barna és a tízéves Réka pedig még nem döntött. — Még mi akartál lenni kiskorodban, az építészen kívül? — kérdem Kingát. — Soha másra nem gondoltam komolyan. Tanulmányi eredménye nem a legfényesebb. — Valóban. Én vagyok a hibás, sokkal szorgalmasabbnak kell lennem. Édesapja azonban nyugodt. — Kinga többet tud a szakmában annál, mint amennyit az érdemjegyek bizonyítanak. Érdeklődési köre jóval túlnő az iskola megkívánta határon. Sokat olvas. De meg kell még tanulnia koncentrálni és rendszerezni. Cikksorozatunkban néhány mozaikot mutattunk be abból a kötetek hosszú sorát kitevő témakörből, melyet így jelöltünk: építőipari nemzedékek. Terjedelmünk szerény — nem vehetjük fel a versenyt a kötetek hosszú sorával. Csak azt ígérjük: ezeket a köteteket időnként felütjük, hogy lapjaikról előléphessenek az építőipar „köztiszteletnek örvendő családjai, s e családok megbecsült tagjai". Ukes Csaba (vége) építők lapja A dolgozók tanulni akarnak, teremtsük meg hát a műszaki továbbképzés feltételeit SZAKSZERVEZETÜNK NAGY GONDOT FORDÍT a műszaki fejlesztés megértését, s az új technológiai eljárások, új anyagok, gépek és szerkezetek alkalmazását elősegítő műszaki propagandára, ismeretterjesztő munkára. Az iparunkban dolgozóknak — az üzemi akadémiák keretében — lehetőségük van politikai, szakmai és általános műveltségük rendszeres fejlesztésére. Az előadások, a tanfolyamok anyagának megértéséhez, az egyéni képzéshez nagy segítséget adnak a műszaki-szakmai könyvek, jegyzetek, az ÉDOK kiadásában megjelenő folyóiratok, tájékoztatók (Magasépítés, Építőanyagipar stb.) Meglevő lehetőségeink megfelelő felhasz- nálása érdekében szakszer- vezetünk tisztségviselőinek — különösen közép- és alapszervezeteinek műszaki és kultúrbizottságainak — az eddiginél tervszerűbb és összehangoltabb munkát kell végezniük. Vállalataink túlnyomó része megrendelte ezeket a folyóiratokat, tájékoztatókat azonban— gyenge propagálásuk miatt — a műszakiak többsége alig ismeri őket. A MŰSZAKIPROPAGAtIDA, ismeretterjesztő és oktatási munkánk eredményességét nagyban gátolja a megfelelő irodalom, jegyzetek hiánya is. Ennek pótlására az ÉM iparágainak műszaki fejlesztését figyelembe véve, kidolgozta 42 szakma új követelményeit alap-, közép- és felsőfokon. A tanfolyam anyagának elsajátításához és a vizsgák eredményes letételéhez elkészítette a megfelelő jegyzeteket, irodalmat. Ezek nemcsak a tanfolyamok hallgatói, hanem az egyéni képzésben részvevők részére is hasznosak lesznek. Szakszervezeti szerveink gondoskodjanak arról, hogy e jegyzetek mind a szakszervezeti, mind a vállalati műszaki könyvtárakban a dolgozók rendelkezésére álljanak. Tapasztalatunk szerint ugyanis a vállalatok eddig csak minimális példányszámot rendeltek az alapfokú szakmai könyvekből. Rövid céltanfolyamok tartására alkalmasak az ÉM Munkaszervezési, Technológiai és Norma Iroda kiadványai. Ezek nemcsak megismertetik az újat (zsaluzás korszerű zsaluzóelemekkel, középblokkos építési mód, gépi vakolás stb), hanem azok alkalmazására is megtanítják az iparunkban dolgozókat. A szakszervezeti és vállalati műszaki könyvtárak alap- és középfokú szakkönyveinek hiányát ezekkel a kiadványokkal is enyhíteni lehet. RENDSZERESEBBEN KELL FOGLALKOZNI a műszaki könyvek propagandájával, olvastatásával is. Ennek előfeltétele, hogy a nagyobb munkahelyeken, munkásszállásokon, a könyvtárakban megfelelő példányszámban megtalálhatók legyenek a műszaki könyvek, folyóiratok. Ilyen irányú törekvéssel eddig csak elvétve találkoztunk. Például a Baranya megyei ÁÉV Tüzér utcai szállásán, ahol több száz dolgozó lakik, 30, a 41. ÁÉV Fáy utcai szállásán pedig 60 kötet műszaki könyv talál,ható. Miért csak ennyi? Mert ezekből a könyvekből is keveset vásárolnak a vállalatok. Szakszervezetünk az Építésügyi Minisztériummal közösen a műszaki középkáderek részére szakmai lapot indított. A lap feladata, hogy tájékoztassa a művezetőket, technikusokat, építésvezetőket, s a szakma fejlődése iránt érdeklődő dolgozókat a munkájukkal kapcsolatos időszerű kérdésekről. A tapasztalatcserét, a tecnika, a technológia új módszereinek bevezetését és elterjesztését célzó cikkek értékes segítséget jelentenek a szocialista brigád címet elnyert és a címért harcoló dolgozók számára is. AZ ÉPÍTÉSTECHNIKA című műszaki középkáderlapnak eddig három kiadványa jelent meg: Építési Munkák, Szakipari Munkák, Épületgépészeti Szerelőipar. Az előfizetők gyűjtését a szakszervezeti bizottságok a bizalmiak bevonásával végzik. Ez a tevékenység azonban nem mutat kielégítő eredményeket. Például Budapesten az Építési Munkákra 186, a Szakipari Munkák című lapra pedig 207 egyéni előfizetőt szereztek. Olyan, nagy vállalatok, mint például a 21., 31., 22., 23. Vállalat dolgozói közül csak nagyon kevesen fizettek elő a lapra. De ugyanez a helyzet a megyei vállalatoknál is. Ezért hívjuk fel szakszervezeti bizottságaink figyelmét arra, hogy bátrabban és céltudatosabban használják fel a dolgozók továbbképzéséhez szükséges írásos kiadványokat, folyóiratokat. Kálmán József Eredményes vett bizalmi tanfolyamunk Bizalmi tanfolyamunk igen sikerült A tapasztalatok azt bizonyították: helyes volt az az elgondolásunk, hogy az oktatást három helyen tartsuk meg Mohácson Siklóson és Pécsett. Siklóson a helyi két üzem és a Kőbánya Vállalat, Pécsett a helyi, valamint a sásdi és a hirdi üzem, Mohácson ugyancsak a helyi két üzemrész és a dunaszekcsői üzem bizalmijai és brigádvezetői vettek részt a tanfolyamon. Ily módon egy-egy helyen kevés hallgatóval kellett foglalkoznia az előadónak, közvetlenebb kapcsolatot tudott teremteni velük és választ tudott adni minden — a helyi problémával kapcsolatos — kérdésekre. A tanfolyamon összesen 25 fő vett részt, ebből 17 bizalmi a többi brigádvezető, öten a fagyszabadságról jöttek be, hogy meghallgassák az előadásokat. A tapasztalatok azt bizonyítják: helyes volt, hogy a brigádvezetőiket is meghívták a tanfolyamra. Mint elmondották, a tanultakat jól hasznosítják majd a munkaverseny fejlesztése során és sok fontos rendeletet, határozatot ismertek meg. Levy Gyula intézőbizottsági titkár, ÉM Baranya megyei Téglagyári SE „Napi járatosok”, így nevezik a pécsi építők azokat a szaktársakat, akik reggelenként vonaton, autóbuszon érkeznek a városba, majd a munka befejezése után ismét haza utaznak a környékbeli falvakba. A Baranya megyei Építőipri Vállalatnál közel kétezer azoknak a dolgozóknak a száma, akik utazással töltik el szabad idejük nagy részét „Szívesen itt maradnánk a rendezvényeken, iskolákon, de hát indul a vonat, az autóbusz” — hajtogatták, ha szóvá tették, hogy semmiben, sem vesznek részt. Held Jenő SZB oktatási felelősnek is főtt a feje a gondoktól, hogy mit kezdjen velük. A pécsi építők öt nagy munkásszállásán sikerrel végezte munkáját, s csupán a Tüzér utcai szállás lakói közül ötszázan vettek részt a munkásakadémia első előadásain. Több mint százan vállalkoztak arra, hogy elvégzik a VIII. általános iskolát. Népes csoport jelentkezett az alap-, közép- és felsőfokú politikai és szakmai tanfolyamokra. A „napi járatosok” azonban semmire sem vállalkoztak, csak mondták a magukét. Egy szép napon aztán megtört a jég. A lángcsókon lakó szocialista brigádok tagjai kitűnő ötlettel keresték fel Held Jenőt. „Mi lenne akkor, ha az előadók ellátogatnának a falunkba és ott tartanák meg a munkásakadémia előadásait.” Az ötletet hamarosan tett követte. Az egyik szombat estén a lánycsóki mozi zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A széksorokban nemcsak Peppi Gáspár és Hengl János szocialista kőműves brigádjának tagjai foglaltak helyet családtagjaik kíséretében: eljöttek a községi tanács vezetői, a termelőszövetkezeti tagok, a KISZ-isták és a diákok is a munkásakadémia előadására. Az első alkalommal a VIII. pártkongresszus téziseivel ismerkedtek meg, a következő szombaton a „Dolgozók anyagi érdekeltsége a termelésben” című előadást hallgatták, utána a kommunista erkölcsről, a nemzetközi helyzetről, majd a VIII. pártkongresszus határozatáról beszéltek az előadók. Eddig tizenkét előadás hangzott el, s a rendezők filmvetítéssel tették változatosabbá a lánycsóki szombat estéket. A nagyszerű kezdeményezés föllelkesítette a babarciakat is. Három szocialista kollektíva lakik a községben, ők is „berendezkedtek” a helybeli filmszínházban. A komlói építők Mohácsra és Lomberekre járnak el előadásokat tartani. A Pécs környéki falvak kultúrházának, filmszínházának ablakaiban esténként kígyóznak a fények. Építőmunkások és falubeliek kocsmázgatás helyett a munkásakadémián országos ügyekkel, nemzetközi kérdésekkel ismerkednek. Tanulnak, hogy lépést tudjanak tartani társaikkal, s ne mondják rájuk többé, hogy maradiak, tanulatlanok, tolnak rendszeresen, a felé a sportkör öt szakosztályában, a másik fele a Kilián testnevelési mozgalom keretében — így tájékoztatott Boér János sportköri elnök, aki „mellékesen” élvonalbeli vízipóló-játékvezető. A sportkör legnépesebb szakosztálya a tenisz — 56 tagjuk van —, ha a Kilián testnevelési mozgalomban részt vevő 145 lelkes sportolót számításon kívül hagyjuk. Persze ez még akkor is hiba lenne, ha a mozgalom első jelvényei csak a tavasz folyamán „születnek” meg. Könnyű az olyan vállalatnál — mondhatnák többen ahol az igazgató is sportember. Major Pált az NB I-es csapatok sportolói és szurkolói, mint Major I. játékvezetőt ismerik. S rajta kívül Kurján Sándor szb-titkár is szívügyének tekinti a sportmozgalom fejlődését. Az Aszfaltútépítő Vállalat Sportkör sikere, a vállalat és a szakszervezet vezetőinek támogatásán kívül annak köszönhető, hogy akik a sportkört vezetik, a vállalat törzsgárdájához tartoznak. Boér János, a sportkör elnöke szinte megalakulása óta a vállalat dolgozója, Zölde Margit elnökhelyettes egyben a nagy létszámú természetjáró szakosztály vezetője, szintén „régi” dolgozó. Kiss György munkaügyi előadó, a teniszszakosztály vezetője, edzője, szertárosa, egyszóval mindenese. Szatmári János, az aszfaltgyár helyettes vezetője, a labdarúgó-szakosztálynál, Boda Jenő munkavezető pedig az asztaliteniszszakosztálynál végez hasznos munkát. Az evezős-szakosztály dr. Kopcsányi Rudolf, a vállalat statisztikusának irányításával ért el szép sikereket a budapesti szövetség túrabajnokságán. S, hogy a Kilián testnevelési mozgalomban résztvevők szellemi sportjáról, a sakkról is szó essen, nekik sincs szégyenkezni valójuk, az Építők Szakszervezete tömegsport bizottságának II. osztályú bajnokságában csoportelsők. Az Aszfaltútépítő Vállalat Sportkör az elmúlt 12 év alatt, s a múlt évben egyaránt eredményesen működött. Betöltötte a feladatát, mert megteremtette a dolgozók sportigényei kielégítésének feltételeit. —vagy Az Aszfaltútépítő Vállalat Sportkör tizenkét éves múltra tekinhet vissza. A sportkör fennállása óta, tekintélyt szerzett magának, mind az építők sportmozgalmán belüli, mind pedig a főváros sportkörei közötti nemes vetélkedésben. — Közel háromszázan spor- Figyelemre méltó kezdeményezés: UTÁNOZNI SZABAD! 1963. JANUÁR 7. Kubai diákok a Bartók Béla úti szállóban December 28-án huszonöt kubai diák látogatta meg a Bartók Béla úti munkásszálló lakóit. Vezetőjük az étteremben összegyűlt mintegy 309 építőmunkásnak a kubai nép szabadságharcáról és forradalmuk győzelméről beszélt. Utána kubai népi táncokat mutattak be és énekszámokkal szórakoztatták hálás hallgatóikat. Két magyar dalt is elénekeltek, s nagy tapsot kaptak. A műsor keretén belül Hegedűs Éva, a® Egressy Klub előadóművésze kubai költők verseit szavalta, majd egy Kubáról szóló dokumentumfilmet mutattak be. A szálló KISZ-fiataljai megígérték, hogy még e hónapban viszonozzák látogatásukat, s műsoros estet rendeznek a Csavargyár úti szállóban lakó kubai diákok tiszteletére. építők lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság és Építőanyag Ipari Dolgozók Szakszervezete Szerkesztőség: Bpasi VI., Dózsa György út M1 Telefon: 425—76# Csekkszámlaszám: 75 915 0# Példányszám: 25 00# terjeszti a Népszava Lapkiadó , Szikra Lapnyomda, Budapest VIn., Rökk Szilárd u. 6.