Építők Lapja, 1965 (65. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 1. szám

1985. JANUÁR 4. Meleg szeretettel köszöntötték karácsony ünnepén szakszervezeti központunk nyugdíjasait Nagy Alajos szo­lid­­ár üdvözölte az egybegyűlteket, majd Novák Lajos, a központi nyugdíjas csoport titkára ajándék­­csomagot nyújtott át nekik. Az ünnepségen résztvevőket uzsonnával vendégelték meg. építők lapja Egyszerűen, gyorsan... Imre Lászlónak öt év alatt , amióta az egri bútorgyárban dolgozik, sokfajta mester­séggel kellett megbarátkoznia. Hosszú ideig késelezéssel, majd beállítással foglalkozott. Amikor szükség volt rá, marógépet kezelt. Bármilyen faipari géppel könnyen boldogul. A gépi famegmunkálásnak mestere lett a fél évtized alatt. Eredeti szakmája azonban kő­műves. Ő építette fel — néhány segítőjével — az új raktárépületet. A nevéhez fűződik a szárítószín alapozási munkája. Sőt a gép­házat is ő hozta tető alá. Könnyen szót ért az emberekkel, mivel ismeri a bútorgyár valamennyi üzemének dolgozóit. Négy évvel ezelőtt — asztalosok, csiszolók, lakatosok, villanyszerelők — bíz­ták meg a bizalmi tisztséggel. Közel húsz fős csoportjához a legkülönbözőbb szakmájú dol­gozók tartoznak. Ennek ellenére nagy a meg­értés a csoporton belül. — Minden kérdést meg lehet oldani, csak szót kell érteni az emberekkel — vallja Imre László. — Itt van például a tagdíjbesorolás. Pethő Mátyásnak például magasabb lett a keresete, s a régebbi 17 forinttal szemben most 20 forintot kell fizetnie. A szalagcsiszoló — mivel előzőleg beszélgettem erről vele — zokszó nélkül fizeti a magasabb tagdíjat. Figyelme kiterjed társainak szorult családi problémáira is. Horkai Andrásné több mint két hónapig nyomta a betegágyat. Amikor újra munkára jelentkezett, már várta a szak­­szervezeti segély. Vincze Ferenc villanysze­relő lánya a közelmúltban ment férjhez. A bizalmi elintézte, hogy hatszáz forint OMB előleget kapjon. Az olyan bizalminak, aki sokat jár-kel az üzemben, nem okoz fejtörést a szervezés. Csoportjának tagjai soha nem hiányoznak a szakszervezeti gyűlésekről, tanácskozásokról. Az oktatásban is szívesen részt vesznek. Ma­ga Imre László nemrég végezte el a szak­­szervezeti tisztségviselők részére rendezett háromhónapos tanfolyamot, s az előadásokon hallottakat naponta alkalmazza munkájában. Bármilyen kéréssel fordulnak hozzá a dol­gozók tanácsára, segítségére mindenkor szá­míthatnak. A sokoldalú Imre Lászlónak arra is jut ideje, hogy újítson a munka könnyebbé, gyorsabbá tétele érdekében. A kihúzós asz­talok csúszólécvájatának kiképzése korábban bonyolult munka volt. Imre László javaslatá­ra egyszerre lehet most elkészíteni a kima­­rást és a tisztázást is. Egy fontos művelettel egyszerűbb lett a munka. Imre László egész munkásságát ez a törekvés jellemzi: egysze­rűen, gyorsan megoldani dolgozótársainak problémáit. Ezt a célt mindig el is éri. Rá is szolgált társai bizalmára. * F. J. A NÉPTRIBUN FEJEZETEK BOKÁNYI DEZSŐ ÉSETÉBŐL A MAGYAR MUNKÁS­MOZGALMI IRODALOM nagy adóssága a legkiemelke­dőbb szocialista vezetők arc­képének megrajzolása. Egyik­­ről-m­ásikról — Sallai és Fürst, Schönherz Zoltán, Madzsar József — ugyan megjelentek már monográfiák, de ezek legtöbbje alkalmi munka, tá­vol attól, hogy a teljesség igényével léphetnének fel. Pe­dig az osztályharcos mozga­lom hazánkban, a megindu­lása óta eltelt évszázad alatt nem egy igen jelentős, a nem­zetközi munkásmozgalomban is elismert vezetőt adott. Eb­ből az adósságból törlesztett egy részt Kelen Jolán és Ba­rabás Gyula Bokányi Dezsőről, a magyar munkásmozgalom e kiváló vezetőjéről írt s most megjelent kitűnő könyvével. Bokányi Dezső tevékenysé­ge elválaszthatatlanul kapcso­lódik egybe a magyar mun­kásmozgalom kezdeti idejé­vel, fejlődésével. Az elnyo­mott és kizsákmányolt dolgo­zó nép szeretete párosult ben­ne hatalmas szónoki - és szer­vezőkészségével. A népért dob­banó szívnek és zsenialitás­nak ez a szerencsés találkozá­sa kölcsönözte számára azt a forradalmi lendületet, mely még ellenfeleit is bámulatra és — természetesen — félelemre késztette. Ez a bámulat csen­dült ki a századforduló évei­ben gróf Andrássy Gyulából. ..Irigylem ezt a borzas kőfa­­ragólegényt orgánumáért.” S a legendás hírű forradalmár­tól való félelem­­ késztette a hatalom birtokosait arra, hogy üldözzék, bebörtönözzék, majd — a Tanácsköztársaság leve­rése után — halálra ítéljék. BOKÁNYI, MINT KŐFA­RAGÓ, az építőipar területén kezdte nagyívű pályafutását. Itt nőtt, edződött, tanult, tu­datosodott. S e kemény, az időjárás szeszélyei és a tőkés elnyomás elleni örökös küzde­lemben megacélosodott embe­rek között jutott el oda, hogy már élete delelőjén kibonta­kozzék benne az igazi forra­dalmár, aki, miután felismer­te saját pártja opportunizmu­sát, tudatosan és teljes hatá­rozottsággal lépett a Lenin mutatta útra. Már pályája kezdetén lát­szottak oroszlánkörmei. Nagy, nemegyszer véres sztrájkok robbantak ki az elmúlt század ellentmondásokkal terhes má­sodik felében. E harcok a ben­nük részvevő hősi helytállá­sa ellenére is nagyobbrészt elbuktak. Bokányi egyike volt azoknak, akik felismerték e bukások alapvető okát: a szak­mai­­ szétszórtság hátrányait. Mindent elkövetett, hogy az apró és egymástól elszigetelt szakmai csoportok nagy, az egész ipart átfogó, egységes szervezetekbe tömörüljenek, amelyeken keresztül, adott esetben az ipar minden dol­gozóját mozgósítani lehet, így alakult, meg. 1903-ban a Mfi- MOSZ is, melynek öt betűje csakhamar az egész országban fogalommá vált. OLYAN TEHETSÉG, MINT BOKÁNYI, természetesen nem maradhatott kizárólag az építőmunkás-mozgalom kere­tein belül. Tüneményes szóno­ki,­ agitációs és szervező ké­pességét az egész magyar munkásmozgalom kincsévé kellett tenni. S azáltal, hogy az 1894-ben megtartott MSZDP-kongresszus küldöttei a párt vezetői közé választot­ták, tevékenységi köre egy­szerre kiszélesedett. Bekapcso­lódott a földmunkás-mozga­lomba is. És ettől kezdve, ha nem is volt — mert nem lehe­tett —, az urak parlamentjé­nek tagja, megnyilvánulásai, cselekedetei által, amelyek nem mindig fedezték a szo­ciáldemokrata párt megalku­vó vonalvezetését, a minden­kori kormánynak számolnia kellett létezésével. Életművét, melyet, fáradhatatlan szorgal­mával, állandó önműveléssel, önfeláldozó munkájával ala­kított ki „bekoronázta” az a megtiszteltetés, hogy a Ta­nácsköztársaság alatt népbiz­tossá és hadseregparancsnok­ká tették. A szerzők több éves fárad­hatatlan kutatómunkájának az eredménye, hogy ez a Boká­nyiról szóló mű megszületett. Az igyekezetét, hogy annak a férfiúnak az élete folyását fel­tárják, aki lángbetűkkel írta be nevét a dolgozó nép szívé­be, siker koronázta. Kutató­munkájuk nem volt könnyű. Háborúk, ellenforradalmak sü­vítettek több esetben végig az országon, romboló tüzükben emberek és írott dokumentu­mok tömege semmisült meg. MUNKÁJUK KÜLÖN ÉR­DEME, hogy a maga tiszta va­lóságában mutatják be az em­bert és a harcost, az odaadó férjet és az­ eszme rendíthe­tetlen katonáját. Ugyanakkor nem rejtik véka alá gyengéit sem. Megrázó erővel festik elénk pl. vívódását a saját pártja iránti hűség és a for­radalmi igazságot hirdető kommunista érvek között az őszirózsás forradalom izzó nap­jaiban, hogy aztán, amikor a magyar munkásosztály — az orosz proletariátus után első­nek —, a szocialista forrada­lom útjára tér, a lelkében dú­ló vitát a forradalom javára döntse el. Amikor a fehérter­­ror gyűlölettől eltelt bírái ezt számon kérve, megkérdezték tőle, hogy szociáldemokrata létére hogyan állhatott a dik­tatúra­ mellé, határozottan fe­lelte: „Hogy én a proletár­diktatúra gondolatvilágába ke­rültem, ez összefügg osztály­helyzetemmel . .. Következ­ménye annak, hogy a proletá­rok osztályához tartozom . . Igen, Bokányi a proletárok osztályához tartozott s élete végéig büszke volt erre, ugyanúgy, mint ahogy büsz­kék voltak, s büszkék ma is rá a proletárok — nem utol­sósorban mi, építőmunkások —, hogy az ő soraikból ke­rült ki s közöttük emelkedett naggyá. Palotás Imre a A SZOT elnökségének határozata a nyereségrészesedés hatékonyságának fokozására A népgazdasági és vállalati terv­feladatok megoldásában az anya­gi ösztönzésnek jelentős szerepe van. A nyereségrészesedés rend­szere a tervekben meghatározott célkitűzések gazdaságos teljesíté­sére ösztönzi a vállalatokat. A nyereségrészesedés megtermelé­sében, igazságos elosztásában a szakszervezeti szerveknek jelen­tős a szerepük. Az eddigi tapasztalatokat figye­lembe véve a SZOT Elnöksége a szakszervezeti szervek feladatait az alábbiakban határozza meg: I. A NYERESÉGRÉSZESEDÉS BIZ­TOSÍTÁSA Érdekében teendő FELADATOK: A nyereségrészesedés alapja a vállalati tervekben előírt jövedel­mezőségi feladatok teljesítése és túlteljesítése. A szakszervezeti szervek: — követeljék meg a gazdasági vezetőktől, hogy a vállalati terv­mutatókat — különösen a jövedel­mezőségi célkitűzéseket — gyár­egységekre, üzemekre lebontsák. Ez a feltétele annak, hogy az egyes dolgozó csoportok a rájuk vonatkozó feladatokat megismer­jék és végrehajtását elősegítsék; — a szakszervezetek termelést segítő munkájában — a tervek komplex teljesítése mellett — a főfigyelmet a gazdaságosságot se­gítő versenymozgalmakra irányít­sák, hogy a dolgozók vállalásai­ban a gazdaságos termelést segítő feladatok végrehajtása tükröződ­jön; — a szocialista munkaverseny nyilvánosságán keresztül biztosí­tani kell, hogy a dolgozók év köz­ben tájékozódjanak vállalásaik teljesítéséről. A szakszervezeti szervek követeljék meg a gazdasá­gi vezetéstől, hogy a jövedelmező­ségi feladatok teljesítéséről, a nyereségrészesedés alakulásáról évközben rendszeresen beszámol­janak. Erről a dolgozókat is tá­jékoztassák; — az anyagi ösztönzőket — ezen belül a nyereségrészesedés vállalaton belüli feltételeit is — úgy állapítsák meg, hogy az er­kölcsi ösztönzőkkel párosulva a tervekben előírt minőségi mutatók teljesítésére is ösztönözzenek. IS A NYERESÉGRÉSZESEDÉS EL­OSZTÁSÁVAL KAPCSOLATOS FELADATOK A nyereségrészesedés vállalaton belüli (gyáregységek közötti) és az egyénekre történő felosztásánál a következő főbb elveket kell alkal­mazni: — a kollektív ösztönzés elvéből kiindulva a nyereségrészesedés mindazon dolgozókat " megilleti, akik munkájukkal, tevékenysé­gükkel hozzájárultak a nyereség­­részesedés biztosításához; — a munkaszerinti elosztás el­vét — a gyáregységek, üzemrészek és dolgozók között — a nyereség­­részesedés elosztásánál is biztosí­tani kell. Ezért az egyes dolgozók, dolgozó csoportok a nyereségré­szesedést hozzájárulásuk arányá­ban kapják;­ — a nyereségrészesedés elosztá­sával is elő kell segíteni a válla­lati törzsgárdák megszilárdítását, a szocialista munkafegyelem erő­sítését, a társadalmi tulajdon fo­kozott védelmét. A fenti elvek ér­vényesítése érdekében a nyereség­­részesedést minden vállalatnál egységesen a következő módszer alapján kell felosztani: » Teljes nyereségrészesedés megilleti mindazon dolgozó­kat, akik a nyereségrészese­dés szempontjából számításba vett tárgyévben a vállalatnál dolgoztak és december 31-ig 1 éves folyama­tos munkaviszonyuk van. Két év folyamatos munkaviszony szüksé­ges annál a dolgozónál, aki elő­ző munkaviszonyát egy éven belül kétszer, vagy többször továbbá az ilyen évet követő évben akár csak­­ egyszer is felmondta (kivéve a Mt. V. 30. §. (2) bekezdés a—f) pontjában említett esetekben tör­tént felmondást­.­­ Részleges (időarányos) nye­reségrészesedésre jogosultak — a minimálisan előírt­­ éves munkaviszonytól függetlenül — azok a dolgozók, akik: — évközben nyugállományba ke­rültek, — évközben elhaláloztak (ilyen esetben az elhalálozott dolgozó örökösei a jogosultak); — évközben átszervezés, létszám­felesleg címén felmondottaknak (kivéve a vállalat által eszközölt indokolás nélküli felmondást (Mt. 29. §. (2) bek.); — határozott időre, vagy megha­tározott munkára alkalmaztak, ha legalább 3 hónapos munkaviszo­nyuk van a vállalatnál; — a fegyveres testületekhez tényleges szolgálatra behívottak és leszereltek; — évközben más vállalathoz át­helyezettek és a vállalathoz áthe­lyezéssel került dolgozók; — a hozzájárulással — az Mt. V. 30. §. (2) bekezdése a—f) pontja alapján — kilépett dolgozókat, ha a tárgyévben legalább 3 hónapot a vállalatnál ledolgoztak.­­ Állományon kívüli, illetve nem a vállalat állományába tartozó dolgozók (pl. orvos, ipari tanulók és oktatók) a nye­reségrészesedésből csak az üzemi tanács külön határozata alapján részesíthetők. A részesedés mérté­két is az üzemi tanács határozza meg. A vállalatnál tevékenykedő füg­getlenített párt- és tömegszervezeti tisztségviselők a nyereségrészese­dés szempontjából úgy bírálandók el, mint a vállalat állományába tartozó dolgozók. A trösztök, nagyvállalatok köz­pontjában dolgozók, valamint a vállalatok, gyáregységek vezető­állású dolgozóinak nyereségrésze­sedésre való jogosultságánál az 1. és 2. pontokban foglaltakat érte­lemszerűen kell alkalmazni.­­ A nyereségrészesedésre jogo­sultak az év folyamán a ténylegesen munkában töl­tött idejük arányában kapjanak nyereségrészesedést. Ténylegesen ledolgozott időnek kell tekinteni a munkában töltött időn kívül: — a fizetett szabadságot, — a szülési szabadságot, — a fegyveres testületekhez (munkásőrség, honvédség, légó stb.) továbbképzésre behívottak szolgálati idejét, — az ülnöki megbízással járó elfoglaltságot, — a mozgalmi szervek és az üzem részéről történt iskolára, tanfolyamra küldés idejét, —■* a dolgozó önhibáján kívül betegállományban töltött időt (pl. a foglalkozási megbetegedés, üze­mi baleset, tbc, rákos megbetege­dés, gyermekápolás címén fizetett táppénzes időszak időtartamát).­­ Az egyéni nyereségrészese­dés számítási alapja a dol­gozó átlagkeresete. NYERESÉGRESZEDÉST NÖ­VELŐ TÉNYEZŐK: a) azoknak az egységeknek, amelyek a nyereségrészesedés megtermelésében különösen ki­magasló munkát végeztek, az át­lagos nyereségrészesedésnél ma­gasabbat kell adni. Ennek felté­teleit és mértékét gyáregységek­re az intéző bizottság a vezér­igazgatóval közösen, vállalatok­nál, gyáregységeknél az üzemi ta­nács határozza meg; b) a vállalatoknál huzamosabb idő óta dolgozókat — ideértve az áthelyezett dolgozókat is — a nye­reségrészesedés terhére hűségjuta­lomban kell részesíteni. Ennek mértékét az üzemi tanács határoz­za meg. Az eg­y dolgozónak kifizethető nyereségrészesedés a növelő té­nyezőkkel együttesen a 6 heti át­lagkeresetnek megfelelő összeget nem haladhatja meg.­­ A NYERESÉGRÉSZESEDÉST CSÖKKENTENI KELL: a) azoknál az egységeknél, ame­lyeknél bizonyítható, hogy tevé­kenységükkel rontották a válla­lat gazdaságossággát, jövedelme­zőségét. A csökkentés mértékét gyáregységek esetében az­ IB a ve­zérigazgatóval közösen vállalatok­nál, gyáregységeknél az ÜT hatá­rozza meg. b) fegyelmi vétség — ezen belül fokozottabban a társadalmi tulaj­don elleni vétség, a dolgozók tes­ti épségét veszélyeztető magatar­tás esetén, c) igazolatlan hiányzás és rend­szeresen ismétlődő késések esetén, d) olyan egyéb tényezők fenn­forgása esetén, amelyek gátolják, illetve rontják a vállalat jövedel­mezőségét, mint pl. selejt, szer­számtörés, kötbérfizetés, helyte­len anyaggazdálkodás stb. fegyel­mi határozat nélkül is lehet a nye­­regésrészesedést csökkenteni az egyes dolgozóknál. A b.c. és d. pontoknál a csök­kentés szabályait a felosztási sza­bályzatban előre kell meghatároz­ni és közölni kell a dolgozókkal, kivéve azon eseteket, amikor a nyereségrészesedés csökkentése az Mt. V. 171. §. (1) bekezdése a) pontja alapján fegyelmi büntetés­ként, illetve a társadalmi bíróság határozata szerint történt. A NYERESÉGRÉSZESEDÉSRE NEM JOGOSULTAK: a) az előírt minimális idővel nem rendelkezők (kivéve a 2. pontban felsorolt eseteket), b) akik a nyereségrészesedés szempontjából számításba vett tárgyévben szüntették meg a munkaviszonyukat, kivéve akiknél a munkaviszony folyamatossága nem szakad meg (Mt. V. 30. §. (2) bekezdése az 1. pontok), c) akiket a vállalat fegyelmi úton elbocsájtott, d) a más vállalattól korábban el­bocsátott dolgozók az elbocsájtás­­tól számított 2 évig (Mt. V. 172. §. (3) d­. bekezdés alapján), e) akiknek az üzemi tanács ál­tal meghatározott napnál több igazolatlan hiányzásuk van, f) akinek a vállalat az Mt. 29. §. d) pontja alapján felmondott (kivéve, ha a dolgozó önhibáján kívül válik alkalmatlanná munká­ja ellátására pl. betegség); g) akiket a bíróság az év fo­lyamán bármilyen bűntett miatt szabadságvesztésre­­ítélt, továbbá akiket a társadalmi tulajdon sé­relmére elkövetett bűntett miatt bármilyen büntetéssel sújtott. Amennyiben a jogerős fegyel­mi, illetve bírósági határozat a kifizetés időpontjában nem áll a vállalat rendelkezésére, a dolgozó nyereségrészesedését az­­ ügy jog­erős befejezéséig vissza kell tar­tani. EGYÉB KÉRDÉSEK 1. a fennálló rendelkezések alap­ján a „kiváló dolgozó” kitünte­téssel járó jutalmakat a nyere­ségrészesedésből kell fedezni. Azonban a jutalmazott dolgozók nyereségrészesedését emiatt csök­kenteni nem lehet. 2. A felosztható nyereségrésze­sedésből évközi jutalmazásokra, kulturális, szociális, sport támoga­tásra, valamint az esetleges rekla­mációk fedezésére tartalékot kell képezni. Nagyvállalati szinten a tartalék mértékéről és felhaszná­lásáról az intéző bizottság a vezér­­igazgatóval közösen dönt. Vállala­toknál és gyáregységeknél e jog­kör az üzemi tanácsot illeti meg. 3. Az Üzemi tanácsok minden évben legkésőbb január 15-ig ha­tározzák meg­ a nyereségrészese­dés egyénekre történő elosztásá­nak szabályait. Az ipari nagy­­vállalatoknál működő intéző bi­zottságok irányelvek kiadásával segítsék ezt. Ahol üzemi tanács nincs, ott e határozatban felso­rolt jogokat a szakszervezeti bi­zottság gyakorolja. A szabályzatban foglalt csökken­tő és kizáró tényezőket (kivéve az üzemi tanács határozatánál maga­­sabbrendű jogszabályban foglal­takat) csak attól az időponttól le­het alkalmazni, amikor a dolgo­zókkal ismertették. ZÁRÓRENDELKEZÉS E határozattal hatályát­ veszti a SZOT Elnöksége 60 1960. (XII. 24.) számú határozata. Ez a határozat 1965. január 1-t­ől lép hatályba. 1965. évre kivétele­sen a nyereségrészesedési szabály­zatot 1965. március 31-ig kell el­készíteni. Budapest, 1964. december 19. NIL Idősebb, mint az iskola, a 80 éves Felkey Ignác építészmér­nök (x), akit — mint az iskola legidősebb élő, régi növen­dékét — meghívták az Ybl Miklós Építőipari Technikum 85. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségre. Osztálytár­sai közül már csak Osváth Zoltán és Romániában, akivel két éve — legutóbbi találkozásuk óta — levelez. Az idős mérnök az utódoknak, a leendő építésztechnikusoknak azt kívánta: mindig szeressék az iskolát, s tanáraik fáradozásait jó mun­kájukkal köszönjék meg. Részt vett az ünnepségen Létai András 80 éves aranydiplomás tanár (balról a negyedik) is.

Next