Építők Lapja, 1967 (62. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-02 / 1. szám
2 2 550 000 tonna cement Az Építésügyi Minisztérium cement- és mészipari országos vállalata december 24-én elkészítette a 2 550 000 tonna cementet, s ezzel teljesítette évi tervét. Az év hátralevő szakaszában még mintegy 30 —35 ezer tonna cementet gyártottak terven felül. Ötvenhat lakás — terven felül A Dunaújvárosi 26. sz. Építőipari Vállalat lakásépítői a kongresszusi verseny során vállalták, hogy az éves tervükön felül 56 lakást készítenek el december végéig. A szocialista címet nyert brigádok — Sztipkovics Kálmán, Vorák József brigádok, valamint az Országos Szakipari Vállalat parkettázói összefogása tette lehetővé, hogy a terv túlteljesítését, a szocialista kötelezettségvállalást, december 19- én, a déli órákban teljesítették. Kavicslelőhelyet találtak A helyi építőanyagokban szegény Békés megyében hatalmas kavicslelőhelyet fedeztek fel A szegedi József Attila Tudományegyetem természeti földrajz tanszékének tudományos kutatói 124 fúrást végeztek a Kevermes—Lökösháza közötti területen. 600 ezer köbméter kavicsos homokot találtak. Követendő példa A Fejér megyei Építőipari Vállalat vidékről bejáró dolgozói részére kihelyezett munkásakadémiákat indít. Tíz községbenfeszesen hatvan előadás hangzik majd el, bel- és külpolitikai kérdésekről, az új gazdaságirányítási rendszerről, továbbá a helyes öltözködésről. NAPIRENDEN: A finomkerámiaipar exporttevékenysége AZ EXPORTTEVÉKENYSÉG SZÉLESÍTÉSE, a versenyképes, minőségileg kifogástalan termékek előállítása, a szállítási határidők betartása, a gyártmányok továbbfejlesztése, új piacok szerzése stb. nem csupán néhány gazdasági vezetőt érintő feladat, megvalósulásuk nagymértékben a dolgozók széles körének megfelelő munkájától, hozzáállásától függ. Ebből kiindulva foglalkozott a budapesti bizottság elnöksége a finomkerámiaipar exporttevékenységével, azzal, hogy a 3 budapesti gyár gazdasági téren hogyan valósította meg a párthatározatot és ezt mennyire, milyen eszközökkel segítette a szakszervezeti mozgalmi munka. A finomkerámiaipar exportja a párthatározatnak megfelelően évről évre emelkedik. 1964-ben 78 millió Ft, 1965- ben 89 millió Ft értékben exportáltak, 1966-ban tervük 103,6 millió Ft volt. Ezt az 1— III. negyedévben 4,8 %-kal túlteljesítették és éves viszonylatban is hasonló eredmény várható. Az export 57 %-a tőkésországokba irányul. A BUDAPESTI GYÁRAK KÖZÜL a Kőbányai Porcelángyár exporttevékenysége fejlődött számottevően olyannyira, hogy ma már termelésük 20 %-át ez teszi ki. Egyébként ők a legnagyobb exportálók az iparágon belül, ami azért is örvendetes, mert termékeik — a műszaki porcelánok és híradástechnikai kerámiák — munkaigényesek. Természetesen nem volt könnyű ezt a szintet elérni, nehézséget okoz a sok különböző termék és az ingadozó kereslet. Meg kellett tanulniuk rugalmasan dolgozni, sokszor átállni és év közben is újabb piacokat keresni. A Budapesti Porcelángyárnál a számszerű fejlődés nem jelentős. Termékeikre a hazai piac is igényt tart, nem akadályozhatják a lakásépítési program megvalósulását. Ez az oka annak, hogy ebben az évben csak szaniter árut exportáltak, falburkoló csempét, nem, pedig új termékük a színes csempe és az ugyancsak színes fürdőszoba berendezés igen tetszetős. Komoly eredmény exportvonatkozásban, hogy a félporcelán termékek aránya a fajansz rovására növekedett, és ezzel lehetőség nyílt a szaniteráru-export további növelésére. (Csak a félporcelánból készült termék exportképes.) A Gránit Gyárnak a színes, modern, mintás fajanszedényei jutnak ki külföldre. Ebből sem nőtt az exportvolumen, pedig itt a hazai igények kevésbé játszanak közre. Probléma van a meglevő megrendelések teljesítésével is, az I—III. negyedévben csak 93 %-ra teljesítettek. AZ EXPORTCIKKEK MINŐSÉGE ELLEN alapvető kifogások nem voltak, de kisebb-nagyobb hibák azért akadtak. A Lengyelországba menő 9 millió db (értékben is 9 millió Ft) kerámia kondenzátorból 2 millió db-ot megreklamáltak, mert hibásan lakkoztak a kőbányai gyárban. Emiatt 60 ezer Ft engedményt kellett adni, ami a 9 millió Ft-hoz viszonyítva nem sok, de elkerülhető lett volna. A Gránit-gyárban elkövettek olyan hanyagságot is, hogy nem azt csomagolták be, amit a megrendelő kért. (Még jó, hogy hajlandó volt átvenni és nem küldte viszsza.) Segített-e a szakszervezeti mozgalmi munka az exportfeladatok teljesítésében és az áruk minőségének javításában — ez volt a téma másik oldala. Ha erre is tömören akarunk válaszolni, akkor azt kell mondanunk: feltétlenül segített — de nem mindenben. A legnagyobb segítség a kongresszusi versenyben és a szocialista brigádmozgalomban rejlett. Mindhárom gyár éves vállalása és kongresszusi versenye a termelés sokirányú segítését tűzte ki célul és ennek keretében közvetve, vagy közvetlenül segítették az exportfeladatok teljesítését és a minőség javítását. A kőbányai gyár kollektívája vállalta, hogy termelése — annak ellenére, hogy a földgáztüzelésre való áttérés zökkenőkkel jár — ugyanazon a szinten marad, mint az előző évben. Vállalták azt is, hogy exporttervüket maradéktalanul teljesítik és csökkentik a selejtet. Míg az előzőt 15 %-kal túlteljesítették, a selejt, sajnos, nem csökkent, hanem még növekedett. A hozzáfűzött magyarázat pedig nagyon is vitatható: azt állítják, hogy ha növekszik az exportarány, a selejt növekedése természetszerű, mert szigorúbbak a követelmények. A BUDAPESTI PORCELÁNGYÁR az első osztályú áruk arányának növelésére és szintén a selejt csökkentésére tett termékenként meghatározva konkrét vállalást. Ezzel közvetve segítik az exportot is, ugyanis a félporcelán termékek magas selejtje az export mennyiségét és gazdaságosságát erősen befolyásolta. És ami mindennél fontosabb: vállalásaikat nemcsak jól alakították ki, hanem maradéktalanul teljesítették is. A Gránit-gyár kongresszusi vállalásában új műszaki, munkaszervezési megoldások kialakítását és bevezetését, importpótló gyártmányok termelését vállalta. Ezeket teljesítették és új csiszolókoronggyártmányaikkal devizát takarítottak meg a népgazdaságnak. A szocialista brigádmozgalom mindhárom gyárban jól fejlődik. A Budapesten dolgozó 4400 dolgozójukból 2600 vesz részt a mozgalomban. A Kőbányai Porcelángyár dolgozói az év elején beneveztek a Szocialista munka gyára c. elnyeréséért induló versenybe. Gazdasági jellegű vállalásaikat kiegészítették társadalmi, mozgalmi jellegű célkitűzésekkel és ezt minden műhelyre kidolgozták. A szocialista brigádok vállalásai a Gránitgyárban teljes mértékben összhangban vannak a gyár feladataival,s olyannyira, hogy a gyár egészének vállalása teljes mértékben a brigádokéra épült fel. A BUDAPESTI BIZOTTSÁG ELNÖKSÉGE a szakszervezeti , mozgalmi munkát alapjában véve eredményesnek értékelte, azonban felhívta a figyelmet egynéhány olyan tennivalóra, amely a termelést és ezen belül az exportot még hatékonyabban segítené, így pl. szükséges lenne, hogy a szakszervezeti bizottságok azonnal reagálnának a termelési visszaesésekre, a selejtnövekedésre, az exportszállításoknál elkövetett hibákra. Többet kellene foglalkozni munkaszervezési témákkal, határozottabban kellene megkövetelni a műszaki hiányosságokból eredő problémák megoldását. Nem szabad megengedni a versenyértékelés elhanyagolását. Fokozottabban igényelték a bizalmiak, szocialista brigádok véleményét, tanácsait a problémák megoldását illetően és jó ötleteiket valósítsák is meg. Megjutalmazták a szakszervezeti aktívákat A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál ünnepséget rendezett a vállalat szakszervezeti bizottsága. Megjutalmazták azokat a szakszervezeti aktivistákat, akik a legtöbb és legeredményesebb mozgalmi munkát végezték. Tizenkilenc szakszervezeti bizalmi, illetve albizottsági tag kapott jutalmat. Az ünnepségen elbúcsúztatták a vállalat két nyugdíjba vonuló dolgozóját is, Grábics Antal kovácsot és Császár Mihályné szakácsnőt. Mindketten emléklapot kaptak, Grábics Antalt ezenkívül „Kiváló dolgozó” jelvénnyel jutalmazta a vállalat NEM BAJ, HA FAGY LESZ... Gondoskodtak a téli munka feltételeiről Több mint háromszáz ember, az alvállalkozók és szakipari vállalatok dolgozóival közel hétszázan építik a Kacsóh Pongrácz úti új lakótelepet. Építik jelenleg tél idején is a nyárival egyenlő teljes létszámmal, lényegében kiesés nélkül, mert a generál 42-es sz. ÁÉV, illetve most már ÉM Budapesti Lakásépítő V. sokrétűen gondoskodott a téli munka feltételeiről. A fűtés a legfontosabb. A Fővárosi Távvezeték Vállalat már múlt télen működtette a hőközpontot négy kazánnal. A múlt héten zajlott le újabb két kazán műszaki átadása, amelyek teljes üzemeltetésével január 5-től három új öntött háznak adnak gőzt és teszik lehetővé a belső vakolást és a válaszfalak építését. Dolgozik ezenkívül két lokomobil, egy OT 175-ös hőlégfúvó, amellyel egy szekciós ház jól befűthető. Kiegészítésképpen 45 darab különféle olajkályha, gázkályha ad meleget azokon a helyeken, ahova a hőlégfúvó és a lokomobilok hatása nem ér el. Mindezek az eszközök persze nem volnának elegendők. A folyamatos munkához okos és egy kicsit szerencsés szervezés is kellett. Olyan csoportosítás, amelynek eredményeként az elmúlt hetekre estek az átadások és a hozzájuk fűződő befejező munkák. Ezalatt tovább készülhettek a januári, februári, sőt még márciusi belső munkalehetőségeket nyújtó öntött házak és blokkos házak. Karácsony és új év között egy pillanatig sem szünetelt a további előkészítés. Huszonöt szaktárs biztosította társainak a folyamatos munkához szükséges területet. Munkájuknak szerencsére az idő is kedvezett. Nagyobb fagy nem volt, és így lényegében megállás nélkül önthették a falakat. Ezalatt zajlott és zajlik, pontosan január 10-ig, a Keszkenő utcai három blokkos ház öszszerelése, ahol hónap közepén szintén folytatható a vakolás és a válaszfalazás. Védőruhával mindenki el van látva. Nagyobb hideg esetén persze a pufajka sem ad teljes védettséget. Az ácsok például öt foknál nagyobb hidegben, különösen északi szél esetén nem dolgozhatnak, ha balesetveszélyes a munka. Ez így van rendjén. A vezetők az ilyen kiesésekkel számolnak és a termelékenység csökkentését más intézkedésekkel pótolják. A teahordók is rendszeresen feltűnnek az épületek között. Mínusz öt fokig naponta egyszer, hidegebb idő esetén kétszer, reggel és délben osztanak melegítő védőitalt. Ma már tehát — és ezt a Kacsóh Pongrácz úti építkezés kitűnően bizonyítja — jó szervezéssel, előkészítéssel, kellő eszközökkel csaknem teljes egészében megszüntethető az építőmunka idényjellege. Más kérdés azonban a gazdaságosság. A szakemberek véleménye szerint a téli munkának több hátránya van, mint amennyit számításba vesznek. A nagy rezsiköltséggel folyó építkezéseken a tél nagy részében nincs teljes munkanap, hiszen későn világosodik, korán sötétedik, miáltal a napi munkaidő egy része elvész. Minden jó intézkedés ellenére is vannak problémák a munkaintenzitással, óhatatlanul adódnak megoldatlan kérdések a munkavédelemben és az anyagellátásban is, így aztán egyes szakemberek szerint hasznosabb lenne a nyári nyújtott műszak és a téli leállás. Mindebben egyébként egy nagyon hasznos dolog van. Az, hogy a vállalati és a helyi munkavezetőket állandóan foglalkoztatja, hogy a többféle lehetőség közül mi a hasznosabb az embereknek és a népgazdaságnak Az effeletti gondolkodás és mérlegelés persze egy pillanatra sem szünetelteti a munkát Folyamatosan, megállás nélkül épül a Kacsóh Pongrácz úti új lakótelep, és ha minden jól megy, akkor az év teljes elszámolásánál jelentős többleteredmény jön ki az átadott lakások számát és a forintterv teljesítését illetően is. sprrfik LAPJA 1967. JANUÁR 3. A szombathelyi ezermesterek joggal nevezhetjük ezermestereknek az ÉM Közép-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat központi javítóműhelyének munkásait. ''Miután a vállalat vezetői tervbe vették, hogy néhány téglagyárukban megváltozatják az elavult technológiát, a javítóműhely dolgozói vállalták az automatikusan működő tolópadok elkészítését. Ezen túlmenően a műszárítók gyors és biztonságos kiszolgálására négyrakományú gyűjtőállványokat állítottak össze. Évente 500—600 új tégla- és cserépszállító kocsival frissítik fel a téglagyárak szállítóeszköz-állományát. Miután a gyakorlat azt mutatta, hogy a kocsik gyakran meghibásodnak, egy hasznos újítással segítették a szerelők munkáját. A könnyen megrongálódó csapágyház helyét előnyösen megváltoztatták, illetve beépítették a kerékbe, továbbá néhány alkatrész kiiktatásával egyszerűsítették az alvázat. Függetlenítették egymástól az első és a hátsó kerékpárokat, így a szerelők a hibás kocsikat a lehető leggyorsabban kijavíthatták. A műszárítóval bővülő gyárak részére csaknem fél kilométernyi hosszúságú csővezetéket szereltek össze. De gyártanak a téli nagykarbantartás elvégzéséhez gépelemeket és tartalékalkatrészeket. Műhelyükben pótolják az összes kotrógépek kopott alkatrészeit és törött tengelyeit Ebben az évben több mint hatmillió forint értékű munkával segítették elsősorban a vállalathoz tartozó téglagyárak korszerűsítését, s kezük alá dolgoznak azoknak a szerelőknek, akik a tél beálltával felújítják a tégla- és cserépgyártó gépeket. De szívesen tesznek eleget a társvállalatok megrendeléseinek is. A szombathelyi javítóműhelyben gyártották le például a tatabányai és a neszmélyi téglagyárak csőhálózatát is, valamint a devecseri új gyár nagyméretű vasablak-szerkezetét. Határidőre befejezték az ország első salakgyapot-paplant előállító gépsorát, amelyet a közelmúltban Budapesten — a Noszlopi úti kőszivacslap-gyártó telepen állítottak fel. Mint az elmondottak bizonyítják: a legbonyolultabb műszaki feladatokat is megoldja jól felkészült szakmunkásgárdájuk. Indulásra készen a téglaszállító kocsik. Lengyel Zoltán technikus és Lendvai György brigádvezető megtárgyalják, hogy mennyi csőrdora kell még a téglagyáraknak. JÓ TUDNI! A bérfizetési napok új rendje az építőiparban Építésügyi miniszteri utasítás jelent meg az 1967. évi bérfizetési napok megállapításáról. Eszerint a Pénzügyminisztériummal és az illetékes szakszervezetekkel egyetértésben a minisztérium felügyelete alatt álló szerveknél és a szakfelügyelete alá tartozó tanácsi építőipari vállalatoknál, tervezőirodáknál, a kommunális szolgáltató vállalatoknál részfizetést minden hónap 26-án, a végelszámolás szerinti járandóságot pedig minden hónap 12-én folyósítja . A havidíjas dolgozók minden hónap 3-án, havonta egyszeri bérfizetésben részesülnek. A tanácsi építőipari vállalatoknál, tervezőirodáknál, kommunális szolgáltató vállalatoknál a havidíjas dolgozók bérének kifizetése az 1966. évben alkalmazott rendszer szerint történik.