Építők Lapja, 1967 (62. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-08 / 8. szám

* Képviselőink A lakatos Először választott sorai közül országgyűlési képvise­lőt a Bélkő alatti község népe, e Bükk szélén munkásembert aligha ért eddig nagyobb megtiszteltetés annál, mint amilyent Sas Kálmán, a helyi cement- és mészmű dolgozója kapott Bélapátfalván nem kellett kortesbeszédet mondani ah­hoz, hogy a gyár hajdani, hosszú szolgálat után nyuga­lomba vonult munkájának a fiára szavazzanak, arra, aki küldöncgyerekből az idevaló­siak szeme előtt cseperedett ügyes kezű lakatoslegénnyé, vált szakmailag, politikailag képzett gépészeti vezetővé. Iparkodó, szorgalmas ember­nek ismerték meg „Kálmán”-t Tanúi voltak segéddé serdülé­sének, hallottak róla amikor idegenbe vitte a kényszerűség, mint létszámfeletti, távoznia kellett szülőföldjéről s a cse­peli satupadok mögött foly­tatta a mesterségét. Tudták, hogy műszakról műszakra bi­zonyított, s szombatonként, va­sárnaponként népnevelőkkel járta a dunántúli falvakat. Amíg mások pihenéssel, szóra­kozással töltötték el a hét vé­gét, Sas Kálmán az erőtlen tsz-eket, a parasztokat segí­tette, szecskavágóikat, ekéiket javítgatta. Kézzelfogható ér­vekkel igyekezett meggyőzni az apró házak lakóit, a kis parcellák gazdáit közös ál­maink igazáról, helyességéről, arról, hogy mindazok megva­lósítása csakis valamennyiünk összefogásával lehetséges. Belapátfalván inkább csak Kálmánnak szólítják a fiatal képviselőt, aki annak idején az első hívó szóra visszatért az otthoni gyárba s szüntelen ta­nulással, lelkiismeretes mun­kával jutott mind előbbre az évek során. Mint a szakszer­vezeti bizottság újítási felelő­se, az alapszerv majd a csúcs­vezetőség párttitkára sok pa­naszt elintézett, ha módjában állt, nem hagyott kérést telje­sítés nélkül. Miért tisztelik, miért szavaz­tak neki bizalmat? Nehéz len­ne erre egyetlen mondatban válaszolni, hiszen a rendkívüli elismerés egyaránt szólhat az ügyeskezű lakatosnak, a ta­pasztalt párttitkárnak, járási pb-tagnak, az áldozatvállaló munkásőrnek, iskolázott veze­tőnek, a bélapátfalvaiakkal egy húsból, vérből való pol­gárnak. Annyi azonban kétség­kívül bizonyos, hogy minden­képpen érdemesnek találták községük, gyáruk, az egri já­rás országgyűlési képviseleté­re. Mert úgy érzik választói, hogy érdekeiket a parlament­ben is legalább úgy fogja képviselni Sas Kálmán , mint pártunk politikáját, im­már 21. éve... Gy. Gy. EPITOK lapja Gratulálunk a szakma kiváló tanulója verseny legjobbjainak Befejeződtek felszabadulásunk 22. évfordulójának tiszteletére hir­detett „Szakma kiváló tanulója” és a „Tantárgyi” versenyek 1967. évi országos döntői. Szakmánként az I.—-n.—III. he­lyezést és az ezzel járó jutalma­kat az alábbiak érdemelték ki. Szakma kiváló tanulója verseny KŐMŰVES SZAKMÁBAN: I. Pál István — Strassen József az 506. sz. Pécsi Intézet és a Ba­ranya megyei ÁÉV. tanulója. Ok­tatója: Doubek János. n. Nagy Imre — Juhász György a 34. sz. Budapesti Intézet és a Budapesti Lakásépítő Vállalat ta­nulója. Oktatója: Bolovitzer Já­nos. III. Jakab István — Éva Zoltán az ÉM. I. sz. Intézet és az ÉM. Középületépítő Vállalat tanulója. Oktatójuk Nagy József, Spisák Mihály. ÁCS- ÁLLVÁNYOZÓ SZAKMA: I. Klenovszky János — Bradács Mihály a 605-ös Szolnoki Intézet és a Szolnok megyei AÉV. tanulói. Oktató: Erdei József. N­. Lestyán Mihály — Berencsi József a Budapesti 18. sz. Intézet és a 23. sz. AÉV. tanulói. Oktató: Ihász Sándor. I. Téglás István — Toronyai László a Dunaújvárosi 316. sz. In­tézet és a 26. sz. AÉV. tanulói. Oktató: Dóró József. SZOBAFESTŐ- MÁZOLÓ SZAKMA: I. Jónás Antal a 168. sz. Debre­ceni intézet és az ÉM. Hajdú me­gyei AÉV. tanulója. Oktató: Tö­möri János. n. Bod­z István a 108. sz. Deb­receni MŰM. Intézet és a Hajdú megyei AÉV. tanulója. Oktatója: Richter László. ül. Kemecsei Antal a 108. sz. Debreceni Intézet és a Hajdú me­gyei ÁÉV. tanulója. Oktatója: Tömöri János. ÉPÍTŐGÉPÉSZ SZAKAS A: I. Gajdács Imre a 605. sz. Szol­nok megyei ÁÉV. tanulója. Okta­tó: Chisnyán Ferenc. n. Fekete Sándor, a 32. sz. Bu­dapesti Intézet és az ÉM. Mély­építő Vállalat tanulója. Oktató: Csuka Lajos. ül. Dalmi Ferenc, a 108. sz. Debreceni Intézet és az ÉM. Haj­dú megyei ÁÉV. tanulója. Okta­tó: Papp Mihály. KP. FŰTÉSSZERELŐ SZAKMA: l. Simon Károly a 624. sz. Sze­gedi Intézet és a Csongrád me­gyei ÁÉV. tanulója. Oktató: Sza­­lóky István. n. Varga Ferenc a 168. sz. Deb­receni Intézet és a Hajdú megyei AÉV. tanulója. Oktató: Szuha­nics László. I. Ecker Ignác a 405. sz. Szom­­bathelyi Intézet és a Vas megyei AÉV. tanulója. Oktató: Rácz Ist­ván. Tantárgyi versenyek KŐMŰVES SZAKRAJZ. I. Maskuth Dezső a 211- Es­­Salgótarjáni Intézet tanulója. Ta­nára: Varga Lajos igazgató he­lyettes. II. Szél Tibor a 401. sz. Győri Intézet tanulója. Tanára: Pintye Ernő. in. Cser Gyula a 401. sz. Győri Intézet tanulója. Tanára: Kató Lajos. KŐMŰVES ANYAG- ÉS SZAK­IS MEHET: I. Gere Antal a 108. sz. Debre­ceni Intézet tanulója. Tanárai: Koroknái János, Hódos László. • II. Fábián László a 34. sz. Bu­dapesti Intézet tanulója. Tanárai: Lábszky Lajos, Kozák Antal. III. Győri András a 34. sz. Bu­dapesti Intézet tanulója. Tanára: Gyenge Ferenc. ÁCS- ÉS ÁLLVÁNYOZÓ SZAKRAJZ: I. Tóth Sándor a 108. sz. Deb­receni Intézet tanulója. Tanára: Béres Miklós. II. Molnár Mihály a 108. sz. Debreceni Intézet tanulója. Taná­ra : Béres Miklós. III. Újvárosi József a 108. sz. Debreceni Intézet tanulója. Taná­ra: Szabó János. A versenyzők elméleti- gyakor­lati felkészültségének reális ér­tékeléséhez hozzájárult a jó elő­készítő munka, a verseny­felté­telek biztosítása és az a sokolda­lú gondoskodás, amelyet a rende­zéssel megbízott Intézetek — a Budapesti 18. és 34., sz. a Győri 401. sz. a Debreceni 108. sz., vala­mint a Szolnoki 605. sz. — kollek­tívája végzett Ebben a munká­ban az intézeteket támogatta az ÉM. Középületépítő Válla­lat, a Hajdú megyei AÉV., a Szolnok megyei AÉV. vezetősége, valamint a munkahelyek építés­vezetősége­, akiket ezért köszö­net illet meg. A versenybizottságokban részt­vevőknek — Munkaügyi Miniszté­rium, OKISZ, Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség, Építésügyi Miniszté­rium és a Szakszervezet képvise­lői — a helyezések sorrendjének helyes megállapítása mellett az is feladata volt, hogy a követelmé­nyek teljesítése alapján megfele­lő következtetéseket vonjanak le a szakmunkásképzés jelenlegi színvonaláról, az intézetek válla­latok oktató-, nevelő munkájáról, a további tennivalók érd­ekében. Fontos, hogy ezeket a tapasztala­tokat a jövőt illetően a MVM­ In­tézetek, a vállalatok, valamint a szakszervezeti bizottságok vegyék figyelembe a gyakorlati munká­ban és hasznosítsák. Kálmán József Ünnepelt a Kavicsbánya Vállalat Meghitt ünnepségnek vol­tunk résztvevői április 2-án délelőtt székházunk egyik ter­mében. Az ÉM Kavicsbánya Vállalat dolgozói emlékeztek meg fel­­szabadulásunk évfordulójáról és az ünnepségre meghívták a vállalat legjobb dolgozóit az ország különböző területén le­vő üzemeikből. Szokolai Sándor főmérnök mondott beszédet. Bevezetőjé­ben ismertette a vállalat el­múlt évi kiemelkedő eredmé­nyeit. Kitűnt, hogy a Kavicsbánya V. 1960 óta 15 százalékos lét­számemelkedés mellett, 43 szá­zalékos mennyiségi többletter­melést ért el, a termelési ér­ték 63 százalékkal emelkedett, a termelékenységi felfutás 42 százalékos volt és önköltségü­ket ez idő alatt 9 százalékkal csökkentették. Az elmúlt évben különösen jól dolgoztak­. Bányakavics­tervüket 158 000, osztályozott kavicstervüket pedig 23 500 köbméterrel túlteljesítették. A belföldi igények kielégíté­se mellett Csehszlovákiába irá­nyuló kavicsexport-kötelezett­­ségüknek 30 000 köbméter többletszállítással tettek eleget. Beszélt a főmérnök a vállalat elkövetkezendő feladatairól. A jövőben még korszerűbben és gazdaságosabban akarnak ter­melni. Nagy súlyt helyeznek a mennyiségen felül a minőség­re is. Termelésüket egyébként a jelenlegi 3,5 millió köbmé­terről 1970-ig 6 millió köbmé­terre akarják felemelni. Az új mechanizmus alapelveinek megfelelően, mindezt a gazda­ságosság legszigorúbb figye­lembe vétele mellett akarják megvalósítani. A szocialista brigádmozgal­muk is fejlődött: 1964-ben 4, 1965-ben 6, 1966-ban 15 brigád nyerte el a „Szocialista brigád” címet A hegyeshalmi és adonyi üzemeik ez évben versenyvál­lalást tettek a „Szocialista üzem” cím elnyeréséért. Nyék­­ládházán és Csepelen a „szo­cialista műhely” és „szocialis­ta üzemrész” címért versenge­nek. Az üzemek közötti versenyt,­­ s az ezzel járó versenyzászlót , az elmúlt évi eredményei alapján, a gyékényesi kavics-­­ bánya nyerte el. Ez az üzem, az éves tervfeladatát 144 szá­j­zalékra teljesítette, önköltségét­ 12 százalékkal csökkentette, S­ a tervezetten felül 1 300 000 forint többletnyereséget ért el. A vállalat igazgatója, Rilecz János üzemvezetőnek átadta a vándorzászlót, amit az 1965- ben győztes hegyeshalmi ka­vicsüzemtől nyertek el. Csata Kálmán igazgató ez­után 82 dolgozónak adott át kiváló dolgozó­ oklevelet, jel­vényt és pénzjutalmat, 72 000 forint összegben. Jutalmat adott a tavaly baleset követ­kez­ében elhunyt Magyar Ist­ván délegyházi szalagkezelő családjának. Korábban az el­hunyt gyermekeit új ruhával ajándékozta meg a vállalat ve­zetősége. A jól sikerült kis ünnepség záróaktusaként megvendégelte dolgozóit a vállalat vezetősége. Az elmaradt ünnepség Az EM­ Minőségvizsgáló Intézetének januári termelési ta­nácskozásán szocialista brigád cím viselésére jogosították a Pat­tantyús brigádot. Ugyanakkor pedig az igazgató tanács elhatá­rozta, hogy az április 4-i ünnepségen osztják ki a brigád tagjai­nak az oklevelet és ezt a határozatot bevezették a brigádnapló­ba. Április 4. előtt néhány nappal értesítést kaptam, hogy men­jek el erre az aktusra és készítsek tudósítást arról, hogyan be­csülik meg a Minőségvizsgáló Intézetnél az első szocialista bri­gádot. Jóval az ünnepség előtt ér­keztem, hogy megismerkedjek a brigád tagjaival és főleg te­vékenységükkel. A brigád ne­vét a Műszaki Egyetem né­hány éve elhunyt nagynevű tanárától vették, akinek töb­ben közülük tanítványai vol­tak. Különféle elektromos mű­szerekkel, mérőkkel és íróasz­talokkal zsúfolt szobában ta­láltam rájuk. Első kérdésem nem is lehetett más: „Mi vál­totta ki belőlük az elhatáro­zást, hogy 1965 novemberében brigádot alakítsanak és válla­lásokat tegyenek a szocialista cím elnyeréséért.” Szószólójuk Veréb István mérnök, a brigád vezetője volt, de a beszélgetésben részt vet­tek a jelenlevő többiek is. — A mi osztályunk az építő­ipari gépek vizsgálatával, te­­­hát az ilyenek minősítésével foglalkozik, ezekről ad szakvé­leményt — kezdte Veréb elv­társ. — Hivatását szerető, kü­lönféle szakképzettségű és be­osztású munkatársakból áll az osztályunk, de ez nem volt akadálya, hogy jó baráti, elv­társi kapcsolat alakuljon ki közöttünk. Néhány évi együtt­működés után azután felvető­dött a gondolat, hogy brigádot alakítsunk. — Miért? Hiszen éppen azt meséli el, hogy addig is szor­galmasan dolgoztak és jó vi­szony volt egymás között? — szóltam közbe. — Úgy véltük, hogy ez a brigád cím kicsit mutatja is majd a kollektíva összeforrott­­ságát, másrészt azok a felaján­lások, amelyeket tettünk egy­ben további törekvésekre ins­pirál bennünket. Gondolok itt olyan vállalásra, mint a napi munkától túlmenő tudomá­nyos foglalkozás, s hogy ennek mindjárt megvalósulását is kö­zöljem: osztályvezetőnk Tóth Ferenc elkészítette kandidátu­si diszertációját, én pedig as­piráns lettem. Csoportunk más tagjai szintén részt vesz­nek szakmai továbbképzésben, illetve nyelvtanulásban. Ezek mellett megtaláltuk a módját, hogy a napi munkánkban is sok segítséget nyújtsunk egy­másnak, sőt a hivatalos idő utáni baráti-családi kapcsola­tokat is erősebbre fűztük. — Célunk volt az is — vette át a szót Papp Gyula mérnök —, hogy bizonyítsunk: tudo­mányos intézetben is lehet szocialista brigádot alakítani, ha komplikáltabb is, mint egy termelő üzemben, de megta­lálhatók az ismérvei a szo­cialista brigádnak nálunk is. S hogy nem volt hiábavaló kezdeményezésünk, azt az utá­nunk alakult brigádok is­­ iga­zolják. — Mi volt a legérdekesebb és legjelentősebb vizsgálat a brigád megalakulása óta — tettem fel a következő kér­dést. — A brigádtagok véleménye e kérdésben megoszlanak. Volt, aki azt mondta, hogy a telepítendő betongyár automa­ta gépeinek vizsgálata volt a legérdekesebb: megállapítani, hogy a gépészeti berendezés, az adagolók, súlymérők, keve­­rők tervezett együttműködése megfelelő betont ad-e. Más vé­lemény szerint az újfajta gőz­­fejlesztő jelent majd az építő­ipar számára komoly segítsé­get a téli munkához. S volt olyan vélemény is, hogy a leg­nagyobb munka annak a húszfajta targoncának a vizs­gálata volt, amellyel a rakodást akarják gépesíteni, s amelye­ken éppen a vizsgálat alapján a külföldi gyártó előnyös mó­dosításokat eszközölt. Jelenleg egy vibrátor mű­szaki és fárasztó vizsgálatát, továbbá mielőtti importálásra kerülne sor az osztrák Hilti szögbelövő készülék ellenőrzé­sét folytatják. A brigád egyébként tíztagú és érdekes a beosztásuk. Em­lítettem, hogy Veréb István a vezető, ő egyébként az építő­ipari emelőkkel és kalorikus berendezésekkel foglalkozik. Tóth Ferenc osztályvezető kü­lönösen a mechanikai rezgés­állóságokat és a földmunka­­gépeket ellenőrzi. Papp Gyu­lának a beton-habarcskeverők, a befejező- és szakipari mun­kák gépei a „kedvencei”. Sze­­rafin Lászlóné technikus, a ka­­lórikus berendezéseket vizs­gálja és a mérésügyi szolgálat felelőse. Horváth Árpád tech­nikus főmunkaterülete a me­chanikai rezgések mérése, s emellett elvégzi az elektromos és elektronikus műszerek kar­bantartását, javítását. Pozsár István amellett, hogy gépko­csivezető, a műhely géplakato­sa, sőt szükség esetén mérő­technikusként is igénybe ve­szik. Hegedűs Erzsébet gép­vizsgálatokat végez és felső­fokú gépipari technikum vég­zős hallgatója, Dávid Ferenc elektrotechnikus, a villamos méréseknél szakvéleményeket készít és a brigádhoz tarto­zik Kopcsányi Rezsőné admi­nisztrátor is. Megismerkedtem munká­jukkal, megismerkedtem a ta­gokkal, közeledett az ünnep­ség ideje is. Mikor ez szóba került a brigádtagok zavarba jöttek. — Mirólunk nem lesz szó az ünnepségen... — Hogy, hogy — csodálkoz­tam. Elmondották, hogy amikor április 4. előtt néhány nappal szóvá tették az ügyet, akkor derült ki, hogy se oklevél át­adásra, se nyilvános elismerés­re nem kerül sor. Az idő előrehaladottsága miatt sajnos már az iga­zgató elvtárssal nem tudtam beszél­ni, de megkerestem B. Tóth Ferenc szb-titkárt. Tóth elv­társ rövid ideje viseli ezt a tisztséget és intézeti munkájá­val is túlzsúfolt, társadalmi tisztségébe most tanul be és nem is tudott arról, hogy az igazgatóság kötelező ígéretet tett a brigád április 4-i kitün­tetésére, így hát szabadkozik. Más megoldás már nem ma­rad hátra, mint május 1-én, a munka ünnepén ünnepelni azokat, akik elsőként alakítot­tak szocialista közösséget az ÉM Minőségvizsgáló Intézet­nél, így hát a Pattantyús brigád­ról szóló tudósítást majd ak­kor fejezzük be. V. E. Az üveg !— Min dolgozik most? — Életem egyik legizgalma­sabb munkáján. Először mu­tatkozom be a BNV-n. Az Or­szágos Szakipari Vállalat pa­vilonja előtt állítják fel húsz négyzetméteres törtmozaik­­burkolású üveg-dombormű­­vemet. A vállalat kiállító ter­mében még három mozaiko­mat láthatják az érdeklődők. Gazdag anyaggal szerepelek saját munkahelyemen is, pon­tosabban az Országos Üveg­ipari Vállalat pavilonjában. Így kezdte a beszélgetést G. Varga Márta, az első ösztön­díjasunk, aki hat éven át ta­nulmányozta a nagymúltú cseh üvegipart. A „Severosess­ké Novyny” hasábjain úgy ír­tak róla: „Lány a Duna-men­­téről.” Lány, akinek törékeny alakja gyakran feltűnt a No­­vy Bor-i, a Zelezny-Brod-i és a Chrilesko-i üzemekben, hogy ellesse az üvegkészítés fortélyát. — Nehéz szavakkal vissza­adni, hogy mi mindent tanul­tam az üveghutákban és a prágai Iparművészeti Főisko­lán Kaplicky és Libensky professzoroktól. Egy bizonyos: nagy élmény volt bepillanta­ni műhelytitkaikba. Az első években az ismertebb hasz­nálati tárgyak megmunkálá­sával foglalkoztunk. Aztán jöttek az izgalmasabb felada­tok. Marattam, festettem, csi­szoltam saját tervezésű for­máimat. A végzős évben szin­te lázba hoztak a monumen­tális munkák. A klasszikus ólomberakásos üvegablakok, a festett, égetett, ömlesztett, fo­­gyasztott vitrageok és térelha­tároló díszítőelemek. Bárcsak megvalósulna egy töredékük itthon, a Duna mentén — gon­doltam. A fiatal iparművész, aki múlt évben védte meg diplo­ma­munkáját, nem panasz­kodhat, mert itthon is sikert aratott. A híradó filmszalagra vette a legszebb munkáit, közvetítést adott róla a tele­vízió, bemutatkozott az Or­szágos Üvegipari Vállalat ki­állítási termében, remekeit megcsodálhatták a Fiatal Művészek Klubjában és meg­hívást kapott az Építők­­Mű­szaki Klubjába is. G. Varga Márta minden egyes kérésnek eleget tett. — A nyilvános szereplés jó, de nem minden. Az országban tizenegy üveggyár üzemel és mégis, ha bárki megnézi az üveg és porcelán üzletek ki­rakatait, szegényes a válasz­ték. Előnyben vannak a kera­mikusok. Igaz, hogy ők ott­hon is dolgozhatnak, mi pedig csak a hutákban. Az üvegfú­vás nem nőnek való, nehéz mesterség, partnereket kell keresni. Egy-egy új termék sorsa a kollektív munkától függ, így a megvalósulásig sok idő telik el. Igaz, hogy üveg­gyárainkban szinte minden segítséget megkapok a tapasz­talt, idős szakmunkásoktól. Mondhatom, Miskolctól Sal­gótarjánig és Ajkától Parád­­sasvárig már sok jóbarátot, segíteni akaró partnert talál­tam. Ez serkenti leginkább kísérletezési kedvemet. Erről tanúskodnak a most kiállított hutakész és mély­­maratású vázái, tálai, ivó­­készletei. Az áttetsző üvegtár­gyak mindegyike magán vi­seli G. Varga Márta gazdag, modern formavilágának je­gyeit. Figyelemre méltóak a kísérletei is. — Nagyon szívesen tervezek üvegmozaikot, falburkoló „csempét” és térelválasztó üvegfalakat, mert hazánkban is lehetőség van a gyártásuk­ra. De örömmel készítek hasz­nálati tárgyakat is, diploma­­munkám például hét variáció­ból álló, színtelen üvegkészlet volt. Mint minden alkotóművész, úgy G. Varga Márta is sokat remél a megújhodó hazai üvegipartól, keresi a kapcso­latot a társművészetek alko­tóival, hogy minél több terve, ötlete váljon valóra. Forrai János 1967. ÁPRILIS 8. Szocialista szerződések tervezőintézetekkel Tatának, az ország egyik új üdülőkörzetének kialakításá­ban segítenek a fővárosi ter­vezőintézetek is. Társadalmi munkában készítik el a fon­tosabb létesítmények terveit. A víkendházak parcellázá­si tervét a geodéziai és térké­pészeti vállalat készítette el. A közműveket az UVATERV mérnökei tervezték. Az Iparterv a csónakház és a ví­kendházak típustervével já­rult hozzá az üdülőterület ki­­fejlesztéséhez. A Középület­tervező Vállalat a Vidámpark szabadtéri színpadának kor­szerűsítési tervét készítette el A szocialista szerződésekkel már több mint 100 000 forin­tot takarított meg a városi ta­nács. Most újabb hasonló szerződéseket kötnek.

Next