Építők Lapja, 1967 (62. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-08 / 8. szám
* Képviselőink A lakatos Először választott sorai közül országgyűlési képviselőt a Bélkő alatti község népe, e Bükk szélén munkásembert aligha ért eddig nagyobb megtiszteltetés annál, mint amilyent Sas Kálmán, a helyi cement- és mészmű dolgozója kapott Bélapátfalván nem kellett kortesbeszédet mondani ahhoz, hogy a gyár hajdani, hosszú szolgálat után nyugalomba vonult munkájának a fiára szavazzanak, arra, aki küldöncgyerekből az idevalósiak szeme előtt cseperedett ügyes kezű lakatoslegénnyé, vált szakmailag, politikailag képzett gépészeti vezetővé. Iparkodó, szorgalmas embernek ismerték meg „Kálmán”-t Tanúi voltak segéddé serdülésének, hallottak róla amikor idegenbe vitte a kényszerűség, mint létszámfeletti, távoznia kellett szülőföldjéről s a csepeli satupadok mögött folytatta a mesterségét. Tudták, hogy műszakról műszakra bizonyított, s szombatonként, vasárnaponként népnevelőkkel járta a dunántúli falvakat. Amíg mások pihenéssel, szórakozással töltötték el a hét végét, Sas Kálmán az erőtlen tsz-eket, a parasztokat segítette, szecskavágóikat, ekéiket javítgatta. Kézzelfogható érvekkel igyekezett meggyőzni az apró házak lakóit, a kis parcellák gazdáit közös álmaink igazáról, helyességéről, arról, hogy mindazok megvalósítása csakis valamennyiünk összefogásával lehetséges. Belapátfalván inkább csak Kálmánnak szólítják a fiatal képviselőt, aki annak idején az első hívó szóra visszatért az otthoni gyárba s szüntelen tanulással, lelkiismeretes munkával jutott mind előbbre az évek során. Mint a szakszervezeti bizottság újítási felelőse, az alapszerv majd a csúcsvezetőség párttitkára sok panaszt elintézett, ha módjában állt, nem hagyott kérést teljesítés nélkül. Miért tisztelik, miért szavaztak neki bizalmat? Nehéz lenne erre egyetlen mondatban válaszolni, hiszen a rendkívüli elismerés egyaránt szólhat az ügyeskezű lakatosnak, a tapasztalt párttitkárnak, járási pb-tagnak, az áldozatvállaló munkásőrnek, iskolázott vezetőnek, a bélapátfalvaiakkal egy húsból, vérből való polgárnak. Annyi azonban kétségkívül bizonyos, hogy mindenképpen érdemesnek találták községük, gyáruk, az egri járás országgyűlési képviseletére. Mert úgy érzik választói, hogy érdekeiket a parlamentben is legalább úgy fogja képviselni Sas Kálmán , mint pártunk politikáját, immár 21. éve... Gy. Gy. EPITOK lapja Gratulálunk a szakma kiváló tanulója verseny legjobbjainak Befejeződtek felszabadulásunk 22. évfordulójának tiszteletére hirdetett „Szakma kiváló tanulója” és a „Tantárgyi” versenyek 1967. évi országos döntői. Szakmánként az I.—-n.—III. helyezést és az ezzel járó jutalmakat az alábbiak érdemelték ki. Szakma kiváló tanulója verseny KŐMŰVES SZAKMÁBAN: I. Pál István — Strassen József az 506. sz. Pécsi Intézet és a Baranya megyei ÁÉV. tanulója. Oktatója: Doubek János. n. Nagy Imre — Juhász György a 34. sz. Budapesti Intézet és a Budapesti Lakásépítő Vállalat tanulója. Oktatója: Bolovitzer János. III. Jakab István — Éva Zoltán az ÉM. I. sz. Intézet és az ÉM. Középületépítő Vállalat tanulója. Oktatójuk Nagy József, Spisák Mihály. ÁCS- ÁLLVÁNYOZÓ SZAKMA: I. Klenovszky János — Bradács Mihály a 605-ös Szolnoki Intézet és a Szolnok megyei AÉV. tanulói. Oktató: Erdei József. N. Lestyán Mihály — Berencsi József a Budapesti 18. sz. Intézet és a 23. sz. AÉV. tanulói. Oktató: Ihász Sándor. I. Téglás István — Toronyai László a Dunaújvárosi 316. sz. Intézet és a 26. sz. AÉV. tanulói. Oktató: Dóró József. SZOBAFESTŐ- MÁZOLÓ SZAKMA: I. Jónás Antal a 168. sz. Debreceni intézet és az ÉM. Hajdú megyei AÉV. tanulója. Oktató: Tömöri János. n. Bodz István a 108. sz. Debreceni MŰM. Intézet és a Hajdú megyei AÉV. tanulója. Oktatója: Richter László. ül. Kemecsei Antal a 108. sz. Debreceni Intézet és a Hajdú megyei ÁÉV. tanulója. Oktatója: Tömöri János. ÉPÍTŐGÉPÉSZ SZAKAS A: I. Gajdács Imre a 605. sz. Szolnok megyei ÁÉV. tanulója. Oktató: Chisnyán Ferenc. n. Fekete Sándor, a 32. sz. Budapesti Intézet és az ÉM. Mélyépítő Vállalat tanulója. Oktató: Csuka Lajos. ül. Dalmi Ferenc, a 108. sz. Debreceni Intézet és az ÉM. Hajdú megyei ÁÉV. tanulója. Oktató: Papp Mihály. KP. FŰTÉSSZERELŐ SZAKMA: l. Simon Károly a 624. sz. Szegedi Intézet és a Csongrád megyei ÁÉV. tanulója. Oktató: Szalóky István. n. Varga Ferenc a 168. sz. Debreceni Intézet és a Hajdú megyei AÉV. tanulója. Oktató: Szuhanics László. I. Ecker Ignác a 405. sz. Szombathelyi Intézet és a Vas megyei AÉV. tanulója. Oktató: Rácz István. Tantárgyi versenyek KŐMŰVES SZAKRAJZ. I. Maskuth Dezső a 211- EsSalgótarjáni Intézet tanulója. Tanára: Varga Lajos igazgató helyettes. II. Szél Tibor a 401. sz. Győri Intézet tanulója. Tanára: Pintye Ernő. in. Cser Gyula a 401. sz. Győri Intézet tanulója. Tanára: Kató Lajos. KŐMŰVES ANYAG- ÉS SZAKIS MEHET: I. Gere Antal a 108. sz. Debreceni Intézet tanulója. Tanárai: Koroknái János, Hódos László. • II. Fábián László a 34. sz. Budapesti Intézet tanulója. Tanárai: Lábszky Lajos, Kozák Antal. III. Győri András a 34. sz. Budapesti Intézet tanulója. Tanára: Gyenge Ferenc. ÁCS- ÉS ÁLLVÁNYOZÓ SZAKRAJZ: I. Tóth Sándor a 108. sz. Debreceni Intézet tanulója. Tanára: Béres Miklós. II. Molnár Mihály a 108. sz. Debreceni Intézet tanulója. Tanára : Béres Miklós. III. Újvárosi József a 108. sz. Debreceni Intézet tanulója. Tanára: Szabó János. A versenyzők elméleti- gyakorlati felkészültségének reális értékeléséhez hozzájárult a jó előkészítő munka, a versenyfeltételek biztosítása és az a sokoldalú gondoskodás, amelyet a rendezéssel megbízott Intézetek — a Budapesti 18. és 34., sz. a Győri 401. sz. a Debreceni 108. sz., valamint a Szolnoki 605. sz. — kollektívája végzett Ebben a munkában az intézeteket támogatta az ÉM. Középületépítő Vállalat, a Hajdú megyei AÉV., a Szolnok megyei AÉV. vezetősége, valamint a munkahelyek építésvezetősége, akiket ezért köszönet illet meg. A versenybizottságokban résztvevőknek — Munkaügyi Minisztérium, OKISZ, Kommunista Ifjúsági Szövetség, Építésügyi Minisztérium és a Szakszervezet képviselői — a helyezések sorrendjének helyes megállapítása mellett az is feladata volt, hogy a követelmények teljesítése alapján megfelelő következtetéseket vonjanak le a szakmunkásképzés jelenlegi színvonaláról, az intézetek vállalatok oktató-, nevelő munkájáról, a további tennivalók érdekében. Fontos, hogy ezeket a tapasztalatokat a jövőt illetően a MVM Intézetek, a vállalatok, valamint a szakszervezeti bizottságok vegyék figyelembe a gyakorlati munkában és hasznosítsák. Kálmán József Ünnepelt a Kavicsbánya Vállalat Meghitt ünnepségnek voltunk résztvevői április 2-án délelőtt székházunk egyik termében. Az ÉM Kavicsbánya Vállalat dolgozói emlékeztek meg felszabadulásunk évfordulójáról és az ünnepségre meghívták a vállalat legjobb dolgozóit az ország különböző területén levő üzemeikből. Szokolai Sándor főmérnök mondott beszédet. Bevezetőjében ismertette a vállalat elmúlt évi kiemelkedő eredményeit. Kitűnt, hogy a Kavicsbánya V. 1960 óta 15 százalékos létszámemelkedés mellett, 43 százalékos mennyiségi többlettermelést ért el, a termelési érték 63 százalékkal emelkedett, a termelékenységi felfutás 42 százalékos volt és önköltségüket ez idő alatt 9 százalékkal csökkentették. Az elmúlt évben különösen jól dolgoztak. Bányakavicstervüket 158 000, osztályozott kavicstervüket pedig 23 500 köbméterrel túlteljesítették. A belföldi igények kielégítése mellett Csehszlovákiába irányuló kavicsexport-kötelezettségüknek 30 000 köbméter többletszállítással tettek eleget. Beszélt a főmérnök a vállalat elkövetkezendő feladatairól. A jövőben még korszerűbben és gazdaságosabban akarnak termelni. Nagy súlyt helyeznek a mennyiségen felül a minőségre is. Termelésüket egyébként a jelenlegi 3,5 millió köbméterről 1970-ig 6 millió köbméterre akarják felemelni. Az új mechanizmus alapelveinek megfelelően, mindezt a gazdaságosság legszigorúbb figyelembe vétele mellett akarják megvalósítani. A szocialista brigádmozgalmuk is fejlődött: 1964-ben 4, 1965-ben 6, 1966-ban 15 brigád nyerte el a „Szocialista brigád” címet A hegyeshalmi és adonyi üzemeik ez évben versenyvállalást tettek a „Szocialista üzem” cím elnyeréséért. Nyékládházán és Csepelen a „szocialista műhely” és „szocialista üzemrész” címért versengenek. Az üzemek közötti versenyt, s az ezzel járó versenyzászlót , az elmúlt évi eredményei alapján, a gyékényesi kavics- bánya nyerte el. Ez az üzem, az éves tervfeladatát 144 szájzalékra teljesítette, önköltségét 12 százalékkal csökkentette, S a tervezetten felül 1 300 000 forint többletnyereséget ért el. A vállalat igazgatója, Rilecz János üzemvezetőnek átadta a vándorzászlót, amit az 1965- ben győztes hegyeshalmi kavicsüzemtől nyertek el. Csata Kálmán igazgató ezután 82 dolgozónak adott át kiváló dolgozó oklevelet, jelvényt és pénzjutalmat, 72 000 forint összegben. Jutalmat adott a tavaly baleset következében elhunyt Magyar István délegyházi szalagkezelő családjának. Korábban az elhunyt gyermekeit új ruhával ajándékozta meg a vállalat vezetősége. A jól sikerült kis ünnepség záróaktusaként megvendégelte dolgozóit a vállalat vezetősége. Az elmaradt ünnepség Az EM Minőségvizsgáló Intézetének januári termelési tanácskozásán szocialista brigád cím viselésére jogosították a Pattantyús brigádot. Ugyanakkor pedig az igazgató tanács elhatározta, hogy az április 4-i ünnepségen osztják ki a brigád tagjainak az oklevelet és ezt a határozatot bevezették a brigádnaplóba. Április 4. előtt néhány nappal értesítést kaptam, hogy menjek el erre az aktusra és készítsek tudósítást arról, hogyan becsülik meg a Minőségvizsgáló Intézetnél az első szocialista brigádot. Jóval az ünnepség előtt érkeztem, hogy megismerkedjek a brigád tagjaival és főleg tevékenységükkel. A brigád nevét a Műszaki Egyetem néhány éve elhunyt nagynevű tanárától vették, akinek többen közülük tanítványai voltak. Különféle elektromos műszerekkel, mérőkkel és íróasztalokkal zsúfolt szobában találtam rájuk. Első kérdésem nem is lehetett más: „Mi váltotta ki belőlük az elhatározást, hogy 1965 novemberében brigádot alakítsanak és vállalásokat tegyenek a szocialista cím elnyeréséért.” Szószólójuk Veréb István mérnök, a brigád vezetője volt, de a beszélgetésben részt vettek a jelenlevő többiek is. — A mi osztályunk az építőipari gépek vizsgálatával, tehát az ilyenek minősítésével foglalkozik, ezekről ad szakvéleményt — kezdte Veréb elvtárs. — Hivatását szerető, különféle szakképzettségű és beosztású munkatársakból áll az osztályunk, de ez nem volt akadálya, hogy jó baráti, elvtársi kapcsolat alakuljon ki közöttünk. Néhány évi együttműködés után azután felvetődött a gondolat, hogy brigádot alakítsunk. — Miért? Hiszen éppen azt meséli el, hogy addig is szorgalmasan dolgoztak és jó viszony volt egymás között? — szóltam közbe. — Úgy véltük, hogy ez a brigád cím kicsit mutatja is majd a kollektíva összeforrottságát, másrészt azok a felajánlások, amelyeket tettünk egyben további törekvésekre inspirál bennünket. Gondolok itt olyan vállalásra, mint a napi munkától túlmenő tudományos foglalkozás, s hogy ennek mindjárt megvalósulását is közöljem: osztályvezetőnk Tóth Ferenc elkészítette kandidátusi diszertációját, én pedig aspiráns lettem. Csoportunk más tagjai szintén részt vesznek szakmai továbbképzésben, illetve nyelvtanulásban. Ezek mellett megtaláltuk a módját, hogy a napi munkánkban is sok segítséget nyújtsunk egymásnak, sőt a hivatalos idő utáni baráti-családi kapcsolatokat is erősebbre fűztük. — Célunk volt az is — vette át a szót Papp Gyula mérnök —, hogy bizonyítsunk: tudományos intézetben is lehet szocialista brigádot alakítani, ha komplikáltabb is, mint egy termelő üzemben, de megtalálhatók az ismérvei a szocialista brigádnak nálunk is. S hogy nem volt hiábavaló kezdeményezésünk, azt az utánunk alakult brigádok is igazolják. — Mi volt a legérdekesebb és legjelentősebb vizsgálat a brigád megalakulása óta — tettem fel a következő kérdést. — A brigádtagok véleménye e kérdésben megoszlanak. Volt, aki azt mondta, hogy a telepítendő betongyár automata gépeinek vizsgálata volt a legérdekesebb: megállapítani, hogy a gépészeti berendezés, az adagolók, súlymérők, keverők tervezett együttműködése megfelelő betont ad-e. Más vélemény szerint az újfajta gőzfejlesztő jelent majd az építőipar számára komoly segítséget a téli munkához. S volt olyan vélemény is, hogy a legnagyobb munka annak a húszfajta targoncának a vizsgálata volt, amellyel a rakodást akarják gépesíteni, s amelyeken éppen a vizsgálat alapján a külföldi gyártó előnyös módosításokat eszközölt. Jelenleg egy vibrátor műszaki és fárasztó vizsgálatát, továbbá mielőtti importálásra kerülne sor az osztrák Hilti szögbelövő készülék ellenőrzését folytatják. A brigád egyébként tíztagú és érdekes a beosztásuk. Említettem, hogy Veréb István a vezető, ő egyébként az építőipari emelőkkel és kalorikus berendezésekkel foglalkozik. Tóth Ferenc osztályvezető különösen a mechanikai rezgésállóságokat és a földmunkagépeket ellenőrzi. Papp Gyulának a beton-habarcskeverők, a befejező- és szakipari munkák gépei a „kedvencei”. Szerafin Lászlóné technikus, a kalórikus berendezéseket vizsgálja és a mérésügyi szolgálat felelőse. Horváth Árpád technikus főmunkaterülete a mechanikai rezgések mérése, s emellett elvégzi az elektromos és elektronikus műszerek karbantartását, javítását. Pozsár István amellett, hogy gépkocsivezető, a műhely géplakatosa, sőt szükség esetén mérőtechnikusként is igénybe veszik. Hegedűs Erzsébet gépvizsgálatokat végez és felsőfokú gépipari technikum végzős hallgatója, Dávid Ferenc elektrotechnikus, a villamos méréseknél szakvéleményeket készít és a brigádhoz tartozik Kopcsányi Rezsőné adminisztrátor is. Megismerkedtem munkájukkal, megismerkedtem a tagokkal, közeledett az ünnepség ideje is. Mikor ez szóba került a brigádtagok zavarba jöttek. — Mirólunk nem lesz szó az ünnepségen... — Hogy, hogy — csodálkoztam. Elmondották, hogy amikor április 4. előtt néhány nappal szóvá tették az ügyet, akkor derült ki, hogy se oklevél átadásra, se nyilvános elismerésre nem kerül sor. Az idő előrehaladottsága miatt sajnos már az igazgató elvtárssal nem tudtam beszélni, de megkerestem B. Tóth Ferenc szb-titkárt. Tóth elvtárs rövid ideje viseli ezt a tisztséget és intézeti munkájával is túlzsúfolt, társadalmi tisztségébe most tanul be és nem is tudott arról, hogy az igazgatóság kötelező ígéretet tett a brigád április 4-i kitüntetésére, így hát szabadkozik. Más megoldás már nem marad hátra, mint május 1-én, a munka ünnepén ünnepelni azokat, akik elsőként alakítottak szocialista közösséget az ÉM Minőségvizsgáló Intézetnél, így hát a Pattantyús brigádról szóló tudósítást majd akkor fejezzük be. V. E. Az üveg !— Min dolgozik most? — Életem egyik legizgalmasabb munkáján. Először mutatkozom be a BNV-n. Az Országos Szakipari Vállalat pavilonja előtt állítják fel húsz négyzetméteres törtmozaikburkolású üveg-domborművemet. A vállalat kiállító termében még három mozaikomat láthatják az érdeklődők. Gazdag anyaggal szerepelek saját munkahelyemen is, pontosabban az Országos Üvegipari Vállalat pavilonjában. Így kezdte a beszélgetést G. Varga Márta, az első ösztöndíjasunk, aki hat éven át tanulmányozta a nagymúltú cseh üvegipart. A „Severosesské Novyny” hasábjain úgy írtak róla: „Lány a Duna-mentéről.” Lány, akinek törékeny alakja gyakran feltűnt a Novy Bor-i, a Zelezny-Brod-i és a Chrilesko-i üzemekben, hogy ellesse az üvegkészítés fortélyát. — Nehéz szavakkal visszaadni, hogy mi mindent tanultam az üveghutákban és a prágai Iparművészeti Főiskolán Kaplicky és Libensky professzoroktól. Egy bizonyos: nagy élmény volt bepillantani műhelytitkaikba. Az első években az ismertebb használati tárgyak megmunkálásával foglalkoztunk. Aztán jöttek az izgalmasabb feladatok. Marattam, festettem, csiszoltam saját tervezésű formáimat. A végzős évben szinte lázba hoztak a monumentális munkák. A klasszikus ólomberakásos üvegablakok, a festett, égetett, ömlesztett, fogyasztott vitrageok és térelhatároló díszítőelemek. Bárcsak megvalósulna egy töredékük itthon, a Duna mentén — gondoltam. A fiatal iparművész, aki múlt évben védte meg diplomamunkáját, nem panaszkodhat, mert itthon is sikert aratott. A híradó filmszalagra vette a legszebb munkáit, közvetítést adott róla a televízió, bemutatkozott az Országos Üvegipari Vállalat kiállítási termében, remekeit megcsodálhatták a Fiatal Művészek Klubjában és meghívást kapott az ÉpítőkMűszaki Klubjába is. G. Varga Márta minden egyes kérésnek eleget tett. — A nyilvános szereplés jó, de nem minden. Az országban tizenegy üveggyár üzemel és mégis, ha bárki megnézi az üveg és porcelán üzletek kirakatait, szegényes a választék. Előnyben vannak a keramikusok. Igaz, hogy ők otthon is dolgozhatnak, mi pedig csak a hutákban. Az üvegfúvás nem nőnek való, nehéz mesterség, partnereket kell keresni. Egy-egy új termék sorsa a kollektív munkától függ, így a megvalósulásig sok idő telik el. Igaz, hogy üveggyárainkban szinte minden segítséget megkapok a tapasztalt, idős szakmunkásoktól. Mondhatom, Miskolctól Salgótarjánig és Ajkától Parádsasvárig már sok jóbarátot, segíteni akaró partnert találtam. Ez serkenti leginkább kísérletezési kedvemet. Erről tanúskodnak a most kiállított hutakész és mélymaratású vázái, tálai, ivókészletei. Az áttetsző üvegtárgyak mindegyike magán viseli G. Varga Márta gazdag, modern formavilágának jegyeit. Figyelemre méltóak a kísérletei is. — Nagyon szívesen tervezek üvegmozaikot, falburkoló „csempét” és térelválasztó üvegfalakat, mert hazánkban is lehetőség van a gyártásukra. De örömmel készítek használati tárgyakat is, diplomamunkám például hét variációból álló, színtelen üvegkészlet volt. Mint minden alkotóművész, úgy G. Varga Márta is sokat remél a megújhodó hazai üvegipartól, keresi a kapcsolatot a társművészetek alkotóival, hogy minél több terve, ötlete váljon valóra. Forrai János 1967. ÁPRILIS 8. Szocialista szerződések tervezőintézetekkel Tatának, az ország egyik új üdülőkörzetének kialakításában segítenek a fővárosi tervezőintézetek is. Társadalmi munkában készítik el a fontosabb létesítmények terveit. A víkendházak parcellázási tervét a geodéziai és térképészeti vállalat készítette el. A közműveket az UVATERV mérnökei tervezték. Az Iparterv a csónakház és a víkendházak típustervével járult hozzá az üdülőterület kifejlesztéséhez. A Középülettervező Vállalat a Vidámpark szabadtéri színpadának korszerűsítési tervét készítette el A szocialista szerződésekkel már több mint 100 000 forintot takarított meg a városi tanács. Most újabb hasonló szerződéseket kötnek.