Építők Lapja, 1968 (63. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-08 / 8. szám

9 Egy verseny, amelyben a FÉMMUNKÁS­nak nem termett babér GYAKRAN EMLEGETETT szólás-mondás: a tények ma­kacs dolgok. Ugyanis cáfolha­tatlanok. Az is igaz azonban, hogy olykor különös ellent­mondásokat lehet a tények mögött felfedezni. Vegyünk egy aktuális témát ennek il­lusztrálására. A Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajá­val és az Élüzem címmel nem egy alkalommal kitüntetett vállalatok közé tartozik a FÉMMUNKÁS. Közismert az is, hogy ez a vállalat a legkor­szerűbb hazai épületszerkeze­tek kikísérletezője és gyártója, számos külföldi cég megbíz­ható szállítója. Ugyanakkor ez a vállalat évek óta csakúgy, mint 1967-ben, nagyon is mér­sékelt eredményekről tudott számot adni a műszaki fejlesz­tés egyik részterületén. Ez pe­dig az újítási tevékenység. Vajon miért? Lássuk minde­nekelőtt a tényeket. Tavaly a vállalat öt gyárában és a köz­pontban dolgozók összesen 325 újítási javaslatot nyújtottak be. Első pillantásra ez nem is tűnik kevésnek még egy olyan nagy ipari vállalatnál sem, mint amilyen a FÉMMUN­KÁS. A benyújtott 325 újítási javaslattal szemben ugyaneb­ben az időszakban 229 javas­lat jutott az elutasítás sorsá­ra — nyilván egy részüket nem 1967-ben adták be. Elfo­gadtak összesen, illetve meg­valósítottak 105 újítást, továb­bi 58-at pedig kísérletre talál­tak alkalmasnak. A LEGTÖBB ÚJÍTÓ a vál­lalat kiskunhalasi gyárában jelentkezett 1967-ben; az szem­betűnő mindössze, hogy a re­gisztrált 95 beterjesztett újítá­si javaslattal szemben mind­össze 19 került megvalósításra. A központ dolgozói által be­adott 58 újítási javaslattal szemben ebben az időszakban csak 8 újítás valósult meg. Ennél jóval kedvezőbb volt a helyzet a vállalat angyalföldi és kecskeméti gyárában. Az előbbiben 24, az utóbbiban pe­dig 21 újítási javaslat valósult meg a benyújtott 47, illetve 50 javaslattal szemben. A vállalati újítómozgalom éves terve, az 1967. évi felada­tok programja nem valósult meg. Egy-egy témában volt ugyan kezdeményezés, akadt olyan is, amely eredményes volt. Szedresi Gyula gépész­­mérnök nevéhez fűződik pél­dául a korábban, s részben még ma is sok gondot okozó sűrített préslég-vezeték háló­zat konstrukciós hibájának korrigálása. A többi zömmel azt jelzi, hogy ösztönzőjük nem a válla­lat égető problémáit rögzítő újítási feladatterv volt. Ta­gadhatatlan, hogy ennek elle­nére jónéhány értékes, újszerű és a vállalatnak előnyös, gaz­daságos újítást vezettek be. AZ ÚJÍTÁSOK figyelemre méltó műszaki korszerűsödést eredményeztek, egyúttal tete­mes haszonnal is jártak. Ta­núbizonyságai annak, hogy a vállalat gárdája hivatása ma­gaslatán áll, képes olyan fel­adatok megoldására is, ame­lyek nem kényszeríthetők be az alkalmaztatással járó min­dennapi feladatok kategóriájá­ba. Felmerül hát a kérdés, hogy az építőipari vállalatok 1967. évi újítási versenyében — amelyet szakszervezetünk és az időközben megszűnt Épí­tőipari Főigazgatóság értékelt nagy körültekintéssel — miért végzett a FÉMMUNKÁS az utolsók között is majdnem leg­utolsóként. A vállalat új műszaki igaz­gatója, Kádár István, aki az újítási javaslatok egyszemélyi elbírálója, e kérdésre így vá­laszolt: A FÉMMUNKÁS-t az európai színvonal felé törek­vés, a termelés szervezettsége jellemezte és jellemzi általá­ban. Hasonló szervezettségre van szükség az újítómozgalom felkarolásában, ösztönzésében, adminisztrálásában is. E ma­gasabb szintű szervezettség megteremtésére már tettünk lépéseket. Átszerveztük az újí­tási ügyintézésit, gyorsítottuk az elbírálást. Kidolgoztuk a vállalat újítása szabályzatát és január elején kiadtuk az újítá­si feladattervet. Célunk, hogy az újítóknak legalább az átla­gos átfutási időn belül ki­mondjuk az igent­­ vagy a nemet. A vállalati szakszervezeti bizottság újítási megbízottja, Tárász József mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy az SZB so­ronkívüliséget biztosít a felleb­bezéseknek, az újítási pana­szok intézésének. Egyébként ilyen nem sok akad, s a szak­­szervezeti aktivisták inkább azt nehezményezték eddig, hogy a vállalat nem használja ki eléggé az újítók ambícióit. Gyakran előfordul, hogy nem értenek egyet a vállalatveze­téssel az újítások minősítése dolgában. Fékezi az újítási kedvet, hogy a vállalat legin­kább munkaköri kötelesség­ként fog fel­újítási javaslato­kat, s emiatt ma is számtalan ötlet, javaslat kallódik el, vagy kidolgozva fekszik a munka­társak fiókjaiban. TÉNY, HOGY A FÉMMUN­KÁS termékeiben, azok gyár­tási technológiájában megje­lenik az az újító szellem, amely — Gulyás vezérigazga­tó szavai szerint — a vállalat kollektíváját mindig is átha­totta. Ezért tudott vállalatunk évről, évre nagyobb sikereket felmutatni a termelésben — tette hozzá a vezérigazgató. Az is igaz, hogy a korszerűsödés többségében nem kifejezetten benyújtott, elfogadott és beve­zetett újítások útján valósult meg. Ez a tevékenység válla­latunk dolgozóinak jól felfo­gott érdekein alapult, végre­hajtásuk pedig a rendelkezé­sünkre álló kitűnő műszaki és munkásgárda mindennapi munkafeladatainak alkotja szerves részét. A FÉMMUNKÁS eredmé­nyeit nyilvánvalóan nem lehet elvitatni. Az is nyilvánvaló azonban, hogy az újításokkal való foglalkozásban az elmúlt évek során nem volt minden rendben. Erre mutat az a bizo­nyos verseny is, melyben a vállalatnak sok babér nem igen termett. Ez pedig feltétle­nül arra kell hogy intsen: az elhatározott intézkedések szel­lemében az őt megillető hely­re kell tenni az újítómozgal­mat a vállalatnál. Egészséges újítómozgalomból egyedül a vállalat nyerhet — és nem is keveset. K. S. Százéves a Pécsi Porcelángyár Fazekasműhelytől a korszerű nagyüzemig A gyárnak az utóbbi húsz­­ esztendőben befutott gyorsütemű fejlődésére jellem­ző, hogy amíg 1948-ban 1709 tonna árut gyártottak, idei ter­vük 5300 tonna porcelán. Ezt a magas feladatot — lé­vén új mechanizmus — új módon kell végrehajtania a Pécsi Porcelángyár kollektívá­jának. Azt, hogy kitűnő szak­emberek, szorgalmas és ügyes­kezű munkások, már sokszor bebizonyították. Legutóbb ép­pen tavaly, s annak alapján kaphattak „tizenharmadik” havi keresetnek beillő nyere­ségrészesedést. Az idén már azon is sok múlik, mennyire jó kereskedők ... A korábbiaknál is nagyobb szerepe van most a gyárban a minőség javításának, a válasz­ték bővítésének. Olyan cikke­ket akarnak gyártani, amit ke­resnek, s amiért szívesen ad­ják pénzüket a vásárlók. Legfontosabb gyártmányaik az idén és a jövőben is az ipari porcelánok, a szigetelők. Műszaki fejlesztésükre jutó erőik javát is ezekre koncent­rálják. Új típusú nagyfeszült­ségű szigetelőket dolgoznak ki az igények alapján. Növelik a szigetelők elektromechanikai szilárdságát. Megvalósítják az amerikai szabványnak megfe­lelő ASA 52­5-ös szabadveze­téki függőszigetelők gyártását. A legnagyobb gyártási volu­mennövelést a sajtolt műszaki porcelánoknál tervezik, ame­lyek iránt igen nagy a keres­let. Ezek mennyiségét az idén 400 tonnáról 700 tonnára nö­velik. Megvalósítják az idén a 60 kilovoltosnál nagyobb szi­getelők házilagos szerelését és kidolgozzák a sajtolt lámpa­testek szerelési technológiáját is. Bár együttműködésük eddig sem volt rossz, az idén szoro­sabb kapcsolatot építenek ki a Transelektro Külkereskedel­mi Vállalattal, hogy fejlesz­­szék exportjukat. Alig van a kerámiaiparnak olyan szakterülete, amivel a tapasztalt műszaki vezetők, munkások már ne foglalkoz­tak volna. Előnyös ez most, amikor különös hangsúlyt kap a választék bővítése, a piacku­tatás. Érdekes programot dol­goztak ki arra, hogy felújítsák régi, már-már elfelejtett gyártmányaikat. Ez a különös „reneszánsz” a Zsolnay-gyár régi hagyományaira támaszko­dik. Most vállalkoznak arra, hogy felújítsák a 20-as években abbahagyott majoli­kagyártást. Kísérleti jelleggel máris készítik a Scharffeuer technikával díszített magas­tüzű dísztárgyakat. Ezt a kü­lönlegesen szép munkát egy régi szakember, Kovács István, a festészet főművezetője irá­nyítja. A majolikavázákat alapmáz bevonattal 1250 fokon égetik ki, majd ezután kézzel festik rá a mintákat. A másod­szori égetésnél újra 1250 fok­ra hevítik a tárgyakat, s ek­kor a mázfesték egybeolvad az alapmázzal, anélkül, hogy színét változtatná, vagy szét­folyna. Éppen e két követel­mény jelenti a magastüzű dísztárgyak készítésének leg­nagyobb problémáját és teszi azokat különlegesen értékessé, széppé. A dísztárgyak készí­tésében egyébként azt az el­vet vallják, hogy inkább ke­vesebbet készítsenek belőlük, de azt különleges műgonddal és kitűnő minőségben. Ph­o­­togránit épületkerámia gyár­tásukban is felélesztik a régi hagyományokat, természetesen új technológiával, fejlettebb módszerekkel, de modern vo­nalakat is követve. Legújabb pirogránit épületdíszítő ele­meikre, térplasztikáikra, kerti garnitúrájukra és szobraikra a Budapesti Nemzetközi Vásá­ron szeretnék felhívni a nagy­­közönség figyelmét, ahol gaz­dag kollekciót mutatnak be ezekből a gyártmányaikból. Fejlesztési terveik között szerepel hordozható cserép­kályha típusok kidolgozása. Színes kályhacsempék kidol­gozásával is bővíteni kívánják választékukat, hogy feloldják e gyártmány évek óta tartó egyhangúságát. A korszerű nagyüzemi mód­szerek alkalmazása közepette bonyolult feladat ipari porce­lánokból a széles áruválaszték biztosítása. A Pécsi Porcelán­­gyár azonban most arra össz­pontosítja figyelmét, hogy megfeleljen a vásárlók igé­nyeinek. A kicsitől az óriásig a legkülönbözőbb méretekben gyártják az ipari porcelánokat. L­egnagyobb méretű gyárt­mányuk a 245 kilovoltos áramváltó szigetelő. Két- és félméteres magasságával való­ságos porcelán óriás. A Ganz Villamossági Gyár részére ké­szítik ezeket a 350 kilogramm súlyú áramváltó szigetelőket. Gyártásuk módszerét egyéves kísérletezés során dolgozták ki a porcelángyári szakemberek. Az óriás szigetelőtestek meg­munkálásához szükséges be­rendezéseket házilag állították elő és külön hőkezelő kamrát is létesítettek gyártásukhoz. Az áramváltó szigetelőket két darabban égetik, majd az alsó és a felső részek illesztési fe­lületét kapcsan összecsiszol­ják. A két rész egymáshoz rög­zítése magasabb hőmérsékle­ten kötő műanyagragasztó se­gítségével történik. S hogy a kép teljes legyen, mutassák be legkisebb gyárt­mányaikat is. Ezek az ellen­állástestek. Van közöttük olyan apró, amelyikből száz darab is elférne egy gyufás­­dobozban. Átmérőjük 1,6 mil­limétertől 35 milliméterig ter­jed. Az ellenállástesteket fő­ként a rádió- és televíziótech­nikában használják fel. Egy televízió vevőkészülékbe pél­dául 60—70 darab ilyen apró alkatrész kerül beépítésre. A gyártmány nem új a Pécsi Porcelángyár dolgozói számá­ra, hiszen az első megrende­lést 1931-ben kapták ellen­­állástestre. Csakhogy hosszú éveken át elmaradott módsze­rekkel, nehéz körülmények között folyt a gyártás. Nehe­zen tudtak eleget tenni a ma­gas fokú minőségi követelmé­nyeknek. Nem csoda, hogy „rabszolga malomnak” hívták a dolgozók azt a szálakba saj­toló berendezés­t, amelynek do­bogóján két munkásnő járt körbe-körbe és forgatta a meghajtó kart. A régi műhely helyett, ahol csak 100 négyzetméteres terü­let állt az ellenállástest gyár­tás rendelkezésére, közel 50 millió forintos beruházással 1964-ben kezdték építeni az új Remix-üzemet. Itt 2900 négy­zetméter alapterületen helyez­ték el a korszerű automata és félautomata gépeket. Ez év második felére befejeződik a második gépsor felszerelése. A modern gépi berendezéseket a Híradástechnikai Gépgyár ál­lította elő 26 millió forintért. Jelenleg 100—120 millió da­rab ellenállástestet gyártanak mintegy 150 féle kivitelben. A piac igényeitől függően meg is kétszerezhető ez a kapacitás. Remix-üzem szakemberei most azon dolgoznak, hogy kifejlesszék az új igé­nyek kielégítésére alkalmas alkáli-ionszegény masszából készülő ellenállástestek gyár­tását. Lengyelországból, Ju­goszláviából és Franciaország­ból érdeklődnek a nagypon­tosságú, szén- vagy fémréteg­gel bevont ellenállástestek iránt és az NDK-ból is számí­tanak megrendelésre. A kül­kereskedelemmel most kezdik megismertetni az új üzem ki­váló minőségű gyártmányait. Százéves hagyományait meg­őrizve, új utakon halad a Pé­csi Porcelángyár. Legfőbb tö­rekvésük, hogy világszínvona­lon álló gyártmányokkal öreg­bítsék az „öttornyos” régi márka becsületét. Lőrinc­z János Vége. Építők lapja Univerzális vázszerkezet Univerzális mezőgazdasági vázszerkezeteket is készít az Alsózsolcai Épületelemgyár. . Egyaránt alkalmasak lesznek tehénistállók, magtárak, gép­színek, raktárak, gyümölcstá­rolók és egyéb épületek ösz­­szeszerelésére. Hasonló, me­zőgazdasági üzemekben is felhasználható, univerzális vázszerkezet hazánkban eddig nem készült. A gyár az év vé­géig 200 000 négyzetméter alapterületnek megfelelő váz­­szerkezetet gyárt. FRANCIAORSZÁG­ XXII. kongresszusát tartotta a Francia Üvegipari Dolgozók Szakszervezete március 27—29 között Párizsban. A kongresszuson többek kö­zött megtárgyalták az automa­tizálás által kiszorított munká­sok helyzetét, s az ún. emig­ráns (nem francia nemzetisé­gű) munkások sorsát. Beszá­moltak a szakszervezet pénz­­gazdálkodásáról és megválasz­tották az új vezetőséget. Főtit­kárrá ismét Jean Terr­in Lucien elvtársat választották meg. USA: Sztrájkoltak az üvegipari munkások Február 1-én tizenkét üzem 35 ezer üvegipari munkása lé­pett sztrájkba az USA-ban. Az üvegfúvók szakszervezete vezetésével magasabb bért kö­vetelnek, miután a létfenntar­tási költségek emelkedtek. A munkáltatók javaslatát nem tartják kielégítőnek. Har­cukat aktívan támogatja és egy időben munkát követel jelentős számú munkanélküli üvegipari munkás is. 1968. Április 8. Mikor törik az üvegfal? Az Építőipari Minőségvizsgáló Intézet 1963 óta foglalkozik az épí­tési anyagok, építőipari gépek vizsgálatával, amelyeket csak az intézet jóváhagyásával alkalmaz­hat az ipar. Az építési anyagok tűzállósági vizsgálata is az intézet profiljába tartozik. Speciális ke­mencében normál gázfűtéssel he­vítik fel a profilüvegfalat. Körül­belül 800—1100 C fok közötti hő­fok elérése után az üvegfal meg­repedezik, majd összetörik és ösz­­szeroskad. A drótháló nélküli pro­filüveget nagy létesítményeken, középületek homlokzatánál alkal­mazzák. Az intézet olyan profil­­üveget vizsgál, amely a Miskolci üveggyárban készült. A gyártó cég a vizsgálatok alapján tájékoztatja a vásárlókat az üvegfal tulajdon­­ságairól A hibákat kijavítani sosem késő Alig néhány hónapja, hogy a Fejér megyei építő-, fa- és épí­tőanyagipari vállalatoknál alá­írták a kollektív szerződéseket. Az előkészítő munkában több mint százan vettek részt és végleges formába öntésénél csaknem kétszáz, a dolgozók által benyújtott javaslatot vet­tek figyelembe. Bár az ünne­pélyes aláírás óta rövid idő telt el, a tapasztalatok azt bizo­nyítják: a kollektív szerződé­sek megfelelnek a követelmé­nyeknek. S ha a közelmúltban megjelent rendeletek, határo­zatok alapján elkészülnek a különféle mellékletek, függe­lékek, szabályzatok a kollektív szerződés valóban a vállalat al­kotmányává válik. Egyik-másik vállalatnál per­sze — s ez a rövid határidők rovására írható — a kollektív szerződés egyes pontjait rosszul szövegezték meg és most meg kell változtatni. Például a me­gyei építőipari vállalatnál az étkezési hozzájárulásra a szük­ségesnél nagyobb összeget ter­veztek. Azt hitték, hogy emel­kednek majd a beszerzési árak. S mivel ez nem következett be, „tartalék” keletkezett. Ezt az összeget most felhasználják a reggeli étkezési hozzájárulás kiegészítéséhez. Egy panaszos levél nyomán Fejér megyei bizottságunk megvizsgálta a Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat kollektív szerződését. A szerződés ki­mondja: a havidíjasok munka­idejében benne foglaltatik az ebédidő és ennek alapján a polgárdk­ kőbányában foglal­koztatott művezetőktől — helytelenül — megvonták az ebédidőt. Miután a termelést közvetlenül irá­nyító művezetőket más­képpen kell elbírálni, így a megyebizottság intézkedett: a vállalat változtassa meg a kollektív szerződés tévesen megfogalmazott pontját. Azt is észrevette a megyebi­zottság, hogy a nyugdíj­korha­tárt elért dolgozókkal kapcso­latos kérdésekben nem találni a szerződésekben megfelelő utalásokat, intézkedéseket. Legtöbb vállalatnál ugyan évek óta kialakult bizonyos „házi­szokás”. Például az állami épí­tőipari vállalatnál két hét fize­tésnek megfelelő összeget kap a nyugdíjba vonuló dolgozó és ünnepélyesen elbúcsúztatják. A többi vállalatoknál csak elvét­ve találni ilyen hagyományo­­kat. Ezen változtatni kell — döntöttek és elhatározták ja­vaslatot tesznek a vállalatok­nak, hogyan járjanak el ilyen esetekben. Mind a dolgozók, mind pedig a szakszervezeti tisztségviselők el­panaszolták a vállalatoknál tett látogatásunkkor: hiába kapták időben kézhez a kollek­tív szerződést, mert a benne foglaltak alkalmazása sokszor nehézségekbe ütközik, mivel egyáltalán nem kapható a Munka Törvénykönyve 6,50 Ft-os rövidített kiadása. (Az Építők Lapja még a kollektív szerződések megkötése előtt felhívta a vállalatok figyelmét, időben gondoskodjanak a rövi­dített kiadás beszerzéséről. Je­lenleg a nyomda az előzetes megrendeléseket teljesíti, majd csak ezt követően bocsát újabb példányszámokat a könyvke­reskedések rendelkezésére. ( A szerk.) E probléma megoldására öt­letes újítást eszeltek ki a me­gyei építőipari vállalat szak­­szervezeti bizottságán. A kol­lektív szerződés számos feje­zete hivatkozik a különböző rendeletekre s azok megkeresé­se sok időbe kerül. A gyors ügyintézés érdekében az szb egy olyan kis könyvet állít ösz­­sze, amely tartalmazza a szük­séges rendeleteket, így a dol­gozó bármilyen kéréssel, pa­nasszal fordul majd az szb-tit­­kárhoz, az pillanatokon belül megadhatja a helyes választ. Néhány példát ragadtunk ki csupán a megyebizottság által tapasztaltakból. De ezek is bi­zonyítják: mindenütt tökélete­síteni igyekeznek a kollektív szerződést, hogy betöltse cél­ját, végrehajtása egyaránt szol­gálja a dolgozók és a vállalat érdekeit.

Next