Építők Lapja, 1970 (65. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-02 / 1. szám
VIZÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁMÁRA: 40 FILLÉR 1970. JANUÁR 2. A Szocialista Munka Vállalata címhez méltóan VVN F L/ ÉV VÉGI BESZÉLGETÉS GULYÁS GYÖRGGYEL A FÉMMUNKÁS VÁLLALAT VEZÉRIGAZGATÓJÁVAL Véget ért a sajtótájékoztató, amelyen megismertük a Fémmunkás Vállalat gazdasági sikereit, amelyeket az elmúlt esztendőkben ért el. A sajtó beszámolt az ott elhangzottakról, mi azonban arra voltunk elsősorban kíváncsiak, hogyan hatott ki a vállalat gazdasági eredménye a dolgozókra? Ezért külön felkerestük Gulyás György vezérigazgatót, hogy kettesben folytassuk a sajtótájékoztatót. — Mit tart a vállalat legnagyobb sikerének? — Azt, hogy 1968 év eredménye alapján elnyertük a két legmagasabb állami, társadalmi kitüntetést, vagyis a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, továbbá mi szereztük meg elsőként a nagyvállalatok között a „Szocialista munka vállalata” címet. Mindezt olyan viszonylag nehéz körülmények között, amikor egy teljesen új gyár kezdte meg működését Székesfehérvárott, új telep Dorogon, s a termelés megszokott ritmusát nagy mértékben zavarta a kecskeméti és ferencvárosi rekonstrukció. A vándorzászló és a cím elnyerése nemcsak gazdasági eredményeinkről tanúskodik, hanem arról is, hogy eleget tettünk e kitüntetésekhez szükséges szociális, munkavédelmi stb. feltételeknek is. — A vállalat nagy termelési beruházásokkal gazdagodott. Lépést tartott ezzel a szociális beruházás is? — Igen. A székesfehérvári gyár európai viszonylatban is kiemelkedő modernségéhez hozzátartozik az öltözők, mosdók és ebédlők magas színvonala. Kecskeméten külön új épületet emeltünk a szociális létesítményeknek, ott kapott helyet öltöző, mosdó, ebédlő, kultúrterem, a régi irodaház felszabadításával pedig munkásszállás létesült, mert mind többen dolgoznak ott is távolabbi vidékről valók. Dorogon új öltöző, mosdó épült, méghozzá legnívósabb lett e bányászmedencében. Kiskunhalason is ez év elején adtuk át a kétmillió forinttal épült szociális létesítményt, új öltöző, mosdó, ebédlő, kultúrterem jutott a ferencvárosi gyáregységünknek is, míg jövőre, illetve 1971-ben Angyalföld és Zugló fog ezekkel gazdagodni. — És a bérezés? — Köztudott, hogy a mi vállalatainknál igen magas az átlagbér. 1969-ben kétszer is emeltük a béralapot, mert a vállalat vezetőinek és ezenfelül nekem is az a véleményem, hogy 5 jobban szolgálja a dolgozók életkörülményeit a magasabb havibér, mint 5 az évenként egyszer ha- 5 pont magas nyereségrésze- sedés. Ez az elv azonos a kormány fznt új intézkedéseivel. Ezért ide csatolom a következő kér-dést, amit feltettem már mun- kosoknak, szakszervezeti funk- cionáriusoknak, de igazgatóinak még nem volt alkalmam: s mi a véleménye a részesedésig kategóriák megszüntetéséről? •— Számomra szimpatikus. Eddig is azt mondtam, hogy nem kategóriák szerint szol-gálják a vállalat gazdasági ér- idekeit az emberek, hanem egyéniségük, szorgalmuk alapján. Lehet valaki az eddig úgy- nevezett 1-es kategóriában, mégsincs belőle annyi haszon, mint egy jól dolgozó munkásból. Nem tetszik azonban, hogy a rendelkezés visszamenő hatállyal lép életbe. Attól félek, hogy ez precedenst teremt hasonló intézkedésekre, s az ilyen bizonytalanná teszi a vezetők intézkedéseinek hitelét. Gulyás elvtárs ezután elmondotta, hogy a Pénzügyminisztérium már ki is adott december 15-én egy rendeletet, amely 1969. január 1-re hat vissza. Nevezetesen, hogy a fényreklámokat nem lehet reklámköltségként elszámolni, csak beruházásként. Ez eddig nem így volt, s a reklámcélokra álló keretükből akarták kifizetni a Marx téren létesített neonjukat. A beruházási alap 1969-re már természetesen elfogyott, s így az 1970-es beruházásból négy esztergagépet visz el ez a reklám. — Mit vár a vezérigazgató elvtárs az új esztendőben a munkaerőhelyzettől ? — Egy állandó stabilizációs folyamat van nálunk, mind szélesebb azok köre, akik öt esztendőnél vagy ennél is hosszabb ideje dolgoznak nálunk, tartoznak közösségünkhöz. A fluktuáció elsősorban az udvari segédmunkásoknál és más nehéz fizikai és veszélyes munkát, végző anyagmozgatóknál van. E munkakörülmények javításához számos kis teherhordó gépre lenne szükség, mi viszont csak egyet tudtunk venni, az Székesfehérvárra kerül. Akik azonban a gépek mellett és a gépekhez közel dolgoznak, megtalálják nálunk a számításukat, s az anyagiakon túlmenően jó kapcsolatok épültek ki a beosztottak és a vezetők között, egyszóval kellemes a munkahelyi légkör. Erre bizonyíték, hogy az egyes vállalati rendezvényeken, például egy május 1-i felvonuláson önként és lelkesen vesz részt mindenki, akit egészsége, s otthoni mnkája ebben nem akadályoz. — Vállalatunk gazdasági lehetőségei 1970-re optimisták és ez egyben dolgozóink anyagi és erkölcsi megbecsüléseit is biztosítja. —m EGY ÚJÍTÁS: tízmillió forint megtakarítás Szabadalomnak is benyújtott nagy jelentőségű újítást alkalmaz az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat a diósgyőri Lenin Kohászati Művek új nemesacél finomhengerművének építkezésénél. Az 1,8 milliárd forintos költséggel épülő új nemesacél finomhengermű 10 egymásba kapcsolódó nagycsarnoka közül négynél, a különleges talajadottságok miatt, úgynevezett szekrényalapokat kellett volna kialakítani. E bonyolult és rendkívül drága módszer teljes értékű helyettesítésére dolgozta ki Karvajszki István, a vállalat főmérnöke és társai azt az új módszert, amelynek alkalmazása mintegy 10 millió forinttal csökkenti a költségeket. Az új alapozási eljárást gyakorlatban is sikerrel kipróbálták. millió forinttal több a tavalyinál Teljesítették egész éves tervüket a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói: a tavalyinál 50 millió forinttal többet, összesen 510 millió forint értékű munkát , végeztek az idén. Csaknem 1200 lakást építettek fel, a napokban adják át az idei utolsó új háztömböket. A vállalat jól megszervezte munkáját, mert közben 800 új lakás építését is előkészítették úgy, hogy azokat már a jövő év első-második negyedében átadhassák. A vállalat egész évben, szinte minden munkahelyén létszámhiánnyal küzdött. A hiányzó munkáskezeket a koncentráltabb munkahelyek kialakításával, új technológiák bevezetésével és több gép alkalmazásával ellensúlyozták, így a jelentősebb többtermelés 80 százalékát a termelékenység növelésével érték el Megfelelőbb minőség, nagyobb választék - korszerűt!) termelés Téli körkép a nagykanizsai téglagyárakból Visszavonhatatlanul itt a tél, s a tél, mint köztudott, holtszezonnak számít a téglagyártó iparban. Vagy legalábbis csak csökkent ütemben folyhat a termelés. A napokban meglátogattuk a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat három kanizsai téglagyárát. Eredményeikről, gondjaikról és a jelenlegi munkájukról érdeklődtünk. A még jobb minőségért — jó ősz volt az idén — mondja Honfi József, az I-es számú téglagyár vezetője —, s így a nyersgyártás is jól sikerült. Az I-es számú téglagyár 17 millió nyerstéglát gyártott az idén, égetési tervük pedig 16,5 millió volt. I — Bár az égetési előirányzatunknak már eleget tettünk, de a gyártással még nem állunk le. A két kemence változatlanul üzemel, s a számításaink szerint január 15-ig nem állunk le az égetéssel — mondja a gyártásvezető. Az idei esztendőt az I-es számú téglagyárban részben a kísérletezés jellemezte. A hagyományos tömör kisméretű tégla gyártása mellett, hozzáfogtak a 19 lyukú magasított tégla gyártásához is — számításba véve az igényeket , s az idei sikeres kísérletezés után jövőre már nagyobb mennyiséget szándékoznak gyártani ebből a téglafajtából. Nagy gondot fordított az I-es számú téglagyár kollektívája a tégla minőségének javítására is. Annak elkerülése végett, hogy az osztályozásnál ne fordulhassanak elő tévedések — amire korábban volt példa — házi meóst állítottak munkába, de általában a minőség javítása érdekében a technológián is változtattak. A leszedésnél víz helyett például gázolajat használnak, s ez a megoldás jobb felületet eredményez, de egyébként is javítja a tégla minőségét. Az I-es számú téglagyár egyébként az idén számottevő mennyiségű téglát szállított külföldre is, 29-est is és az úgynevezett sok lyukú tégla gyártására is berendezkedtek. Jól bevált a II-es számú téglagyárnak az a kezdeményezése is, hogy az általuk gyártott tégla hazaszállítását is vállalták, s nem csak közületeknek, de magánszemélyeknek is, s ezt a vásárlók — érthetően — örömmel fogadták. Gond viszont a II-es számú téglagyárban is, még a holtszezonban is, a munkaerő biztosítása. Az év folyamán is csak katonák segítségével tudták megoldani feladataikat, s így fagyszabadságról az idén szó sincs, de ugyanez a helyzet a másik két kanizsai téglagyárban is. Számottevő műszaki fejlesztés A III-as számú téglagyár vezetője, Takács József arról számol be, hogy náluk ez az év majdnem teljes egészében a próbagyártásokkal, kísérletezésekkel tellettez Igaz, hogy a kísérletezés megfelelő eredménnyel is végződött. Az ipar egyre több fajta építőanyagot vár a téglaipartól, s ennek a követelménynek igyekeznek is megfelelni. A B 29—30-as, a különféle méretű válaszfal, kettős méretű, sok lyukú és egyéb téglák mellett berendezkedtek az idén a falburkoló-, kőszivacstégla, valamint alagcső gyártására is, s a jövő évtől kezdve ezek a keresett téglafajták már nagy mennyiségben, készülnek a kanizsai III-as számú téglagyárban. Az idén tovább folytatódott a gyár gépesítése is. Többek között műszárítót építettek, amelyben naponta mintegy 35 ezer téglát száríthatnak meg részben a kemencék melegével, részben gázfűtéssel, s a hagyományos szárítást jövőre már nem is alkalmazzák a III-as számú téglagyárban, s a télen még tovább folytatódik a gépesítés. A szekrényes adagoló, keverő, prés és nyerstéglaátrakó mellett többek között még egy „földpasszírozó” berendezést állítanak munkába, amely a még jobb minőségű tégla gyártását teszi lehetővé, de sor kerül a körkemence átalakításra, a villamos tolópadok felújítására, sőt, a tervek között szerepel egy újabb kemence munkába állítása is. A nagykanizsai téglagyárakban tehát a hóesés, a tél ellenére is folyik mind a termelő, mind a karbantartó munka de nincsenek híján a megvalósítandó terveknek sem. Jobb minőséget, megfelelő választékot kell teremteni a vásárlók igényeihez igazodva. Ezt tartják szem előtt a téglagyárak vezetői és dolgozói, és ennek megfelelően dolgoznak. Hent csak gyártás, szolgáltatás is A II-es számú téglagyárban is — bár a nyersgyártással rs már leálltak — változatlan ütemben folyik az égetés. — Pillanatnyilag még mind a két kemencénk dolgozik, az egyiket december végéig, a másikat január végéig tudjuk nyerstéglával ellátni — tájékoztat Brassói István gyártásvezető. A II-es számú téglagyárban egyébként, a termeléstől függetlenül, máris megkezdődtek a téli karbantartási tőkmunkák, de rövidesen hozzáfognak az egész nyersgyártás átszervezéséhez is. Kaptak ugyanis egy nagyteljesítményű szovjet présgépet, de a műszaki felkészültség még nem kielégítő, s ezen akarnak most segíteni. Ebben a téglagyárban már az idén jelentős profilváltozást hajtottak végre. Főleg az egyre keresettebb kettős méretű 19 lyukú és magasított téglákat gyártották, de készítettek B eredmény ellen gazdag, lévéó, boldog, új esztendőt kíván az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipar minden dolgozójánál és kedves családjánál a Szalótervezet elnöksége ■SsSSSSSS.’/Y//fS/S//SSSSS///SSSs/S/SSSSSSSSSSSSSSfSSS//SSSfSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSfSSffSSSSSSfSSSSSSSS/S//S/SSSSS/S/SSSSSSSSSSSSS/.rSS//SS, Tens ftísnah Tíz új típusú hőlégfúvót vásároltak | Osztrák gyártmányú légfúvó ^ berendezéseket vásárolt és helyezett üzembe a téli munka ^ megkönnyítésére a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat. A „Tájfun” elnevezésű ^ olajtüzelésű hőlégfúvó óránként 170 000 kiló katelóriát juttat a munkahelyekre. ^ Teljesítményére jellemző, hogy ^ a háztömbökben a földszinten ^ helyezik el, s a négy emelet ^ magasságig tökéletesen fűti az összes helyiséget. Az új típusú hőlégfúvókból 10 darabot vásárolt a vállalat, több mint egymillió forintért Ezekkel és a már meglévő több millió forint értékű berendezésekkel jelentős területet tudnak temperálni. Az épületek zömét ugyanis még a hideg idő beállta előtt tető alá hozták, ellátták szigetelőkkel, nyílászárókkal, s így a munkások többsége fűtött munkahelyeken dolgozhat. Úgy tervezik, hogy senkit sem küldenek fagyszabadságra. Ez jelentős jövedelmet jelent a dolgozóknak és a vállalatnak egyaránt. Jelenleg is a teljes létszámot foglalkoztatja,ott még új munkaerőket is felvennének. AZ ÚJÍTÓKKAL TÖRŐDNI KELL! Az újítómozgalom helyzetéről tárgyalt december 10-i ülésén az Észak-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat szakszervezeti bizottsága. Áfra Ferenc vállalati főmérnök arról tájékoztatta a szakszervezeti bizottságot, hogy az új rendelkezések sem adtak nagyobb lendületet az újítómozgalomnak a vállalatnál. Érvei, melyekkel az újítások iránti érdektelenséget indokolta, különösen hangzottak. Szerinte az egyik ok ugyanis az ipar sajátossága: a tégla eredete óta annak alakját, vagy formáját változtatni nem lehet. Terveznek ugyan különböző falazó elemeket, amelyeket gyártanak is, de ez a lényegen nem változtat. A főmérnök szerint a gyártó gépek tekintetében sem tudnak újat produkálni, mert komoly kísérleti üzemek vannak a berendezések gyártóinak birtokában, ahol a gépeket megkonstruálják, illetve kikísérletezik. Sőt ez nemcsak a gyártó gépekre vonatkozik, hanem a szállítóberendezésekre is. Amint ez a beadott újításokból is kiderül, egy igen szűk területre korlátozódtak. Főként a nehezen beszerezhető alkatrészek felújítására, illetve pótlására vonatkoznak, esetleg munkavédelmi jellegűek. A szakszervezeti bizottság igen helyesen csak részben fogadta el a műszaki vezető indokolásait. A beszámoló értékelése során rámutattak arra, hogy az október végéig benyújtott 19 újítással semmiképpen sem lehet megelégedni, sem az elért 274 ezer forintos megtakarítással. Megállapították, hogy az újítások ügyintézése lassú, az értékelés nem eléggé alapos. A hasznosság gondos elemzése helyett hamar kimondják az elfogadott javaslatokra: „Mérhető gazdaságossági eredményt nem hoz létre, díjazása eszmei alapon történik”. Az ilyen természetű problémák és az a körülmény, hogy 1969-ben nem volt újítási feladatterv a vállalatnál inkább magyarázzák az újítások iránti viszonylagos érdektelenséget, mint a tégla hagyományos alakja. A szakszervezeti bizottság ezért úgy határozott, hogy 1970-ben megjavítják a vállalatnál az újítási propagandát. Felhívták a műszaki vezetést az újítási feladatterv sürgős kidolgozására és arra, hogy mérlegeljék újítási pályázatok kiírásának lehetőségét is. Elhatározták, hogy évente legalább egyszer tanácskozásra kell összehívni az újítókat. A szakszervezet és a vállalat képviselőiből közös bizottságot alakítanak, hogy felülvizsgálják az újítási szabályzatot és kidolgozzák a munkás-újítók fokozott segítésének módszereit. Mivel az stb. segítő szándékú javaslatait a gazdasági vezetés helyesléssel fogadta, most már a tettektől, a konkrét intézkedésektől függ, hogyan alakul 1970-ben az újítómozgalom az Észak-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, L. J.