Építők Lapja, 1972 (67. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-03 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 4. FILLÉR 1972. JANUÁR 3. NAPIRENDEN A Heves megyei anyagmozgatás gépesítése Érdekes vizsgálatot tartottak nemrégiben a Heves megyei népi ellenőrök: az anyagmozgatás gépesítésével összefüggésben kutatták azt, hogy miként változtak az utóbbi időkben a dolgozók munkakörülményei. Jelentésüket 11 vállalatról, üzemről — közöttük a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatról, a Cement- és Mészművek két gyáráról, a selypiről, illetve a bélapátfalviról — készítették. Mint a beszámolóból — egyebek mellett — kitűnik, az építőipari vállalat megnövekedett feladataihoz igazodva, a vizsgált időszakban 58 különféle gépet vásárolt, összesen 8,1 milió forintért, s a gépek 30 százaléka anyagmozgatást segítő beruházás. Az állomány, értékét tekintve kisebb ugyan az 1968-as bázisidőszakénál, de ami fontos: a gépek lóerőben mért teljesítménye sokkal nagyobb, mint korábban. Amíg ugyanis három esztendeje csupán 1,72 LE jutott egy főre, az idén 2,65-öt mutat ez a szám. A létszámra vetített darabszám aránya ugyanekkor 21,7 százalékos fejlődést randt Elgondolkoztató, hogy mindezek ellenére a vállalat tavaly például mégis több mint 40 millió forintot fizetett idegen fuvarozók számára, az 1963. évi 31-gyel szemben. A Cement- és Mészművek Selypi Gyárában — éppen a közelmúltban — az azbesztcement-nyomócsőüzem beindításával megoldották a kész cementtermék gyárkapun belüli félautomatizált továbbítását, Bélapátfalván pedig kőtároló létesült jelentős költséggel. Bélapátfalván azonban még ma is szinte alapvető hiányosságok vannak. A gumihevederes szállítószalagokat például ma is többnyire csak „közelítéshez” használják. Hosszú évek óta nem áldoznak nagyobb összeget a szénmozgatás gépesítésére, félmegoldásokkal próbálnak csupán valamicskét változtatni a helyzeten. Szakad mindez abból, hogy a gyárban jóideje nagy rekonstrukciót emlegetnek, de nem ismerik ennek tulajdonképpeni időpontját, ennélfogva pedig óvatosak. Kerülik, hogy egy később esetleg „feleslegessé váló” beruházással „bonyodalmat” okozzanak. Általános megállapítás, hogy bár az anyagmozgatással foglalkozók száma valamelyest emelkedett, arányuk az öszszes munkavállalóhoz viszonyítva csökkenést mutat. Kisebb lett az egy munkásra jutó megmozgatott anyag menynyisége, s ami szintén nem lényegtelen: kevesebb a balesetek száma is. Az eredményekkel — az említett néhány negatívum is aláhúzza ezt — mégsem lehetünk elégedettek Feltétlenül szükség van az újabb áldozatokra, az anyagmozgatás további fejlesztésére. Éppen ezért a népi ellenőrök — a többi között — javasolták, hogy az illetékes külkereskedelmi szervezetek a szocialista integráció keretében javítsák az anyagmozgató gépek beszerzési lehetőségeit. Az ezzel kapcsolatos, központilag irányított propagandatevékenység ne csak Budapestet érintse, hanem terjedjen rá távolabb is, tájegységenként is szervezzenek olyan bemutatókat, amikkel néhány esetben már próbálkoztak. Emellett gondoskodjanak a pótalkatrészekről is, ezek beszerzését mindenkor biztosítsa a külkereskedelmi vállalat. A vizsgálatot és a jelentést érthető érdeklődés kísérte. S ugyanilyen érdeklődéssel várjuk valamennyien az anyagmozgatás helyzetének további javulását is. Gy. Gy. áromezer lakás átadását tervezik az idén teljesítette. A vállalat által megépített lakások száma elérhette volna a háromezret, ha a házgyári lakások építését nem gátolja a szanálás, közművesítés elmaradása és esetenként a szükséges beruházási összegek tisztázatlansága. A vállalat 1972-ben 3000 lakás átadását és további 600 lakás összeszerelését tervezi, erre készült fel. A megye beruházói azonban még nem nyilatkoztak, hogy a nagyarányú beruházás feltételei mennyiben lesznek biztosíthatók. Nyereségesen dolgozott 1971-ben is a Borsod megyei ÁÉV, s azon túlmenően, hogy 3,2 százalékos bérfejlesztést eszközöltek az elmúlt év folyamán, a dolgozók egy főre jutó részesedése várhatóan nagyobb lesz a tavalyinál. Kedvezően hatott az eredményre, hogy a volumen növelésének kétharmad részét a termelékenység emelésével érték el. A Borsod megyei ÁÉV 2723 lakást adott át rendeltetésének a múlt év végével és 1150 millió forintos árbevételi tervet 25 ezer lakás épületeleme A Beton- és Vasbetonipari Művek Budapesti Épületelemgyárában 25 ezer lakásnak megfelelő épületelemet gyártottak az elmúlt évben. Az 1970-hez viszonyítva 5,6 százalékkal emelkedett a budapesti gyár termelése. BELESZÓLÁS ÉS RÉSZVÉTEL azt is, hogy ez a pénz elsősorban a szorgalmasaknak, a nagyobb tudással rendelkezőknek és a törzsgárdatagoknak zsebébe vándorolt. Betartották a munkavédelemmel kapcsolatos terveiket is, mégis balesetek következtében vesztik el az MTSZOT vándorzászlaját. Építkezéseiken két halálos baleset történt és ennek konzekvenciáit viselik még akkor is, ha azok nem a munkavédelmi előírások hiánya vagy egyéb előre látható és megakadályozható okok miatt következtek be. És ha már a hiányosságok említése került terítékre, folytassuk ezzel beszámolónkat az szb egy esztendejéről. A vártnál kisebb tempóban csökkent a fluktuáció, de még mindig kiteszi a dolgozók egyharmadát. Ezért is egyetért az szb azzal a vállalati véleménnyel, hogy azt a jelentkezőt, akinek munkakönyvében egy esztendőn belül több vándorlás szerepel, nem veszik fel, mert tudják, hogy az ilyen ember nem a munkát keresi, s több időt vesz el a beállítással kapcsolatos oktatás, betanítás, mint amennyi munkát a vándormadár végez. S mondjuk el más, szintén nem örvendetes, de a valósághoz tartozó tapasztalatot is. Amilyen jó az együttműködés és tisztelet „fent”, tehát a vállalat vezetősége részéről a szakszervezet iránt, még korántsem ilyen a helyzet középszinten, az építésvezetőségek és a műhelybizottságok között. A „főnökök” és a hozzájuk beosztott szakszervezeti tisztségviselők egyenlősége már ebből a kiindulási helyzetből is labilis, s ha hozzátesszük, hogy a szétszórt munkahelyek között a vezető hivatalból közlekedik, míg a szakszervezeti funkcionáriusnak csak engedéllyel lehet elhagyni munkaterületét, hogy a város másik részében levő egységgel találkozzon, a partnerség nem mindig biztosított. Az szb igyekszik segíteni ezen, a műhelybizottságok tagjait feletőleg úgy válaszszák, hogy minden munkahelyre jusson egy belőlük, de az igazi tekintélyt és egyenlőséget csak az osztálybizottság tagjai teremthetik meg maguknak. Ha a műhelybizottság aktív, állást foglal és helyesen foglal állást a dolgozókat érintő kérdésekben, akkor egyrészt maguk mögött tudhatják a tagságot, másrészt a főépítésvezetők és építésvezetők is felismerik szerepük pozitív jellegét és véleményük fontosságát. A gazdasági vezetőkkel való jó együttműködést nem a hallgatás és mindenben való igent mondás biztosítja, hanem a helyes állásfoglalás. S ebben is léptek előre a Középületépítő Vállalatnál. Lehet, hogy ezt nem lehet számmal, öszszeggel lemérni, de minden bizonnyal egyik legnagyobb sikerük 1971-ben. Folytassák az új évben! V. E. A Közületépítő Vállalat egyik legjelentősebbje a magasépítéssel foglalkozó kollektíváknak, technikai felszereltsége, szervezettsége építőiparunk átlaga előtt jár, a rábízott munkák többsége kiemelt építkezés. Ugyanakkor nem mentes gazdasági életünk általános problémájától, a nagymértékű fluktuációtól, az időnkénti anyaghiánytól és más ismert gondoktól. Egyedi is, általános is helyzete, s ebből adódik az ottani szakszervezeti mozgalom és szakszervezeti funkcionáriusok fokozott felelőssége — felelősség a dolgozókért, felelősség a vállalatért. Éppen esztendeje, 1971. január 14-én gyűltek össze a küldöttek, hogy megválasszák a Szakszervezeti Tanácsot és a Szakszervezeti Bizottságot, s az eltelt 12 hónap már elegendő ismeretet ad ahhoz, hogy felmérjék: jól választottak-e a küldöttek, teljesítette-e a két vezető testület a tagság akkor kinyilvánított óhaját? Előbbre léptünk... Mielőtt a vezetőségválasztó taggyűlésen hozott határozatok legfontosabbjait sorra vennénk, idézzük a határozat bevezetőjét, ami egyben a többi feladat inspirálója: „Minden újonnan választott vezető testület mindenkor biztosítsa a szervezett dolgozók építő javaslatának érvényesülését, legyen érdemi beleszólása és részvétele a feladatok meghatározásában ... Biztosítani kell továbbra is, hogy a dolgozók érdekeit és védelmét szolgáló kormány- és SZOT-határozatok érvényesüljenek.” Ma így fogalmaznak az szb szobájában: „ Minden reszortban előbbre léptünk, aktív és rátermett káderekkel gazdagodott szervezetünk. Több köztünk a fizikai állományú, a nő és az ifjú... A szakszervezeti bizottság először saját apparátusát tette alkalmassá a feladatok megvalósítására. Ezt szolgálta az az intézkedés, amelyik a főbizalmiak helyett 12 műhelybizottságot hozott létre, tehát minden főépítésvezetőségen testület képviseli a dolgozókat. Az új funkcionáriusok azonban csak képességben és tettvágyban voltak jobbak elődeiknél, ismereteik a szakszervezeti munkáról azonban kevesek, néhány pedig bátortalan volt a vitában az állásfoglalásban. Ezért különös fontosságot tulajdonított a szakszervezeti bizottság a politikai oktatásnak, főleg a szakszervezeti jogok magyarázatának. S hogyan bátorították a vezetők dolgaiba beleszólni nem merőket, okos véleményt csak magukban formálókat? Üléseken, értekezleteken megkérdezték őket a szóban forgó kérdésekről, állásfoglalást vártak tőlük. S mikor kiderült, hogy helyes a véleményük, jó, igaz, amit mondanak, máskor már nem kellett biztatni az új tagokat, szólásra jelentkeztek önként is. Többet — kevesebben Egy évvel ezelőtt több határozat született a termelés segítésére. — Nehéz esztendőnk volt — értékeli Kovács József megbízott szb-titkár és Szabó János, aki a közgazdasági ügyekkel foglalkozik, de elértük, hogy az 1938. évi félmilliárd értékű építéssel szemben 850 millió volt az 1971. évi termelésünk és ez jelentős növekedés akkor is, ha levonjuk belőle az építőanyag áremelését, különösen azért, mert 800 emberrel kisebb létszámmal értük el a többet. És nem felemelt, hanem az 1971-as árakon számoltunk, amikor az új esztendőre egymilliárd forintra emeltük a tervünket. „Igen nagy gondot fordítunk továbbra is a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztésére, annak tisztaságára, hogy tartalmi színvonala fokozatosan emelkedjen” — mondja ki a határozat. És mi valósult meg? Akkor 96 szocialista brigád működött a vállalatnál 1265 taggal és 3274-en vettek részt a szocialista versenyben. Azóta még 12 brigád 180 taggal nyerte el ezt a címet és a múlt év elejeinél manapság nyolcvannal többen, 3350-en pályáznak a címre. Tavaly októberben tanácskozásra ültek össze a szocialista brigádvezetők. Az értekezlet fontosságának megfelelően a vállalat igazgatója, Balázs György elvtárs tartott referátumot és részt vett a tanácskozáson a minisztérium és szakszervezetünk budapesti bizottságának képviselője is. Egy napon át mondták el a megjelentek jó és rossz tapasztalataikat, kértek egymástól kölcsönös segítséget, az akadályok elhárítását. Itt választották meg azokat, akik a szocialista brigádvezetők ágazati tanácskozásán a középületeket építő brigádokat képviselik. Ami nem sikerült ,.A termelés egyenletes megvalósulását biztosító legfontosabb feladatként az Tszt és szb jogkörénél fogva is folyamatosan fordítson figyelmet a vállalat bérfejlesztési arányainak kialakítására. A mindenkori bérfejlesztés keretén belül a dolgozók anyagi-erkölcsi megbecsülése megfelelően kifejezésre jusson.” A szakszervezeti taggyűlésnek ez a határozata is összhangban volt a vállalati koncepcióval, mert a dolgozók évenkénti jövedelmét 4,5—5 százalékkal kívánta emelni. Mi valósult meg ebből 1971- ben? A béremelések összege egy dolgozóra számítva 4 százalékot tett ki, de az egyéb pénzjuttatásokkal, jutalmakkal, nyereségrészesedéssel további 3,6 százalékkal emelkedett a dolgozók keresete. Megelégedéssel állapíthatják meg sssssssssssssssss/sfsss//ss/WfSfSsssss/ss*jsffssssssf/vsssssmsssyssssssssssssssssswfsssfssjvyssfs/sssss/*/irss:-','/ ssssssssssss. Eredményekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kíván az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipar minden dolgozójának és kedves családjának a SZAKSZERVEZET ELNÖKSÉGE Csökkent a fluktuáció Nem kevesebb, mint 425 millió forintos árbevételi tervet teljesített 1971-ben a Beton- és Vasbetonipari Művek Alsózsolcai Épületelemgyára. A szállítási feladatok sikeres teljesítése nyomán a gyár nyeresége a tervezett 39 millió helyett várhatóan eléri a 49,1 millió forintot, így annak ellenére, hogy tavaly több mint öt százalékkal növelték dolgozóik átlagbérét, számítani lehet 10—14 napi keresetnek megfelelő részesedés kifizetésével is. Ez igen nagy szó, hiszen 1970 után az Alsózsolcai Épületelemgyár sem tudott részesedést fizetni dolgozóinak. A biztató gazdasági eredmények nyomán jó a hangulat a gyárban, s a fluktuáció máris észrevehetően csökkent. Sikeres tervteljesítésükhöz kevesebb túlórára volt szükség, mint az előző években és az egy órára jutó termelés emelkedésével együtt a keresetei is növekedtek.