Építők Lapja, 1973 (68. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-02 / 1. szám
1973. JANUÁR 8. EREDMÉNYES ÉVET ZÁRTUNK Beszélgetés Kiss József Baranya megyei titkárral Az új esztendő első negyedében kerül majd sor Baranya megyei bizottságunknál is az 1972-ben végzett szakszervezeti tevékenység sokoldalú értékelésére. A decemberben tartott „évzáró” megyebizottsági ülésen azért már számot vetettek a végzett munka legfontosabb eredményeivel is. Kiss József megyetitkár, akitől az óévi munkáról kértünk értékelést, így összegezte a baranyai tapasztalatok lényegét: — Munkában gazdag évet zártunk 1972 végével... Konkrétabb megfogalmazást várva tettük fel a kérdést: — Elégedett-e az elmúlt esztendőben elért megyei szintű eredményekkel? — Bár a végzett munkánk részletes értékelése csak ezután következik, amikor munkabizottságaink is elkészítik beszámolójukat, megyebizottságunk egyöntetű tapasztalataként összegezhetem, hogy eredményesen hajtottuk végre központi vezetőségünk, elnökségünk határozatait, s ezek jelentősen segítették a megyei és az alapszervezeti munkában is a színvonal emelkedését. Ennek eredményei tükröződnek a termelést segítő munkánkban, nevelő tevékenységünkben a bérpolitikában, s a szakszervezeti demokrácia követelményeinek magasabb színvonalon történt érvényesítésében. Különösen fontos eredményként értékelhetjük, hogy tovább erősödött alapszervezeti vezető testületeink és közvetve egész tagságunk részvétele is vállalati, gyáregységi tervek kialakításában. Tervszerű lakásátadás rr Hogyan tükröződnek ennek hatásai a megyei gazdasági eredményeiben? — A dolgozók munkahelyi tapasztalatait, kezdeményezéseit a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál például jobban hasznosították, mint 1971-ben — mondotta Kiss József. — A vállalt 1160 lakást december 30-ra elkészítették, s bár sok gonddal küzdöttek, munkájukban a pozitív vonások kerültek túlsúlyba. Számottevő eredményeket értek el a szocialista munkaverseny, valamint a munka- és üzemszervezés színvonalának emelésére kiadott párt- és szakszervezeti határozatok végrehajtásában. A szervezeti bizottság munkája mellett legnagyobb megyei vállalatunknál örvendetesen fejlődött, erősödött a munkahelyi bizottságok aktivitása is. Az utóbbiak nagyobb hatáskörrel felruházva tevékenykedtek 1972-ben, mint az előző években. A közeli napokban tartották a szocialista brigád vezetők tanácskozását. Ez alkalommal már arról számolhattak be a vállalat vezetői, hogy nem marad el az 1972-re tervezett nyereségük és Berki József titkár igen nagy elismeréssel értékelte szakszervezeti aktivistáik és szocialista brigádjaik elmúlt évi helytállását. erejével hatott, amikor a Déldunántúli Kőbánya Vállalat szocialista brigádvezetőinek legutóbbi tanácskozásán Feket ■te Sándor igazgató bejelentette, hogy 10 millió forintos nyereséget értek el és 8—10 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedéssel is számolhatnak az 1972-ben végzett munka alapján. Megemlítette Kiss József a Baranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalatot is, ahol szép növekedést produkáltak az előző évhez képest. 1972-re 194,4 millió darab égetett tégla gyártását tervezték, teljesítésük azonban meghaladja a 200 millió darabot és javult gazdálkodásuk színvonala is. A beruházások korlátozása nyomán számos problémával kellett megküzdeni az ÉVM Pécsi Tervező Vállalatnál, a Pécs-Baranya Beruházási Vállalatnál és főképpen a Pécsi Tanácsi Tervező Vállalatnál, mégis bíztató előjelekkel kezdhettek hozzá 1972. évi mérlegük elkészítéséhez. A megyei faipari vállalataik közül elsősorban a Mohácsi Farostlemezgyár munkáját emelte ki, ahol a nagyberuházás ezernyi gondja, nehézsége közepette is eredményesen termeltek és jelentős bérszínvonal-növelő intézkedéseket valósítottak meg a munkások számára. A Székes Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyáregységében fontos munkaszervezési, korszerűsítési program megvalósítását segítette az alapszervezet, míg a siklósi gyárban az elmúlt évben sem sikerült változtatni az elavult, nehéz munkakörülményeken. Változatlanul problémát jelentett, hogy a Szék- és Kárpitosipari Vállalat két baranyai gyárában nem sikerült lényegesen javítani a bérszínvonalban mutatkozó lemaradást. nél korábbi üzemkezdet így is 150 ezer tonnával több cementet biztosított a népgazdaságnak. A próbaüzem most tovább folyik és a reálisnak ítélhető tervek szerint 770 ezer tonna cementet gyárt a BCM 1973-ban. Már a próbaüzem időszakában kialakítottuk az új gyár szakszervezeti szervezetét, tehát mozgalmi vonalon mi is felkészülünk a BCM-ben a nagyobb feladatokra. A gyár új szakszervezeti bizottsága a pártszervezettel és a gazdasági vezetéssel egyeztetve már ki is dolgozta a szervezetére vonatkozó hatásköri és működési szabályokat. — Hogyan fejlődött a tisztségviselők, aktivisták oktatása, felkészítésük a megnövekedett feladatokra? — A megyebizottságunkhoz tartozó 22 alapszevezetben igen nagy gondot fordítottunk a tisztségviselők oktatására, továbbképzésére. A reszortjellegű feladatok oktatása mellett is arra, hogy minden fontos határozatot alaposan ismerjenek aktivistáink. A továbbiakban elsősorban a bizalmiak és a munkahelyi bizottságok tevékenységét kell erősíteni alapszervezeteinknél. Fontos lépés volt ebben az irányban, hogy központi előadók közreműködésével 23 műhelybizottsági titkár részvételével egyhetes bentlakásos tanfolyamot rendeztük Harkányban, november végén. Ebben a jól bevált formában szeretnénk tovább folytatni az idén a munkahelyi bizottságok tagjainak továbbképzését is — mondotta befejezésül Kiss József, Baranya megyei bizottságunk titkára. Lőrincz János Több a nyereséges vállalat — Milyen eredményekre számítanak a többi vállalatnál? — A gazdasági és a mozgalmi oldalról egyaránt szervezettebb munka tükröződik a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat eredményeiben is. Rendkívül nehéz helyzetben, 80 százalékos kapacitáskitöltéssel kezdte az évet a Pécsi Közúti Építő Vállalat Az előzetes értékelés szerint mégis teljesítik 110 trrilló forintos tervüket és várhatóan nem veszteséggel zárják az óévet. A sok probléma után szinte a meglepetés Próbaüzem a BCM-ben — Országos viszonylatban is a legfontosabb építőanyagipari eredményünk volt 1972- ben, hogy megkezdte termelését a BCM — állapította meg a megyetitkár. — Bárrendkívül sok nehézséggel kellett megküzdeni, amíg a hatalmas cementgyár munkája beindulhatott, a tervezett „Szervezetten dolgozunk...“ A VÁLLALAT KIVÁLÓ BRIGÁDJA Az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat legjobb termelő egységei közé tartozik a soproni gyáregység. Többszörös élüzem és szocialista munka gyára ez, ahol a szocialista brigádok példamutatása mellett az elmúlt évben is közel 9 százalékkal növelték a termelékenységet. Olyan kollektíváknak volt ez köszönhető elsősorban, mint a gépműhely, Béke szocialista brigád, amely tavaly november 7-e alkalmából elnyerte a vállalat kiváló brigádja kitüntető címet. Hogyan bizonyult ez a brigád a jók között is a legjobbnak, legeredményesebbnek? — erre voltunk kíváncsiak, amikor a minap vezetőjüket, Károly Józsefet kerestük a gyárban. Munkahelyén, az élezőműhelyben találtunk rá. Védőszemüveget viselt és elmélyülten hajolt az egyik köszörűgép fölé. Profilkést élesített. Asztalos szakmunkás ugyan, de az utóbbi években kizárólag élezéssel foglalkozik, nem csoda, hogy mestere lett ennek a speciális munkának. — Gépállítók és gépmunkások dolgoznak a Béke brigádban — mondotta. — Most huszonegyen vagyunk, de amikor a létszámról van szó, mindig megemlítjük két nyugdíjasunkat, Bugledics Ignácot és Kőhalmi Jánost, akik tiszteletbeli tagjaink és szoros kapcsolatot tartunk velük. Amit pedig az eredményeinkről mondhatok, nem titok: szervezetten dolgozunk. — Mit jelent ez a Békebrigádnál a napi munka gyakorlatában?— firtattuk az ügyet. — Nálunk azelőtt főként szakmunkások dolgoztak a gépeken, olyanok mint jómagam. Mindenki maga érezte a késeket a gépéhez. Ez nagyon sok kieséssel járt. Emlékszem — mondta Károly József —, némelyik profil beállítása5— 6 órát vett igénybe és volt olyan munkám, amikor a gép átállításáért többet kaptam, mint a tulajdonképpeni gyártásért. A gépmunkásoknak most már nem kell bajlódniok a megmunkáló fejek beállításával, a kések élezésével. Mindezt központilag végzik, s az átállási idő csupán a szerszámcserére korlátozódik. De a brigád termelését nemcsak ezzel a célszerű munkaszervezéssel növelik. Évente 5—6 újítást is kidolgoznak, amelyek termelékenyebb alkatrészgyártást, a takarékosabb anyagfelhasználást segítik elő. Az egyik legsikeresebb újításuk volt az üvegléc hornyolatból való kinyerése a házgyári ablakok gyártásánál. Azelőtt szelvényáruból vágták az üveglécet, az újítás ezt feleslegessé tette és több mint 200 ezer forintos megtakarítást eredményezett az üzemnek. A Béke szocialista brigád tagjai többségükben betanított munkások voltak, de elvégezték a gyárban szervezett egyéves szaktanfolyamot és szakmunkás vizsgát tettek. A politikai oktatásban ma is szervezetten vesz részt a brigád minden tagja. Mindössze hárman vannak, akik nem töltenek be társadalmi tisztséget az üzemben vagy azon kívül is. Szabó Jenő anyagellátó diszpécser, a brigádvezető helyettese, az szb. munkavédelmi felügyelője, aki nagyon szépen vezeti a szocialista brigád naplóját is. — Brigádunk minden tagja 20 óra társadalmi munkát vállalt 1972-re. Még nem számoltunk pontosan utána, de jóval több a teljesítés — mondotta a brigádvezető. — Több alkalommal vettünk részt vietnami műszakban. Patronáltuk az Árpád utcai óvodát, megjavítottuk a bútorokat és játékokat készítettünk a gyerekek részére. Az Orsolya téri általános iskolának társadalmi munkában készítettünk két tablótartót. A nyár folyamán mi is részt vettünk üzemünk tómalmi víkendtelkének tereprendezésében és a kerítés elkészítésében. Amit vállaltak, azt eddig mindig teljesítették is — ebben összegezhető a Béke szocialista brigád immár tíz éve tartó eredményes és valóban kiváló munkássága. . L. J. ÉPÍTŐK LAPJA FELHÍVÁS Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete kulturális, agitációs, propaganda- és sportosztálya kulturális vetélkedőt hirdet, a szakszervezet megalakulásának 70. évfordulója tiszteletére. A vetélkedő célja, hogy a szakszervezethez tartozó zenét, verset, irodalmat szerető szakmunkástanulók, vállalatoknál dolgozó KISZ-korú munkásfiatalok részére fórumot teremtsünk képességeik kibontakozására, baráti találkozóra. A vetélkedőt az alábbi kategóriákban bonyolítjuk le: vers, prózamondás, ének és hangszerszóló. A versenyre hozott művek időtartama maximum 10 perc lehet. Javasoljuk a Petőfi centenárium kapcsán, hogy a versenyműveket lehetőleg Petőfi művei"ből válasszák. A vetélkedőn részt vehetnek szakszervezetünkhöz tartozó szakmunkástanuló fiatalok, vállalatok, intézmények irodalmi csoporttagjai. Vetélkedő ideje és helye: 1973. november 17—18. KÉV Metró Club (Bp. VII., Dohány u. 22—24.) Nevezéseket a versenyző nevével, pontos címével, a versenymű szerzője, a mű címe, időtartama megjelölésével 1973. március 31-ig szakszervezetünkhöz • (Bp. VI., Dózsa György út 84/a.) kulturális, agitációs, propaganda- és sportosztály címére kérjük megküldeni. A vetélkedőn részt vevő versenyzők között kategóriánként 5000,— Ft, összesen 20 000,— Ft értékű díjat osztunk ki. A „Faipar fejlesztéséért" díjak 1972. évi kitüntetettjei A Faipari Tudományos Egyesület országos elnöksége november 9-én kibővített ünnepi ülést tartott, amelyen Róka Pál, az egyesület elnöke, szakszervezetünk alelnöke átadta a „Faipar fejlesztéséért” alapítványi díjakat és emlékplaketteket. A bizottsága díjakat az idén Barta Lajosnak, a Debreceni Tanácsi Faipari Vállalat igazgatójának; Botka Zoltánnak, a Könnyűipari Minisztérium iparfejlesztési főosztálya osztályvezetőjének; és dr. Szabó Károlynak, a Faipari Kutató Intézet tudományos főosztályvezetőjének ítélte oda, s ezzel az alapítványi díjban részesültek száma harmincra emelkedett Ötven éves a Szovjetunió nemcsak a Szovjetunió népei, de a világ minden haladó állama, becsületes, a békét és a fejlődést kívánó állampolgára ünnepelte ezekben a napokban, hetekben a történelemformáló eseményt, a Szovjetunió megalakusának fél évszázados jubileumát, ötven éve, 1922. december 30-án két dokumentum látott napvilágot Moszkvában. A szovjethatalom lenini elvek alapján szerkesztett és kiadott történelmi jelentőségű dokumentumai — a Nyilatkozat és a Szerződés — a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének megalakulásáról adtak hírt. Az Októberi Forradalom, Lenin következetes politikája meghozta gyümölcsét. Moszkvában az I. Országos Szovjetkongresszuson a szovjet köztársaságok képviselői egyhangúlag elfogadták a Szovjetunió megalakulásáról szóló Nyilatkozatot és Szerződést. A világ térképén új hatalom neve jelent meg. A Szovjetunió megalakulása az Októberi Forradalom egyenes következménye volt. A küldöttek nagyon jól emlékeztek Lenin három évvel korábban, 1919-ben elhangzott szavaira: „Mi a nemzetek önkéntes szövetségét akarjuk, olyan szövetséget, amely nem tűrné meg egyik nemzet erőszakosságát sem a másikkal szemben, olyan szövetséget, amely a legteljesebb bizalom, a testvéri egység világos tudatán, teljesen önkéntes megegyezésen alapulna. Ilyen szövetséget nem lehet egyszerre megvalósítani; a legnagyobb türelemmel és elővigyázatossággal kell ennek elérésére törekedni, nehogy elrontsuk az ügyet, nehogy bizalmatlanságot keltsünk, hogy időt adjunk annak a bizalmatlanságnak a kiküszöbölésére, melyet az évszázados földbirtokosi és kapitalista elnyomás, a magántulajdon és annak elosztása és újraelosztása miatt keletkezett ellenségeskedés hagyott ránk örökül.’’ Tehin bölcs, a jövőbe élesen látó figyelmeztetésének -*-i beteljesülése, mintegy folytatása volt M. Kalinyin beszéde, amelyet az 50 évvel ezelőtti történelmi kongresszuson mondott. Ebből idézünk: „Az igazi testvéri együttélés alapkövét raktuk itt le. Az emberiség legkiválóbb elméit hosszú évezredek óta foglalkoztatta az elméleti kérdés: milyen keretek tennék lehetővé, hogy különböző népek — roppant kínlódások és háborúk nélkül — barátságban és testvériségben éljenek. Csupán a mai napon történt meg az első gyakorlati lépés ebben az irányban.’’ A következő években nőtt és erősödött a köztársaságok szövetsége. Kibontakozott a nemzetek és népek politikai, gazdasági és kulturális fejlődése. Új szövetségi, autonóm köztársaságok jöttek létre. A Szovjetunió jelenleg is érvényben levő alkotmánya — amelyet 36 évvel ezelőtt, 1936 decemberében fogadtak el — a nemzeti állami építés újabb, fontos állomása volt. A Szovjetunióban ma a nemzeti-állami formák sokfélesége biztosítja a nemzetek és népek egyre szorosabb összeforrását és a minden oldalú fejlődést a szövetségi államiság megbonthatatlan egységében, a demokratikus centralizmus és a szocialista föderalizmus a szovjet szocialista demokrácia elvei alapján. A szovjet gazdasági élet ragyogó fejlődése még a Szovjetunióval élesen szembenálló világimperializmust is meglepte, sőt — időnként — elismerésre is kényszerítette. Egyetlen tőkés országban sem volt még példa az ipar olyan ütemű helyreállítására, újjáépítésére, mint a Szovjetunióban. Az ország ipari termelése 1925-ben — az 1923—24-es évekhez viszonyítva — 62 százalékkal növekedett! Abban az időben hatalmasnak számító erőművek kezdtek üzemelni, 1925-ben összteljesítményük 1 400 000 kilowatt volt, azaz 299 000-rel több, mint a háború előtt, a villamosenergia-termelés pedig másfélszer múlta felül a háború előtti évek színvonalát. Nehéz időszak volt ez a szovjet állam gazdasági életében. A roppant erőfeszítések és a hatalmas eredmények ellenére sem volt elég gép, berendezés, szállítóeszköz és anyag. Sok munkát kézi erővel végeztek a szovjet emberek. Mégis, a gazdasági fejlődésnek gyors és látható eredményei az egész világ előtt kézzelfoghatóan bizonyították a szocialista termelési mód előnyeit. Ezek az eredmények tették lehetővé, hogy nagyon rövid idő alatt előkészítsék a népgazdaság műszaki rekonstrukcióját. Nevetségessé váltak a burzsoá „próféták” jóslatai, amelyek két évvel előbb még azt hangoztatták, hogy a szovjet ipar legfeljebb 1935-ig, de méginkább csak 1941- ig érheti el az első világháború előtti színvonalat. Szevetségessé váltak, hiszen a Szovjetunióban éppen ezekben az években kialakult szocialista termelési viszonyok alapján bontakozott ki a néptömegeknek a történelemben még sohasem látott lélekes munkája. Amikor 1932 végén — mindössze tíz évvel a Szovjetunió megalakulása után — felépült a hatalmas Dnyeperi Vízi erőmű, a magnyitogorszki kohók nyersvasat adtak, a távolkeleti Amur-folyó partjain felmagasodtak a Komszomolszk-házak, amikor a háborútól tönkretett ország a vezető ipari hatalmak sorába emelkedett, a világnak tisztelettel kellett adóznia, s el kellett ismernie a szocializmus eszméinek és a népek baráti együttműködésének reális erejét. A szovjet állam szilárdsága, a szocialista rendszer ereje és a népek barátsága meggyőzően mutatkozott meg az 1941—1945. évi Nagy Honvédő Háború nehéz éveiben. A fasiszta hadvezetés arra számított, hogy a szovjet népek családját megbontva, egyenként igázhatják el őket. A világimperializmus azonban hiába reménykedett abban, hogy a háború nemzeti belviszályokat támaszt a Szovjetunióban. A fasiszta betolakodók ellen vívott háború az első napoktól kezdve igazi össznépi háború volt. A Szovjetunió népeinek a háborúban kivívott történelmi jelentőségű diadala szemléltetően bizonyította az egységes, soknemzetiségű állam hatalmas erejét és legyőzhetetlenségét. A Kreml kongresszusi palotájában a közelmúltban rendezett jubileumi ünnepség során Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára tolmácsolta a magyar nép, az MSZMP KB és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának üdvözletét a testvéri Szovjetuniónak. Visszatekintve az elmúlt fél évszázadra, emlékeztetett arra, hogy az oroszországi proletariátus, a halhatatlan Lenin és a bolsevik párt vezetésével világtörténelmi tettet hajtott végre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelemre vitelével, a szovjet állam megteremtésével. Egész népünk legforróbb érzéseinek adott hangot Kádár János, amikor a Kreml kongresszusi palotájában elhangzott ünnepi beszédében népünk szívből jövő köszöntését tolmácsolta a testvéri szovjet népnek, további sikereket kívánt a kommunizmus építésében minden szovjet ember, az egész haladó világ javára. 3