Építők Lapja, 1976 (71. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXXI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 40 FILLÉR 1976. JANUÁR 2. Felavatták az üvegipar új vasöntödéjét Sikeres beruházás után 68 ezer tonnával több csomagolóüveget gyártanak Népes közönség állta körül a vasolvasztó elektromos ke­mencét Pásztón, az Üvegipari Művek Szerszám- , Készü­lékgyárának új vasöntödéjé­ben, hogy tisztes távolságból tanúja legyen egy csapolás­nak és az öntésnek. Néhány percet várnunk kel­lett az öntés megkezdésére, mert Fain János olvasztár távcsőhöz hasonló optikai mű­szerével a pirométerrel, gon­dosan, többször is ellenőrizte, eléri-e már a tüzes vasolva­dék az öntésihez szükséges 1450 C-fok hőmérsékletet. Amikor ez megvolt, a kemen­ce műszerfalához lépett és lekapcsolta az elektromos fű­tést. A kemence előtt már ott állt az öntőüst. A magas pá­lyán elhelyezett daruszerkezet drótkötele tartotta. — A csapolást megkezdeni! — kiáltotta Fain János társá­nak, Tóth Endre olvasztárnak, aki erre megforgatta a ke­mence kiöntőszerkezetének kerekét. A tűzfolyam kicsit szikrázva, de engedelmesen átömlött az öntőüstbe. Ezután Spisák László öntő — aki az üst kiöntőszerkezetének kere­két fogta — vette át a mint­­­egy 450 kg varfolvadék továb­ ■ bi sorsának irányítását. Vé­dősisakot, szemüveget és az­­besztkötényt viselő társaival először leszedte a vasolvadék tetején úszó salakot, majd ügyesen — egy csepp nem sok, de annyi sem ömlött mel­lé — teletöltötte a görgősoron felsorakoztatott formaszekré­nyeket. Szájformákat öntöttek az üveggyártó automaták ré­szére. Ezzel a látványos vasöntő bemutatóval vette kezdetét a „csomagolóüveg-gyártás fej­lesztése” beruházás ünnepé­lyes átadása az Üvegipari Műveknél. A negyedik ötéves terv során megvalósított 377 millió forintos beruházásnak csak kis részét tette ki a 22,5 millió forintért megépített új üvegipari vasöntöde. Létreho­zása azonban kiemelkedő je­lentőségű. A korszerű vas­öntöde legfontosabb feladata, hogy speciális gépalkatrészek, palack- és konzervüveg for­mák öntvényeivel lássa el az üveggyárakat. Az öntödét, amely tiszta és világos mun­kahely, magas fokon gépesí­tették. Két formázógéppel dolgoznak itt, a kész öntvé­nyeket rázóasztal szedi ki a formaszekrényből, s az egyik legnehezebb munkaműveletet, az öntvénytisztítást sörétes öntvénytisztítógép végzi zárt térben, pormentesen. Ezüstö­sen csillogva kerülnek ki eb­ből a gépből a megtisztított szürkeöntvények. Az új öntöde bemutatása után a pásztói „Lovász Jó­zsef” Művelődési Központ kultúrtermében került sor az átadási ünnepségre, amelyet Szokup Lajos, az OM vezér­­igazgatója nyitott meg, majd Padányi Mihály, építési- és városfejlesztési miniszterhe­lyettes mondott beszédet. A Gazdasági Bizottság 1970- ben hozott határozatot a csomagolóüveg-gyártás 63 ezer tonnás fejlesztésére. A beruházás eredményesen meg­valósult: az öt év előtti 205 ezer tonnával szemben, az idén 274 ezer tonna csomago­lóüveget állítanak elő az Oros­házi és a Sajószentpéteri Üveggyárban. Nehéz és bo­nyolult munka volt, hiszen több helyen, a folyamatos ter­melés mellett került megva­lósításra a 377 millió forintos beruházás. Az érintett gyá­rakban magas fokú felké­szültséggel és lelkesen foglal­koznak a fejlesztéssel. E jelentős munka során jobb feltételeket teremtettek az alapanyag-tárolásnak, kor­szerűsítették a keverést, nagy kapacitású üveggyártó auto­matáidat helyeztek üzembe, fejlesztették az osztályozást, a csomagolást és égető szociális kérdéseket is megoldottak, így a Sajószentpéteri Üveg­gyárban 650 személyes öltö­ző­fürdő létesült, és a régi, düledező kolónia helyett 74 új lakás épült. Elismeréssel szólt a minisz­terhelyettes a beruházás rész­vevőiről, az Észak-magyaror­szági, a Borsod megyei, a 31-es ÁÉV, a VÍV, a Hőtech­nika, a Nézsai Töváll épí­tő, a SZIKETI és az ÉSZAK­TERV tervezői munkájáról, valamint az érintett üveggyá­rakról, amelyek mintegy 74 millió forint értékű házila­gos kivitelezésű munkával vettek részt a beruházás ma­gas színvonalú megvalósítá­sában. Az üveggyárak a többi­­között,­­saját erővel valósították meg több régi automata dup­­lacseppesítés útján történt kapacitásnövelését, légcirkulá­ciós hűtőszalagokat készí­tettek, megoldották a kész csomagolóüveg gépi palettáza­­tát és a zsugorfóliás csoma­golást is. A beruházás sikeres befeje­zése alkalmából Padányi Mi­hály kitüntetéseket adott át. Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapott: Széles Imre, a pásztói Szer­szám- és Készülékgyár lakato­sa, Ducsai János, a Sajószent­péteri Üveggyár automata gé­pésze. Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesültek: Encs József művezető, Tóth Sándor osztályvezető (Sajó­­szentpéteri Üveggyár), Csiz­madia Jenő gyáregységveze­tő (Orosházi Üveggyár), Lő­rik József lakatos, Pádár Sán­dor igazgató (Pásztó), dr. Bessenyei Lajosné beruházási előadó (ÁFB Szeged). Miniszteri dicséretben ré­szesültek: Tóth Imre cso­portvezető, Szula Imre mű­vezető (Orosházi Üveggyár), Osvay Károly tervezőmérnök, Gál László főművezető, Szűcs János lakatos (Sajószentpéteri Üveggyár), Pusztai József kö­szörűs, Nagy György osztály­­vezető (Pásztó), Kiváló Pénzügyi Dolgozó miniszteri kitüntetést kapott: Magyar István az OM, a köz­pont osztályvezetője. A sikeres beruházást meg­valósító dolgozóikat, az ünnep­ség résztvevőit ezután szép kultúrműsorral köszöntötték a pásztói Dózsa György Álta­lános Iskola és a Mikszáth Kálmán Gimnázium tanulói. Határidő előtt... Az Építőgépgyártó Vállalat­tól 1975. december 22-én kap­tuk a jelentést, hogy éves termelési tervüket befejezték, s ezzel a kongresszusi mun­kaverseny második szakaszára tett vállalati felajánlásuk első pontját sikerrel teljesítették. BÉLAPÁTFALVA - MIND­ANNYIUNKÉ Napról napra változik Bé­lapátfalva képe — mióta a község új cementgyára épül. A látványt — ami ország­útr­ól, vonatról egyaránt szem­betűnő — Nagy János, a léte­sítményekkel foglalkozó helyi beruházási osztály fiatal veze­tője — pontos tájékoztatással teszi még meglepőbbé, az öreg gyár egyik irodájában.­­ Csaknem befejeződött már a felvonulás, nemrégiben további munkásszállókat, két­száz adagos étkezdét vettek át a dolgozók, akiknek a száma jelenleg mintegy 1400. Rövide­sen rendeltetésének megfele­lően használhatják a modern lakótelep első épületcsoport­ját, amelynek egy részében szintén szállások, más részé­ben pedig szolgálati lakások lesznek a kivitelezőknek. Meg­kezdődött az építkezést is ki­szolgáló iparvágány műszaki átadása, s készül a vasút kö­zelében a felszíni vizek elve­zetéséhez szükséges zárt szel­vény. Végeztek az első üzemi épületek, a tmk-csarnok, a központi raktár, a járműjavító műhely, a leendő új gyár für­dőjének, öltözőjének, konyhá­jának, ebédlőjének szerkezeti munkáival. S azon vagyunk, hogy a felsoroltak mielőbb tel­jesen elkészüljenek, hogy va­­lamennyiüket, átmenetileg fel­vonulási célokra is hasznosít­hassuk. Megkezdődtek a cement­malom, a homogenizáló silók földmunkái, s alapozzák a 80 méteres magasságú cementsi­lókat is. Befejezték a nyers­malom és a csomagolóüzem cölöpözését, hozzáláttak a nyersanyagtároló tetőszerke­zetének betonozásához. Jó ütemben készül a közműala­gút, építik az irodaházat. Nem túlságosan rossz a helyzet, de tény: előbb is lehetnénk már. Különösen a délkői új bánya­központ kialakításánál jelen­tős a lemaradás. Az Észak­magyarországi Állami Építő­ipari Vállalatnak sokkal job­ban kellene iparkodnia, úgy, mintha odahaza, Borsodban dolgozna, és mi tagadás, má­sok is élénkebbek lehetnének valamivel. Jö­vőre ugyanis — folytatja az osztályvezető — már az igazi nagy munkákkal számo­lunk, legalább háromezer em­ber rendkívül komoly igyeke­zete kell a feladatok­h­oz, s eh­hez már eddig szükséges lett volna minden tekintetben megfelelő alapot teremteni. — Nos, voltak, vannak hi­bák — „veszi a lapot” a gene­rálkivitelező 31. számú Állami Építőipari Vállalat 15. számú főépítésvezetőségének „pa­rancsnoka”, Kovács Kazimir, hogy összetalálkozunk a „pré­­rin”­­, de azért úgy érezzük, h­gy nem kell túlságosan szé­gyenkeznünk. S azon vagyunk, hogy ne okozzunk csalódást megbízóinknak. S mint erősítgetik főnökük szavait: azon vannak a leg­jobb brigádok, Bäder Attila és Purger József kubikoscsapa­tai, Bereczki István kőművesei is. — A nagy feladatokhoz ütőképes gárda kialakítására törekszünk — beszéli a „har­mincegyesek” helyi szb-titká­­ra, Győrfi István. — Akik pusztán a jó kereseti lehetősé­gek reményében jönnek hoz­zánk, s aztán megfeledkeznek olykor még alapvető köteles­ségeikről is, vétenek a fegye­lem, a morál ellen, azoktól bizony, létszámgondok köze­pette sem sajnálunk megválni. Egész brigádtól is megváltunk már így... Viszont az is igaz, hogy akik becsületesen osz­toznak gondjainkon, tenniva­lóinkon, azokat a jó fizetése­ken túl körül-fordul jutalmaz­zuk is. Legutóbb, éppen kará­csony előtt osztottunk szét is­mét nagyobb összeget. A 31-esek és mások is — mint általában az ilyen nagy beruházásoknál ez lenni szo­kott — szinte az ország legkü­lönbözőbb részeiből verbuvá­lódtak. Ennélfogva a számuk­ra Bélapátfalva csupán életük egy állomása. Az itteni munkáról már be­széltünk. Vajon más tekintet­ben milyen ez az állomás? — Iparkodunk minél kelle­mesebbé, hasznosabbá tenni — válaszolja Vitányi Imre, a szakszervezeti intézőbizottság titkára. — Következetesen fog­lalkozunk dolgozóink ügyes­bajos dolgaival, iparkodunk orvosolni panaszaikat. Testi épségük érdekében rendszere­sek a biztonságtechnikai szem­lék, s éppen nemrég alakult a munkavédelmi őrség is. Ok­tatásokat szervezünk. A 31- eseknél ötvenen vettek részt szakmai továbbképzésen, má­sok ugyaninnen, s a Heves megyei Állami Építőipari Vál­lalattól vagy az Út- és Vasút­építő vállalattól politikai elő­adásokat hallgatnak. A közel­múltban intézkedtünk, hogy a szállások egy részéül szolgáló barakkokat vonzóbbá tegyék: például fessék le a repedezett panelfalakat, négy helyett há­rom vaságyat helyezzenek el a szobákban.­­ Már kijelöltük a klubhelyiségeket, amelyekbe rövidesen tv, rádió, újságok kerülnek. S szeretnénk letéti könyvtárat is. Röviden: álta­lában törődünk az ellátás ja­vításával. Kétségtelenül van is fejlő­dés. Van már egy minden te­kintetben elfogadható, nagy szálló, hozzá pedig tiszta, ren­des étterem akkora konyhával, amely a jóval kisebb és szeré­nyebb másik­ ebédlőbe is vá­lasztékosabb és jobb menüt biztosít, mint a Bélkő kisven­déglő szolgáltat az építők más részének. Bosszantó viszont, hogy ez utóbbi üzletnek nem használ a kritika, s ha a cse­mege­árudákban több is az áru, mint azelőtt, a boltok mind szűkebbnek bizonyulnak, készleteik gyorsan elfogynak. Ami pedig a szállásokat il­leti: ma is jó néhányan töl­tik meg éjszakáikat magánhá­zak kifogásolható körülményei között, a barakok lassan vál­nak átmenetileg is megfele­lőbb otthonaikká az idegenbe kényszerült embereknek. Az épületekből hiányzanak pél­dául a csizmamosók, s emiatt a kis létszámú takarítógárda alig tud megbirkózni a behor­dott töméntelen sárral. Az ab­lakokon még sötétítő függö­nyök sincsenek, a szobák asz­talai kicsinyek három-négy la­kó számára. A község kettőre növelt kör­zeti orvosi státusza is kevés a falunak, az öreg gyárnak, a helyi kisebb üzemeknek és a beruházás már most csaknem másfélezer dolgozójának — főleg pedig, hogy hosszabb ideje csak az egyik doktorra számíthatnak a betegek. Szóval: van még itt mit ten­ni! Mégis — egyre inkább a sajátjuknak érzik az idegenek is­­Bélapátfalvát. Legalább is erre" vallanak Kovács Gábor tanácselnök szavai: — A vendégmunkásoknak is sokat köszönhetünk abban, hogy az idén talán minden ed­diginél jobban sikerült meg­oldanunk községpolitikai fel­adatainkat — mondja. — Az ivóvízvezeték Bajcsy-Zsilinsz­­ky utcai 260 méteres bővítésé­ben például a 31-esek ingyen adták a szükséges földmun­kát, a Szabadság körút és a Kossuth út portalanítását pe­dig csak úgy tudtuk elvégezni, hogy az­ Út-, Vasútépítő Vál­lalat segített. S reméljük, hogy ez a kapcsolat az ide­genekkel csak javul a jövő­ben. Minden bizonnyal. Hiszen Poszpátfalva — kiemelt egye­di nagyberuházásunk — mind­­annyiunkká. Gyóni Gyula Háromezer lakás épült a IV. ötéves tervben Salgótarjánban Salgótarján a IV. ötéves tervben számos új létesítménnyel gya­rapodott, új városrészek emelkedtek és a középiskolás bejáró diákok gondját enyhíti majd a most épülő új, 500 személyes kollégium. A IV. ötéves tervben 3 ezer tanácsi, szövetkezeti és OTP-lakás épült Hatvanegy munkahelyen — fagy­szabadság nélkül A kedvező időjárást kihasz­nálva és az eddig jól bevált módszerekkel a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat nem tervez fagyszabadságolást. A téli hónapokban 142 millió forint értékű munka elvégzésére számítanak. Ennek érdekében kilenc, át­adás előtt álló létesítménynél már a végleges fűtést alkal­mazzák. Befejezési szakaszban Zalaegerszegen 11, Nagykani­zsán 16, Keszthelyen 5 létesít­ményen teremtették meg a feltételeit a téli munkának. A szerkezetépítés szakaszában 16 létesítményt láttak el fűtési lehetőséggel, 13 új induló mun­kánál is gondoskodtak fűtésről. A téli hónapokban ösz­­szesen 61 építkezésen dol­goznak az építők. Novembertől februárig 700 tonna gázolajat és tüzelőolajat, 185 ezer köbméter földgázt, 285 tonna szenet, 190 tonna kokszot, 354 tonna brikettet és 880 mázsa tűzifát biztosítanak az épületek fűtéséhez, hogy az építőmesteri és szakipari mun­kákat zavartalanul végezhes­sék. Eredményekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kíván az építőfa-, építőanyag-, és szerelőipar minden dolgozójának és kedves családjának a sza­kszervezet elnöksége Egymillió forintot adtak a gyermekintézmények fejlesztésére A Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói a kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyben a haté­konyabb munka végzésére tett munkavállalásaikon kívül el­határozták, hogy az 1974—75-ös években két-két kommunista szombatot szerveznek, és annak ellenértékét átutalják a ta­nácsnak gyermekintézmények fejlesztésére. A vállalt 650 ezer forinttal szemben azonban mintegy egymillió forint bér kép­ződött a kommunista szombatokból. Ennek a felét még 1974- ben a megyei tanács egyszámlájára utalták át, a másik felét pedig a közelmúltban adták át a tatabányai városi tanácsnak azért, mert a vállalat dolgozóinak többsége Tatabányán, il­letve annak környékén lakik. Napirenden a gazdasági szabályzók December 15-én Kaposvárott tanácskoztak Somogy, Tolna, Zala megye bizottságainak tit­kárai, e megyék szakszerveze­tünkhöz tartozó építő-, fa- és építőanyagipari vállalatainak vezetői, bérfelelősei és mun­kaügyi vezetői. Az értekezleten az új gazda­sági szabályzókról és a szak­­szervezeteknek a szabályzókkal kapcsolatos tennivalóiról tár­gyaltak. A tájértekezletet Dr. Fonal János a házigazda szerepét vállaló Somogy megyei Bi­zottságunk titkára nyitotta meg. Ezután a szabályzókkal kapcsolatos kérdéseket jól is­merő központi előadók tájé­koztatták a mintegy kilencven résztvevőt a legfontosabb tud­nivalókról. A tájékoztatót kö­vetően alaposan megbeszélték a felmerült kérdéseket. Vá­lasz nélkül senki se hagyta el a hasznos tanácskozást. Szegedi Nándor

Next