Építők Lapja, 1979 (74. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-08 / 1. szám

1979. JANUÁR 8. h­ogy „az eredmények fő for­rása az építőipari dolgozóit ál­dozatkész munkája". Feladataink az elkövetkező évekb­en, tettekkel bizonyíta­ni, hogy rászolgáljunk erre a bizalomra. Ez egyben azt is jelenti, hogy — még job­ban mint eddig — szorosan kell igazodnunk a népgazda­ság igényeihez és a fejlődés lehetőségeihez minden vonat­kozásban. Tudomásul kell vennünk, hogy a népgazdaság anyagi eszközei jelenleg, illetőleg a közeljövőben nem teszik lehe­tővé az építő- és építőanyag­­ipar nagyobb arányú — az er­kölcsi megbecsülés mértékét elérő — anyagi támogatását. Éppen ezért az adott lehetősé­gek jobb kihasználására kell törekednünk. A nagyértékű gépek, a munk­aidőalap racio­nálisabb gazdálkodásával, a fegyelem minden vonatkozású megjavításával, az üzem- és munkaszervezésben rejlő tar­talékok és lehetőségek feltá­rásával és hasznosításával, a szocialista munkaverseny tar­talmi munkájának javításával, a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek állandó javítá­sával, az üzemi demokratikus fórumok színvonalának eme­lésével, a dolgozók közérzeté­nek javításával, valamint a vezetés, irányítás színvonalá­nak emelésével tudjuk, illető­leg kell feladatainkat megol­dani. Ismerve dolgozóink hangu­latát, munkakészságét, poli­tikai érettségét, elnökségünk úgy ítéli, meg, hogy az 1979. évi népgazdasági igényt kielé­gítő vállalati terveket a ne­hézségek ellenére is teljesíte­ni fogjuk, még mindig mintegy 20—23 százaléka foglalkozik kézi a­n­yagmozgatássa­l. Fokozni kell a differenciálást Az ötödik ötéves terv eddig eltelt időszakában a bútor­iparban foglalkoztatottak átla­gos havi bére 20,3 százalék­kal (2582 forintról 2927 forint­ra) növekedett. 1978-ban a bútoriparban foglalkoztatottak átlagos havi bére az előző évihez képest várhatóan 6,8 százalékkal növekszik. Így a tervidőszak első három évé­ben az átlagos havi bérnöve­kedés összesen mintegy 21—22 százalék lesz, s ez meghaladja a vállalatok által tervezettet. Jelentősen hozzájárult ehhez a műszakpótlék bevezetéséhez nyújtott központi támogatás, valamint a különböző címe­ken juttatott bérpreferencia. Az elkövetkező évek bér­fejlesztéseinél a bútoriparban is elsősorban az önerős lehető­ségekre lehet támaszkodni, ami az ismert körülmények miatt szerényebb lehetősége­ket biztosít. Éppen ezért szük­séges, hogy a minőségileg jobb, nagyobb szakértelemmel páro­suló munka a jövőben na­gyobb megbecsülésben része­süljön. Minden színten ennek megfelelően kell fokozni a differenciálást. A szakszerve­zet választott testületei — a bizalmiakig bezárólag — jog­köreik gyakorlása során támo­gassák a vezetők ilyen irá­nyú törekvéseit, s ha szüksé­ges, kezdeményezőként is lépjenek fel­ feladatnak az üzemi demok­rácia fejlesztését. A bútoripar­ban is megindult az egészsé­ges folyamat, amely rendsze­res törődéssel megteremti azo­kat a feltételeket, körülmé­nyeket, amelyek biztosítják, hogy minden dolgozó tájéko­zottságot szerezhessen a ter­melés és gazdálkodás fontos kérdéseiről, részt vehessen a döntések kialakításában, vala­mint azok végrehajtásában. A szervezeti keretek kialakultak, az előírt üzemi demokratikus fórumok eredmény­esen mű­ködnek. Az elkövetkező idő­szakban az erőket a tartalmi jegyek erősítésére szükséges koncentrálni.­­ Az első és a második napi­rendi pont vitája során a kö­vetkezők szólaltak fel és tet­tek hasznos észrevételt, javas­latot az írásos jelentésekben, illetve a szóbeli kiegészítések­ben elhangzottakhoz: Varga Ferenc, F.mri László, Jolsvai Mihály, Köböl József, dr. Ká­dár József, Kettler Pál, Var­ga Imre és Földi István. A központi vezetőség a vi­tát követően elfogadta az el­nökség, valamint a miniszter­helyettes jelentését, majd Gyöngyösi István főtitkár, il­letve Takács László titkár előterjesztésében jóváhagyta a Szakszervezet 1979. évi költ­ségvetését, a központi vezető­ség, valamint az elnökség jö­­­vő évi munkan­ogramját és ülésrendjét, valamint elfogad­ta a két tájékoztató jelentést. Végezetül — az elnökség ja­vaslatára — a központi veze­tőség Hajmási Józsefet (a 43. sz. ÁÉV vszb-tit­kárát) kine­vezte a szakszervezeti központ munkavédelmi és szociálpoli­tikai osztálya vezetőjévé. Varga Ferenc A KV-ülés elnökségének egy csoportja Használják ki a lehetőségeket Ezután Dobrotka László könnyűipari miniszterhelyet­tes tett szóbeli kiegészítést a szakszervezethez tartozó bú­toripari vállalatok tevékenysé­géről szóló írásos jelentéshez. A Könnyűipari Miniszté­rium felügyelete alá tartozó tizenkét bútoripari vállalat adja ma a bútoripari szakága­zat termelésének 63 százalé­kát. Termelésük várhatóan elmarad az ötödik ötéves terv végére előirányzott mennyisé­gi növekedéstől, mivel a bel­földi értékesítés előzetesen számított növek­edése nem kö­vetkezett be. A tőkés export azonban várhatóan 420 millió forinttal haladja meg a terve­zett 1 milliárd forintos érté­ket­. Erre serkenti a vállalato­kat a kapacitások jobb kihasz­nálása, s az is, hogy gazdasá­gosság szempontjából a köny­­nyűiparon belül a bútoripar a kedvezőek közé tartozik. Az ötödik ötéves terv eddig eltelt időszakában a bútoripa­ri szakágazatiban foglalkozta­tottak létszáma 0,7 százalék­kal csökkent. A vállalati ter­vek nem mindenütt számoltak reálisan a kialakult munka­erőhelyzettel. Számos vállalat 1973-ban is létszámnövekedést irányzott elő. Az első kilenc hónap tényszámai azonban azt bizonyították, hogy a ter­vezett bővülés nem valósítha­tó meg. A tapasztalatok a munk­aidővel való jobb gaz­dálkodásra késztetik a bútor­ipari vállalatokat is és arra, hogy belső tartalékaik feltá­rása útján oldják meg hatéko­­nyabban termelési feladatai­kat. Jelentős létszám lenne felszabadítható például az anyagmozgatás gépesítésével, hiszen a fizikai munkásoknak Szakmai képzés — üzemi demokrácia A vállalatok többsége he­lyesen ismerte fel annak szükségességét, hogy javítani kell a szakképzettségi arányo­kat. A minisztériumi bútor­ipar, amely 1975-ben 232 mér­nököt és 806 műszaki közép­iskolai végzettségű szakembert — javarészt technikust — fog­lalkoztatott, a tervidőszak vé­gére a mérnökök számát 41 százalékaival, a technikusok számát 54 százalékkal kívánja emelni. Jelenleg közel 350 fia­talt iskoláznak be vállalataink évente, túlnyomórészt az asz­talos szakiméra. A jelenleg csak felnőttképzésben folyó gépi famegmunkáló szakma iránt egyelőre mérsékelt ér­deklődést tanúsítanak vállala­taink. A bútoripari vállalatok kö­zül az üzemi demokrácia fó­rumrendszerének működteté­sével kapcsolatos — sokrétű és jelentős szervezési munkát is igénylő — feladatok végre­hajtása során a BUBIV-nál és a Székesfehérvári Bútoripari Vállalatnál alakult ki példa­mutató tevékenység. A többi vállalat sem tekinti kampány-­ farmi László ÉPÍTŐK LAPJA Podány Tibor nyugdíjba vonult Bensőséges ünnepség kere­tében köszöntötték december 18-án szakszervezetünk Buda­pesti Bizottságán Podány Ti­bort, aki a munkavédelmi bi­zottság vezetője volt, s a szak­­szervezeti mozgalomban vég­zett 28 évi munka után nyug­díjba vonult. Az ünnepségen megjelentek: Gyöngyösi István főtitkár, Wágner Lajosné és Takács László titkár. A Buda­pesti Bizottság nevében Polder János titkár köszöntötte Po­dány Tibort, aki hosszú időn át eredményesen tevékenyke­dett a munkavédelem fejlesz­tése érdekében, és átadta neki a BB. ajándékát. . A tervezésinél több lakás túlteljesítette lakásépítési tervét a Komárom megyei ÁÉV. 1978-ra 1419 lakás meg­építését tervezték, ténylegesen azonban 1548 lakás készült el. A KOMSÉP-esek a budapesti lakásépítési akcióban is részt vettek, a fővárosban 64 lakást építettek. Gratulálunk! A SZOT nyilvános pályáza­tot hirdetett a vállalati mű­velődési bizottságok tevékeny­ségével, valamint a szakszer­vezeti propagandamunkával összefüggő módszertani ta­pasztalatok összegyűjtése és hasznosítása céljából. A pályá­­zatok eredményhirdetése megtörtént. A ..művelődési bizottságok” pályázaton Lajtai László szak­­szervezetünk Kulturális, Agi­­tációs, Propaganda és Sport­­osztályának­­ munkatársa II. dí­jat nyert. (Az I. díjat egyéb­ként nem adták ki.) A ..pro­­pa­ganda munka” pályázaton Kozmayer Ferenc a 43. sz. Ál­lami Építőipari Vállalat füg­getlenített ágit. prop. felelőse IV. díjat kapott. A SZOT pályázatok legsi­kerültebb írásai a Táncsics Kiadónál nyomtatásban is megjelennek. Együttes állásfoglalás az építő-, fa- és építőanyagispor 1979. évi feladatainak megvalósításához . Az 1978. évi gazdasági munka értékelése alapján megál­lapítható, — hasonlóan az V. ötéves terv első két évéhez — hogy az építő és építőanyagipari ágazat, valamint a bútor- és fafeldolgozóipar dolgozóinak tevékenysége eredményes volt. Az építő- és építőanyagipar munkáját az MSZMP KB 1978. október 12-i ülése mélyrehatóan elemezte. Elismerte azokat az eredményeket, amit az építőmunkások és vezetők az el­múlt években — sokszor nehéz körülmények között — elér­tek. Felvázolta az építőipar gondjait és a továbbfejlesztés feladatait. Az építőipar az állami nagyberuházásokon vállalt építési feladatait teljesítette. A lakásépítési feladat túlteljesült, az át­adások ütemessége általában javult, kivéve Budapest terü­letén. Az építőanyagipar a vele szemben támasztott követelmé­nyeket kielégítette. A termelési szerkezet átalakításában ked­vező tendenciák mutatkoznak. A KPM kivitelező építőipara a tervét túlteljesítette. A közúti hálózat korszerűsítésében kiemelkedő eredményeket értek el. A bútoriparban és a faiparban a termelés dinamikusan fejlődött, ami teljes egészében a termelékenység növekedésé­ből értek el. A népgazdasági célkitűzésekben meghatározott életszín­vonal növekedés valósult meg, a tervezettnél magasabb. Tovább fejlődött az üzemi demokrácia tartalmi színvo­nala. A vállalati demokratikus fórumrendszerek fejlődése eredményesen segítette a vállalati gazdálkodást, a dolgozók tulajdonosi szemléletének erősödését. Az eredmények eléréséhez nagymértékben hozzájárult a KMP megalakulásának 60. és a szakszervezet szövetséggé alakulásának 75. évfordulója tiszteletére kibontakozott mun­kaverseny mozgalom. A gazdálkodás fő feladata 1979-ben a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének javítása, a tartós javulás feltételeinek meg­alapozása, a termelési szerkezet korszerűsítése. A gazdálko­dás feltételeinek, követelményeinek szigorítása és a termelés mérsékelt ütemű növekedése mellett alapvető célkitűzés: az építőipar termelőképességének megőrzése, az ésszerű létszám­gazdálkodás megvalósítása, a munka- és technológiai fegye­lem javítása, valamint a terv minőségi és hatékonysági elő­irányzatainak megvalósítása. Ezeknek a követelményeknek hosszú távon is érvényesülni kell, ezért az 1979. évet és ennek követelményeit nem, lehet átmenetinek­­tekinteni. Az 1979. évi tervfeladatokat minden ágazatban és alága­­zatban reálisnak és teljesíthetőnek tartjuk. A termelési feladatok középpontjában a termelési szer­kezet gyorsütemű változtatása, a folyamatban levő nagybe­ruházások, a felújítási építés növelése, az export árualapot növelő beruházások kivitelezése, a lakás és kapcsolódó léte­sítmények megvalósítása áll. Alapvető követelmény a kor­szerű gyártó bázisok megfelelő kihasználása, a munkaterüle­tek koncentrálása. Fokozott gondot kell fordítani a termékek minőségére és a választéki igények maradéktalan kielégítésére. A népgazdaság belső felhasználási ütemének csökkenté­sével eggyüttjár az a követelmény, hogy a bérfejlesztést csak­ a hatékony vállalati gazdálkodás, a fajlagos költségek csök­kentése, a jövedelmezőség növelése alapozza meg. Ezért a vállalati bérfejlesztéseket differenciáltan kell felhasználni. A népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása minden dolgozótól és kollektívától azt követeli, hogy járuljon hozzá a minőség és a hatékonyság elérhető legmagasabb színvona­lának növeléséhez. Ennek fontosságát az 1979. évi terv telje­sítésére való politikai mozgósításkor az agitációs munkában is hangsúlyozni és tudatosítani kell. A szocialista munkaverseny és brigádmozgalom felada­tai a vállalati és a munkahelyi tervcélok megvalósítását se­gítsék elő. A gazdasági és a szakszervezeti vezetők a felada­tok összehangolásával tűzzenek ki konkrét ver­senycél­i­kat és teremtsék meg a felajánlások teljesítésének feltételeit. Az élőmunka megtakarítás és a termelékenység növeke­dése érdekében az eddiginél is jobban fel kell használni az újítómozgalomban rejlő lehetőségeket. A termékösszetétel megváltoztatásának követelményeit is figyelembe véve tovább kell segíteni a dolgozók szakmai és politikai oktatását. A szocialista brigádmozgalomban erősí­teni kell a közéleti tevékenység kibontakoztatását. Erősíteni kell azt a folyamatot, hogy a munkahelyi kol­lektívák aktívan vegyenek részt az üzemi demokrácia fórum­­rendszerének működésében. A szocialista brigádvezetői ta­nácskozásokon és a kiscsoportos termelési tanácskozásokon vitassák meg a vállalati terv teljesítését szolgáló konkrét in­tézkedéseket és ismeretessék, hogy mit várnak a kollektívá­tól a vállalati célok teljesítése érdekében. Kiemelten kell foglalkozni a munkahelyi szociális ellátás színvonalának javításával, a szociális tervekben kialakított célok megvalósításával. Mindent meg kell tenni a dolgozók egészségének és testi épségének megóvása érdekében, a biz­tonságos munkavégzés feltételeinek megteremtésére. A központi vezetőség és a minisztériumok vezetői megkö­szönik az 1978. évben végzett eredményes munkát és felké­rik az ágazat valamennyi dolgozóját, vezetőjét, hogy tudatos, szervezett munkájukkal járuljanak hozzá az 1979. évi felada­tok teljesítéséhez. Építésügyi és Városfejlesztési Könnyűipari Minisztérium Minisztérium Közlekedés- és Postaügyi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Minisztérium Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége F­E­LH­ÍVÁS Az Építő-, Fa­ és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete és az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola díszoklevelet és emlékplakettet kíván adományozni azoknak az építőipari szakembereknek, akik tanulmányaikat a volt Budapesti Állami Felső Építőipariskolában 1928-ban és 1929-ben fejezték be, és munkájukkal elősegítették a magyar építőipar célkitűzéseit. A díszoklevél iránti kérelmet az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Főigazgatói Hivatalához lehet benyújtani (1442 Budapest, Thököly út 74. sz.), 1979. január 31-ig. A kérelemhez csatolják a részletes szakmai tevékenységü­ket is tartalmazó önéletrajzukat, jelenlegi, illetve utolsó mun­kahelyük javaslatát. ­ Éltek jogaikkal a fiatalok a Veszprém megyei A gondos előkészítő munka eredményeként számos hatá­rozott vélemény és hasznos javaslat hangzott el a Veszp­rém megyei Állami Építőipa­ri Vállalatnál két lépcsőben — főü­zemi, majd vállalati szinten — megtartott ifjúsági parlamenteken. A házgyári főüzemben több fiatal szóvá tette a szociális ellátás hiányosságait, s kifo­gásolták a munkaruha minő­ségét is. A termelési tanács­kozások alaposabb megtartá­sára tettek javaslatot és kér­ték, hogy ne csak az eredmé­nyekről, hanem a gondokról is adjanak tájékoztatást a ve­zetők. A munkavédelemmel kapcsolatban is több kérdés, javaslat hangzott el. Felhív­ták a figyelmet az I-hajó bil­­lenőpadjának balesetveszélyé­re. A gépészeti főüzem ifjúsági parlamentjén Ihász Lajos, aki kezdő szakmunkás, elismerően szólt a fogadtatásáról. Java­solta, hogy a szakmunkásta­­nulókat jobban tájékoztassák a vállalat életéről. A gépésze­ti ifjúsági szocialista brigád vezetője, Virsinger Sándor be­számolt eredményeikről. Szó­vá tette viszont, hogy kevés fiatal vesz részt az alkotó if­júság pályázaton és kevesen foglalkoznak újítással. Ajkán tartották a vidéki fő­építésvezetőség ifjúsági parla­mentjét. A pápai fiatalok amiatt szólaltak fel, hogy munkaterületükön nem tart­ják kielégítőnek az anyaggal, géppel, szállíteszközzel való ellátást. Szeretnének KISZ- alapszervezetet létrehozni Pá­pán, s ehhez kérték a vállalati KISZ-bizottság segítségét. Sürgették az Ajkán építésre kerülő 20 lakás megkezdését. A sportolási lehetőségek bőví­téséhez kérték, hogy a mun­kásszálló mellett létesítsenek egy kispályát és tekepályát. Egyben felajánlották, hogy amennyiben a szükséges se­gítséget megkapják hozzá, 1979-ben társadalmi munká­ban elkészítik és az építők napjára át is adják a pályá­kat. Mivel a szakipari­ fiatalok közül sokan a fővárosban­ is dolgoznak, részükre Budapes­ten és Veszprémben is tartot­tak ifjúsági parlamentet. Mindkét helyen Szigligeti Gyula főüzemvezető tartott részletes beszámolót. Foglalko­zott a pályakezdők fogadásá­val, a továbbtanulás lehetősé­geivel, az anyagi érdekeltségi rendszerrel, s a fiatalok erköl­csi mebecsülésével is. Egyszó­val érintette mindazokat a kérdéseket, amelyek érdeklik az ifjúmunkásokat. A szakiparnál, ahol az össz­­létszám 70 százaléka fiatal, a feladatok döntő többsége rá­juk hárul. Nem is egy hozzá­szóló panaszkodott a mostoha körülmények miatt. A buda­pestiek például úgy fogalmaz­tak, hogy örülnek ha már munkába kell menni, mert ott legalább meleg van. A szállón nincs fűtés és van ahol még az ablakokat sem lehet be­zárni. Jó lenne egy ifjúsági klub, a sportolási lehetőségek sem túl nagyok — mondták a következő felszólalók és egy­ben felajánlották, hogy társa­dalmi munkával segítik a szükséges létesítmények elké­szítését.

Next