Építők Lapja, 1981 (76. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-05 / 1. szám
1 „Korunk valósága” Szocialista brigádok vetélkedője Több mint tízéves múltra tekinthet vissza Hajdú- Bihar megyében a „Korunk valósága” munkásművelődési mozgalom. A célja változatlan: szervezetten, folyamatosan segíteni a szocialista brigádok művelődését. A brigádok éves felkészítő programteljesítése után, vetélkedőkön adnak számot tudásukról. A mozgalom népszerűségére jellemző, hogy 1980- ban a megye 136 üzeméből 1465 szocialista brigád több mint 18 ezer taggal vett részt a felkészítő előadásokon, majd a szellemi vetélkedőkön is. Az építőiparból 44 brigád 1476 taggal nevezett be a „Korunk valósága” mozgalomba. A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalatnál a szakszervezeti bizottság 14 alkalommal tartott felkészítőt a brigádoknak. A kül- és belpolitika kérdéseivel foglalkozó előadásokat például olyan neves újságírók tartották, mint dr. Pálfy József, a Magyarország főszerkesztője, Vértes Éva, a Magyar Rádió főmunkatársa és Dolecskó Kornélia, a Népszabadság főmunkatársa. A vállalati szintű vetélkedők után a megyei elődöntő, majd a döntő következett. A megyei döntőre az MGM nagy tanácstermében került sor, ahol Szendi Sándor, az SZMT vezetőtitkára volt a zsűri elnöke. A megyei legjobban felkészült brigádja közé a Radnóti és az Ady szocialista brigád került be a Hajdú megyei RÉV-tól. Szereplésük elismerést érdemel, hiszen az ipari főmérnökség Radnóti brigádja a III., a vasszerelő üzem Ady brigádja pedig az V. helyezést szerezte meg a megye legjobb brigádjainak vetélkedőjében. A rendező szervek a megyei elődöntőn nyújtott teljesítményéért a gépészet Puskás Tivadar szocialista brigádját pénzjutalomban részesítették. A kiemelkedő szereplés most arra ösztönzi a Hajdú megyei ÁÉV szocialista brigádjait, hogy 1981-ben még nagyobb létszámmal nevezzenek a „Korunk valósága” munkásművelődési mozgalomba. Halmos Sándor SZÍNVONALASAN, GAZDASÁGOSAN Újdonságok az Építők Műszaki Klubjában Minden szempontból eredményesen zárta az esztendőt szakszervezetünk belvárosi művelődési intézménye, az Építők Műszaki Klubja. Anyagi mérlege, mint már hosszú évek óta rendszeresen, egyértelműen pozitív ezúttal is, ugyanis — mint azt már e helyen több ízben méltattuk — a ház teljes mértékben önálló, kiadásait bevételéből fedezi, s mindig jut a következő évre átvihető maradvány. Telt az idén a helyiségek csinosítására is: teljesen felújították például a parkettát , jövőre a tapétázást tervezik. A pénzügyi egyensúly természetesen a klub egyre változatosabb műsorpolitikájának köszönhető, annak a sokrétű kínálatnak, amellyel törzs- és alkalmi közönségét várja. Az őszszel indult évadban új színekkel gazdagodva folytatódtak olyan, eddig is közkedvelt, szemléltetett előadássorozatok, mint dr. Horváth Magda kandidátus turisztikai élménybeszámolói, Bognár Elek beszédtanárnak a mindennapi életben szükséges beszédkészséget fejlesztő tanfolyamai stb. „Az európai kultúra központjai” című sorozat eddig földrészünk hét, különösen sok művészeti értéket rejtő nagyvárosával ismertette meg a hallgatóságot. Egyenes folytatása most az „Európa gyöngyszemei” címet viselő sorozat; előadásai olyan kisebb városokba kalauzolnak el, amelyek különösen építészeti kultúrájukról nevezetesek. Az intézmény kezdettől nagy gondot fordított a képzőművészeti ízlés fejlesztésére. E hagyományos profiljának megfelelően az idén is tárlatok egész sorát rendezte meg, amelyek közül különös sikert aratott az azóta elhunyt Szász Károly István festőművész jubileumi kiállítása, Fery Antal és Stettner Béla grafikáinak bemutatása, továbbá Kirchmayer Károly szobrászművész és Lázár Endre festőművész tárlata. Bemutatták az UVATERV volt dolgozójának, Gy. Vad Erzsébet festőművésznek alkotásait. Helyet kaptak a programban az amatőr művészek is: megrendezték dr. Horváth Iván, majd Hercsuth Ferenc egyéni, zsűrizett kiállítását. Eseménynek számít a közelmúltban megnyílt, ma is látható tárlat, amely a magyarországi Van Goghérmeket tárja közönség elé, a holland mester halálának 90. évfordulója alkalmából. A kiállított anyag egyébként Ferenczy Béni szobrászművészünk emlékének is hódol, aki most lenne 90 éves, ugyanis ő mintázta 1936-ban a világ első Van Gogh-érmét. — Milyen újdonságok várják a ház látogatóit? — kérdezzük Németh István igazgatót. — A sorozatok közül csak néhányat emelek ki, amelyek az eddigi előadások iránti érdeklődésből ítélve máris beváltnak mondhatók. Az egyik: „Az ismert-ismeretlen Budapest”. A különös cím mögött az a meggondolás rejlik, hogy a fővárosi lakos általában rohanva járja az utcákat, valahová mindig siet. Naponta elmegy épületek előtt, amelyekre fel sem néz. A sorozat célja, hogy felhívja a figyelmet olyan létesítményekre, épületekre, vagy egyéb köztéri objektumokra, amelyek művészi értékük vagy történelmi jelentőségük miatt méltóak mindenki figyelmére. Nemcsak az építményeket, hanem alkotóik közül a legkiválóbbakat is bemutatjuk. Így már elhangzott egy előadás a budai oldal építészeti értékeiről és emlékeiről, kettő pedig a pesti belvárosról és az azt környező negyedekről. A továbbiakban hallhat közönségünk a történelmileg különösen jelentős épületekről, megismerheti néhány kiemelkedő politikai, művészeti, irodalmi vagy tudományos személyiségünk szülőházát, tevékenységének színhelyét. Külön előadás foglalkozik a nevesebb szobrokkal, kutakkal, emlékművekkel, végül két előadást szentelünk a város építőinek, a középkortól napjainkig. Az előadók felváltva olyan ismert építészek, mint Hajós György, Gyökér István, Szentirmay József. A Közel-Keleten újabban zajló események teszik különösen időszerűvé az „Utazások az Iszlám országaiban” című sorozatot. Az előadások nemcsak a mohamedán építészet világhírű remekeit mutatják be, hanem ismertetik létesítésük korát és azt a szemléletmódot is, amelyből eredtek, így hát társadalomtudományi, szorosabban vallástörténeti jellegűek. Hagyományos zenei ismeretterjesztő munkánk is új sorozattal bővül, címe: „Az operairodalom mesterei” — folytatja Németh István. — Ebben az évadban előadónk Meixner Mihály zenetörténész, aki Giacomo Puccini életét és műveit ismerteti hét estén át. Különösen gazdag az előadások szemléltetése: a világ nagy operaszínpadain készült, eredeti, helyszíni felvételeket játsszuk le. Rendkívül változatos a klub további, téli-tavaszi képzőművészeti programja. Rövidesen kamarakiállítás nyílik Czimra Gyula, századunk egyik legjelentősebb, 1966-ban elhunyt magyar festőművészének munkáiból — most lenne 80 éves. Februárban a nemrég elhunyt Zalai Tóth János építésznek, a magyar népi építészet avatott kutatójának emlékét idézik. A következő hónapban dokumentumkiállítással adóznak dr. Pogány Frigyes építész, egyetemi tanár emlékének. A professzor éveken át, csaknem haláláig az intézmény egyik legnépszerűbb, állandó előadója volt, az európai városépítészetet ismertető előadásai mindig telt házat vonzottak. A kiállítások sorát áprilisban Almár György belsőépítész, festőművész műveinek bemutatása zárja. A művész egyébként életének utolsó éveiben a műszaki klub társadalmi igazgatósági testületének tevékeny, megbecsült tagja volt. A továbbiakban is változatlanul otthonuknak érezhetik a klubot a bridzs, a jazz és a disc-jockey programok kedvelői. G. Sz. L. EPITOK lapja 1981. JANUÁR 5. Megjutalmazták a legjobban dolgozó szállásönkormányzati aktivistákat Ünnepélyes keretek között tartották meg december 17-én, az ÉSZV Üllői úti munkásszállóján a fővárosi munkásszállókon működő önkormányzati szervek évzáró találkozóját. A találkozón részt vett és az elnökségben foglalt helyet Takács László, a központi vezetőség titkára, Szalai Sándor, az ÉVM főosztályveztője, az Építőipari Szolgáltató Vállalat képviseletében dr. Mayer Rudolf igazgató, és Varga Gábor párttitkár. A megjelenteket Hársházi János, a budapesti bizottság kultúrbizottságának vezetője köszöntötte, majd Polder János, a budapesti bizottság titkára adott értékelést a munkásszállások önkormányzati szerveinek tevékenységéről. Bevezetőben elismeréssel értékelte, hogy 1980-ban is eredményeket hoztak a budapesti munkásszállásokon lakók elhelyezési, művelődési lehetőségeinek javítását célzó intézkedések, így a békásmegyeri és a Fehérvári úti szállások átadásával tovább javultak a dolgozók elhelyezési körülményei, s ez a folyamat a VI. ötéves terv végrehajtása során sem állhat meg a fővárosban. Szólt ezután azokról a jelentős kulturális rendezvényekről — mint a „Betűk szárnyán a Szovjetunió körül” és a „Munkásszállások a közművelődésért” című pályázatok és vetélkedők —, amelyeken nagyon aktívan és eredményesen vettek részt a budapesti építőipari munkásszállók lakói. A munkásszállások önkormányzati szerveinek patronálását a vállalati szakszervezeti bizottságok útján végzi a budapesti bizottság. A cél 1980-ban is az volt, hogy az adott szálláson az önkormányzat eredményes működéséért felelős szakszervezeti bizottság rendszeres segítő, ellenőrző tevékenységet végezzen. A tizenöt felelős alapszervezet közül kiemelte a Mélyépítő Vállalat, a 21-es, 31-es, 43-as számú Állami Építőipari Vállalatok, a Középületépítő, az Út- és Vasútépítő Vállalat ezirányú munkáját. Sürgős javításra vár az önkormányzati munka segítése a Budafoki úti és a Szegedi úti szállásokon, amire már kidolgozták a konkrét feladatokat. A tapasztalatokat összegezve megállapította Polder János, hogy az önkormányzati szervek 1980-ban is sokat tettek a szállók rendjéért, tisztaságáért, a lakók beilleszkedésének elősegítéséért, a szociális és a művelődési igények kielégítéséért. Sikerrel működtek közre a dolgozók általános iskolai oktatásának megszervezésében, a különböző rendezvényekre való mozgósításban. Jelen voltak a szállókon történt minden megmozdulásban. Munkájuk tervszerűségét, munkamódszereiket azonban a jövőben még tovább kell fejleszteni. Jelentős feladat lesz 1981- ben a szállásönkományzati szervek újjáválasztása, amit már az év első hónapjaiban meg kell kezdeni. Budapesti bizottságunk e munkája során is számít az érintett vállalati alapszervezetek, az Építőipari Szolgáltató Vállalat és a munkásszállások vezetőinek aktív támogatására. Ezután az 1980-ban végzett jó munka elismeréseként 84 Szálláshelyi társadalmi aktivistának adott adott át jutalmat Polder János, a budapesti bizottság nevében. A jutalmak átadását követően vacsorán látták vendégül az évzáró találkozó résztvevőit. S ehhez már zene is járult: Oláh Kálmán népi zenekara játszott, és Boros Jolán énekelt. Azért nótaszó közepette is sikerült szót váltanunk szállásönkormányzati aktivistákkal, akiket munkájuk tapasztalatairól kérdeztünk. — Öten tevékenykedünk a Bartók Béla úti szálló fegyelmi bizottságában — mondta Zsákai Béla, 45 éves kőfaragó, abonyi lakos, a Kőfaragó- és Szobrászipari Vállalat dolgozója. — Ülést csak háromhetenként tartunk, amikorra összegyűlnek az ügyek. Valójában a munkánk ennél lényegesen több, úgyszólván, mindennapos feladat. — Mit jelent ez közelebbről? — kérdeztük. — Nevelő tevékenységet. Nem várjuk meg, hogy a kisebb botlások is fegyelmi üggyé fokozódjanak — felelte Zsákai Béla. — Igyekszünk megértetni a lakótársakkal, hogy közös érdekünk az együttélés szabályainak szigorú betartása. Alapvető feltétele ez a nyugodt szálláskörülménynek, a pihenésnek, öt épület tartozik hozzánk, mintegy 3000 lakóval. Ennyi ember között már gyakran adódnak szóváltások és egyéb problémák, különösen az ittasság miatt. A szállásbizottsággal szorosan együttműködve végezzük ellenőrző munkánkat, és intézkedünk a fegyelmi ügyekben. Szeretném hangsúlyozni, ha erre mód van, mindig nevelő céllal, mert tudjuk, hogy minden dolgozónak szüksége van erre a második otthonra, amit a munkásszálló nyújt nekünk ... A Venyige úti szálló szállásbizottságának elnöke az 51 éves Tarsoly Dezső, a 23. számú ÁÉV gépkezelője, aki munkásőrként is több éve tevékenykedik. — Órákig beszélhetnék a tapasztalataimról — kezdte —, hiszen már tizenöt éve vagyok szállásbizottsági elnök. Szerettem volna fiatalabb munkatársnak átadni már ezt a felelős tisztséget. Eddig azonban nem sikerült, mert a fiatalok nem nagyon igyekeznek észrevétetni magukat a problémákkal kapcsolatban ... — Sok a gondja a szállásbizottságnak? — Három épület 2400 lakója tartozik hozzánk. Az elmúlt hónapokban tapétázták a szobákat, sok volt a költözködés. Most a meleg víz csőhálózatát újítják fel. Sok panaszra adott okot, hogy nem volt megfelelő a büfénk áruellátása. Egyszóval mindig bőven van megbeszélni való téma, feladat a kéthetenként megtartott szállásbizottsági értekezletünkön. Vigyázunk a szálló rendjére, tisztaságára, s ha valahol hiányosságot észlelünk, jelentjük a gondnokságnak. — Mire kell a legjobban ügyelniök? — Arra, hogy italozás, kártyázás ne legyen a szállón. Régi tapasztalatunk, hogy az ilyen esetek rendszerint súlyos rendzavaráshoz vezetnek... L. J. Polder János a beszámolót tartja Az évzáró találkozó résztvevői