Építők Lapja, 1981 (76. évfolyam, 1-26. szám)
1981-09-28 / 20. szám
1981. SZEPTEMBER 28. A KOMÉP példás segítsége Tatabányán, a Turul emlékműhöz vezető hegyoldalon családi házak és szőlősgazdák házai között áll a Recsák villa, ami egykori tulajdonosáról, az alsógallai főjegyzőről kapta a nevét. 20 esztendeje, hogy értelmi fogyatékos állami gondozott fiúk számára rendezték be. A körülmények korántsem nevezhetők ideálisnak, hiszen a kastély nem alkalmas arra, hogy betöltse 30 fiú számára a hálóhely, a pihenőhely és az iskola hármas funkcióját. A 6—16 éves fiúk egyetlen szobában alszanak, betegszobát sem tudtak berendezni. A gondok sokasodtak, a víz csak akadozva jut el a kis lakókhoz. Nem egyszer előfordult, hogy a gyerekek, besamponozott hajjal álltak a zuhany alatt, de víz egy csöpp sem folyt a csapokból. A ház udvarát még megközelíteni is nehéz, a domboldalba vágott lépcsőkön nehéz a közlekedés, s csak úgy eszi a kő a cipőtalpakat. Egy esztendeje új vezető került az intézmény élére, Kovács Sándor személyében. A változtatás igényével kezdett munkához. A pedagógiai „fogásokon” túl, a körülményeket is formálni akarta. 100 ezer forintja volt az otthonnak, amiből egy faházat akartak vásárolni. Ezt nem tartotta megoldásnak, s felkereste Csóka Zsigmondot, a MOKÉP igazgatóját. Segítséget kért, s nem távozott üres kézzel. — Megoldjuk — mondta a vállalat igazgatója, miután a helyszínen járt. S nem csak ígért, de cselekedett is. Augusztus 28-án, néhány nappal a tanévkezdés előtt átadták a korszerű iskolaépületet a villa szomszédságában. A 10x10 m alapterületű épület értéke 517 ezer forint, így adódhat a kérdés, honnan került a hiányzó 427 ezer forint . Nos, a KOMÉP szocialista brigádjai társadalmi munkában, kommunista és szabad szombatokon építették az épületet. Csak ránéztek az építkezést kíváncsian figyelő fiúkra, s tudták, hogy a határidőt tartani fogják. Az avatóünnepségre hivatalosak voltak az építőkön kívül az otthon lakói is. Énekszóval, ünneplőbe öltözve mondtak köszönetet a szocialista brigádok képviselőinek. A gyerekek nevében Leelőssy Gyuri mondott köszönetet Csóka Zsigmondinak, s mindazoknak, akik emberibb körülményeikért szabad idejüket áldozták föl. Elmondta Gyuri, hogy mennyire várták az átadást, s a földmunkáknál ők maguk is segédkeztek. Az új létesítményben — ahol még a színek harmóniájára is ügyeltek, a fal és a padló barnafehér színeivel jól harmonizálnak a sárga színű függönyök — kap helyeta tanterem, a nevelői szoba, a hozzá kapcsolódó öltöző és fürdő, a gyerekeknek pedig vizesblokk. Kovács Sándor, az otthon igazgatója elérzékenyült a rögtönzött kis ünnepségen, amikor felidéztem a kezdeteket. A tervező megjelenését, a sok energiát igénylő földmunkát, azokat a gondokat, amit az építőanyag fölszállítása okozott. Ugyanis a keskeny, egyirányú hegyi úton alig férnek el a járművek. Smost itt állnak a kész épületben,ahol a gyerekek boldogan rajzolják az új táblákra az első mondatokat. A hivatalos ünnepség után Egri Imrével, a kőműves üzem , és Bátki Károllyal, a poligon üzem vezetőjével beszélgettem. Szívesen vették számba az egyéves munka jelentősebb szakaszait. Bátki Károly első önálló tervezése volt ez az épület, így érthető, hogy különösen kezdetben állandóan a helyszínen volt. A kőműves üzem szocialista brigádjai 755, a poligon üzemiek 600 óra társadalmi munkát végeztek. A szerkezetépítést a poligon üzem Gagarin és Béke szocialista brigádja végezte, Kárász Béla művezető irányításával. A kőműves üzemiek közül a Fellner Jakab műszaki szocialista brigád jeleskedett, de nem hiányozhat a felsorolásból az Augusztus 20. kollektívája sem. Májusban már kibontakoztak az épület körvonalai, a kőművesek ekkor készítették a nyílászárókat, s megtörtént a válaszfal falazása. A Hauman Frigyes vezette szocialista brigád a villanyszerelést végezte, s júniusban újra a kőműves üzemiek léphettek munkába. Nem csak a tatabányaiak, de a megye távoli vidékeiről bejárók is szívesen áldozták szabad szombataikat a gyerekekért. Az új épület átadása lehetővé teszi a régi villában a változásokat. Lesz betegszoba, s két hálótermet alakítanak ki, s végre megszűnnek a vaságyak. Kaphattak-e szebb ajándékot az értelmi fogyatékos fiúk, mint amivel a KOMÉP dolgozói lepték meg őket a rokkantak évében? Úgy érzem nem. A gyerekek pedig azt ígérték,vigyáznak majd új iskolájukra, s szeretnék a KOMÉP-es „bácsikkal” tartani a kapcsolatot. — román — A „honfoglalás” első percei az új iskolában (Fotó: Fodor) Ahogy azt a sajtóban — beleértve a „Sztroitelnaja Gazeta”-t is, már többször tárgyaltuk — iparágunkban egy sor új, műszaki-tudományos célkitűzést dolgoztak ki, amelyek jelentős gazdasági hatékonyság-emelésre irányulnak. A feladat abban áll, hogy a hatalmas — progreszszív termelési növekedés mind gyorsabban és általánosabban terjedjen el. A könynyűszerkezetes konstrukciók alkalmazásával például fokozni kell az építkezések, az univerzális ipari épületek és berendezések építési volumenét. Az ilyen típusépületek, amelyeket a modern ipari vállalatok, gyártanak — magas elkészültségi fokon vannak. Kompletten szállítják azokat az építési területre és minimális munkaráfordítással, gyorsan szerelik össze. A könnyűszerkezetes épületek tervezésénél a tervező szervek egy sor intézkedést hoztak, ezzel jelentősen csökkentették a súlyokat, árakat és a felépítési munkaigényességet, például sok esetben a mélyépítési közművezetékeket —, azok útvonalát, a tér strukturális befedésével készítik, ami jelentősen csökkenti a földmunkák volumenét, az alagsori helyiségek berendezésének, a földalatti alagutaknak és csarnokoknak költségeit. Az ilyen épületeknél a futódarukat önállóan helyezik el, a hordozó szerkezettől függetlenül — ez teszi lehetővé elsősorban a fémtartalom, a termelés és a szerelés költségeinek csökkentését. Szükségessé válik természetesen a munkaszervezési formáknak nagymértékű tökéletesítése a komplett könnyűszerkezetes objektumok építésénél. Ehhez termelési egyesülések jöttek létre. A specializált vállalatok kapacitása már ma is képes biztosítani a könnyűfémszerkezetes konstrukciók gyártását az évi 8 millió négyzetméteres összterületű ipari épületek szereléséhez. A most folyó ötéves tervre meghatározták, hogy biztosítani kell az új vállalatok építéssel, közművekkel, egyéb felépítését, ahol — mint ismeretes, az ipari központok létesítményeiben gazdaságos mélységek egyszázalékkal csökkentési termelés intenzívvé tételének fokozását az iparosítás továbbfejlesztésén keresztül kell folytatni. Az épületelemek és berendezések gyártását bátrabban kell áthelyezni a gyárak magas fokon mechanizált automatizált üzemeiben, az építési területen pedig csak a szerelési műveleteket kell végrehajtani, ami jelentékeny munkamegtakarításhoz vezet. Ez az ügy állami jelentőségű. Országunkban az építési költségek egy százalékkal csökkentése egymilliárd rubellel teszi lehetővé terven felüli munkák elvégzését. Aktuális feladat marad az épületek egyes szintjein az ipari módszerek alkalmazási volumenének növelése. A „vizes” folyamatot általánosan ki kellene szorítani, a nagyméretű vasbeton, cementpala, alumínium, salak, műanyag és más burkolóelemekkel felváltani. A papír- és polimeranyagú tapétákat más ragasztóval kell felrakni. A műszaki szervezési szint javítása és az építkezések munkaigényességének csökkentése sokszor a tervezési és költségvetési dokumentáció minőségétől függ. A tervezési volumen eldöntését a hatalmas, fejlett konstrukciók, a teljes nagyüzemi felkészültség alkalmazása lehetővé teszik az építkezéseken a kisebb költségekkel való munkavégzést. Ugyanakkor a tervezés, szervezés és a műszaki dokumentáció felhasználásában részt vevő építők nem mindig veszik figyelembe ezt a lehetőséget. Úgy gondolom, nem szükséges bizonyítani, milyen fontos az iparosítás fejlesztése, a típustervek, az egységesített elöntések alkalmazása. Mégis sok iparágban az új gyárak részére többszöri felhasználásuk lehetőségének figyelembevétele nélkül készítik el a műszaki dokumentációt. A kenyérgyárak, tejüzemek, húskombinátok gyakran egyedi tervek alapján készülnek; érthető, hogy ez nem teszi lehetővé a munka költségeinek csökkentését és az objektumok felépítésének meggyorsítását. Mint látható, ezen a területen még nagy felhasználatlan tartalékok vannak. A kilencedik és a tizedik ötéves terv éveiben a tervezők és a termelésben foglalkoztatott dolgozók nagy tapasztalatokra tettek szert. Több mint négyszáz munka kapott Lenin- és Állami-díjat, a Szovjetunió Minisztertanácsának díját. E munkák közül sokat bemutattak vagy bemutatnak a Szovjetunió Összszövetségi Népgazdasági Állandó kiállításán. Az eredmények természetesen hatalmasak és örvendetesek, de sajnos lassan terjednek el a széles körű gyakorlatban. Az SZKP kongreszszusán szó volt arról, hogy mindenütt van progresszív népgazdasági tapasztalat és ezt a vállalatok és szervezetek közös kincsévé kell tenni. A progresszív tapasztalatok felhasználásának, a vezető káderek termelési-tudományos eredmények alapján való képzésének során — az építési szervezetek figyelmének középpontjába kell kerülni és tevékenységük fontos láncszemévé kell válniuk. A tizennegyedik ötéves terv objektumai építési szervezete tökéletesítésének fő irányait: a futószalagos, a komplett blokk, a műszaki és szállítási módszerek fejlesztése az építészetben. Ezek alkalmazása lehetővé teszi a tervfeladatoknak a határidők rövidítésével és a munka költségeinek csökkentésével való teljesítését. A sok éves gyakorlat meggyőzően bizonyította, hogy a munka termelékenysége javításának nagy tartaléka az alsóbb szintű kollektívákban a brigádszerződés. A számítások szerint az ezzel a módszerrel végzett építési-szerelési munka minden millió rubelét 12 ember munkájának megtakarítása adja. Az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének fő irányait, a futászatot tűzi ki, hogy a közvetlen és folyamatos brigádszerződés általános elterjesztésének feltételeit létre kell hozni —, ennek alapján növelhető a műszaki előkészítés és a termelési technológia komplektáció színvonala. Az anyagi-műszaki erőforrások tervezésére való átállás megszervezésének biztosítása és a közvetlen brigádkomplektáció nagy termelési eredményeket ért el. Ezt a módszert széles körben alkalmazzák a vinnyicai építőipari kombinátban. A tizedik ötéves tervben itt biztosították az építési-szerelési munka volumenének 53 millió rubellel való növelését, ami 28,4 százalékot jelent. A tizennegyedik ötéves tervben intézkedéseket kell végrehajtani az építésben a kézimunka költségének jelentős csökkentésére. A vállalkozói szervezeteket nagy termelékenységű gépekkel, mechanizmusokkal kell felszerelni és javítani kell kihasználásukat. Tervbe kell venni az alacsony gépesítésű építkezések gépi és kézi eszközökkel való ellátásának javítását. Az építésben, az út- és közműépítési gépgyártásban azt tervezik, hogy gyorsítják a hatalmas önjáró földásó- és szállítógépek, az erdőírtási munka gépesítésére és a melioratív építésre irányuló új gépfajták gyártását. A XXVI. kongresszuson nagy figyelmet fordítottak a gazdasági rendszer fejlesztésére. Az építőipari termelés minden területén határozott harc bontakozott ki a rossz gazdálkodás és a pazarlás ellen. A fűtőanyaggal, az energiával, a fémekkel, a beruházásokkal, a dolgozókkal , a tudományra, minden munkáskollektívára, a minisztériumok jó műszaki politikájára irányuló munkában a költségekkel való gazdálkodásnak igen nagy jelentősége van. Nagy figyelmet fordítanak az anyag- és fűtőanyag, az energetikai tartalékoknak , valamint az olajjal együtt feltörő gázoknak a gazdasági körforgásba való bekapcsolására. A tartalékok gazdaságos felhasználása — az ország nemzeti vagyona gyarapításának, a szocialista felhalmozás és a fogyasztási tartalékok gyors növekedésének döntő és hatékony módja. Új szerepet kapott ebben az ötéves tervben a gazdaságos termelésirányítási módszer, amely összefügg az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának a gazdasági szerkezet fejlesztéséről szóló határozatával. Folyamatosan javul az építési-szerelési szervek irányító munkája, bevezetik a vezetés aktív és progresszív módszereit és tapasztalait. Figyelemmel kísérik például a belorusz építők tevékenységét, akik elsőként vezették be a gyakorlatba a készárutermelés mutatóinak megtervezését. Értékelik a Litvániában szerzett tapasztalatokat, ahol áttértek a vállalati szervek a norma szerinti tiszta termelőmunka termelékenységének megtervezésére. Az építkezés hatékonyságainak javításában nagy jelentősége van a központi bizottság munkatapasztalatainak a Szovjetunióban a Lipecksztroj és Mintrajzssztroj trösztjében a káderek megtartására, a stabil kollektíva létrehozására alkalmazva azokat. Rendkívül fontos ebben, a jó munkakörülmények létrehozásáról, a dolgozók pihenéséről és jólétéről való állandó gondoskodás. A XXVI. pártkongresszus a szovjet nép anyagi és kulturális életszínvonala további emelésére irányuló határozata az építőket új munkák megvalósítására lelkesítik. „Az új ötéves terv — mondta az SZKP XXVI. kongresszusán elmondott felszólalásában L. I. Brezsnyev elvtárs —, az építők számára komoly vizsga lesz.” Széles körben elterjedt az össznépi szocialista munkaverseny — a „Munkásstaféta” a tizennegyedik ötéves terv feladatainak sikeres teljesítéséért elv alapján. Nagy felelősségük érzésével fogtak hozzá az építő iparág dolgozóinak milliói a tizennegyedik ötéves terv ügyéhez. Ez nagy alkotó energiákat és a tömegek jó kezedeményezéseit ébreszti fel. Az építők, az ország más dolgozóival együtt, erőfeszítéseiket a párt XXVI. kongreszszusa történelmi határozatai sikeres végrehajtására összpontosítják. Épül és fejlődik a szovjetek országa *Írta: G. P. Pantakin, a Sztroitelnaja Gazeta főszerkesztő-helyettese ................" “ ■ ! ÉPÍTŐK LAPJA „Hiszen az ember csak teszi, amit kell — Az életem története: történelem — kezdte a beszélgetést az algyői szénhidrogénmező szomszédságában, a 31- es számú Állami Építőipari Vállalat egyik barakképületében Petri János, főépítésvezető-helyettes. — Ha mindenképpen írni akar rólam, csak arra kérem ne cifrázza, írja meg egyszerűen, ahogy én elmondom. Remélem sikerült kérését teljesítenem. — Inasként kezdtem természetesen. 1937-ben Jugoszláviában, Kotorban dolgoztam. Heten voltunk testvérek, kellett nagyon a pénz. 20 éves koromra vicepallér lettem. Ugye nem tudja mi ez? Viceházmesterről már hallott biztosan. Na, a vicepallér is ehhez hasonló volt, segítette a pallér munkáját. — Aztán mint olyan sok ember életében akkoriban, az enyémbe is beleszólt a háború. Szekszárdon estem fogságba, megszöktem. Ismét Jugoszláviába kerültem, de örültem neki, hogy én is hordhattam a „titorkát”. — Idővel haza kerültem édes szüleimhez, Szegedre. Közben megalakult az Építőmunkás Szövetség Nemzeti Gyárépítő Vállalat. Oda kerültem. Építettünk, volt mit helyrehozni a háború után. — És jött a szegedi textilkombinát építése. Megint csak hazajöttem az országjárásból. Utána Szolnokra mentem, a kénsavgyár építésére. Ott a felvonulási épületek szomszédságában csináltam egy szoba-konyhát. Mert akkor már ketten voltunk, a feleségemmel. — Kölcsön adtak Dunapentelére. Egy hónapra, 1951 májusától 1967 szeptemberéig dolgoztam a 26/1-es főépen. Bondor József volt az igazgatóm. Amit ott csináltunk azt mindenki láthatta, megnézheti ma is. Egy időben vezettem a dunaújvárosi középblokkgyártó üzemet is. — Amikorra letelt a kissé meghosszabbodott egyhónapos „kölcsönadásom”, a gyárépítőket a 31-eshez csatolták. Újra haza kerültünk. Itt, Algyőn, ismerek minden házat. Mindegyikhez fűz valamilyen emlék. Irodát, raktárat, tűzoltólaktanyát, kompresszorházat — mindent csináltunk. Több mint ötven épületet. — János bátyám, itt van — így nyitnak be hozzám az illetékesek. Már nem sokáig. 1982. május 2-án búcsúzom. Megkezdődnek a nyugdíjasévek. Mondják szép búcsúztatót rendeznek. Én nem szeretem az ünneplést. Amikor a kitüntetéseket kaptam, akkor sem szerettem szerepelni. Nem kell ünnepelni, dicsérni. Hiszen az ember csak teszi amit kell. — Nem maradok tovább, ha betöltöm a hatvanadik évemet. Elmegyek. Jól fog esni a pihenés. Többet mehetek majd ki a feleségem sírjához. Több évtizedig éltünk együtt boldogan. Albérletben, szobakonyhában, de együtt. Jött velem. Ahol nekem kellett dolgozni, ott volt ő is. Nehéz elviselnem, hogy nincs. Egyszer megírta életünk történetét a Nők Lapja pályázatára. Sikeres életek, azt hiszem ez volt a címe. — Gondokkal, munkával teli, de szép életünk volt... — sz — A munkabizottság feladata a „háttérmunka” Kevés szó esik azokról a feladatokról, amelyek a munkabizottságokra hárulnak egy-egy vezetőtestületi határozat, tájékoztató vagy jelentés előkészítésekor. Pedig igen komoly és felelősségteljes az a „háttérmunka”, amely végül is eredője lehet a gazdálkodás segítésének vagy az érdekvédelemnek. A Csongrádi megyei bizottság mellett működő közgazdasági bizottság kapta azt a feladatot, hogy a jellemző nagyvállalatok időarányos gazdálkodását vizsgálja meg, majd készítsen tájékoztatást a tapasztalatokról. Körültekintő, sokoldalú helyzetfelméréssel kezdődött a feladat végrehajtása, hiszen olyan nagy vállalatokról volt szó, mint a DÉLÉP vagy az Alföldi Porcelángyár. De érdekes volt a vizsgálódás olyan értelemben is, hogy két vállalatot — a Közútépítő és a makói Rödénygyártó Vállalatokat — önállóságuk első fél éve után vette nagyító alá. A közgazdasági bizottság alaposan mérlegelte a tervek és a tényleges teljesítések sokoldalú kapcsolatait a gazdálkodás alapján Ez azt jelenti tehát, hogy a termelés, a költséggazdálkodás, az árbevétel és más mutatók segítségével a gazdálkodást, míg a bérfejlesztés végrehajtásáról közölt adatokból az érdekvédelmet, értékelte a bizottság. A feladat végrehajtása akkor teljes, ha a jó és rossz jelenségek, a pozitív és negatív tendenciák nemcsak feltárásra kerülnek, hanem bemutatásra kerül a megoldás lehetősége is. Ezért a közgazdasági bizottság a megyebizottsági határozat tervezetében utalt az egyes vállalatok, illetve szakszervezeti bizottságok közvetlen feladataira is. Fekete Imre