Építők Lapja, 1982 (75. évfolyam, 1-24. szám)

1982-01-11 / 1. szám

Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének lapja LXXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1982. JANUÁR 11. Az év­„kulcskérdése" az üvegiparban: A gazdaságosabb export Az új esztendő feladatairól tárgyaltak az Üvegipari Mű­veknél decemberben, az év­zárónak is beillő bizalmi tes­tületi ülésen. Az előterjesztett tervjavaslat szerint a termelést mintegy 100-120 millió forinttal növe­lik, s így a vállalat termelési értéke 1982-­ben — változatlan árak mellett — eléri a 6,1-6,2 milliárd forint értéket. A többlettermelést javarészt hú­zott síküvegből, edzett és ra­gasztott biztonsági, valamint hőszigetelő üvegekből, továb­bá hengerelt üvegből tervezik. Az idén 15,5 millió dollár ér­tékben szállítanak üveget nem rubelelszámolású piacokra, bár nem számolhat a vállalat az élelmiszercsomagoló-üvegek közvetlen exportjával. A múlt évben ebből a termékcsoport­ból 3 millió dollár értékben adtak el üveget tőkés piaco­kon, az idén azonban a bel­földi nagyfelhasználói igények megnövekedése nem teszi le­hetővé a csomagolóüveg ex­portját. Más termékekből azonban egymillió dollárral többet terveznek exportra szállítani. Szocialista viszonylatban a múlt évi 10,3 millió rubelről 11 millióra növelik az üveg­exportot. Az export-előirány­zatok teljesítése során mind­két viszonylatban kiemelt fel­adatának tekinti a vállalat a gazdaságosság javítását, a jó minőségű áru pontos szállí­tását. Legfontosabb feladataik Elsősorban a hatékonyság javításának feladatairól szólt a termelési-gazdasági terv­javaslathoz fűzött szóbeli ki­­egészítőjében Czina Sándor, a vállalat vezérigazgatója. A nagyvállalat az 1982. évi ter­veit — ide értve a 640 millió forintos nyereséget is — csak akkor tudja teljesíteni, ha az üveggyárak lényegesen jobban gazdálkodnak a rendelkezé­sükre álló eszközökkel és dol­gozóik ezt jobb minőségű munkával segítik elő. Az el­következő időik legfőbb fel­adata a magas energia igényű üvegipar számára az energia­takarékosság. Az idei évtől kezdve érvényesül az a sza­bály, hogy a vállalat csak az exportban elért árakat követő belföldi áron értékesítheti ter­mékeit a hazai piacon is. Ez a követelmény fokozottan alá­húzza a gazdaságos export je­lentőségét. Hiszen, ha a vál­lalat nem tudná növelni az export jövedelmezőségét, ak­kor bizony a belföldi nyere­ségét is elveszti. Gyakorlatilag változatlan létszám mellett 50195 forint bérszínvonal felhasználását tervezik az Üvegipari Művek­nél 1982-re. Ez 2 százalékkal haladja meg az 1981. évit és 10 százalékkal az 1980. évi bázisbérszínvonalat, így a hatodik ötéves tervidőszak első két esztendejére tervezett bérszínvonal-növelési célkitű­zését teljesíti a vállalat. Ja­nuár 1-től számítva átlagosan 2-4 százalékos ala­pb­ér emelést terveztek, amire a bérszín­vonal lehetőséget ad. Az elő­irányzott bértömegnövelést teljes egészében a bérszínvonal emelésére fordítják, olyan mó­don, hogy a fizikai és a nem fizikai dolgozók átlagkeresete megközelítőleg azonos mérték­ben növekedjék. Alapbéremelés — differenciáltan Fontos követelményként mondta ki a­­bizalmi testület — az előterjesztéssel és a vszb véleményével összhang­ban —, hogy a rendelkezésre álló alapbéremelési lehetősé­get differenciáltan, az átlagot meghaladó mértékben az üvegfúvó, az üvegcsiszoló, az üvegfestő, a kikós-nyomópré­­selő, az automatagépész, gép­kezelő, a kézi üvegvágó és a termelésirányító munkakörök­ben kell felhasználni. A ré­szesedési alap képzésére 1982- re 13 millió 970 ezer forintot irányoztak elő. Ebből azonban csak a jóléti alap kiegészíté­sére, az üdülők fenntartására, továbbá az évközi kifizeté­sekre futja, év végi részesedés fizetését nem tervezi a vál­lalat. Külkereskedelmi társaságot hoznak létre FIMUNION néven új közös exportiroda létesült a Finom­­kerámiaipari Művek által elő­állított falburkoló csempék, padlóburkoló lapok, egészség­­ügyi kerámiák, csiszoló- és kö­szörülőszerszámok, fajansz és kőedény termékek, valamint kályhacsempék külkereskedel­mi értékesítésére. A FIMUNION Exportiroda létrehozására irányuló külke­reskedelmi társasági szerző­dést 1981. december 29-én írta alá dr. Sárközy Dezső, a FIM vezérigazgatója és Máthé La­jos, a FERUNION Műszaki Külkereskedelmi Vállalat ve­zérigazgatója. A szerződő felek alapvető célkitűzésként határozták meg, hogy a FIM, mint termelő vál­lalat és a FERM­ION, mint külkereskedelmi vállalat kö­zös név alatt működő külke­reskedelmi társaságot hoz lét­re finomkerámiai és csiszoló­korongipari termékek külpia­cokon történő értékesítésére, a termelési, műszaki-fejlesztési és külkereskedelmi tevékeny­ség az eddigieknél még haté­konyabb összehangolására. A vállalkozás elsődleges fel­adatának tekinti a FIM ex­portcélú termelési szerkezeté­nek fejlesztését, a korszerű, versenyképes és gazdaságosan exportálható cikkek arányá­nak növelését, a munka ter­melékenységének fokozását, a hosszú távú külgazdaságpoli­tikai irányelveinek figyelembe­vételét, hatékony piaci és ár­munkát, a két vállalat közötti együttműködés továbbjavítá­­sát, valamint gazdaságos és ha­tékony termékszerkezet kiala­kítását. Szigetvári Ha egy üzlet megindul... Tíz tanterem készült el a nigériaiaknak a megrendelt 41- ből a 26. sz. AÉV központi ipartelepén. A 75 millió forintos üz­let valószínűleg csak a kezdete egy jól induló kapcsolatnak. A múlt év utolsó munkanapján indult el a Modul System térelemekkel megrakott kamionsor, hogy Bécsen és Hamburgon át Nigériába jusson. (Tímár Mátyás felvétele) Orvoslásra váró gondok A tervjavaslat realitásait emelte­­ ki felszólalásában Burka László, az Orosházi Üveggyár bizalmija és hang­súlyozta annak szükségességét, hogy a szocialista brigádok vállalásai 1982-ben fokozott mértékben irányuljanak az ésszerű anyag- és energia­takarékosságra. A vszb véle­ményével egyetértve javasolta, hogy amennyiben a munka eredményei azt lehetővé te­szik, a vállalat törekedjen a bérszínvonal nagyobb arányú növelésére, s­­a lakásépítés fokozott támogatása is szük­séges ahhoz, hogy csökkenjen a gyárakban is tapasztalható fluktuáció. Nagy József, a To­­kodi Üveggyár bizalmija is hasonló gondokról szólt, ame­lyek következtében az utóbbi időben sok jó szakmunkás tá­vozott el tőlük. A maguk munkaterületén értik és meg is valósítják a fokozott taka­rékosságot, hogy ezzel is hoz­zájáruljanak a nehéz felada­tok maradéktalan végrehajtá­sához. A pásztói Szerszám- és Ké­szülékgyár képviseletében fel­­szólaló Dinka Jánosné arra kérte a társgyárakat, hogy jobban segítsék a náluk dol­gozó szerelők munkáját. S miután a további négy fel­szólaló is egyetértett a terv­­javaslatokkal, a bizalmi testü­let egyhangúlag megszavazta a vállalat 1982. évi terveit. L. J. Átadták az új metrószakaszt December 30-án ünnepélye­sen átadták a budapestieknek az észak-déli metróvonal új — a Deák- és az Élmunkás te­ret összekötő — szakaszát. Az Élmunkás téri végállomás fel­színi csarnokában megtartott ünnepségen részt vett Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Ábrahám Kál­mán építésügyi- és városfej­lesztési miniszter. Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács el­nöke vette át az építőktől az elkészült új szakaszt, amely több mint négymilliárd forin­tos beruházással épült. A ge­nerálkivitelező a KÉV Metró volt.. Ezenkívül még számos alvállalkozó működött közre az új szakasz építésében. Az ün­nepségen az építkezésben ki­emelkedő munkát végzett dol­gozóknak Marjai József nyúj­tott át kitüntetéseiket. Az El­nöki Tanács a Munka Érdem­rend arany fokozatát adomá­nyozta Papp Ferencnek, a Gép- és Felvonószerelő Válla­lat vezető szerelőjének, a­ki­ hatan kapták. Az új szakaszon tüntetés ezüst fokozatát két­ december 31-én indult meg a ten, a bronz fokozatot pedig forgalom. Az Élmunkás téri — jelenlegi — végállomás Az Arany János utcai megálló mozgólépcsője (Koppány György felvételei) Aszfaltozás ónos esőben Mintha lyukas csatorna len­ne az ég, órák óta csurog be­lőle az ónos eső, s az alig ér a földre, jéggé fagy, csak csúszkálva lehet közlekedni. Szabad a szombat, akiknek nincs halaszthatatlan dolga, nem lép ki lakásából, ezért tátong üresen az utca, pedig karácsony közeleg. Az újságok, a rádió, a tele­vízió naponta hírt adott a budapesti metró új szakaszá­nak befejező munkáiról, a szerelők, gépészek és a föld alatt dolgozók erőfeszítéseiről. Alig esett ellenben azokról szó, akik a felszínen, a fagy­ban végezték munkájukat, rendezték a terepet, mert jár­dák, úttestek nélkül nincs csatlakozás a metróhoz. Ők az Aszfaltútépítő Vállalat dol­gozói. A jövendő megállók közül a szürkeségben ázott emberek tucatjai. Meggémberedett ke­zük, lábuk, mint a báboknak, darabos a mozgásuk. Az Él­munkás téren, a hol cammogó, hol gyorsan forduló munka­gépek, aszfaltot terítő embe­rek között ott van csurom­vizesen Kiss László főépítés­­vezető-helyettes. Hasonlóan ázott és megviselt a főépítés­vezető Baló László is. A zu­hogó esőben beszélgetünk, jegyzem szavaikat. Otthon előveszem füzetemet, hogy megírjam a hallottakat, de csak elázott papírlapok kerül­nek elő. Elnézést hát, ha vala­kinek nevét nem pontosan adom vissza, de a beszélgetés lényege hiteles. — Három hete megállás nél­kül, éjjel-nappal folyik a bur­kolás — mondja a munkála­tok két vezetője —, legjobb brigádjaink, szám szerint hat, dolgoznak itt. A betonkeverő üzemünkből éjjel-nappal ér­kezik a beton, hogy Gulyka Sándor és Rab Mihály bri­gádjának legyen mit eltéríte­niük, Csivincsik János társai­val pedig aszfaltozik. Éjjel Gyenge Benjámin és Németh Béla vezetésével dolgoztak, míg az Arany János utcai megállónál Seres György csa­pata serénykedik, s elhangzik még a követők brigádvezető­jének, Szabó Jánosnak a neve is. Jellemző az itt dolgozók helytállására, a közérdeknek egyéni érdekük elé helyezé­sére, hogy ezekben a napok­ban a zord idő ellenére sincs hiányzó, pedig többen birkóz­nak megfázással, s szabadsá­gukból is telne a távolmara­dásra. Eddig, míg munkatársaikról kellett nyilatkozniuk, Baló László és Kiss László vála­szolt kérdéseimre, de azt már nehezen szedtem ki belőlük, hogy bizony erre az áldozat­­vállalásra, sőt kapkodásra, más vállalatok késedelme mi­att kényszerültek, a tervek szerint ezt a terepet már a kora ősszel meg kellett volna kapniuk. Erről azonban nem esett szó a metró új szaka­szának átadási ünnepségén. V. E. Nívódíjas December 21-én adták át az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban­ az 1981-es Építészeti Nívódíjakat. A díja­zottak között van a hévízi Bá­nyász Gyógyüdülő­­ (tervező: Szövetkezeti Tervező Vállalat, kivitelező: Zala megyei Álla­mi Építőipari Vállalat), a győ­ri Kun Béla lakónegyed GYŐRVÁZ szerkezetéből ké­szült nevelési létesítményei (Észak-dunántúli Tervező Vál­lalat, Győr megyei Állami Épí­tőipari Vállalat), a Szikra Lap­nyomda ofszet nyomóüzeme (Könnyűipari Tervező, 22. sz. Állami Építőipari Vállalat), a Dél-pesti Kórház (Középület­tervező Vállalat,­­ Középület­építő Vállalat) és a Budapest XXII. kerületében felépült rózsakerti lakónegyed. Itt az ötszintes házgyári épületek, a terepadottságokhoz jól illeső­ alkotások kedve, lakóudvarok köré cso­portosulnak, amelyek kerté­szeti kialakítása és változatos berendezése minden korosz­tály számára lehetővé teszi a szabad idő kellemes eltöltését. Kellemes hangulatot áraszt a házak gondosan megtervezett színezése, a fogadószintek vál­tozatos kialakítása. Ezek iga­zolják: a szerkezet adta lehe­tőségek és a gazdaságossági követelmények következetes megtartásával is megalkotha­tó szép, humánus lakókörnye­zet. A Rózsakert tervezői: a Budapesti Városépítési Terve­ző Vállalat, az Észak-dunántú­li Tervező Vállalat, a Lakó- és Kommunális Épületeket Ter­vező Vállalat. Megvalósítói: a Győr megyei Állami Építőipa­ri Vállalat, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat, a Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Eredményekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kíván az építő-, fa-, építőanyag­és szerelőipar minden dolgozójának és kedves családjának a szakszervezet elnöksége

Next