Építők Lapja, 1984 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-09 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1984. JANUÁR 9. Ukrajnától, Líbiáig Szabolcsi építők külföldön Jó hírünket nem csak kiemelkedő személyiségeink költhetik a nagyvilágban. Külföldön dolgozó honfitársaink kezük munkájával szereznek új barátokat és megbecsülést az országnak. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál Seres Antal műszaki igazgatóhelyettessel és Kocsis József szakszervezeti titkárral beszélgetünk a határainkon túli tevékenységekből adódó eredményekről, gondokról. — Bevezetésül hadd vázoljam néhány mondatban itthoni feladatainkat — kezdi Seres Antal. — Jelen vagyunk Budapesten, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és a Hajdúságban is. Főként lakótelepieket, kommunális beruházásokat valósítunk meg. Ezzel csupán érzékeltetni szerettem volna, hogy fő feladatunk a hazai igények kielégítése. Természetesen igen fontosnak tartom a külföldi munkáinkat, melyek kimutatható anyagi hasznuk mellett nagy erkölcsi és politikai tőkét is teremthetnek. — Mekkora hányadát kötik le kapacitásuknak az idegenben végzett munkák? — Idén tizenöt százalék körül, de szeretnénk, ha ez a szám jövőre növekedne. — Gondolom jócskán eltérnek a kinti munkakörülmények az itthon megszokottól. Jellemezné ezeket a különbségeket? — Nos, még az sem mindegy, hogy Európában, vagy azon kívül dolgozunk. Össze sem lehet hasonlítani a Szovjetunióbeli, illetve a líbiai adottságokat. Az előbbivel kezdem. Nem vagyunk újoncok ezen a területen. Ungváron már építettünk egy szállodát, és néhány hónapja adtunk át ugyancsak ott egy százhét lakásos házat is. A szovjet fél meg volt elégedve velünk, a nyugati cégekkel egy színvonalon említettek minket. Talán ennek is köszönhetjük, hogy a versenytárgyalás után mi kaptunk megbízást a csemevén hatszáztizenkét személyes szálloda kivitelezésére. November közepén volt az ünnepélyes alapkőletétel. A magyar építők iránt érzett szimpátiát és megbecsülést mutatja, hogy a terület és a város vezetőin kívül sok érdeklődőt vonzott az esemény. Ez a bizalom nagyobb felelősséget is ró ránk. Ennek csak magas színvonalú szervezettséggel és munkaerkölccsel felelhetünk meg. — Hogyan oldják meg a zökkenőmentes anyagellátást ? — A tömegárut, cementet, kavicsot, kőzúzalékot szovjet szállítóktól szerezzük be. Itthonról csupán a magyar sajátosságokat visszaadó kellékeket visszük: csempe, homlokzatképző anyagok, elektromos és vízszerelő egységek. — Mekkora értéket képvisel ez a feladat? — Előreláthatólag háromszáztizenöt millió forintot. Idén negyven-ötven millió forint termelési értéket valósítunk meg. — Hogyan boldogulnak az afrikai országban? — Őszintén szólva nehezebben. Tripoliban vállaltuk háromszáztizenhat lakás felépítését, közművekkel, utakkal, óvodával. Amennyiben több akadállyal nem találkozunk, jövő év decemberében készülünk el. — Mik ezek a gondok? — Hosszan sorolhatnám. Nem szeretném, ha mentegetődzésnek hatna, ezért csak néhányat említek. A megszokottól homlokegyenest eltérő környezetben dolgozunk. Számtalan szocialista és tőkés cég között kell helytállnunk. Minden felhasználandó anyagról listát nyújtunk be, melyhez mintát is mellékelünk. Ezt a líbiai hatóságok megvizsgálják és engedélyezik. Ez sem gyorsítja az építkezés ütemét. Miután csak az elvégzett munkákat fizetik, pénzhiánynyal is küszködtünk. A lakótelep fogalma is más, mint nálunk. Egy és öt-hat lakásos földszintes, illetve kétemeletes házakat jelent. A technológia sem ugyanaz, s a lakások belső kiképzése is eltérő. A megvalósítás nehézkessége rontja a megítélésünket. Igaz, a minőséget a svédeké mellett emlegetik. Ez pedig rang a szakmában. Nem beszéltem még a szélsőséges időjárásról és a ránk is vonatkozó, számunkra furcsa helyi törvények támasztotta további nehézségekről. Ráadásul a tizennyolcmillió dolláros bevételből várható nyereségünket semmissé teheti a valutapiac ármozgása. Ezek után joggal merül fel a kérdés: megéri? — Igen. Ennyi áldozatot hozhatunk azért, hogy a magyar építőipar megvethesse a lábát ezen az egyébként jól fizető területen. — A beszélgetés elején szó esett a nevelő hatásról is .. . — Ez szerintem egyenértékű a gazdasági haszonnal. Az emberek nyitottabbá válnak a világra és közelebb kerülnek más népekhez. S ami szintén nem mellékes, egymást is megismerik, hiszen közösen tudják csak megoldani a feladatokat. Nem véletlen, hogy a külföldi építkezéseken jó a munkafegyelem. A Szovjetunióból még nem küldtünk senkit haza. Líbiából néhány dolgozónknak távoznia kellett, bár figyelembe vesszük, hogy ők ukrajnai kollégáiktól eltérően nem három, hanem csak hathavonta mehetnek haza. Bátran mondhatom, munkásainkat nem kizárólag az anyagi érdekeltség ösztönzi a kimagasló teljesítményekre, hanem az is, hogy érzik, tudják, hazájukat képviselik. — Milyen sajátosságai vannak ilyen esetekben a szakszervezeti munkának? — Elsősorban ezek az építők távol dolgoznak otthonuktól — szólal meg Kocsis József. — A szokásos érdekvédelmi feladatok mellett, még szabad idejük hasznos eltöltéséről is gondoskodunk. A Szovjetunióban kitűnő az együttműködés a területi szakszervezeti bizottság és köztünk. Minden segítséget megadnak. Kiemelten kezeljük őket a lakás- és az üdülőjegyek elosztásánál is. A televízió, sportszerek mellett letéti könyvtárat létesítettünk és filmvetítéseket szervezünk számukra. Líbiában ez megközelítőleg sincs így, hiszen ott más a szakszervezek megítélése. Több lehetőségünk volt a dolgozók elhelyezésébe beleszólni és ellenőrizzük a szociális ellátásukat. A szülőhelyhez való kötődést olyan apróságokkal is lehet erősíteni, mint a nyíregyházi Spartacus meccseiről küldött videokazetták. A csapat líbiai portyáján meg is látogatta lakótáborunkat. Állítom, hogy a nagyobb törődést, figyelmet az emberek fokozott erőfeszítéssel hálálják meg. Egyébként az ottani gazdasági vezető rendszeresen tájékoztat minket az eredményekről, nehézségekről. (Bihari Tamás) Építészeti nívódíjak Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban december 21-én Dr. Ábrahám Kálmán miniszter kiosztotta az 1983. évi építészeti nívódíjakat. Nívódíjat kapott a Zalaegerszegi Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat és a városi tanács alkotó közössége a volt zsinagóga műemlék épületének harmonikus felújításával és bővítésével kialakított kiállító- és hangversenyteremért, az Iparterv, a Mélyépterv, a Kögépterv, a Kohászati Gyárépítő Vállalat és a 26. sz. Állami Építőipari Vállalat, a Dunai Vasmű konverteres acélmű főépületéért, a Győriterv Soproni Tervező Irodája, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat és a megyei Beruházási Vállalat Sopron Mikoviny úti társasházi lakónegyedért, a Lakóterv, a 43. és a 23. sz. Állami Építőipari Vállalat, a Földmunkát Gépesítő Vállalat és a Főber az újpesti városközpont első ütemében épített 9500 lakásos új lakónegyedért, az Uvaterv, a Betonútépítő Vállalat és a Budapesti Közúti Igazgatóság az M3-as autópálya Budapest és Gyöngyös közötti szakaszáért. Dicsérő oklevelet kapott a budapesti Almássy téri Szabadidőközpont, a salgótarjáni megyei szakszervezeti oktatási központ (képeinken) és a darányi tehenészeti telep alkotói munkaközössége. (Koppány György felvételei) A BÁCSÉPSZER Kalocsán * ✓ x A kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalatnak szociális épület, konyha, étterem, irodaház épül UNIVÁZ—Spaan Deck elemekből. Kivitelezője a BÁCSÉPSZER 5. sz. építésvezetősége. A nyílászárók Fémmunkás szerkezetből, Hungaropan üvegezéssel készülnek. (Timár Mátyás felvétele) A Pest megyei Bizottság elég ritkán napirendre kerülő témát tárgyalt legutóbbi ülésén: a műszaki fejlesztés jelenlegi helyzetét vizsgálták meg a megye négy kivitelező vállalatánál. Egyidejűleg figyelmet fordítottak a műszaki fejlesztés két igen fontos „segítőjére”: a szakoktatásra és az újítási mozgalom eredményeire is. — Kétségtelen, hogy nincs könnyű dolguk manapság a vállalatoknak a műszaki fejlesztés területén — mondta Szabó Károly, a napirend előadója —, mert a népgazdaság jelenlegi gondjai merőben új helyzetet teremtettek. Fejlesztési alapról már alig beszélhetünk, az importlehetőségek minimálisak, megváltoztak a vállalati célkitűzések — mégis sokan úgy vélik, hogy a műszaki fejlesztés továbbra is csak új gépek, berendezések, technológiák vásárlása révén valósítható meg. S mivel ilyesmire lehetőség egyre kevesebb lesz, egyet legyintenek a műszaki fejlesztés hallatán. S ez bizony nincs így jól!... A tárgyalás során azt akartuk elérni, hogy kialakítsunk egy olyan szemléletet, miszerint a mai helyzetben is szükség van — talán jobban, mint régen — a műszaki haladásra, de teljesen más módszerekkel, mint azelőtt. Anyagi lehetőségek híján — amit az ország kényszerhelyzete szült — úgy kell fejleszteni, hogy a jelenleg alkalmazott gyártási és kivitelezési technológiákat kell megújítani jobb szervezéssel, jobb minőséggel, nagyobb technológiai fegyelemmel. Törekedni kell a meglévő műszaki berendezések jobb kihasználására, esetleg teljesen új termékek, szolgáltatások bevezetése révén. A piacnak napjainkban — s ez létkérdés! — elébe kell menni, mert nem nézhetjük ölbetett kézzel a meglévő kapacitások kihasználatlanságát. — A szakmai képzésről szólva — folytatta Szabó Károly — elmondhatom, hogy vannak eredmények, van némi fejlődés, de nem a kívánt céloknak megfelelő irányban. Itt sem alakult még ki az a korszerű szemlélet, hogy a szakmai képzést, továbbképzést — akár fizikaiakról van szó, akár műszakiakról — az új követelmények szolgálatába kell állítani. Olyan szakmai képzésekre kell ösztönözni — anyagiakkal is — a dolgozókat, amelyek a jelenlegi műszaki fejlesztési elképzeléseket szolgálják. Mindezt pedig a mindenkori piaci kereslet és igény határozza meg. — Végül a műszaki fejlesztés nagy tartalékáról, az újítási mozgalom helyzetéről röviden. Kevés kivételtől eltekintve — s ezek sem kivitelező vállalatok — a mozgalom leszálló ágban van. Nem segített ezen a rendelet megújítása sem. Az újítási feladattervek gyakran nem elérhető célkitűzéseket tartalmaznak, elsorvadt a tapasztalatcsere, nem javul az újítási adminisztráció, gyenge a vállalatoknál az újítási propaganda . . . Folytathatnám még, de minek? Sajnos meg kellett állapítanunk ezzel egyidejűleg azt is, hogy az újítási mozgalom jelenlegi helyzetéért a szakszervezeti alapszerveze-tek is hibásak — részben. S ezen javítani kell és illik is! (b-f) Olajmegtakarítás Hazánkban elsőként a székesfehérvári Közúti Építő Vállalat dunaújvárosi fő-építésvezetőségén helyeztek üzembe szénportüzelésű kazánt. Ennek lényege: a kőzúzalék előmelegítésére szolgáló keverődob fűtését az eddigi fűtőolaj helyett a vállalat három szakemberének szolgálati szabadalma alapján, szénporral végzik el. A kazánnál csak a gyújtóláng működik továbbra is olajjal, az égéstérbe beadagolt olcsó szénport aprítóventillátor keveri, amely egyben az égéshez a megfelelő huzatot is biztosítja. Az új rendszerű fűtéssel a dunaújvárosiak az aszfaltkeverő berendezésnél naponta 2,5 tonna fűtőolajat helyettesítenek, ami tízhónapos üzemeléssel számolva, évente mintegy ötmillió forint értékű tüzelőolaj-megtakarítást eredményez.