Építők Lapja, 1986 (39. évfolyam, 1-24. szám)

1986-01-13 / 1. szám

2 Kiállítás a porcelángyárban Nagy érdeklődés kísérte az Alföldi Porcelángyárban Bagher Isz­­kander Szíriai származású festőművész kiállítását. Nemcsak képeivel került közel a vállalat kollektívájához, ha­nem kedves, közvetlen egyénisége, őszinte, tiszta embersége is nép­szerűvé tette. Képünk a kiállítás megnyitóján készült. — Duráné — Darázs tanár úr szobrai Szakszervezetünk XXXIV. kongresszusának egyik érdekes színfoltja volt a Darázs István fa­szobraiból összeállított kiállítás. A kongresszus résztvevői elis­merően szóltak a szobrokról, amelyekben egy kicsit mindenki magára ismert. Sikere volt az „építőmunkások” sorozatnak, mellyel a szobrász mintegy tiszte­legni kívánt az építők nagy csa­ládjának. Elismerést váltottak ki a paraszti figurák, a pásztor alak­ja, az unokák finom megmunká­lása, a „Szecsői lakodalmas”, a „Kovács”, „Pali bátyám” alakja. Nem hiányozhatott a kiállításról a székely mondavilág életfája, és megtalálhattuk a rendkívül érde­kes megoldású „Tisztelendő” alakját is. A szobrokon látszott a hozzáértés, a szerszám, a véső biztos kezelése, az arányokra való ügyelés, az anyagnak a teljes „birtoklása”. Az alkotások készítője hagyta érvényesülni az anyag öntörvé­­nyűségét- a fának — mintegy ter­mészeti lénynek — a saját magá­ból adódó kifejezőerejét. Itt-ott mintha egy nyitva hagyott kapu lenne, érezhetjük, hogy az alkotá­sok még sok lehetőséget rejtenek magukban, és a kimunkálás sejte­ti, hogy nem egy lezárt folyamat­ról van szó, hanem ez a kiállítás annak a — kétségkívül sikeres — állomása volt. A kiállítást követően beszélget­tem Darázs Istvánnal, a 36. Sz. Bokányi Dezső Szakmunkáskép­ző Intézet ács szaktanárával. Igyekezett nyugodtan formálni szavait, de érződött rajta, hogy belül vibrál: — Mióta farag? — Amióta eszemet tudom — mosolyodott el. — Hiszen a gye­rek farag mindent. Később pedig tisztes szakmámból adódóan a fá­val dolgoztam. A képlet tehát vi­lágos. Egyébként 1980 óta fara­gok alakokat. — Első munkái? — Az udvaron volt egy nagy fatömb. Nekiálltam, és ebből ke­rekedett ki az életfa. A többi már jött magától. — Minden ács egy kicsit szob­rász? — Azt hiszem, a fa iránti tiszte­let, a szerkezetek esztétikai meg­jelenésének a belseje, legyen az fedélszerkezet, állványzat, vagy uram bocsá’ kapu, kerítés, zsalu­zat, a fa melegsége minden ács­ban benne van. — Engedje meg, hogy egy szubjektív benyomásomat el­mondjam. A szép kiállítás, a mí­ves faragások mellett az volt az érzésem, mintha az alakok arca, állása, a témaválasztás egyetlen ökölbe szorított kéz lenne. Végte­len dac, elszántság, küzdelem, sugárzik a szobraiból. Ez egy életérzés? — Igen, bár ezt nekem így még nem fogalmazta meg senki — mondja szinte lelkesülten. — A belsőmben él, létezik ez! A ma­gyarságom, az út, ahonnan elin­dultam és a belső büszkeség, hogy idáig eljutottam. Én a ma­gyar embert nagyon nagyra be­csülöm. A büszkeségét, a szilárd tartását, ahogy állta a vihart év­századokon keresztül! Az elszánt­ságát, a harcot a napi betevőért. Az én szívemben a magyar pa­raszt vagy munkás iránti mélysé­ges ragaszkodás, a munkájával elért tisztes tartás, ami dominál. Az a sok parasztportré. Az a jász­sági paraszt, az a Békés megyei paraszt. Hatéves koromban már levezető voltam, én nem felejtem el a múltamat. — Művészi hitvallása? — Azt tartom az igazi művé­szetnek, amihez nem kell szótár. Azt faragom meg, amit érzek és „belelátok” a fába. Úgy, hogy a világon bárki látja, világos, érthe­tő legyen. Maga a valóság. — Van-e kedvenc szobra? — Nincs. Nekem mint alkotó­nak, mind édes gyermekem, a legsikertelenebb is. Mert ha azt nem faragtam volna, a következő nem lett volna jobb. Tehát szük­ségesek, összetartoznak. — Hogyan kapcsolódik a mű­vészet a szaktanári munkához? — Én órán is minden alkalmat megragadok, hogy a tanítvá­nyaim ne csak a műszaki ismere­teket sajátítsák el, hanem ismer­jék fel a szépet, a helyes arányo­kat, az esztétikus megjelenést, a formagazdagságot. Hiszen egy te­tőszerkezet nemcsak esővédő, ha­nem dísz is az épületen! — Kiállításai? — Természetesen először a sa­ját iskolámban. Azután az építők szakszervezetének egyik pályáza­tán Kecskeméten, ahol a zsűri kü­­löndíját kaptam. Szülőfalumban, Tápiószecsőn két alkalommal. Következő állomás a kerületi mű­velődési ház, ahol szintén a zsűri különdíjjal jutalmazott. Több vál­lalati klubban és most nagy meg­tiszteltetésként, az ÉFEDOSZ székházában. — Segítőtársai? — A feleségem, aki egyben fő kritikusom is. Szobraim sikeré­ben az ő munkája is benne van. Búcsúzóul egy történet: — Csodálatos élményem volt a tavaszi szünetben. Elkészítettem a saját portrémat. Nagy feszült­séggel készült, hiszen tükörből, egy síkból megfogni azokat a vo­násokat, ami rám jellemző, na­gyon nehéz. Elkészülte után fel­vittem a szobrot a szobába, s le­tettem a dohányzóasztalra. Ekkor jött be a négyéves unokám. Néz­te, nézte, kitárta a karját, odasza­ladt a szoborhoz, átölelte és fel­kiáltott: Papám! Hát ez volt a leg­jobb, legértékesebb kritika, úgy is mint szobrász, úgy is mint em­ber számára. Zöld Tibor EPITOK lapja Négyszáz négyzetméter másfél nap alatt kőművesverseny a Tisza partján Aki a múlt év november 16-án, 17-én Leninvárosban a Tiszai Ve­gyi Kombinát építkezése környé­kén sétált, annak szokatlan lát­ványban volt része. A 31. sz. ÁÉV munkaterületén a hétvége ellené­re több mint félszáz ember se­rénykedett. Pál-Kutas Balázs, a 31. Sz. ÁÉV KISZ-bizottságának titkára mondja: — Nem kommunista szombatot tartottunk, ahogy az arra járók feltételezték, hanem kőműves szakmai versenyt lát­hattak az érdeklődők. Tizenhat csapat jelentkezett a felhívásunk­ra, amelyet a KISZ Budapesti Bi­zottságával együtt tettünk közzé. — Kitől származik a verseny ötlete? — Vállalatunk KISZ-bizottsá­­ga határozott úgy, hogy jelentős eseménnyel teszünk eleget a KISZ-kongresszusi felhívásunk­nak. Úgy érezzük, ez sikerült is, hiszen az országban ez volt az el­ső megmozdulás a közelgő KISZ- kongresszus tiszteletére. — Hogyan került vidékre egy fővárosi verseny? — Az országosan visszafogott nagyberuházások miatt ritkán adódik olyan lehetőség, hogy több brigád egy időben, azonos feltételek mellett tudja felmérni képességeit, tudását, felkészültsé­gét. Nos, Leninvárosban ezt a le­hetőséget is tudtuk biztosítani. Egyébként úgy érezzük, hogy az utazás egy kicsit kirándulás is volt, és emelte a verseny hangula­tát. Persze ehhez biztosan hozzá­járult a gyönyörű őszies idő is. — Hogyan zajlott le a ver­seny? — Szombat reggel, a munka­­védelmi oktatás és a sorsolás után, egyenlő feltételek mellett láthattak neki a csapatok a gya­korlati feladat megoldásának, a falazásnak. A négytagú csapatok­nak csak a szakmunkát kellett vé­gezniük, mert az anyag (malter, tégla) pontosan előkészítve várt minden versenyzőt. A gyakorlati feladat megoldására másfél mun­kanap állt rendelkezésükre. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert az első versenynapon, amikor 7-től 16 óráig lehetett dolgozni a falon, és az egyórás ebédszünetet mindenki tetszés szerint használ­hatta fel, a verseny hevében alig­­alig akarták a csapatok abba­hagyni a munkát. Valószínűleg az is erősen fokoz­ta a versenyszellemet, hogy a csa­patok egymás mellett dolgozva, ugyanazt a munkafázist végezve, könnyen figyelemmel kísérhették vetélytársaik előrehaladását. A mennyiség mellett természete­sen a minőséget is értékelte az öt­tagú szakmai zsűri. — Elméleti kérdések is voltak? —­ Szakmai és politikai tesztet kellett kitölteniük a versenyzők­nek. Egy óra alatt 34 kérdésre vá­laszoltak a csapatok tagjai. — Díjazás, eredmények? — Valamennyi brigád meg­kapta a teljesítménye utáni bért. A felnőtt kategóriában egyébként helyezésüktől függően hat-, négy- és kétezer forintot nyertek a bri­gádok, míg a tanulóknál négy-, kettő- és egyezer forintot ért az el­ső három hely megszerzése. — Kik lettek a nyertesek? — A diákoknál első lett a 23. sz. ÁÉV egyes számú csapata. A felnőtteknél a 31. sz. ÁÉV­ első csapata győzött. Közel négyszáz négyzetméter falterületet építettek a verseny­zők a két nap alatt. Ezzel nagy lé­pést tett az átadás felé az ország egyik legjelentősebb beruházása. Masszi Péter MTESZ-díjasok A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége de­cemberi elnökségi ülésén adták át a tavalyi MTESZ-díjakat. Kiemel­kedő társadalmi, valamint műszaki-tudományos tevékenységükért e díjban részesültek: Gabos György, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat igazgatója; Márkus Miklós, a 31. Sz. Állami Építőipari Vállalat igazgatója; Szen­de László, a Fűrész-Lemez és Hordóipari Vállalat főmunkatársa. Művészek kitüntetése A Vadrózsák Táncegyüttes­­a- kitüntetés ezüst fokozatát kapta vagy ünnepelte megalakulásának Bartha Miklós zongorakísérő, harmincötödik évfordulóját Eb- Szakszervezeti Munkáért oklevé­­ltől az alkalomból, kiemelkedő , művészi tevékenységük elismerő- kaptak: Barabás Mária es­séül, a Szakszervezeti Munkáért Künstler Tamás táncosok. Helyreigazítás Előző számunkban a szak­mai bizottságok ismertetésé­nél sajnálatos elírás történt. A bizottságok tagjai helyesen: Anyagipari szakmai bizott­ság, vezető: Hammerné Nagy Éva. Helyettese: Puskás Bélá­­né. Tagjai: Bartos Géza, Brel­­los Ferenc, Eckl Sándor, Ipo­lyi Gyula, Jéger Sándorné, Kácsor József, Kiss Ernő, Ku­­ron Andrásné, Pécsi László, Polder János, Sági Lajos, Tóth Jánosné, Walcz József. Vasszerelőipari szakmai bizottság: vezető: Nagy Já­nos. Helyettese: Nagy Sándor. Tagjai: Csatlós István, Ding­­nyés Lajos, Fazekas András, Madar János, Plavetz Pálné, Smájer István, Szűcs Ferenc, Tarcsa Imre. Tervező, beruházó, kutató szakmai bizottság, vezető: Fülöp Imre. Helyettese Mak­rai Magdolna. Tagjai: Arató István, Csatlós László, Fülöp Annamária, Gál István, Ko­vács Györgyi, Kovács István, Krikovszky Péter, dr. Papp Péter, Pártai Attila, Petki Gusztáv, Simon Ferenc. Az elírásért olvasóink szí­ves elnézését kérjük. A szerpentinszerűen kanyargó Hunyadi János út új köntösbe öl­tözött. Csinos házak sora vezet föl a várba, a Dísz térig. A házak tatarozását, de úgy is mondhatjuk restaurálását a Fő­városi Tanács és az Ingatlankeze­lési Építési Főigazgatóság megbí­zása alapján a Fővárosi 2. Számú Építőipari Vállalat végezte. A munka értéke több mint tizen­hétmillió forint volt. Példás gyorsasággal, tíz napon belül az épületeket műszakilag előkészítették, a szerződéskötése­ket lebonyolították és a pénzügyi fedezetet előteremtették. Napon­ta — szombatot és vasárnapot is beleértve — százhúszan dolgoz­tak a felújításon. Jó szervezéssel a feladat megvalósítására kijelölt harminc napon belül, határidőre, hiánymentesen oldotta meg fel­adatát a kivitelező vállalat. (Kiss Attila) Új Népszava­kiadványok 1986 első negyedévében ismét gazdag könyvterméssel jelentke­zik a Népszava Kiadó. Várhatóan napvilágot lát a Fórum-sorozat legújabb kötete Emberi szerepek, emberi kapcsolat címmel. Az ol­vasók ismét kézbe vehetik a SZOT-üdülők kézikönyve című összeállítást, amelynek előző ki­adása szinte napok alatt elfogyott. Feltehetően keresett kiadvány lesz a kollektív szerződés a gya­korlatban, hiszen hasznos útmu­tató a kollektív szerződések meg­kötéséhez, illetve karbantartásá­hoz. A munkavédelmi feladatok hatásosabb ellátásához hasznos szakkönyv a Zajelhárítás az iparban és a mezőgazdaságban, valamint a Munkaköri munkavé­delmi ismeretek sorozat két újabb füzete: A növénytermesztés mun­kavédelmi követelményei és A la­katosmunkák munkavédelmi kö­vetelményei. A munkavédelem gyakorlati kérdései sorozatban A munkavédelem belső ellenőrzése (Módszertani útmutató a gazdál­kodó szervezetek részére a 7/1985. (VII. 20.) ME számú ren­delkezése) juthat el az érdekeltek­hez. A szépirodalmi kiadványok so­rából kiemelhetők László Lajos: Jákob kútja és Zilahy Lajos utol­só évei című kötetek. Az ismeretterjesztő irodalom egyik legszínvonalasabb kötete A különleges élőlény: az ember. Hasznos szakácskönyv az Egytál­ételek. A szórakoztató irodalom kedvelői Bogáti Péter: Bankrab­lók, Bán Ernő: Menekülés a csap­dába és Mattyasovszky Jenő ko­rábban már megjelent Hód-törté­­netei, valamint Nemere István: Élni életveszélyes című kötetek között tallózhatnak. (S. D.) 1986. JANUÁR 13. ÉGSZI-iroda Szolnokon December közepén Szolnokon megnyílt az ÉGSZI legújabb ki­helyezett irodája. Mint ismeretes, az Építésgazdasági és Szervezési Intézet az ügyfelek szervezési, számítástechnikai igényeinek ponto­sabb felmérésére, azok minél teljesebb körű kielégítésére országos le­ányvállalati hálózatot hozott létre. Annak, hogy a vállalat és a szervezést végző szervezet között közvetlen, napi kapcsolat alakulhasson ki, feltétele a két különböző típusú vállalat közötti fizikai távolság csökkentése. Ennek megvaló­sulására irányul az ÉGSZI és leányvállalatai törekvése. Az öt régióközpontban — Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Pécsett, Győrött — található leányvállalatok kihelyezett irodákat léte­sítettek, hogy partnereikhez közelebb kerülhessenek.

Next