Építők Lapja, 1986 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1986-01-13 / 1. szám
2 Kiállítás a porcelángyárban Nagy érdeklődés kísérte az Alföldi Porcelángyárban Bagher Iszkander Szíriai származású festőművész kiállítását. Nemcsak képeivel került közel a vállalat kollektívájához, hanem kedves, közvetlen egyénisége, őszinte, tiszta embersége is népszerűvé tette. Képünk a kiállítás megnyitóján készült. — Duráné — Darázs tanár úr szobrai Szakszervezetünk XXXIV. kongresszusának egyik érdekes színfoltja volt a Darázs István faszobraiból összeállított kiállítás. A kongresszus résztvevői elismerően szóltak a szobrokról, amelyekben egy kicsit mindenki magára ismert. Sikere volt az „építőmunkások” sorozatnak, mellyel a szobrász mintegy tisztelegni kívánt az építők nagy családjának. Elismerést váltottak ki a paraszti figurák, a pásztor alakja, az unokák finom megmunkálása, a „Szecsői lakodalmas”, a „Kovács”, „Pali bátyám” alakja. Nem hiányozhatott a kiállításról a székely mondavilág életfája, és megtalálhattuk a rendkívül érdekes megoldású „Tisztelendő” alakját is. A szobrokon látszott a hozzáértés, a szerszám, a véső biztos kezelése, az arányokra való ügyelés, az anyagnak a teljes „birtoklása”. Az alkotások készítője hagyta érvényesülni az anyag öntörvényűségét- a fának — mintegy természeti lénynek — a saját magából adódó kifejezőerejét. Itt-ott mintha egy nyitva hagyott kapu lenne, érezhetjük, hogy az alkotások még sok lehetőséget rejtenek magukban, és a kimunkálás sejteti, hogy nem egy lezárt folyamatról van szó, hanem ez a kiállítás annak a — kétségkívül sikeres — állomása volt. A kiállítást követően beszélgettem Darázs Istvánnal, a 36. Sz. Bokányi Dezső Szakmunkásképző Intézet ács szaktanárával. Igyekezett nyugodtan formálni szavait, de érződött rajta, hogy belül vibrál: — Mióta farag? — Amióta eszemet tudom — mosolyodott el. — Hiszen a gyerek farag mindent. Később pedig tisztes szakmámból adódóan a fával dolgoztam. A képlet tehát világos. Egyébként 1980 óta faragok alakokat. — Első munkái? — Az udvaron volt egy nagy fatömb. Nekiálltam, és ebből kerekedett ki az életfa. A többi már jött magától. — Minden ács egy kicsit szobrász? — Azt hiszem, a fa iránti tisztelet, a szerkezetek esztétikai megjelenésének a belseje, legyen az fedélszerkezet, állványzat, vagy uram bocsá’ kapu, kerítés, zsaluzat, a fa melegsége minden ácsban benne van. — Engedje meg, hogy egy szubjektív benyomásomat elmondjam. A szép kiállítás, a míves faragások mellett az volt az érzésem, mintha az alakok arca, állása, a témaválasztás egyetlen ökölbe szorított kéz lenne. Végtelen dac, elszántság, küzdelem, sugárzik a szobraiból. Ez egy életérzés? — Igen, bár ezt nekem így még nem fogalmazta meg senki — mondja szinte lelkesülten. — A belsőmben él, létezik ez! A magyarságom, az út, ahonnan elindultam és a belső büszkeség, hogy idáig eljutottam. Én a magyar embert nagyon nagyra becsülöm. A büszkeségét, a szilárd tartását, ahogy állta a vihart évszázadokon keresztül! Az elszántságát, a harcot a napi betevőért. Az én szívemben a magyar paraszt vagy munkás iránti mélységes ragaszkodás, a munkájával elért tisztes tartás, ami dominál. Az a sok parasztportré. Az a jászsági paraszt, az a Békés megyei paraszt. Hatéves koromban már levezető voltam, én nem felejtem el a múltamat. — Művészi hitvallása? — Azt tartom az igazi művészetnek, amihez nem kell szótár. Azt faragom meg, amit érzek és „belelátok” a fába. Úgy, hogy a világon bárki látja, világos, érthető legyen. Maga a valóság. — Van-e kedvenc szobra? — Nincs. Nekem mint alkotónak, mind édes gyermekem, a legsikertelenebb is. Mert ha azt nem faragtam volna, a következő nem lett volna jobb. Tehát szükségesek, összetartoznak. — Hogyan kapcsolódik a művészet a szaktanári munkához? — Én órán is minden alkalmat megragadok, hogy a tanítványaim ne csak a műszaki ismereteket sajátítsák el, hanem ismerjék fel a szépet, a helyes arányokat, az esztétikus megjelenést, a formagazdagságot. Hiszen egy tetőszerkezet nemcsak esővédő, hanem dísz is az épületen! — Kiállításai? — Természetesen először a saját iskolámban. Azután az építők szakszervezetének egyik pályázatán Kecskeméten, ahol a zsűri különdíját kaptam. Szülőfalumban, Tápiószecsőn két alkalommal. Következő állomás a kerületi művelődési ház, ahol szintén a zsűri különdíjjal jutalmazott. Több vállalati klubban és most nagy megtiszteltetésként, az ÉFEDOSZ székházában. — Segítőtársai? — A feleségem, aki egyben fő kritikusom is. Szobraim sikerében az ő munkája is benne van. Búcsúzóul egy történet: — Csodálatos élményem volt a tavaszi szünetben. Elkészítettem a saját portrémat. Nagy feszültséggel készült, hiszen tükörből, egy síkból megfogni azokat a vonásokat, ami rám jellemző, nagyon nehéz. Elkészülte után felvittem a szobrot a szobába, s letettem a dohányzóasztalra. Ekkor jött be a négyéves unokám. Nézte, nézte, kitárta a karját, odaszaladt a szoborhoz, átölelte és felkiáltott: Papám! Hát ez volt a legjobb, legértékesebb kritika, úgy is mint szobrász, úgy is mint ember számára. Zöld Tibor EPITOK lapja Négyszáz négyzetméter másfél nap alatt kőművesverseny a Tisza partján Aki a múlt év november 16-án, 17-én Leninvárosban a Tiszai Vegyi Kombinát építkezése környékén sétált, annak szokatlan látványban volt része. A 31. sz. ÁÉV munkaterületén a hétvége ellenére több mint félszáz ember serénykedett. Pál-Kutas Balázs, a 31. Sz. ÁÉV KISZ-bizottságának titkára mondja: — Nem kommunista szombatot tartottunk, ahogy az arra járók feltételezték, hanem kőműves szakmai versenyt láthattak az érdeklődők. Tizenhat csapat jelentkezett a felhívásunkra, amelyet a KISZ Budapesti Bizottságával együtt tettünk közzé. — Kitől származik a verseny ötlete? — Vállalatunk KISZ-bizottsága határozott úgy, hogy jelentős eseménnyel teszünk eleget a KISZ-kongresszusi felhívásunknak. Úgy érezzük, ez sikerült is, hiszen az országban ez volt az első megmozdulás a közelgő KISZ- kongresszus tiszteletére. — Hogyan került vidékre egy fővárosi verseny? — Az országosan visszafogott nagyberuházások miatt ritkán adódik olyan lehetőség, hogy több brigád egy időben, azonos feltételek mellett tudja felmérni képességeit, tudását, felkészültségét. Nos, Leninvárosban ezt a lehetőséget is tudtuk biztosítani. Egyébként úgy érezzük, hogy az utazás egy kicsit kirándulás is volt, és emelte a verseny hangulatát. Persze ehhez biztosan hozzájárult a gyönyörű őszies idő is. — Hogyan zajlott le a verseny? — Szombat reggel, a munkavédelmi oktatás és a sorsolás után, egyenlő feltételek mellett láthattak neki a csapatok a gyakorlati feladat megoldásának, a falazásnak. A négytagú csapatoknak csak a szakmunkát kellett végezniük, mert az anyag (malter, tégla) pontosan előkészítve várt minden versenyzőt. A gyakorlati feladat megoldására másfél munkanap állt rendelkezésükre. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert az első versenynapon, amikor 7-től 16 óráig lehetett dolgozni a falon, és az egyórás ebédszünetet mindenki tetszés szerint használhatta fel, a verseny hevében aligalig akarták a csapatok abbahagyni a munkát. Valószínűleg az is erősen fokozta a versenyszellemet, hogy a csapatok egymás mellett dolgozva, ugyanazt a munkafázist végezve, könnyen figyelemmel kísérhették vetélytársaik előrehaladását. A mennyiség mellett természetesen a minőséget is értékelte az öttagú szakmai zsűri. — Elméleti kérdések is voltak? — Szakmai és politikai tesztet kellett kitölteniük a versenyzőknek. Egy óra alatt 34 kérdésre válaszoltak a csapatok tagjai. — Díjazás, eredmények? — Valamennyi brigád megkapta a teljesítménye utáni bért. A felnőtt kategóriában egyébként helyezésüktől függően hat-, négy- és kétezer forintot nyertek a brigádok, míg a tanulóknál négy-, kettő- és egyezer forintot ért az első három hely megszerzése. — Kik lettek a nyertesek? — A diákoknál első lett a 23. sz. ÁÉV egyes számú csapata. A felnőtteknél a 31. sz. ÁÉV első csapata győzött. Közel négyszáz négyzetméter falterületet építettek a versenyzők a két nap alatt. Ezzel nagy lépést tett az átadás felé az ország egyik legjelentősebb beruházása. Masszi Péter MTESZ-díjasok A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége decemberi elnökségi ülésén adták át a tavalyi MTESZ-díjakat. Kiemelkedő társadalmi, valamint műszaki-tudományos tevékenységükért e díjban részesültek: Gabos György, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat igazgatója; Márkus Miklós, a 31. Sz. Állami Építőipari Vállalat igazgatója; Szende László, a Fűrész-Lemez és Hordóipari Vállalat főmunkatársa. Művészek kitüntetése A Vadrózsák Táncegyüttesa- kitüntetés ezüst fokozatát kapta vagy ünnepelte megalakulásának Bartha Miklós zongorakísérő, harmincötödik évfordulóját Eb- Szakszervezeti Munkáért oklevéltől az alkalomból, kiemelkedő , művészi tevékenységük elismerő- kaptak: Barabás Mária esséül, a Szakszervezeti Munkáért Künstler Tamás táncosok. Helyreigazítás Előző számunkban a szakmai bizottságok ismertetésénél sajnálatos elírás történt. A bizottságok tagjai helyesen: Anyagipari szakmai bizottság, vezető: Hammerné Nagy Éva. Helyettese: Puskás Béláné. Tagjai: Bartos Géza, Brellos Ferenc, Eckl Sándor, Ipolyi Gyula, Jéger Sándorné, Kácsor József, Kiss Ernő, Kuron Andrásné, Pécsi László, Polder János, Sági Lajos, Tóth Jánosné, Walcz József. Vasszerelőipari szakmai bizottság: vezető: Nagy János. Helyettese: Nagy Sándor. Tagjai: Csatlós István, Dingnyés Lajos, Fazekas András, Madar János, Plavetz Pálné, Smájer István, Szűcs Ferenc, Tarcsa Imre. Tervező, beruházó, kutató szakmai bizottság, vezető: Fülöp Imre. Helyettese Makrai Magdolna. Tagjai: Arató István, Csatlós László, Fülöp Annamária, Gál István, Kovács Györgyi, Kovács István, Krikovszky Péter, dr. Papp Péter, Pártai Attila, Petki Gusztáv, Simon Ferenc. Az elírásért olvasóink szíves elnézését kérjük. A szerpentinszerűen kanyargó Hunyadi János út új köntösbe öltözött. Csinos házak sora vezet föl a várba, a Dísz térig. A házak tatarozását, de úgy is mondhatjuk restaurálását a Fővárosi Tanács és az Ingatlankezelési Építési Főigazgatóság megbízása alapján a Fővárosi 2. Számú Építőipari Vállalat végezte. A munka értéke több mint tizenhétmillió forint volt. Példás gyorsasággal, tíz napon belül az épületeket műszakilag előkészítették, a szerződéskötéseket lebonyolították és a pénzügyi fedezetet előteremtették. Naponta — szombatot és vasárnapot is beleértve — százhúszan dolgoztak a felújításon. Jó szervezéssel a feladat megvalósítására kijelölt harminc napon belül, határidőre, hiánymentesen oldotta meg feladatát a kivitelező vállalat. (Kiss Attila) Új Népszavakiadványok 1986 első negyedévében ismét gazdag könyvterméssel jelentkezik a Népszava Kiadó. Várhatóan napvilágot lát a Fórum-sorozat legújabb kötete Emberi szerepek, emberi kapcsolat címmel. Az olvasók ismét kézbe vehetik a SZOT-üdülők kézikönyve című összeállítást, amelynek előző kiadása szinte napok alatt elfogyott. Feltehetően keresett kiadvány lesz a kollektív szerződés a gyakorlatban, hiszen hasznos útmutató a kollektív szerződések megkötéséhez, illetve karbantartásához. A munkavédelmi feladatok hatásosabb ellátásához hasznos szakkönyv a Zajelhárítás az iparban és a mezőgazdaságban, valamint a Munkaköri munkavédelmi ismeretek sorozat két újabb füzete: A növénytermesztés munkavédelmi követelményei és A lakatosmunkák munkavédelmi követelményei. A munkavédelem gyakorlati kérdései sorozatban A munkavédelem belső ellenőrzése (Módszertani útmutató a gazdálkodó szervezetek részére a 7/1985. (VII. 20.) ME számú rendelkezése) juthat el az érdekeltekhez. A szépirodalmi kiadványok sorából kiemelhetők László Lajos: Jákob kútja és Zilahy Lajos utolsó évei című kötetek. Az ismeretterjesztő irodalom egyik legszínvonalasabb kötete A különleges élőlény: az ember. Hasznos szakácskönyv az Egytálételek. A szórakoztató irodalom kedvelői Bogáti Péter: Bankrablók, Bán Ernő: Menekülés a csapdába és Mattyasovszky Jenő korábban már megjelent Hód-történetei, valamint Nemere István: Élni életveszélyes című kötetek között tallózhatnak. (S. D.) 1986. JANUÁR 13. ÉGSZI-iroda Szolnokon December közepén Szolnokon megnyílt az ÉGSZI legújabb kihelyezett irodája. Mint ismeretes, az Építésgazdasági és Szervezési Intézet az ügyfelek szervezési, számítástechnikai igényeinek pontosabb felmérésére, azok minél teljesebb körű kielégítésére országos leányvállalati hálózatot hozott létre. Annak, hogy a vállalat és a szervezést végző szervezet között közvetlen, napi kapcsolat alakulhasson ki, feltétele a két különböző típusú vállalat közötti fizikai távolság csökkentése. Ennek megvalósulására irányul az ÉGSZI és leányvállalatai törekvése. Az öt régióközpontban — Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Pécsett, Győrött — található leányvállalatok kihelyezett irodákat létesítettek, hogy partnereikhez közelebb kerülhessenek.