Építők Lapja, 1986 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1986-05-12 / 9. szám
4 Párhuzamos életrajzok Ketten a szabászatból Ki tudja mi foroghatott annak a két ifjú hölgynek a fejében, akik 1960 szeptemberében szinte egyidőben kopogtattak be a Szék- és Kárpitosipari Vállalat munkaügyi osztályára. Összebeszélésről szó sem lehetett, hiszen nem is ismerték egymást, két különböző területről jöttek az említett vállalathoz szerencsét próbálni. Mizsaik Tiborné és Réz Gyuláné — mert róluk van szó — életútját az utóbbi negyedszázadban akár indigóval is lehetne írni, annyira hasonlóan alakult az életük. A két asszony azóta jó barátságba került egymással, hosszú idő óta egy munkahelyen, azonos munkakörben dolgoznak. Szabászok.’ A Szék- és Kárpitosipari Vállalat Reitter Ferenc utcai telepén egy kicsit kacskaringós út vezet a szabászatig. A két asszonyt nagy munkában találom, normában dolgoznak, hajtani kell, hogy elégedettek legyenek a fizetési borítékkal. Mizsaik Tiborné megropogtatja a derekát, mielőtt leül egy kis beszélgetésre. — Nem árt egy kis pihenés, egészen megfájdult már a derekam — mondja mosolygós panaszosan. Mizsaikné alacsony, gyorsbeszédű asszony (vagy talán a riportot akarja sürgetni?) kérdezés nélkül feltálalja az önéletrajzát. — Azt hiszem senki sem vádolhat meg azzal, hogy nem vagyok hűséges természetű. Ez a második munkahelyem harminc év óta. A Lenfonógyárban kezdtem, 1960-ban jöttem ide. Betanított munkásnak vettek fel, epedákat fontam három és fél évig. 1964-ben kerültem át a varrodai részlegbe, ahol azóta is szabászként tevékenykedem. — A hűség jutalma ? Nagy szemeket mereszt. — Mire gondol? — Anyagi és erkölcsi elismerésre. — Hm, így egy kicsit fogós a kérdés, ugyanis az a helyzet, hogy az eltelt negyedszázad alatt mindössze egy ízben kaptam Kiváló Dolgozó címet. Ez kevésnek tűnhet, hiszen már ennyi idő után egy tucatnyi oklevelet is összeszed. A helyzet az, hogy a műhelyünkben harmincan dolgoznak, valamennyien kiváló munkát végeznek, de kitüntetés évente csak egy jut a kollektívánknak, így ritkán kerül az emberre a sor. Megértettem, hogy korlátozottak a lehetőségeink. Ennek ellenére jól érzem magam a vállalatnál, sohasem gondoltam arra, hogy máshova menjek. Másfél évem van még hátra a nyugdíjig, természetesen ezt az időt is itt fogom eltölteni. Aztán, ha még,igényt tartanak a munkámra, nyugdíjasként is visszajárok. A napi munkájáról, gondjairól kérdezem. — Egész nap szabok, főleg egyéni megrendeléseknek teszek eleget, a szériamunkákban nem veszek részt. Gondok? Ezen egy kicsit gondolkoznom kell, hiszen valójában nincsenek komoly problémáim. A jó munkához minden feltétel adott, csak a legritkábban fordul elő, hogy anyaghiány miatt állni kell. Az órabérem 30,70 forint, havonta hatezer körül keresek. Elégedett vagyok a fizetésemmel, ami egy kicsit bánt, az idén nem volt bérfejlesztés. Sajnos, évek óta nem kapunk nyereségrészesedést. Férje az Út és Létesítménykarbantartó Vállalatnál villanyszerelő. Asszony lánya bőrdíszműves. Unokája három és féléves. — Nem sok szabadidőm van — mondja —, kertes házban lakunk, sok dolog van a ház körül. Sok könyvem van otthon, amelyet még nem is olvastam. Azt tervezem, ha nyugdíjba megyek, elolvasom valamennyit. * Réz Gyuláné barna hajú, szemüveges, barátságos asszony. Ő a Csokoládégyárból került az epedák világába. — Tizennyolc éves voltam, amikor idekerültem — meséli. — Epodafonóként kóstoltam bele a munkába. 1974-ben kerültem át a szabászatba, azóta nonstop itt tevékenykedem. Az Atlasz és Salome garnitúrákra szabja az anyagokat. Mint szavaiból kiderül, az említett garnitúrák normáját az illetékesek egy kissé elszabták. . . — Sajnos rossz a szövetek minősége, szinte lehetetlen megcsinálni azt a normát, amelyet ezekre előírtak. Sok idő elmegy, amíg a csíkos szövetek csíktávolságát beméri a szabász. Sokat bosszankodunk ezen, be is írtam a normakönyvbe, hogy változtassanak a normákon. — Mennyi a norma? — Három nap alatt 50-60 Salome garnitúrát kell összeállítanunk, az Atlasznál, két nap alatt ugyanannyi a fejadag. — Fizetés? — Átlagban 5300 forint van a borítékban. — Mi tartotta itt, több mint negyedszázad óta? Vállat von. — Nem is tudom. Nem vagyok vándormadár típus, ha valahol megmelegszem, már nem állok tovább. Bár még jócskán hátra van a nyugdíjig, nem szeretnék változtatni. Rézné hűségét két kiváló dolgozói oklevéllel és többszöri pénzjutalommal honorálták a vállalat vezetői. Hosszú évekig szakszervezeti bizalmi volt, egy idő óta pártcsoportbizalmiként tevékenykedik. Tagja a Clara Zetkin többszörös aranykoszorús szocialista brigádnak. A családjáról érdeklődöm. — Férjem a TEMPÓ Ktsz-nél szállítómunkás, a fiam katonai szolgálatát tölti. Rézné is panaszkodik, hogy kevés a szabadideje. — Gmk-ban dolgozom, sokszor késő estig bent vagyok a munkahelyemen. — Otthon is tudja hasznosítani a szabásztudományát? — Legfeljebb a derelyét szabom ki. . . Kemény György Réz Gyuláné Mizsaik Tiborné A vállalat elődjét a Győri Magasépítő Vállalatot 1948-ban alapították. A mindössze 150-200 fővel induló vállalat minimális eszközállománnyal rendelkezett, fő feladata elsősorban a háborús károk helyreállítása volt. Több megélénkülő nemzeti vállalat később trösztbe tömörült, majd ennek megszűnése után jött létre a GYÁÉV az ötvenes évek közepén. Létszáma ekkor már 1200-1300 fő volt s — bár szerényen — eszközei is gyarapodtak. Az eltelt időszakról, a jelenlegi helyzetről, valamint a jövő elképzeléseiről, terveiről Krankovits István vezérigazgatótól kértünk tájékoztatót, aki kezdettől fogva — különböző beosztásokban — a GYÁÉV-nél dolgozik. — Az ötvenes évek második felében kezdte meg a vállalat lakásépítő tevékenységét illetve ettől kezdve komoly mértékben vett részt az iparfejlesztés munkájában. A dinamikus fejlődés eredményeképpen az 1960-as évek elejére már háromezer főt számlált a vállalat, de a vele szemben támasztott megyei igényeket így sem tudta kielégíteni. így született döntés egy 3600 lakás/év kapacitású szovjet házgyár létesítésére. Üzembe helyezésére 1968 augusztusában került sor. A vállalatot ettől az időtől kezdve még gyorsabb ütemű fejlődés jellemezte. A házgyár termelése egykét év után elérte a tervezett kapacitást, sőt azt túl is szárnyalta, hiszen 1974—77. években már évi 4500-5000 lakást is gyártott. Ezen lakáspanelek felét Győr-Sopron megyében szereltük össze kész lakásnak, a többit más megyékben értékesítettük panel formájában. A vállalat fejlődésének fontos szakasza volt — erre az egyre növekvő feladatok is kényszerítették —, hogy kifejlesztette és arányosan bővítette saját szakszerelő iparát, kiegészítő ipari tevékenységét és egyéb kiegészítő üzemeit, melynek eredményeképpen a vállalati látszám meghaladta a hatezer főt. A megyei lakás- és egyéb építkezéseken túl a 70-es évek közepén a vállalat nagyobb arányú exporttevékenységbe kezdett, elsősorban a szomszédos Csehszlovákiában. Öt év alatt tíz szálloda, illetve hasonló jellegű építkezést valósítottak meg Pozsonyban, Brünnben és Prágában. Mi jellemzi a GYÁÉV munkáját? Elsők között kell említeni, hogy a létesítmények kivitelezését szinte teljeskörűen kulcsrakész állapotra vállalja és építi meg, alvállalkozó alkalmazására csak ritkán — évi termelési értékének egy százalékában — kerül sor. Ennek is tulajdonítható, hogy a GYÁÉV szinte sorozatosan részesült különböző — munkáját elismerő — kitüntetésben. A VI. ötéves tervet megelőzően öt alkalommal - 1969, 1972, 1973, 1974, és 1977-ben, — a VI. ötéves tervidőszak folyamán három alkalommal — 1982, 1983, 1984-ben — részesült „Kiváló Vállalat” kitüntetésben, 1969-ben és 1971-ben pedig elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége Vörös Zászlaját. A vállalat dolgozói méltán büszkék arra is, hogy 1972-óta az általuk kivitelezett létesítmények közül nem kevesebb mint 11 érdemelte ki az „Építészeti Nívódíj” kitüntetést. Elmúlt évi munkájuk alapján 1986-ban ismét elnyerték a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége Vörös Zászlaját. A 80-as évek elejétől bekövetkezett beruházási visszafogások természetesen éreztették hatásukat a GYÁÉV-nál is. Ez elsősorban a lakásmegrendelések csökkenésében mutatkozott meg. E kihívással mindenképpen szembe kellett nézni, ezért a vállalat tovább bővítette működési körét. Vállalt és vállal lakásépítést Budapesten és más megyékbe is. Ezzel a házgyárát továbbra is kedvezően tudta és tudja kihasználni, melynek eredményeképpen a vállalat jövedelmezősége nem csökkent, sőt az utóbbi négy évben növekedett. Bővítette a vállalat a megyén kívül nemcsak a lakásépítést, hanem egyéb — oktatási és kommunális — létesítmények kivitelezését is, melyekhez kialakította saját — előregyártott — szerkezetét, az Észak-dunántúli Tervező Vállalattal közösen. Ebből következik az a törekvés, hogy a GYÁÉV által vállalt létesítmények kivitelezésénél, a házgyárában és az előregyártó üzemeiben előállított termékeit értékesítse, a vállalt létesítmények ezekből készüljenek. Ami a vállalat munkaerőhelyzetét illeti: a GYÁÉV-nél az átlagosnál kedvezőbben alakult. Ez annak tulajdonítható, hogy hétszáz fő körül állandósult az ipari tanulólétszám, melynek 85-90 százaléka tartósan is a vállalatnál marad. Döntésüket kedvezően befolyásolja, hogy a vállalat különböző kedvezményekkel segíti a beilleszkedésüket. Csak egyet említsünk: a szakvizsga időpontjában már tudják, hogy melyik munkaterületen, melyik brigádban dolgoznak, ahol nem új emberként fogadják őket, mivel a gyakorlati időt is ott töltötték. A vállalat gazdaságpolitikája a jövőben a következőkre irányul: 1. Továbbra is eleget tenni a megyei építési és piaci követelményeknek. 2. A további kapacitást megyén kívül és Budapesten úgy lekötni, hogy az elvállalt létesítményekben saját ipari szerkezetei — panel, vasbetonszerkezetek — kerüljenek beépítésre. 3. Olyan exporttevékenységet folytatni, amelyben a gazdasági követelmények prioritást élveznek. 4. A vállalat a jövőben tovább akarja bővíteni — az exporttevékenységen túl — nemzetközi kapcsolatait, ezért keresi a közös vállalat alapításának lehetőségeit, számolva annak előnyeivel. Jelenleg egy Interbau néven bejegyzett vállalat társtulajdonosa, egy patinás NSZK építővállalattal közösen. A jövőre vonatkozó tervek és elképzelések megvalósítására elsősorban az nyújt biztosítékot, hogy a GYÁÉV dolgozói felelősséget éreznek vállalatukért, tudják, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a minőségre, a határidők pontos betartására, fokozottan szem előtt tartva a megbízhatóság követelményeit. (x) Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat Minőség — pontosság — megbízhatóság Krankovits István vezérigazgató A megyei kórház új épülete A győri Kisfaludy Színház A Kun Béla-lakótelep ÉPÍTŐK LAPJA FAIPARI MELLÉKLET Cardo-export Növeli exportját az idén a győri Cardo Bútorgyár: a tavalyinál csaknem ezerrel több kanapét szállít az NSZK-ba. Az éjszakára fekvőhellyé szétnyitható kárpitos ülőalkalmatosságot ízléses megjelenése, jó minősége folytán keresik a vásárlók. Emellett a szállítási határidők pontos betartásának, a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodásának tulajdonítható, hogy erre az évre többet rendeltek a Cardo-kanapéból. A hagyományos NSZK piacokon kívül az idén először Dániába is eljutnak a győri gyártmányok. Ide az év végéig tízezer asztalt szállítanak. Az új kereskedelmi kapcsolat is elősegíti, hogy a Cardo 1986-ban terveinek megfelelően mintegy 25 százalékkal növelje exportárbevételét. 1986. MÁJUS 12.