Építők Lapja, 1986 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1986-05-12 / 9. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének lapja XXXIX. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM ÁRA: 1,50 FORINT 1986. MÁJUS 12. Alba Regia A kimagasló munka elismerése: A Munka Vörös Zászló Érdemrendje A vállalat az elmúlt két évtizedben a magasépítő vállalatok között kiemelkedő teljesíményt nyújtott. Tizennyolcszor voltak kitüntetve. Korszerű vállalkozáspolitikával, egyenletesen növekvő termeléssel, átgondolt, előremutató műszaki fejlesztéssel, a dolgozók bevonásával az irányításba, az érdekeltség megteremtésével biztosították fejlődésüket. A vállalat hosszú idő óta egyike a legeredményesebb építőipari vállalatoknak. Az elmúlt tíz évben kilenc alkalommal voltak kiváló vállalat, négyszer nyerték el az MTA SZOT vörös vándorzászlót, dicsekedhetnek a jubileumi és a kongresszusi zászlóval, elismerő oklevéllel. A felsorolásból is látszik, a vállalat elismerése soha nem maradt el. Idén a legnagyobb kitüntetést is megkapták: a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. * A kitüntetést a Vörösmarty Színházban akarták átadni, azután mégis úgy alakult, hogy az ünnepélyes aktusra a városi sportcsarnokban került sor. — Jobb is volt így — mondja Németh László, a szakszervezeti bizottság titkára. — A tervezettnél több dolgozónk és több meghívott vendég lehetett jelen. — A szakszervezeti munka vajon mennyiben járult hozzá a sikerhez? Németh László előbb egy kicsit gondolkodik, majd mondja is: az eredmények eléréséhez vezető úton nagyon nehéz kettéválasztani a szakszervezeti munkát és a gazdasági munkát. Az aktívahálózatnak volt nagy szerepe a mozgósításban és természetesen a személyes példamutatás is kellő hatású volt. A szocialista munkaverseny lendülete itt is, akárcsak az országban, némileg visszaesett. Az Alba Regia brigádjainak 70-80 százaléka még így is érmes helyezéseket ért el. — Stabil, évek, évtizedek óta összeszokott brigádok adják a vállalat 3200 dolgozójának élcsapatát — mondja az szb-titkár, majd említ is kettőt, az Ybl Miklós kőműves vegyesbrigádot, akik idén másodszor lettek a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja. Huszonnyolc éve vesznek részt a szocialista brigádmozgalomban. A másik a sok jeles brigád közül a Radnóti Miklós nevét viselő festő-tapétázó brigád. 1973-ban alakultak, azóta hatszor lettek a vállalat kiváló brigádja. Az ARÉV egyik jelszava a több lábon állás. Mégpedig jó régen elv ez a székesfehérváriaknál. Az országban még nem is gondoltak erre, amikor az Alba Regia már a gyakorlatban alkalmazta. A vállalatra egyébként is jellemző, hogy időben váltanak ha kell, sőt a dolgok elébe mennek. Az ablakgyártást is elsőként kezdték el a kivitelező vállalatok között, először jöttek rá arra, még akkor amikor más vállalatok az ez irányú fejlesztésekkel bíbelődtek, hogy az ablakokból bizony tehetődik a piac. Csökkentették hát a gyártás ütemét. Megnyitották az Alba bolthálózatot, ha kellett termékeik árleszállításával is próbálkoztak. — Az Alba Regia szerencsés környezetben levő vállalat — mondja Németh László. — A foglalkoztatottság az országos átlaghoz viszonyítva jó. Kisebb gondok természetesen voltak a dolgozók átcsoportosításánál. Például még az ablakgyártás fölfutása idején növelték a dolgozók létszámát. A termelés visszafogásakor a gazdasági vezetés és a szakszervezet érezte ennek felelősségét. Vállalaton belül más munkát ajánlottak nekik. Egy részük elfogadta a lehetőséget. Akik elmentek zömében szakma nélküli emberek voltak. Tavaly kétszázmilliós nyereséget produkáltunk — mondja az szb-titkár. — Ennek eredménye tizennégy százalékos keresetnövekedés volt és e mögött van is produktum. A vállalatnak tíz százalékkal csökkent a létszáma, de így is teljesítettük tervünket. Idén nem kevesebb mint kétszáznegyven milliós nyereséget terveznek az Alba Regiánál. Az első negyedév részeredményei után érdeklődve, még csak óvatos válaszokat kap a kérdező. Mondják, az idáig eltelt időszakból még nem lehet képet formálni az egész évre. Annyit azért sikerült megtudni, hogy egyáltalán nem rosszak a negyedéves eredmények. Az Alba Regiánál évről évre erősödik a munkafegyelem. A munkások nagy része nem tűri meg maga mellett a linkeskedőket. A brigádok kivetik a nem odavalókat. A fehérváriak joggal büszkék arra, hogy az elmúlt, gazdaságilag nehéz esztendőkben jóléti létesítményeiken nem kellett túladni. Sőt bizonyos területeken fejleszteniük is lehetett. Ma még mindig tíz forintért ebédelnek az Alba Regia házatáján. Az eredmények oka, hogy időben megszabadultak a felesleges, kihasználatlan, ezért gazdaságtalan eszközöktől. Például egy autóbusztól, amelyik többnyire egész nap állt, vagy alig lakottan furikázott a városban. Ez még a VI. ötéves tervidőszak elején történt, tehát időben. Nyolcszáz férőhelyes munkásszállójuk egyben oktatási centrum is. Saját és más vállalatok dolgozói népesítik be. A vállalat telepített munkahelyeinek szociális ellátottságán is igyekeztek javítani. Konténereket vittek a helyszínre, amely étkező és öltöző, de megtalálható benne a vizesblokk is. Nem volt kis pénz, mondják a vezetők, de megérte. (Folytatás az 5. oldalon.) Kiss József, a vállalat vezérigazgatója átveszi a kitüntetést Trautmann Rezsőtől, az Elnöki Tanács helyettes elnökétől A munka ünnepén az ünnepség szónoka G. Nagy János, szakszervezetünk központi vezetőségének titkára volt, aki beszédében méltatta az ünnep történelmi jelentőségét, visszaemlékezett a munkásmozgalom világformáló harcaira, utalt a jelen és a jövő időszerű kérdéseire. Befejezésül Gyöngyösi István, szakszervezetünk főtitkára kitüntetéseket nyújtott át azoknak, akik kiemelkedő munkát végeztek az elmúlt időszakban. Április 30-án tartották szakszervezetünk székházában azt az ünnepi megemlékezést, amelyen május elsejét, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepét köszöntötték. Két hónap előny Jól halad a Szabadság híd felújítása Évek óta folyamatosan öltöznek új ruhába Budapest hídjai. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy visszanyerik régi pompájukat. Már elkészült a Petőfi, a Margit és az Árpád híd. Ez utóbbi ráadásul — a Flórián tér átépítésével, a római emlékek példás megőrzésével — nemzetközi mércével mérve is jelentős alkotás. Most a Szabadság híd került sorra. A legtöbb ember a főváros érdekességeinek sorából általában egyetlen rövid, igaz, annál tragikusabb időszakot ismer. Az 1944—45 fordulóján a Dunába robbantott hidak látványa még a költőket is megihlette. Ezt a tragédiát a budapestiek talán máig nem tudták igazán megérteni, elfogadni. A fasizmus esztelen rombolásának jelképe lett. A Szabadság híd sem kerülhette el a barbár kezeket. Története jóval mélyebbre nyúlik vissza, s talán érdemes néhány mondatban megismerkedni vele, hiszen turulmadaras pilonjaival némi, nem egészen jó hírre tett szert. Sok életunt választotta utolsó állomásának e vasmadarakat. A két mederpilléren nyugvó építményt, már az 1872-es általános városrendezési tervbe bevették. Az egykori Vámház, ma Dimitrov tér és a Gellért tér között 1894—96-ban épült meg, Feketeházy János elgondolása, Czeklius Aurél tervei alapján. A kivitelezést Nagy Virgil építész, műegyetemi tanár végezte. Az átadás után I. Ferenc Józsefről nevezték el. Sok újszerű megoldást alkalmaztak, például a vasszerkezetet nem fedték le, mint addig szolgásban volt, hanem a statikai elvárásoknak is megfelelő és művészi szempontból is maradandó alkotást hoztak létre elődeink. A viszszavonuló német csapatok 1945. január 17-én semmisítették meg a híd középső részét, de 1946 augusztusára újjáépült. Ekkor kapta új nevét is, azóta Szabadság híd. Második születésének 39-ik évfordulóján 1985 augusztusában láttak neki a rekonstrukciónak. A Hídépítő Vállalat fővállalkozóként fogja össze az építkezést. Az eredeti határidő szeptember 30. de remélik, hogy jóval előbb, 1986. június 30-ra átadhatják a forgalomnak. — Egyébként a tömegközlekedési eszközök, a felújítás ideje alatt is zavartalanul használhatják a Szabadság hidat — nyilatkozza Cseke Mária, a Hídépítő Vállalat építésvezetője. — A 140 millió forintos beruházáson öszszesen 160 ember dolgozik, s hogy valóban határidő előtt tudjuk a munkát befejezni, szombatvasárnap is tartunk műszakot. Az anyagszállítást, éppen a buszok és villamosok miatt, éjjelre tettük. Erőfeszítéseiket akkor lehet igazán értékelni, ha azt is tudjuk, hogy eredetileg csupán a járda cseréjéről, illetve a vasszerkezet festéséről volt szó. A bontás után derült ki, hogy a szerkezet is megérett egy alapos felújításra. A két parti nyílás ugyanis még eredeti, tehát majd százéves, középen pedig az 1945—46-os helyreállítás óta nem történt komolyabb beavatkozás. Sőt, itt-ott eldugottabb részeken még fölfedezhetők a háború ütötte sebek. Most ezeket is kijavítják. A dokumentációt az UVATERV és a FŐMTERV készítette. — Rendszeres az együttműködés, megbeszélés az Országos Műemlékvédelmi Hivatal szakembereivel — folytatja Cseke Mária. — Tudom, hogy némely beruházásokon nem mindig látják őket szívesen. Akadékoskodásnak tartják véleményüket. Őszintén mondom, mi egyenrangú és segítőkész partnernek érezzük őket. Nekünk is kedves ez a híd, ezért óvjuk díszeit, értékes részleteit. A csúszások elkerülése érdekében, már az ütemtervet is egyeztették az alvállalkozókkal. Azóta is folyamatos az ellenőrzés, számonkérés. Erre azért is nagy szükség van, hiszen ezt a feladatot nem lehet teljesen gépesíteni, sok a kézi munka. Ez főképpen a téli hidegben okozott nehézségeket, s ráadásul a munkálatok döntő része erre az időszakra esett. Az emberek azonban esőben, hóban végezték a dolgukat. — Összeszokott gárdával dolgozunk — szól elismerően az építésvezető. — Nem ez az első híd, amin együtt dolgozunk. Igaz, mindegyik híd más és más. Nem lehet megunni őket. A Szabadság híd először nem tetszett igazán, de ma már az egyik kedvencem. Megcsodálom a szerkezet szakmai és esztétikai szépségeit. Lehet, hogy technikailag összehasonlíthatatlanul többre vagyunk képesek elődeinknél, de ők tudtak valamit, amit sajnos mi lassan elfelejtünk. Az emberi léptékű alkotást, a részletekre is ügye, lő gondos munkát. Talán ezért is szerettem meg ezt a munkát. A hidaknak története van, egyénisége. Ezt nemcsak én mondom. Ezzel minden hídépítő így van, aki ezt a szép feladatot hivatásának tekinti és nem kizárólag pénzkereseti forrásnak. Az aranyozott gömbökön már szabadon terjesztik szárnyukat a turulmadarak, nem szorítják gúzsba állványok. A hídépítők pedig talán arról álmodnak, hogy a Lánchíd újjávarázsolásában is részt vehetnek. A következő ugyanis a főváros legöregebb állandó hídja lesz. De ez már egy másik történet. Bihari Tamás