Építők Lapja, 1988 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-15 / 1. szám
2 Iskolaépítés rekordidő alatt Magyar Géza Ybl-díjas építész tervei alapján rekordgyorsasággal készült el Salgótarjánban a Madách Imre nevét viselő általános iskola és gimnázium. A kivitelező Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat 129 millió forintos beruházási költséggel készítette el a tizenhat tantermes oktatási intézményt Fotó: Rigó Tibor ÉPÍTŐK LAPJA Új Népszava-kiadványok A Népszava Lap- és Könyvkiadó a közelmúltban egy hasznos kézikönyvet jelentetett meg, olyan szakanyagot, amely egyaránt hézagpótló mind a társadalombiztosítási jogalkalmazók, mind a jogkeresők számára. Mivel a társadalombiztosítási joganyag, és a hozzá kapcsolódó jogszabályok a társadalom igényeit és lehetőségeit figyelembe véve időről időre változnak, ezért természetes, hogy a kiadó a fenti témában kiadott köteteiben a megváltozott, módosult jogszabályokat közli. A társadalombiztosítási jog kézikönyve című munka két kötetben jelent meg, közel 1300 oldal terjedelemben. A kézikönyvnek ez a harmadik kiadása, használhatósága azon alapul, hogy az 1987 szeptemberében hatályos joganyagot tartalmazza. A kiadvány gerince a társadalombiztosításról szóló 1975. évi törvény, és a végrehajtására vonatkozó 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet, valamint a 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szabályzat egybedolgozott és magyarázatokkal ellátott hatályos szövege. A könyv első fejezete közli az általános rendelkezéseket, a törvény célját, az alapelveket, a biztosítottak körét, valamint a társadalombiztosítási ellátásokat. Az összeállítás további részei a különböző társadalombiztosítási ellátásokat tartalmazzák. A kiadvány igen részletes tárgymutatója a sokrétű joganyagban való eligazodást segíti. A különböző iratminták a szakszerű ügyintézést teszik lehetővé. * A közelmúltban megjelent „A Népszava Lap- és Könyvkiadó kiadványai 1988” című katalógus. Az összeállításban a tárgyévben megjelenő kiadványok rövid, lényegre törő ismertetői találhatók. A művek csoportosítása a kiadó profilját tükrözi, hiszen a katalógusban lapok és folyóiratok, szakszervezeti kiadványok, szakmai irodalom, valamint szépirodalmi ismeretterjesztő művek találhatók. (A munkavédelmi és biztonságtechnikai szakkiadványok tervezett megjelenését külön katalógus tartalmazza.) 1988-ban a Népszava tovább folytatja a 13 kötetre tervezett szakszervezeti dokumentumsorozatát — közreadja A magyar mozgalom dokumentumai 1899—1914 (2. kötet) című könyvet. Strassenreiter Erzsébet: A magyarországi szakszervezetek története 1945—1980 — hézagpótló monográfiával gazdagítja a magyar munkásmozgalomról szóló irodalmat. Botos János: Az államosítás és a szakszervezetek című kötete a fiatal magyar demokrácia egyik legizgalmasabb történeti elhatározását dolgozza fel. A szerző az események tárgyalása során portrét rajzol olyan élő vagy már elhunyt személyiségekről, akik tevékenységük egykori szakaszában fontos szerepet játszottak az államosítások előkészítésében, lebonyolításában, így például képet kapunk: Apró Antal, Mekis József, Bán Antal, Pothornyik József, Vas Zoltán tevékenységéről. Kende János: A szervezett munkásság az 1918-19-es forradalmakban című tanulmánya nagyrészt új nézőpontból mutatja a szervezett munkásság szerepét. Módszertani kiadványok is szerepelnek a megjelenő művek között, olyan hasznos füzetek is szerepelnek, amelyek a mindennapi szakszervezeti munkát segíthetik. Ezek az anyagok a Szakszervezeti munka gyakorlata című sorozatban látnak napvilágot. Néhány kötet a sorozatból: Közhasznú ismeretek a személyi jövedelemadóról és a hozzáadottérték-adóról; A szakszervezetek az alkoholizmus ellen; A népesedéspolitika és a szakszervezetek; Az egészségmegőrzés nemzeti programja és munkahelyi feladatai; A munkahelyi művelődés feladatai; Továbbtanulás és továbbképzés a munkahelyen; Bérarányok, bérreform, bérpolitika; Milyen változásokat hoz az új nyugdíjtörvény? A felsorolt témák némi ízelítőt adnak abból, hogy az elkövetkező időben miként színesedik a magyar szakszervezetek érdekképviseleti, érdekvédelmi, valamint felvilágosító és propagandamunkája. 1968. évben a FÓRUM sorozat négy újabb kötete jelenik meg. A kiadó terve szerint a külkereskedelem, a tudomány, a technika, valamint a tömegtájékoztatás közérdeklődésre számot tartó kérdéseiről neves szerzők adják közre gondolataikat. Napvilágot lát a magyar szakszervezeti mozgalom irodalmának körébe sorolható néhány könyvsikernek ígérkező kötet, olyanok, mint Diószegi György: Kossuth Lajos azt üzente . . .; Zalka András: Kapcsolat Moszkva és a Kárpátok között; Zádor Tibor: Sötét árnyak Amerika felett; Puja Frigyes: A szedőszekrénytől a miniszteri székig; Krajczár Imre: Törpe nagyhatalmak az Arab- (Perzsa-) öböl mentén. Az ún. szakmai irodalom legújabb kiadványai is számos hasznos témát kínálnak. Az év folyamán megjelenik: az Újítások, találmányok — 1988; A vállalati szociálpolitika; a Fogyasztók kézikönyve; a Társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény és végrehajtási rendeleteinek egységes szerkezetbe foglalt hatályos szövege; A társadalombiztosítási jog kézikönyve; a Társadalombiztosítási kislexikon; A rehabilitáció kézikönyve; A termelőszövetkezeti jog kézikönyve; A lakásügyi jogszabályok magyarázata, hogy csak néhány címet említsünk. A kiadó szépirodalmi és ismeretterjesztő könyveinek témáit a sokszínűség jellemzi, hiszen olyan kötetek jelennek meg, amelyek hiányt pótolnak és színesítik a magyar könyvkiadás palettáját. A Népszava Lap- és Könyvkiadó 1988-tól HÍRES KÖNYVEK címmel egy új szépirodalmi sorozatot jelentet meg. Mint Mátyás István, a kiadó főszerkesztője nyilatkozta: „Valóban híressé vált szépirodalmi műveket kívánunk a sorozat vásárlóinak kezébe adni ( ... ) Attól sem zárkózunk el, hogy egy-egy irodalmi alkotás ebben a sorozatban jelenjen meg először, s induljon el a híressé válás útján” A sorozat első tizenkét kötete tükrözi a meghirdetett programot: Hétágú csatacsillag (Magyar mondák és legendák); Jókai Mór: Csataképek a magyar szabadságharcból; Kósa Csaba: A testvérkereső; Antoine de Saint Exupery: Éjszakai repülés; Szép szerelmes szavak (antológia); Vladimír Paral: Katapult; Apuleiusz: Az aranyszamár; Bertha Bulcsu: Te jössz? Lupusz; Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról; Joel Rosemann—John Roberts—Roberts H. Pilpel: Fiatal emberek korlátlan összegű tőkével; Simonffy András: Idegen városban; Vaszil Bikov: A halottaknak nem fáj; Végh Antal: Könyörtelenül. A kiadó ígérete szerint a sorozat egyes kötetei januártól minden hónap 15-én eljutnak az előfizetőkhöz, a vásárlókhoz. A kötetekkel kapcsolatos előfizetés-gyűjtés csak alig kezdődött meg, a középiskolások, és általában a fiatalok érdeklődése máris figyelemre méltó. A színvonalas tartalmú, esztétikus kivitelű sorozatban az is vonzó, hogy a 12 kötet mindöszsze 400 forintért fizethető elő, ami hozzávetőlegesen az egyes kötetek árának 50 százaléka! A kiadásra tervezett Nosztalgia könyvtár is új színfolt a könyvpiacon. Megjelenik Lackó Géza: Őstehetség című munkája, amely a sorozat első kötete lesz, majd ezt követi Bródy Sándor: Jegyzetek a szerelemről című elbeszéléskötete. Bibó Lajos munkáiból Az utolsó kaland gazdagítja a Nosztalgia könyvtár köteteit. Az ismeretterjesztés és az ún. közhasznú irodalom is megfelelő teret kapott a kiadó terveiben. Lengyel Gyula: Százarcú világ (karikatúrakötet) című albuma olyan személyiségeket ábrázol a vonal eszközeivel, mint Gorbacsov, Reagan, Kennedy, Schultz, Mitterrand, Brandt, Schmidt, II. Erzsébet, II. János Pál, Craxi, Kohl, Kreisky, Indira Gandhi, Arafat, Begin, János Károly stb. Végh Antal: Hortobágyi mesterségek című kötete tizenöt hagyományőrző mesterséget tár az olvasó elé. A szerző szövegét Kékesdy Károly megejtően szép fotói illusztrálják. A könyvben szereplő négynyelvű ismertetés segíti az idegenek számára a tájékozódást. Nemere Istvánnak három kötete jelenik meg: az Aranybolygó; a Senki se nyit ajtót!; az Alfa-művelet. A Népszava szépirodalmi könyvterméséből még két színvonalas kötetet szükséges említeni, a Sérülékeny jóság (Népszava könyvtár), valamint a Bársonyfodor a szívemen című antológia mindenképpen a legnemesebb kezdeményezések közé tartozik. VILÁGÖRÖKSÉG Az ENSZ egyik legismertebb szervezete az UNESCO 1972. októberi ülésszakán fogadott el egyezményt a világ kulturális és természeti örökségének védelméről. A konvenció, amely 1975-ben lépett hatályba, a csatlakozó tagállamokat azzal a céllal tömörítette, hogy az emberi kultúra azon alkotásait és a természet olyan értékeit, amelyeknek pusztulása, eltűnése az egész emberiség számára veszteséget jelentene, megőrizze, megóvja az utókor számára. Az emberiség szempontjából egyetemes jelentőségű természeti és kulturális örökség megvédése nemzetközi összefogást kívánt. Ezért tartalmazza az egyezmény a segítségnyújtás formáit, így a szakemberek képzését és a legmagasabb színvonalú műszaki megvalósítás lehetőségeit is. Az egyezmény, melynek jelenleg 99 tagállama van, anyagi támogatásban, kedvezményes kölcsönökben részesülhet (a Világörökség rangját és jelentőségét mutatja, hogy — noha az UNESCO-nak nyújtott egyéb támogatásait megszüntette — mind az Egyesült Államok, mind Anglia továbbra is részese maradt). Nem csekély az a támogatás sem, amelyet a kölcsönös tudományos csere jelent, magasan kvalifikált szakértők közreműködése és a szakemberek képzése által. Az 1985-ös elnöki tanácsi rendelet alapján csatlakozott Magyarország a Világörökség-konvencióhoz. Megalakult az Egyezmény Magyar Nemzeti Bizottsága is. Vezetését az ÉVM látja el, képviselői többek között az Országos Műemléki Felügyelőség, a Művelődési Minisztérium, az MTA, a Természetvédelmi Bizottság munkatársai közül kerülnek ki. Immáron 300 körül van azoknak a javaknak a száma, amelyek a Világörökség listáján szerepelnek. Van köztük olyan, mint a kanadai Dinoszauruszok Parkja, a Serengeti Nemzeti Park, Róma történelmi központja a Colosseummal, de említhetjük a bulgáriai Neszebart, Jugoszláviából Dubrovnikot. Magyarországról a budai várnegyedet és a Hollókői népi építészeti együttest vették fel 1987-ben a Világörökség Bizottság ülésén. 66 javaslatot tárgyaltak ugyanakkor, abból 49 volt a kulturális és 17 a természeti dokumentáció. A két hazai objektum olyan rangos mezőnyben került a listára, mint pl. a kínai nagy fal, a londoni Westminster, a pisai dómegyüttes, Velence a lagúnákkal, az athéni Akropolisz. Hogy a listára felkerülni valóban rangot jelent, azt példázza éppen ez utóbbi műemlék esete. Évek óta szerették volna a görögök, ha az Akropolisz is a Világörökség rangjára emelkedik, ám ehhez meg kellett szüntetniük egy olyan vegyi üzemet, amelynek különleges szenynyezése erősen károsította az évezredes köveket. A budai Vár és a Duna két partjának panorámája azzal vívta ki a bírálók elismerését, hogy a természetes és épített emberi környezetnek olyan ritka harmonikus együttesét adja, amely a XIX—XX. századi városépítészet színvonalas alkotása mellett, a folyót átívelő hidak sorozatával még arra is példát mutat, hogy egy eredeti funkcióját elvesztett középkori barokk műemléki városközpont képes integrálódni egy világváros élő szervezetében. Hollókő műemléki faluegyüttese a középkori várrom tövében gondosan rehabilitált paraszti népi építészeti kultúráját mutatja be. Külön érdeme, hogy az első a maga nemében a világjavak között, hiszen nem halott műemlékegyüttes, nem skanzenfalu, hanem magas műemléki értéke mellett élő funkcionáló faluközösség. A hollókői együttes mind műemlékileg, mind természetvédelmileg számon tartott értékként került a listára. Az UNESCO konvenciójában részt venni kötelezettséget is jelent. Nem csupán felkerülni, „lekerülni” is lehet arról. A konvencióhoz csatlakozott tagországoknak kötelezettségük is, hogy megőrizzék, fenntartsák az utókor számára a területükön lévő értékeket. Több olyan építészeti, természeti értéket is terjesztett a magyar bizottság a nemzetközi bizottság elé, amelynek jogosultságát nem ismerték el. Ilyen volt pl. a Széchenyi fürdő és Pécs belvárosának történeti együttese is. Van azonban olyan értékünk, amellyel a későbbiekben — minden valószínűség szerint — sikerrel pályázhatunk. Ilyen például a Hortobágyi Természetvédelmi Park, amely máris bioszféra rezervátumként szerepel az UNESCO listáján. Szintén számítunk a kedvező elbírálásra az alapításának ezredik évfordulójához közeledő Pannonhalmi Apátság „benevezésével” is. A budai Vár Hollókő A brigádok és tagjaik felkészültsége, hozzáállása, elkötelezettsége nagy szerepet játszik a termelési, gazdálkodási eredmények elérésében. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a többletteljesítmény elismerésével gondok vannak. A szocialista munkaverseny mai gyakorlata nem biztosít lehetőséget a nagyobb, a megérdemelt anyagi ösztönzésre. A fokozatok sematizmusa az értékelési rend ellenére sem fejezi ki a lényeget: a nagyobb elismerés azé legyen, aki a nagyobb értéket megteremti. Mert csak a jobb, a pontosabb, a gyorsabb munka igénye és elismerése tudja a brigádokat versenyeztetni és valódi közösséggé gyúrni. De az igény keveset ér az elismerés kézzelfogható forintjai nélkül. A Heves Megyei Állami Építőipari Vállalatnál már eddig is sokat tettek a brigádmozgalomban meglévő formális elemek megszüntetésére. A címek és fokozatok elérésére olyan követelményrendszert dolgoztak ki, amely színvonalasabb, konkrétabb mint a régi. Megközelíti az egymillió forintot a munkaversenyben dolgozó brigádok évi jutalmazásának öszszege. Sok ez vagy kevés? A brigádok felől nézve természetesen kevés. Az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a jelszavak önmagukban nem mozgósítanak. Meg kell teremteni az ösztönző érdekeltséget. A brigádokat még mindig sokszor használják ki a termelésirányítók a szervezés, a hiány pótlására, a kampányszerű munkák, a többletfeladatok elvégzésére. Ezt nem anyagi ellenszolgáltatásért végzik, hiszen a jutalmak, az elismerések csak jelképes értékűek. Az új követelményrendszerben például előírják, hogy a brigádtagok számát illik növelni, vagy legalább megtartani. Pedig ez nem elsősorban a brigádon múlik, nem ettől függ az eredmények megítélése. Már régen elvetették a pontrendszert, mert a közösség eredményeit és kudarcait nem lehet pontokban, százalékokban kifejezve mérni. Náluk a brigádok értékelik önmaguk munkáját. De ezt követően mégiscsak a fölöttük állók döntenek az elismerésekről. A művelődésre szükség van. Előfordul azonban, hogy maguk az értékelők is megkérdőjelezik ennek fontosságát, arra hivatkoznak, hogy a munka számít csak. Olyan művelődésre van szükség, amilyet a brigádok kívánnak, és nem olyanra, amit szeretnének rájuk erőltetni. Az igénykeltés azonban az irányítók feladata is. Azt kellene valahogy elérni — mérlegelik a cégnél, hogy a brigád is, a vállalat is jól járjon. A kötelezettség és az érdekeltség legyen kétirányú. Jusson pénz a mozgóbérből a legjobban dolgozó brigádok évközi jutalmazására. A gazdasági egységek ugyanis differenciáltan megkapják a havi mozgót, ebből elkülöníthetnének a teljesítmények honorálására is. A munkahelyi vezetők így már szerződést köthetnek a brigáddal egy bizonyos munka határidőre történő elvégzésére, meghatározott pénzért. Ezután értékelhetik, honorálhatják a munkát, a teljesítményt. A mozgóbért természetesen csak a brigádok oszthatnák fel az egyéni teljesítmények arányában. A legfontosabb: a szerződés egy adott munka elvégzésére legyen érvényes. Ebből kiderülhet, hogy ki mit vállal és mennyiért. Mika István 1988. JANUÁR 15.