Építők Lapja, 1995 (48. évfolyam, 1. szám)
1995-01-01 / 1. szám
Teljesítette küldetését az ÉFEDOSZSZ XXXVI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) csökkenését és azt is, hogy a megyei szervezetek nem funkcionálhattak megfelelően. Feketén dolgoznak az emberek Krikovszky Péter, a tervező-, kutató-, beruházó tagozattól, kiegészítő tájékoztatást kért arról, hogy áll pillanatnyilag a pénzügyi botránnyal kapcsolatos felelősségre vonás. Kardos György, a szövetség Vas megyei társadalmi titkára, a Dália Bútoripari Kft. szb-titkára vitába szállt Újvári Károlynak azzal a megállapításával, mely szerint a megyei szervezetek nem töltötték be funkciójukat. Szerinte a megyék tisztségviselői szívvel-lélekkel végzik munkájukat. Részletes tájékoztatást kért a megyei szövetségek és az alapszervezetek számáról, a szövetség taglétszámáról. Posztos Lajos, az építők hódmezővásárhelyi nyugdíjascsoportjából szóvá tette, hogy a hozzájuk befolyt tagdíj semmire nem elég. Ezután kifejtette politikai véleményét, hogy szerinte demokrácia sem nálunk, sem a világon sehol sincs. A piacgazdaság pedig nem piacgazdaság, hanem anarchia Nem hiszi el a sajtó által közölt adatokat a munkanélküliségről, mert ma Magyarországon már milliós ez a szám. Schleining Sándor, a zalaegerszegi nyugdíjas-alapszervezet vezetője sürgette, hogy a nyugdíjasok érdekvédelméért a szövetség építsen programjába olyan elemeket, amelyek e réteg helyzetét javítják. Határozott intézkedéseket kért a társadalom- és egészségbiztosítás kinnlevőségeinek behajtására. Fontosnak tartotta a szociális és nyugellátások szétválasztását. Érdemi kompenzációt igényelt társai nevében a gyógyszer-, az energia- és az egyéb áremelések hatásának enyhítésére. Szabó Lajos, a Szerkezetgyártó és Kivitelező Dolgozók Szakszervezetének titkára elmondta, hogy ritka ma már az olyan munkahely, ahol a tisztségviselők kétszáz-négyszáz feletti munkavállalót képviselhetnek. A létszám a legtöbb helyen visszaesett tíz-ötven dolgozóra. Az ő szervezettségüket pedig külön elemezni kellene. Szóvá tette, hogy egyre több helyen munkaszerződés nélkül, feketén dolgoznak az emberek. A másik sarkalatos gond szerinte, hogy a minimálbér, a bérezési rendszer nem követi a piacot. ő nem azt hiányolta,ogy az energia piaci áron van, hanem azt, hogy a munkabérnek nincs meg a piaci ára. Nincs szükség az MSZOSZ régi védőernyőjére Dr. Vágó János, az MSZOSZ alelnöke megköszönte az szbtitkároknak, hogy kitartottak tisztségük mellett, és vállalták a nagy bátorságot igénylő jövőt is. A közeljövőről szólva hangsúlyozta: ha a társdalmi-gazdasági megállapodás, az Országos Érdekegyeztető Tanácson folyó tárgyalások, az ágazatok belső működése, az MSZOSZ kongresszusa során nem sikerül kézzelfogható eredményeket elérni, akkor 1995 májusában az üzemi tanácsi választásokon a remélt pozitív hozzáállás erősen vitatható lesz. Ettől kezdve megkérdőjeleződik a szakszervezetek reprezentativitása, a szakszervezeti vagyon sorsa, az egész MSZOSZ-hez tartozó közösség jövője. A társadalmi-gazdasági megállapodás helyzetét még bizonytalannak minősítette, s utalt arra, hogy a legutolsó ÉT-ülésen sok kritika érte az MSZOSZ-t amiatt, hogy nem elég határozott álláspontot képviselt. Ugyanakkor azonban több jó hírről is beszámolt a kongresszusnak. Az első, hogy megmaradt a hosszú távra szóló megállapodás megkötésének esélye. A másik, hogy megszűnt a versenyfora és a közszolgálati szférát képviselő konföderáció közötti konfliktus. A harmadik, hogy nem romlott az ország külső megítélése, és akik a szakszervezettől féltették az ország hitelfelvevő képességét, azok önkritikát gyakorolhatnak. A biztonságérzetet fokozhatja még, hogy megmaradt a tb-alapok állami garanciájának lehetősége. Kifejtette, hogy a költségvetéssel szemben a szakszervezetek tisztességes önkorlátozó magatartást tanúsítottak. Az MSZOSZ kongresszusáról szólva abból indult ki, hogy az elmúlt években a mozgalom megnyerte a tagdíjmegújítási kampányt, a tb-választást, a parlamenti választást. A megváltozott politikai körülmények során nincs már szükség arra a típusú politikai védőernyőre, amit eddig az MSZOSZ jelentett. Viszont jelentős mértékben meg kell változnia e nagy szövetségnek. A tagszervezeteket kiszolgáló, az érdekvédelmi tevékenységet nemcsak az ÉT szintjén, hanem ágazati szinten is támogató szervezetté kell átalakulnia. De ezt a szervezetet az MSZOSZ-nek befizetett tagdíjakból már nem lehet tartósan működtetni. Új pénzügyi forrásokat kell teremteni tisztességes, etikailag és szakmailag kikezdhetetlen vállalkozási tevékenységgel. Hiányzik az összefogás Szabóné Fábián Ilona, a Szolnoki Bútoripari Kft. szb-titkára kifogásolta, hogy a szövetség, amikor úgy látszott, kilábalt saját pénzügyi válságából, a munkahelyek és munkavállalók gondjait nem vállalta fel, nem tudta kezelni, konkrétumok helyett sablonos nyilatkozatok hangzottak el. Szerinte Vágó úr sem ismeri kellően az építők helyzetét, azt, hogy itt a havi reálkereset 25 ezer forint körüli és sokan csak minimálbérből élnek. Elpanaszolta, hogy a tisztségviselők hazaviszik a szakszervezeti intéznivalókat, mert hiába van munkaidő-kedvezményük, sehol nem veszik szívesen, ha munkaidőben „szakszervezeteznek”. Krikovszky Péter újra szót kért és elmondta, hogy a tagozatokból azért lépett ki a tagok huszonöt százaléka, mert Nagy Sándor delegálta magát a parlamentbe. Pedig a szakszervezetnek épp a kormány és a parlament intézkedéseit kell bírálnia, és megtalálni a kompromisszumot. Kardos György kérdése következett: ha azt mondjuk, hogy az MSZOSZ a legnagyobb magyar szakszervezet, hol van az egymillió kétszázezres tagság, amikor közös fellépésre kellene buzdítani? A társadalmi munkások elvárják az MSZOSZ-tól, hogy minden fórumon mellettük legyen. Bánó István, az építők kecskeméti szakszervezetétől javasolta a beszámoló elfogadását, de felhívta a figyelmet arra, jó lenne, ha ennek az országnak egyszer gazdaságpolitikája és nem költségvetési politikája lenne, ha végre iparvédelem, piacvédelem működne, a joghézagok megszűnnének és valóban gyakorolnánk az érdekvédelmet. Rappál Sándor, a Fa- és Bútoripari Dolgozók Szakszervezetének szóvivője elismerte, hogy a szövetség az előző időszakban csak annyit érhetett el, amennyi emberileg lehetséges volt, mert más irányú elfoglaltságok terhelték a munkáját Ez nem jelenti, hogy a szövetségben és a különböző szakmákban nem végezték a szakszervezeti munkát. Erre hozott jó példákat saját tagozatukból. Beszteri Sándor, a központi nyugdíjascsoport titkára történeti áttekintést adott a szakmáról és eljutott odáig, hogy felszámolták a munkásszállókat, a privatizáció miatt az összefogás megszűnt. Ennek ellenére dolgozni akarnak az emberek, még ha feketemunkán is. Beszámolt arról, hogy az ő nyugdíjascsoportjuk 1300 tagot tart nyilván. Mit tehet a szövetség? Nagymihály János válaszában megköszönte a hozzászólásokat A kritikai megjegyzésekre általánosságban reagálva elmondta, hogy az élet örökös kompromisszumokból áll, s amikor tárgyalópartnerek ülnek egymással szemben, akkor egyik félnek sem ,jön be” soha az eredeti elképzelése. Kifejtette, hogy az elmúlt időszakban a terheket folyamatosan a munkavállalók viselték. Most szerinte az a döntő, hogy a gazdaság fejlődésnek induljon, mert csak abból lehet osztani, amit megtermelünk. Egyetértett azokkal a hozzászólókkal, akik szóvá tették a tűrhetetlenül alacsony béreket Ha a minimálbér és a létminimum mögött ilyen marad a szakadék, azt nem lehet elviselni. A jogos igényekhez képest az elmúlt időszakban valóban keveset tehetett a szakszervezet. De azon túl, hogy a szövetség a pénzügyi csődhelyzetet próbálta rendezni, az elhangzott bírálatokkal ellentétben mégis sok minden történt. Mit tehet a szövetség? Minden szinten külön, jól elhatárolható feladatokat lehet meghatározni, az alapszervezettől a szövetség vezetéséig. A nyugdíjasok érdekképviseletéről elhangzott konkrét elképzelések beépítését javasolta a programba. A szakszervezeti kérdésekkel foglalkozó felszólalásokra reagálva elismerte, hogy nem a szövetségi tanács elképzeléseinek megfelelően történtek az alapszervezeti választások. A széthúzásra, illetőleg összerendeződésre véleménye szerint ma már inkább az utóbbi jellemző. Az a véleménye, hogy egy országos szervezetet csak egy országos központból lehet irányítani, ehhez középszintű szövetségek is kellenek. Elmondta, hogy a megyékben valóban nehéz körülmények között végzik a munkát. Csak két megyében függetlenítették a titkárt vagy elnököt, a többi helyen társadalmi munkában látják el ezt a funkciót Ezért a szövetség létérdeke, hogy együttműködjön az MSZOSZ megyei képviseleteivel. Ott vannak olyan kollégák, akik függetlenítve végzik munkájukat s igen sokat tudnak segíteni. Bejelentette, a szövetségben 269 alapszervezet működik, de a pontos taglétszámot — az állandó változások miatt — nem lehet megmondani. Ez a létszám most 50-60 ezer között van a nyugdíjastagokkal együtt. Ha a szövetségből 1989 óta nem történtek volna kiválások, sokkal több lenne. Reményét fejezte ki, hogy ezek a tagszervezetek mielőbb visszatérnek. A pénzügyi kérdésekről szólva elmondta, sajnos annyi tagdíj, szövetségi járulék nem folyik be, amennyiből az adósságot rendezni lehetne. A kongresszuson a pénzügyi ellenőrző bizottság vezetője nem értékelhette a gazdasági tevékenységet, mert aki e funkciót vállalta, rövid idő múlva lemondott, s a kongresszus időpontjában is betöltetlen ez a poszt. Végül a felelősségre vonásról érdeklődőknek elmondta, hogy a szövetségi tanács felhatalmazásával megtették a feljelentést, átadták az ügyészségnek, ahol további konkrét bizonyítékokat, dokumentumokat kérnek. A beszámolót és a kiegészítést a vita után a küldöttek négy ellenszavazat és öt tartózkodás mellett elfogadták. A régi „új” és az új vezető tisztségviselők A következő napirend, a szövetségi alapszabály tervezetének megvitatásából értékes órákat vett el az a parázs vita, amelyet a Magyar Szakképzési Szakszervezet indított arról, hogy az ő szervezetük korlátozott hatáskörű társult tagszervezetként működjön tovább. Ezt a javaslatot a küldöttek többsége elvetette, ezért ennek a szakszervezetnek megszűnt a tagsága, s küldötteik eltávoztak a tanácskozásról, így az alapszabály végszavazásánál már csak 146 jelenlévő küldött adhatta le egyhangú, egyetértő voksát. A harmadik napirendi pont — a tisztségviselők megválasztása — az előírások szerint titkos szavazással történt Fórián Zoltánnak, a jelölőbizottság elnökének javaslatára a szövetség elnökeként Nagymihály János; alelnökeként Mihalász Antal; a pénzügyi ellenőrző bizottság elnökeként Rékási György; tagjaiként Kaszás Zsuzsanna és Hazai Miklós, a felügyelő és egyeztető tanács elnökeként Bánó István; tagjaiként Mezőkeresztesi Györgyné és Wiszt Péter kerültek a jelölőlistára. A titkos szavazás eredménye: 132 szavazattal ismét Nagymihály János a szövetség elnöke és 126 igenlő szavazattal újra Mihalász Antal lett az alelnök. Rékási György 137 igen szavazatot kapott, Bánó Istvánt egyhangúlag megválasztották. Közből az idő ugyancsak előrehaladt, az esti óráikra maradt az utolsó napirend, a programtervezet megvitatása. Ezt a megfogyatkozott létszám miatt csak második „nekifutásra” bonyolíthatta le a kongresszus. A programtervezetet, annak szóbeli kiegészítését is elfogadták, s a XXXVI. kongresszus küldöttei jóváhagyták a kongresszus külön állásfoglalását a kormány és az érdekképviseletek között kötendő gazdasági, szociális megállapodásról. Remélhetően a XXXVI. kongresszus lezárta az útkeresés korszakát és a szakszervezeti szövetség végre hagyományaihoz méltó módon nézhet szembe a kihívásokkal. Győri Illés György Fotók: Kerekes Antónia Mihalász Antal, az ÉFEDOSZSZ alelnöke megnyitja a kongresszust Ivády Sándor a vasés szerelőipari dolgozók nevében szólalt fel. Szoták Ferenc, a Salgótarjáni Síküveggyár szb-titkára Krikovszky Péter kiegészítő tájékoztatást kért A küldöttek egy csoportja Kardos György: A megyék tisztségviselői szívvel-lélekkel végzik munkájukat. Az MSZOSZ alelnöke a szövetségi és ágazati szintekről Dr. Vágó Jánost, az MSZOSZ alelnökét röviddel felszólalása után sikerült meginterjúvolni. — Természetes ma már, hogy egy ilyen kongresszuson először a tágabb szövetség értelméről, feladatairól beszéljünk... — Igaza volt Nagymihály Jánosnak, szavait csak meg tudom erősíteni arról, hogy a szövetséget úgy kell értelmezni, mint a tagszervezetek, illetőleg a tagok összességét. Azonban a korábbi politikai körülményekből fakadó védőernyő szerepe helyett, tekintettel a megváltozott viszonyokra, most a szolgáltató szövetséget, szakszervezeteket kell megteremtenünk. Ez az érdekvédelmi típusú szolgáltatást jelenti, ami alapvetően kötődik az Érdekegyeztető Tanácshoz. Az MSZOSZ- nek közre kell működnie a konfliktusok kezelésében, s az eddigiekhez képest jobban kell támogatnunk a munkahelyi szervezeteket, szolgálnunk az ágazatokat. Én úgy gondolom, hogy harmadik eleme e szolgáltatásoknak a vállalkozói jellegű tevékenységekből fakad. Ide sorolom a szakszervezeti bankot, az önkéntes nyugdíjbiztosító pénztár szervezését, kedvezményes vásárlási lehetőségek feltárását, meglévő ingatlanállományunk jobb hasznosítását. — Ágazati szinten mi most a legfontosabb? — A már itt elhangzottakon kívül az ágazatok fő feladata az alapszervezeti titkárok munkájának támogatása, hiszen ők társadalmi tiszt..... most szolgáltató szövetséget, szakszervezeteket kell teremtenünk..." ségviselők, akik munkáltatóikkal állnak munkaviszonyban. A „balhét” helyettük kell elvinni, hogy ne őrajtuk törlesszenek a munkaadók. — Mit mondhat el az MSZOSZ kongresszusi előkészületeiről? — A problémákat szerintem meg kell beszélni. Az előkészítő bizottságok munkáját — amelyek a szakmák képviselőiből állnak — tökéletesen alkalmasnak tartom. Azt hiszem, akkor lesz sikeres ez a kongresszus, ha az azt megelőző szövetségi tanácsüléseken minden fontos kérdésben megállapodásra jutunk. 3