Épületgépészet, 1978 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 1. szám

Az épületgépészet szerepe és feladatai az építésben Dr. ABRAHAM KALMAN Építésügyi és városfejlesztési miniszter Az építőiparral szemben támasztott, egyre fokozódó mértékű társadalmi igények kielégítése hazánkban ma politikai kérdés, ezért a tartalékok feltárása és hasznosítása, az integrált építési folyamat egységes fejlődését akadályozó „szűk keresztmetszetek” megszüntetése is politikai jelentőséggel bír. Az épületgépészet részarányának fokozatos és szakadatlan növekedése világszerte tapasztalható jelenség, okai között az emberi kulturális- és kom­fortigények emelkedése, illetve az ezek kielégítésé­re kifejlesztett modern technológiák elterjedése egy­aránt megtalálhatók. Jelenleg hazánkban az építő­ipari produktumok értékének mintegy 23 százaléka épületgépészeti jellegű, ami — az elért szint fenn­tartása, illetve emelése érdekében — megköveteli, hogy a szakág — szakítva a hagyományos, ma már túlhaladott építőipari szemlélettel — az építés va­lamennyi területén fontosságának és súlyának meg­felelő szerepet kapjon. Mennyiben felel meg a hazai épületgépészeti el­mélet és gyakorlat a fentiekben vázolt követelmé­nyeknek? Elégedettek lehetünk-e jelenlegi helyze­tével, megfelelően szolgálja-e a népgazdaság érde­keit, jó irányban halad-e fejlődése? A felvetett kérdésekre megfelelő válasz csak ak­kor adható, ha az épületgépészetet is teljes kereszt­­metszetében tekintjük át, tehát a kivitelező szere­lőipar mellett a szerelőiparhoz kapcsolódó kutató, tervező és oktató munkát, valamint a szerelőipart kiszolgáló ipari hátteret is figyelembe vesszük. A hazai épületgépészet helyzetét, színvonalát ele­mezve — figyelemmel az építés komplexségére is — megállapíthatjuk, hogy elméleti felkészültsége állja a nemzetközi összehasonlítást is. Jól felkészült szakembereink, tervezőink, kutatóink magas szin­ten irányítják, vezetik a szakmát. Kutatóintézeteink felkészültsége és — részben — felszereltsége is jónak mondható, mérnökképzé­sünk, szakembernevelésünk pedig a szükséges igé­nyeket kielégíti. Épületgépész szakembereink tudását külföldön is elismerik. Hírnevük öregbítését jól szolgálták az ÉTÉ nemzetközi konferenciái és a külföldi konfe­renciákon, a nemzetközi műszaki-tudományos együttműködés különféle fórumain aktív részvéte­lük. Az épületgépészeti elmélet és gyakorlat viszo­nyát elemezve elsősorban arra kell rámutatni, hogy a kutatási-fejlesztési eredmények messze a gyakor­lat előtt járnak. Helyesebben fogalmazva: gyakor­lati életünk elmaradt a nemzetközi színvonal, illet­ve a hazai kutatási eredmények mögött. Kutatóink munkáját a hazai igények mellett a külföldről szár­mazó műszaki információk, a nemzetközi technikai színvonal kihívása is inspirálja a fejlesztési ered­mények gyakorlati alkalmazására. A közvetlen ter­melőerővé válást azonban számos — a szerelőipar­ban és a szerelőipart kiszolgáló ipari háttérben jelentkező — tényező akadályozza. A népgazdasági terv az építőiparral szemben tá­masztott mennyiségi és minőségi követelményeket az építőipari kapacitások alapján határozza meg, a szerelőipari kapacitások fejlesztése azonban nem tudott lépést tartani az építési-szerelési technológi­ák forradalmi fejlesztése (házgyári és könnyűszer­kezetes építés bevezetése) révén elért ugrásszerű kapacitásnövekedéssel. Hasonló irányú fejlesztés — az előregyártás és előreszerelés vonalán — a szere­lőiparban is megindult, de fejlődési trendje — bár a fejlődés a lehetőségekhez képest jelentékeny — nem követhette az építőipar egészét jellemző gyors fejlődést. ÉPÜLETGÉPÉSZET ★ 1

Next