Épületgépészet, 1978 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám
Az épületgépészet szerepe és feladatai az építésben Dr. ABRAHAM KALMAN Építésügyi és városfejlesztési miniszter Az építőiparral szemben támasztott, egyre fokozódó mértékű társadalmi igények kielégítése hazánkban ma politikai kérdés, ezért a tartalékok feltárása és hasznosítása, az integrált építési folyamat egységes fejlődését akadályozó „szűk keresztmetszetek” megszüntetése is politikai jelentőséggel bír. Az épületgépészet részarányának fokozatos és szakadatlan növekedése világszerte tapasztalható jelenség, okai között az emberi kulturális- és komfortigények emelkedése, illetve az ezek kielégítésére kifejlesztett modern technológiák elterjedése egyaránt megtalálhatók. Jelenleg hazánkban az építőipari produktumok értékének mintegy 23 százaléka épületgépészeti jellegű, ami — az elért szint fenntartása, illetve emelése érdekében — megköveteli, hogy a szakág — szakítva a hagyományos, ma már túlhaladott építőipari szemlélettel — az építés valamennyi területén fontosságának és súlyának megfelelő szerepet kapjon. Mennyiben felel meg a hazai épületgépészeti elmélet és gyakorlat a fentiekben vázolt követelményeknek? Elégedettek lehetünk-e jelenlegi helyzetével, megfelelően szolgálja-e a népgazdaság érdekeit, jó irányban halad-e fejlődése? A felvetett kérdésekre megfelelő válasz csak akkor adható, ha az épületgépészetet is teljes keresztmetszetében tekintjük át, tehát a kivitelező szerelőipar mellett a szerelőiparhoz kapcsolódó kutató, tervező és oktató munkát, valamint a szerelőipart kiszolgáló ipari hátteret is figyelembe vesszük. A hazai épületgépészet helyzetét, színvonalát elemezve — figyelemmel az építés komplexségére is — megállapíthatjuk, hogy elméleti felkészültsége állja a nemzetközi összehasonlítást is. Jól felkészült szakembereink, tervezőink, kutatóink magas szinten irányítják, vezetik a szakmát. Kutatóintézeteink felkészültsége és — részben — felszereltsége is jónak mondható, mérnökképzésünk, szakembernevelésünk pedig a szükséges igényeket kielégíti. Épületgépész szakembereink tudását külföldön is elismerik. Hírnevük öregbítését jól szolgálták az ÉTÉ nemzetközi konferenciái és a külföldi konferenciákon, a nemzetközi műszaki-tudományos együttműködés különféle fórumain aktív részvételük. Az épületgépészeti elmélet és gyakorlat viszonyát elemezve elsősorban arra kell rámutatni, hogy a kutatási-fejlesztési eredmények messze a gyakorlat előtt járnak. Helyesebben fogalmazva: gyakorlati életünk elmaradt a nemzetközi színvonal, illetve a hazai kutatási eredmények mögött. Kutatóink munkáját a hazai igények mellett a külföldről származó műszaki információk, a nemzetközi technikai színvonal kihívása is inspirálja a fejlesztési eredmények gyakorlati alkalmazására. A közvetlen termelőerővé válást azonban számos — a szerelőiparban és a szerelőipart kiszolgáló ipari háttérben jelentkező — tényező akadályozza. A népgazdasági terv az építőiparral szemben támasztott mennyiségi és minőségi követelményeket az építőipari kapacitások alapján határozza meg, a szerelőipari kapacitások fejlesztése azonban nem tudott lépést tartani az építési-szerelési technológiák forradalmi fejlesztése (házgyári és könnyűszerkezetes építés bevezetése) révén elért ugrásszerű kapacitásnövekedéssel. Hasonló irányú fejlesztés — az előregyártás és előreszerelés vonalán — a szerelőiparban is megindult, de fejlődési trendje — bár a fejlődés a lehetőségekhez képest jelentékeny — nem követhette az építőipar egészét jellemző gyors fejlődést. ÉPÜLETGÉPÉSZET ★ 1