Épületgépészet, 1979 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1979 / 1. szám

tervek az ipari háttér legújabb termékeit tartal­mazzák és a tipizálás révén a kivitelezés számára adnak termelékenységet növelő megoldásokat. A szerkezettervek iránti igény oly nagy, hogy kidolgozásukra a jelenlegi kapacitást megfelelő módon növelni kell. A tervezési munkák volumene is növekszik. Ugyanakkor a beruházás-tervezés-kivitelezés komplex munkájában a tervezők irányító szerepe fokozódni fog. Központi szakági irányítással kell a tervezés, társadalmilag is elismert, felelősségtel­jes munkáját a jövőben elősegíteni. A kivitelező szerelőipar feladatai is változatlanul nagyok maradnak. A KB határozat előírja a ter­melékenység fokozásával a kapacitások növelését. Továbbra is az előregyártás és a gépesítés növelése adja a megoldást, az integrált épületszerkezet­gyártás bevezetéséig. A korszerű építési módok és rendszerek ugyanis mindjobban a kombinált és variábilis elemek alkalmazását igénylik. A fejlesz­tési munkát ez irányban is el kell kezdeni. Az ipari háttérnek fontos feladata a következő években, a gyártmányfejlesztés mellett, elsősorban a megfelelő minőségű gyártás, mivel a termékek többsége még nem éri el a kívánt minőségi szintet. A szerelőiparban mindjobban alapvető követel­ményként jelentkező minőségi munkát csak meg­felelő minőségű termékekkel lehet biztosítani. Meg kell említeni a fejlesztési munkák sorában az új megoldású berendezések kísérleti szereléseit is. Ezek folyamatosan készülnek, mint pl. a műanyag­csöves padlófűtés, zárt fűtési rendszerek, hajlé­konycsöves fűtésszerelés, lakások korszerű villany­­szerelése stb. Megvalósul egy lakóépületben az első, napenergiát hasznosító kísérleti berendezés, import alkatrészekkel. A szakág feladatai között — nem utolsó sor­ban — igen fontos a szakemberek képzése és után­­képzése. Itt a felsőszintű szakember képzéssel kap­csolatos igény a legerősebb, melyhez a BME-n az „épületgépész” mérnöki cím és az ezzel összefüggő tanterv visszaállítása lenne indokolt. A PM Mű­szaki Főiskolán pedig olyan létszámú üzemmér­nök képzés szükséges, ami az országosan növekvő szakember-igényt fokozatosan kielégítheti. A felsorolt sokrétű feladatok jelentős munkát adnak a következő évekre minden épületgépész szakembernek. Megvalósításuk elősegíti a nép­gazdaság, azon belül a szakterület számára a VI. ötéves terv jó megalapozását. Szakterületünk egyik kiemelkedő és közismert egyé­nisége távozott el váratlanul körünkből. 1923 óta dolgo­zott az épületgépészeti szakterületen. Munkahelyei a fel­­szabadulás előtt a Postavezérigazgatóság, a Pénzügy­igazgatóság bajai malomosztálya, később Baja város közkórháza voltak. 1950-ben került az ÉVM Középülettervező Irodához, majd 1951-ben az ÉVM Általános Épülettervező Iroda, kötelékébe lépett. 1953-ban kapta meg az ÁÉTV gépész­­főmérnöki kinevezését. Tervezési irányítása és ellenőr­zése mellett sok épület épületgépészeti munkája való­sult meg. Különösen az egészségügyi épületek tervezése során nyújtott nagy segítséget. Beosztásában társter­vező irodák szakértőjeként is növelte szakmai hírnevét. Részt vett több tervezési irányelv előkészítésében és kiadásában. Szakmai tevékenységéért több ízben kapott ,,Kiváló Dolgozó” és az ,, Építőipar Kiváló Dolgozója” kitüntetést. Tagja volt az Építőipari Tudományos Egyesület épület­gépészeti szakosztály vezetőségének, majd megalakulá­sa, 1968. óta az ÉTÉ Vízellátás, Gázellátás, Csatornázás Szakosztálya vezetőségének. Szakmai-közéleti tevé­kenységének elismeréseként kapta 1971-ben az ÉTÉ „Alpár Érmét”. Nyugdíjazásakor a „Munka Érdem­rend” ezüst fokozatát nyerte el. Emberi magatartása, igazságérzete, szakterületünk szeretete példa lesz számunkra, közismert csendes mo­solyát nem felejtjük. BECZÁSSY OLÁH ZOLTÁN 1905—1978 ★ ÉPÜLETGÉPÉSZET 2 1979/1.

Next