Érdekes Ujság, 1958. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-12 / 15. szám

HATMILLIÓ ÖTSZÁZEZER FORINT Hétfő délután, fél három ... A MÁVAG igazgatósági épü­letének folyosóin hétköznapi forgalom. Akt­acsomagokkal siető tisztviselők, megfontolt léptű művezetők, sutolerral a kék munkaköpeny szivarzsebé­ben, munkások a műhelyek sűrű olaj és vasreszelék szagával. Egy bodrosfejű gépírólány, ha­jában még a szombat esti tánc­­mulatság vízhullámaival, oda­hajol egy zömök, kerekfejű munkásemberhez és a fülébe súgja: — Tíz perc múlva... Egy hosszú, orvosköpenyes rajzoló tusnyomokat dörzsöl a mutatóujjáról s a cigaretta mel­lől a kollégájának: — Már számolják ... öreg takarító néni, míg a törlőrongyot csavargatja férfias markával, utánanéz két lány­nak, aki ünnepélyes léptekkel cipel egy kis lelakatolt ládát: — Már viszik... És egyszerre több ilyen kis ün­nepélyes menet indul az óriási gyár különböző műhelyeibe, két-két lány, egy-egy láda, és a ládákban összesen hat és félmil­lió forint. Ennyit fizetnek ki a MA­VAG dolgozóinak nyere­ségrészesedés címén... Az első pénzesláda mögött, mint önkéntes testőr és kiván­csi ember a Szerszámgyár vissz­hangos csarnokába érkezem. Út­közben elúszik fölöttem a daru, mint egy hajótest a búvár fö­lött, a hangok is tompán hulla­nak alá a kormos üvegmennye­zetről. A darus meglátja a menetünket s alábocsátja a fél­mázsás kampót, mintha ki akarná halászni a lányok kezé­ből e­­pén­zesládát. A műhelyben csönd lesz. Csak egy fúrógép búg tovább, az acélhegy olajosan merül az anyagba, míg valaki leveszi az áramot a motorról, a fúró meg­áll és a munkás cigarettára gyújt. Egy vasasztalról lesöprik a fémforgácsot, a két lány ki­nyitja a ládát, az egyik íveket tereget szét, a másik tintaceru­zát húz ki a kantyából. Olyan csönd van, hogy az öngyújtó sercenáse valóságos robaj. Az egyik lány kimondja az első nevet: — Galgóczy Erzsébet... Vékony, szőke lány, olajos fej­kendőben, zavart, szemérmes mosollyal aláír, majd a kezébe számolnak négyszáznyolc­vann­nt forintot. Fiatal csiszoló, ennyi esik rá a gyár nyereségéből... Amíg zsebre teszi a pénzt, fag­gatom: — Mire­­költi? — Ruhára... — Menyasszony? — Igen, de a vőlegényem még katona... Amíg ő leszol­gálja a katonaidejét, én elvég­zem a nyolcadik általánost, most vizsgázom... A vizsgára veszek egy szép sötétkék ru­hát ... — És azután? — Azután technikumba me­gyek. ... Ezüstre őszült, fiatal mosolyó férfi kezébe számolnak le 1149 forintot. Deák János Kossuth­­díjas esztergályosra enn­yi jutott, Molnár György marósra 1171 forint, Kohán Antalra, aki elmúlt 70 éves és az egész üzem­i papádnak szólítja, 1339 forint, Stehler Imre esztergályosra 1485 forint... Az emberek számolgatják, ra­kosgatják a pénzt, mosolyognak, csak egy mogorva ember áll ol­dalt és rosszkedvűen cigarettát sodor. — Mennyit kapott, Kaki? — Semennyit. — Miért? — Ment rajtakaptak, hogy nem jöttem be s más bélyegzett helyettem. Hát igazság ez? — Hogy hívják? — Sehogy... A cigarettát az ajkára ra­gasztja és mogorván rugdosva a fémhulladékot, elkullog vala­merre. Mögötte összesúg két csiszolólány: — Hiszen ha csak egyszer csalt volna? De notórius lógós... Fél óra múlva az üzemi OTP- fiókban. Frank bácsi, a főnök éppen a klott könyökvédőket húzogatja, készül a rohamra, mint orvos a vizsgálatra. — Mennyi betét lesz? — Eddig negyedmillió forin­tot jelentettek be előre, de úgy vélem, hogy a mai napon fel­megyünk félcnillióra... Bocsá­nat. .. Leül, mert jön az első ügyfél. Maximovics Jenőné, az öntödei MEO dolgozója, aki 654 forin­tot betesz a kis zöld könyvre. — Mire? — Bútorra gyűjtök. ötkor az állami áruházban egy MÁVAG-ista lány tavaszi kabátot próbál. Mimózasárga szövetet, amely nagyszerűen il­lik acélfekete hajához. Nyolc­száz forintot­­kapott, az egész ráment a kabátra — Megérte — nevet —­, va­sárnap lesz az eljegyzésem. Hatkor a főkapuban testes, cúgoscipős néni étt, kezében esernyőt szorongat, arca harcias és duzzadt. — Nyereségrészesedésre tet­szik várni? — A férjemre! — mondja zordan és elsétál a kérdések hatósugarából... Az öreg, úgy látszik, csippenteni szokott a pénzecskéből, ami egyébként általános férji szokás ... Nyolckor az Orczy úti ital­boltban, a MÁVAG-isták fröccs­­kaszinójábam. A csapat ördön­­gös bűvészkezekkel öblíti a po­harakat. — Milyen forgalom volt? — A rendes hétköznapi... Ta­lán húsz-harminc ballon sörrel fogyott több... Egyéb semmi... Odafenn már este van. A hat és félnyic forint hazatalált. (ha róti) Lehet, hogy hiányozni fog valami az otthoni elvámolásnál Az első ügyfél a gyári takarékfiókban, Movagisták a Verseny Áruházban:­­ Kovács István, Pikter Antal, Sartan­­ László itt költik el a nyereség részesedést (Érdekes Úilág — Bohanek Miklós felvételei)

Next