Érdekes Ujság, 1958. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-03 / 18. szám
ImrI» JgyL $£. Képes hetilap. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. — Szerkesztőség: Budapest, V., Vörösmarty tér «. — Telefon: 166—870. — Kiadja a Kossuth Könyv- és Lapkiadó Vállalat, Budapest, V., Vörösmarty tér ♦. — Külföldön terjeszti a KULTÚRA Könyv- és Hírlapkülkereskedelmi Vállalat, Budapest, VI., Népköztársaság útjai. — Telefon: 428—7«« és a KULTÚRA külföldi képviseletei. (Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.) 2581462 Athenaeum (F. v. Soproni Béla) il» 1 jPisil 11 m W% m fi il A VEREJTÉKRŐL Az óegyiptomi orvosok előszeretettel kezelték betegeiket izzasztással. A bőséges verejték és jó egészség annyira összetartoztak, hogy a fáraók alattvalói „Hogy vagy?” helyett „Hogy izzadsz?” köszöntéssel örvendeztek egymásnak. S ezen ne is csodálkozzunk, mert a Belvárosban akárhányszor hangos „Mennyi a vérnyomásod?” kérdéssel üdvözlik egymást a hipertóniások... Valóban olyan fontos a bőséges verejtékezés, mint a mi kispartiak gondolták? Igaz, a könnyű verejtékezés egészségesebb tulajdonság a kínnal izzadók szaharai forróságánál, mert levezet, kiegyenlít, megkönnyebbít. A bőr verejtékmirigyei szünet nélkül dolgoznak, de észrevétlenül, láthatatlanul (Perspiratio insensibis), a verejtékmírigy közvetlenül nem, izgatható. Ezek a mirigyek, a bőr forrásvidékei, csőalakúak és dugóhúzószerű csavarólattal nyílnak testünk felszínére. „Pórusok”, csupa parányi vese, szervezetünk csapjai. Kétmillió körül mozog e források száma. Főleg a tenyér, talp, homlok, mell és hát bőrében fakadnak. A karok és lábszárak, a kéz- és lábhátak keveset kaptak belőlük. Vannak rajtuk kívül nagyobb verejtékmirigyeink, mélyebb kutak, amelyekből szőrszál nyúlik ki, mint valami „ksztevér kűtágas hórihorgas gémmel”. Mivel a veríték sok salakanyagot űrit a szervezetből, az alkalomszerű izzadás egészséges. Különben a leghígabb mirigyváladék: konyhasót, ammóniákat, zsír- és tejsavat tartalmaz. Rossz szaga az élő zsírsavaktól származik. Az izzadással szabályozza szervezetünk részben só- és vízkészletét, melegét, nedvösszetételét. Aki kevés verejtékmiriggyel felszerelten jön világra, nehezen izzad és ennek gyakran kárát vallja. Az izzadás mértékére, idejére, gyakoriságára figyelni kell. A nedves, belülről ázott bőr pajzsmirigy-túlműködésnek lehet a következménye. Érdekes hogy a kéz- és lábizzadás rettegett betegsége sohasemhőség, hanem lelki, idegi hatásokra keletkezik. Erős izzadással jár úgyszólván minden lázas betegség, a trichina, nyirokmirigyburjánzások, némely gerincvelőbetegség, mint pl. a syringomyelia, amely egész végtagok érzéketlenségére vezet. A hősi babérokban kételkedők szerint Mucitu Scaevola híres tettét, hogy tűzbe tartotta karját, ez a betegsége magyarázza. Féloldali izzadás agyvelőgyulladásra, mellűri daganatra, az éjjeli izzadás gümőkórra, a hirtelen előtörő verejtékezés szívrohamokra lehet jellemző. Persze, néha számolnunk kell nikotinméregzéssel, vagy félelmi állapotokkal. Ha nem napmelegtől vagy túlfűtött szobától égve verejtékezünk, általában lappangó betegségre kell gondolnunk. A sokféle izzadás diagnosztikai elemzése annyi fejtörést okozhat az orvosnak, hogy ő is megizzad bele... W. A. Didó és Aeneas. Annak a tizenhét éves budapesti gimnazista lánynak, aki ezt a jeligét választotta, kettős a „problémája”. Először is: Didónak nevezi és érzi magát, mertAeneasa elhagyta, hogy tovahajózva új hazát alapítson házi isteneinek’’. Ez az Aeneas egy olyan fiatalember volt, aki szintén tanul még és akivel kölcsönösen szerelmesek voltak egymásba. Ez a fiatalember, hogy néha el tudjanak menni szórakozni, délután vagy éjjel dolgozott. Ezen vesztek aztán öszsze, mert mint írja, a fiatalember „nem tudta, vagy talán nem is akarta megérteni, hogy a szerelemben a pénz nem számít”, öszszevesztek, ráadásul a fiatalembert meg is sértette, de ma már „százszor, ezerszer meg tudná bocsátani, ha visszajönne”. Igaza van, hogy ,jó pénz nem boldogít’’, mindamellett nem értjük, miért nem becsülte meg a fiúnak azt a derekas, tisztes szándékát, hogy azért vállalt munkát, azért akart pénzt keresni, mert szerelmesét szórakozásokhoz akarta juttatni. Úgy érezzük valahogy, ezért inkább dicséret jár és becsülés, mint sértés és összeveszés. Ne szégyellje magát, béküljön ki vele. Ami a másik problémát illeti: szülei egyetlen gyermeke, nagyon szerették, kényeztették mindig és azt szeretnék, ha felfelé törekednék, kiemelkednék, ha más lenne, mint a „többi” — de úgy érzi, sajnos, nem tudja lekötni a „küzdés” a felemelkedésért, nem érez magában annyi tehetséget, kitartást, hogy „jókra vigye”. Bevalljuk, ez a nagyfokú ambícióhiány egy tizenhét éves lélekben csaknem természetellenes. Hiszen szülei és akik szeretik, bizonyára nem egetverő, kiemelkedő eredményeket várnak. Csak azt, hogy valamiben, akármiben „más legyen, mint a többi”. Ha kicsit elgondolkodik, rájön arra, hogy mindannyian mások vagyunk, mint a „többi” és csak egy kis erőfeszítés kell, hogy ez a „más” valami szép, hasznos, komoly eredményességben mutatkozzék meg. Annyi lehetőség kínálkozik e téren egy fiatal lány számára: lehet az a mai világban akármiféle hivatás vagy életpálya; lehet: zene, ének, tánc, festészet; lehet: kézimunka, háziipar; lehet: főzés, háztartás, konyha és még felsorolni is nehéz, mi minden. Valami ága csak van az életnek, ami iránt érdeklődést vagy hivatást érezhetne. Azt hisszük, kissé túlsokat bölcselkedik, pedig az élet igazi értelmét így nehezen találja meg. Próbálja felébreszteni magában azokat a bizonyára meglevő, de szunnyadó érzéseket, amelyekkel le tudja győzni az önbizalom hiányát és amelyekkel be tudja teljesíteni csak egyikét is azoknak az álmoknak, amikkel szerettei körülveszik. Élnek-e a szülei? A csertői állami gyermekotthon egyik gondozónője, Török Rózsi fordul hozzánk a kéréssel: otthonukban van a kis Farkas István gondozott (apja neve Farkas István, anyja Pozsák Etel), a gyereket 1952. augusztus 15-én adták Veszprémben állami gondozásba, 1953-ban Csopakra, 1954-ben Csertőre került. Itt a mai napig soha senki se érdeklődött utána. Török Rózsi gondozónő kérdezi: élnek-e a szülei? Lehetséges, hogy nem tudták felvenni a kapcsolatot a gyermekükkel, illetve a gyermekotthonokkal? A gyermeket most örökbe akarják fogadni, tehát fontos volna tudni, élnek-e a szülők. Ha élnek, jelentkezzenek! A gondozónő felveti a gondolatot: jó lenne egy olyan rendelet, hogy ha egy szülő bizonyos meghatározott ideig, például egy évig nem tartja kötelességének jelentkezni és érdeklődni a gyermeke iránt, ne is kaphassa többé vissza, mert az ilyen szülő nem érdemli meg gyermekét. Nagyon sokan szeretnének gyermeket örökbefogadni, de a gyermekotthonokban számtalan gyereknek a hozzátartozóiról nem tudnak. Ha a gyermekotthon igazgatója ilyen esetekben önhatalmúlag rendelkezhetne, bizony sok gyermek találna szerető, gondos, új szülőkre. Valóban üdvös lenne ennek a kérdésnek valami ilyenféle értelmű rendezése. Egy lelkibeteg asszony. Elvonókúrát nem lehet az illető tudta nélkül alkalmazni, mivel előzőleg hatósági orvosi vizsgálat és beutalás kell hozzá Az ön szomorú esetében az volna jó, ha mindent feltárna a gyermekei előtt és aztán együttesen beszélnék rá a férjét, hogy vesse alá magát elvonókúrának. Nincs semmi értelme annak, hogy felnőtt gyermekei elől titkolja a helyzetet. Olyan őszintén tárjon fel előttük mindent, mint hozzánk intézett levelében tette, kérje a segítségüket, mert úgy látszik, egyedül nem tud a problémával megbirkózni. Orvosi jeligés levelek. Orvosi vonatkozású kérdésekben csak válaszbélyeggel ellátott levélre, megadott címre válaszolunk. 8.1.-né. Albérleti szobát nem lehet kiigényelni társbérletté, csak a főbérlő beleegyezésével. A tanács helyesen, a fennálló törvényes rendelkezések értelmében foglalt állást. M m mm m (Pehü if !■ fi ff is II h mi is IfiíjítR III