Érdekes Ujság, 1958. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-29 / 13. szám
GYÜMÖLCSOLTÓ MÁRCIUS 25 A Gergely-naptár szerint március 25-e pirosbetűs nap, a karácsonyt kilenc hónappal megelőző napot jelképesen is, mint a megtermékenyülés, mint a gyümölcsoltás tavaszkezdeti szép napját tartják nyilván. Március 25-e a magyar dolgozó nép számára tíz esztendővel ezelőtt vált igazi ünnepnappá, pirosbetűs nappá, a szó szoros értelmében a színek közül igazán csak a vörössel kifejezhető ünnepnappá. 1948 március 25-e mérföldkő a magyar népi demokrácia történetében. Ezen a napon az állam, a munkások tulajdonába került a magyar nagyipar. Ezen a napon törvényjavaslat intézkedett minden száznál több munkavállalót foglalkoztató iparvállalat államosításáról. Ezen a napon kereken 500 ipari nagyüzem parancsnokságát vették át az addigi tőkés parancsnokok kezéből a munkásigazgatók. A magyar népi demokrácia tizenhárom éves fejlődésében alig van még egy intézkedés, amelynek jelentősége, hatása mind gazdasági, mind politikai vonatkozásban a nagyüzemek államosításához volna mérhető. A korábbi bankálllamosítások után a nagyüzemek államosítása tette lehetővé, hogy a munkásosztály hatalma valósággá váljék, hogy a termelés — tőkések nélkül — a dolgozók javát szolgálja. Az államosítás a munkásosztály honfoglalása volt az üzemekben. Megvalósult a régi proletár-jelszó, amelyért a kommunisták legjobbjai küzdöttek: „Nem lesz a tőke úr mirajtunk!” A most tíz éve született új jelszó — „Miénk a gyár” — a munkásosztály hatalmának kifejezőjeként fejlődésünk mérföldkövére vésve hirdeti azóta is a történelmi változást, amelyet többé nem lehet visszafordítani. Most, tíz év után nagyon sokan természetesnek és magától értetődőnek találják, hogy a nagyüzemekben tőkések, kizsákmányolok nélkül folyik a termelés, hogy tíz év alatt a munkásosztályból kinőtt új parancsnoki kar vezeti a gyárakat, hogy az államosítás és ennek révén a tervszerű gazdálkodás lényegében megszüntette hazánkban a munkanélküliséget, hogy — az idén első ízben — az üzemek nyereségéből közvetlenül, pénzben is részesednek az ott dolgozók. Ha mindez ma már természetesnek és magától értetődőnek tűnik is, az államosítás tízéves fordulóján — anélkül, hogy ünneprontok akarnánk lenni — két dologra mégsem fölösleges figyelmeztetni. Az egyik: 1956 október—novemberében nyitott nyugati határainkon át hazalopakodott nem egy volt gyártulajdonos, levezette az üzem homlokáról a munkáshatalmat és munkástulajdont jelképező ötágú vörös csillagot, s mohón hozzálátott önnön gyártulajdonosi restaurálásához. A magyar népnek nyújtott szovjet segítség megakadályozta ugyan a tőkéseket abban, hogy semmissé tegyék az akkor már nyolc és fél éves államosítást De ezek a tőkés kísérletek mindenki szemét kinyithatták arra a veszedelemre, amelyet az ellenforradalom ezen a téren jelentett. Kemény lecke volt ez ahhoz, hogy a gyár mai tulajdonosai, a munkások világosan lássák: mi forgott veszedelemben másfél évvel ezelőtt, s mi az, ami soha többé nem ismétlődhet meg. A másik: a munkáshatalom, a munkástulajdon, a nyereségrészesedés nem az égből pottyant manna, amelyet csak föl kell szedniés zsebre lehet vágni. Mindez kemény, fegyelmezett és lelkiismeretes munka eredménye. Ezt az eredményt sem fegyelmezetlenséggel, sem pazarlással, sem a társadalmi tulajdon megkárosításával, sem selejtgyártással, sem fusizással, semmi olyannal nem szabad veszélyeztetni, ami ma, — amikor már nem a tőkés dirigál a gyárban, hanem a munkásság a gazdája az üzemnek — méltatlan és korszerűtlen. Úgy emlékezzünk a tíz évvel ezelőtti március 25-re, hogy lássuk: azon a gyümölcsoltó tavaszi napon a népi demokrácia fája megtermékenyült, azóta gazdag és pompás termést hozott, de vigyázni kell, hogy még szebb és még virulóbb gyümölcsök teremjenek rajta, s ezért nagyon óvjuk, nagyon vigyázzuk a népi demokrácia fáját. Nemes György AZ ÓZDI KÉMÉNYERDŐ... A Hangonypatak völgyében, festői környezetben nyújtózik az ég felé az Ózdi Kohászati Műtermelési eredményeikre, azon- - ban még ennél is dicséretre méltatóbbnak tartják, hogy nem egy , üzemrészükben esztendeje nem volt baleset. Az ózdiak nemcsak az acéltermelésben, az embervédelemnél is jó módszereket használnak. 1 % % idén a múlt évinél is jobb ered-ményeket akarunk elérni. Az ózdiak méltán büszkék a velt kémémyerdeje. Alig találni itt olyan embert, akinek sorsa így vagy úgy, ne volna össze, kapcsolva a kohászattal. 7 — 1955-ben és 1956-ban — mondja Horváth Károly, az Ózdi Kohászati Üzemek fiatal igazgatója —, négyszer voltunk télüzem, tavaly 4,6 százalékkal túlteljesítettük tervünket. Az I. k. -s i f Gyárkéményerdő, millió lámpa hirdeti az alkonyt fényben: termel, dolgozik az ózdi kohászat (MTI Foto : Vadas Ernő felv.) / T. P. * * . .