Erdély, 1876 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1876-03-31 / 13. szám
Hatodik évfolyam. Maros-Vásárhelyit, 1876. márczius 51.VSZ. .........................................• ~ . —y-gi----------------------------- • TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és ISMERETTERJESZTŐ HETI KÖZLÖNY. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN EGY NAGY ÍVEN. r^wv,/i/r^i/vjvvwvw-rwv,JvvvvvlA'’yvrjwvvArAr -Vwwvaaaaaaaaa/vSft, i/VA^ ^VVAA/'vA/VU’yWiriATiArA/’yV'A/VV’i.'UV'JWW'íAUWVA/'iA/'iAAA/’iAriA/'AÍ’JV■A/ iA/W«/) j L1 SZERKESZTŐI HIVATAL. ' Szent-György-utcza 1098. szám alatt. — A lap anyagi és szellemi részét illető küldemények, bérmentve a szerkesztőségnek czimzendok. 15* Kéziratok nem adatnak vissza. ‡=25~78|I ELŐFIZETÉSI DÍJ: f Egész évre . , . . . 6 írt — kr. fél évre ...... 3,, — ,, Negyed-évre . , • . 1 ,, 50 ,, Az előfizetési petizek legczélszerűibben jrosta-idalvctnynyal tétethetnek meg. wwwvvwwwvvA/wwvAAA/wvwvfMAAA/vwvA/vwwvvwwvv KIADÓHIVATAL: a plebánia-épilet keleti oldalán, a könyvnyomda irodájában; a hirdetmények és reclamatiók csak ide czimzendők. Hirdetmeny (1íj 3 hasábos egy garm. sorért 6 kr. — Kr) A hirdetmények dija előre fizetendő. *Tgpj i/\A/\T./\AAAAAA/JViAAATtAflAAAAAAAAAAAAA/'>/Vi/WVi/WVAAAAfi/VJWVW ö Az lényeges átalakulás küszöbén áll. Mind belső, mind külső kiállítására nézve egy leendő „lapszerkesztő-és felügyelő-bizottság“ fog gondoskodni. Egyelőre nem akarunk többet mondani, mert lassan kint az egész módozatokról értesíteni fogjuk. olvasóinkat. Előfizetési feltételeink — egyelőre maradnak a régiek . Félévre . . . 3 frt — kr. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzeket kérjük Kerekes Sámuel id. laptulajdonos nevére küldeni, mert az adó- és kiadóhivatal közötti differencia még nem érhetett a végleges megoldáshoz. Az előfizetések megtételére legczélszerűbb a posta-utalványok használata. Április első napjaiban kérjük megtenni az előfizetéseket, hogy a késedelem miatt ne legyen fennakadás lapunk kiadhatásában. Melyet a földi legfőbb hatalom: Az értelem választott trónusául. Élőnkbe állítjuk nemes szived, Mely gazdagabb volt, mint a gyűrű, mely Jóféle gyöngygyel, fényes drága kővel Van túlterhelve s dúsan ékesítve. Erényeid sok drága köve köztt, A hon szerelme volt a brilliant. Beszédes ajkad vagyunk hallani, Mely jog s igazság védelmére kelt csak S önző érdekben nem nyílt meg soha; Olyan volt az, mint a kristály pohár, Mely gyöngyvirággal van csupán tele. Oh hadd pihentessük rajtad szemünket, Hiszen vezérlő példa kell nekünk, Az ifjú jellemének lágy vonása Példányhoz idomulva lesz erős, S méltóbbat erre kit választanánk, Kinek a hóként tiszta jellemét A legkisebb folt sem szenynyezte be. Igen ... téged fogunk követni mi: Ha szivünkben, mint felbőszült vadállat Véres tajtériot hány a szenvedély, Te megtanítasz, hogy az ész szavával Hogyan kell azt lecsillapítani. Az ész előtt lecsillapul a szív, Mint a barlangban Dániel előtt Lecsillapult a háborgó oroszlány. Ha kebelünkben a jónak, nemesnek Hamvadul érezendjük melegét: Te rád és tetteidre gondolunk S emléked újból lángra szítja azt. S ha az önérdek sírén-éneke Csábjával félretántorizni késztet: Fülünk bedugva téged követünk, Téged, ki az igazság egyenes Ösvényét járva, el nem tántorodtál. Más emberek pályája rendesen A sír sötét ormánál véget ér: Oh, a tiednek nincsen vége még, Sírod felett, mint Pharos tündökölsz, Irányt mutatván a tévedt hajósnak. Ott tündökölsz te nagyjaink között: Árpád hont szerze vándor nemzetének A hármas bérez, s a négy folyam között; István királyunk a szellem honában Tett halhatatlan foglalásokat; Kálmán tanulvát megtanita, hogy A könyv is hódit épen mint a kard; Hunyad hős karja megvédelmeze, Hogy el nem estünk a nagy zivatarban, A mely a földről el akart seperni; Mátyás megmutatá, hogy az igazság Tündöklő napja milyen jóltevő ; Széchenyi más, új fundamentumot Vetett a régi rozzant épületnek: Te fölvived a fundamentumot Jövőbe néző biztos számítással Modern alakban épitvén reája. Büszkén, magasan áll az épület, Csak betetőzni kell még fedelét És betetőzzük azt, ha okosan — Bölcsességed követve, dolgozunk. Önzetlen szellemed munkája, hogy Beteljesül a jóslat, mely szerint „Nem volt, de lészen egykor Magyar országi Mentovich Ferencz. Deák Ferencz emlékezete. Alig hihetjük el — oh, mért kell hinni mégis! — Hogy életed fáklyája kialudt, Hogy kiesett az evező kezedből, Melylyel hazánknak szélvész s viharok Erős dühétől hányatott hajóját Egy biztos kikötőbe tereléd. Oh nagy, dicső polgára e hazának , Mért kell téged halottnak mondanunk ? Iff Vagy mit beszélek ?... te nem vagy halott, Mi nem hagyunk a sírban porlani. Im, összegyűltünk gyenge ifijak, Kik csak reményekben vagyunk erősek, Hogy holdfényénél az emlékezésnek, Szivünkben föltámasszunk tégedet, Élőnkbe állítjuk bölcs homlokod, A MAROS-VÁSÁRHELYI RAKÓ. (Elbeszélés.) NEMES ÖDÖN-től. (Folytatás.) Másnap reggel egy véres esemény hire tartá izgatottságban Fehérvár összes lakóit. Arról beszéltek, hogy az éjjel a collegium falai között egy diákon borzasztó gyilkosság követtetett el, s ami a bűntényt még rémesebb színben tüntette fel — mint mondák — a meggyilkolt egyik tanulótársa boszujának jön áldozatja. Az egész esemény és annak indoka felől azonban oly eltérő hírek szárnyaltak, hogy a történtekről egyhamarjában ki sem volt képes biztos tudomást szerezni s ép e titokszerüség még izgalmasabban hatott az idegekre. Hogy pedig mily általános érdeket keltett e rejtélyes eset, azt eléggé látszott igazolni ama néptenger, mely a collegium bezárt kapui előtt a kíváncsiságtól föl- s alá hullámzott. De bármily erős zárt kőfalak mögött folyt is a vizsgálat, annak fo-