Erdély, 1911 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1911-01-01 / 1. szám

­ ELNÖKI MEGNYITÓ. Az alapok erőssége az, melyen az ily válságok sorsa eldől. Hol gyenge az alap, csekély megpróbáltatás is semmivé zúzza az azon nyugvó intézményt; de ha az alap oly erős, oly mélyen fekvő és oly nagy hazafias célok szolgálatára van rendelve, mint egyesüle­tünké, az ily válság idézhet elő pillanatnyi zavarokat, rendellenes­ségeket, végeredményében azonban csak arra szolgálhat, hogy Isten ujjaként reá mutasson a bajokra és fokozottabb lelkesedéssel tömö­­rítsen annak leküzdésére. Nem új jelenség, régi magyar sajátosság, a magyar nemzet sok keserűségének kútforrása a közöny emészt bennünket is. Talán szépséghiba, talán korai is ily nyilvánosan e bennünket sorvasztani kezdő kórt a mélyen tisztelt Közgyűlés színe elé tárni, de a kór természete és a gyógyítás egyedüli lehetősége — az utódok vád­jának kihívása nélkül — nem engedi nekünk azt elhallgatnunk, hiszen annak egyedüli orvosszere a nyilvánosság, a hangos tettre­­hívás. Ép testi ép lélek az alapja az igazi munkának és az igazi munka a haza­fiság. Lehangoló volna, ha épen az erdélyi magyarság között, a test és lélek épségét biztosítani hivatott Erdélyi Kárpát­ Egyesület haza­fias, összeolvasztásra, együttes munkálkodásra és erőt gyűjtő törek­vésében nélkülöznünk kellene a nagyközönség megérdemelt támo­gatását. Az erdélyi művelt társadalomnak múltjánál, hivatásánál fogva minden eszközt mi egybeolvaszt, mi egységes működésre képesít hazafias kötelessége megragadni. Hiszen elveszünk, ha Er­dély fenséges természeti kincsei elveszítik előttünk varázsukat és őseink annyi vérrel megszentelt történelmi emléket tettre buzdítani már nem képesek. Ébredjünk míg nem késő i s a szabad természet csodálatos egybeolvasztó varázserejének hatása alatt tettekben is mutassuk meg, hogy hazafiságunkban magunkat túlszárnyaltatni nem enged­jük és gondoljunk nagy Széchényivel együtt arra, hogy: „mi­ em­berek összesen jövő magasságunknak csak egy igen alacsony lép­csőjén állunk még — s hát még mi magyarok! — Előre tehát lelkesek, álljunk elő s fussunk más nemzetekkel versenyt a töké­letes felé.“

Next