Erdélyi Futár, 1931 (5. évfolyam, 1-18. szám)
1931-01-01 / 1. szám
ERDÉLYI FUTÁR V. ÉVFOLYAM. 1931. _________ JANUÁR Mindig fölfelé, mindig előre! Irta: TARNÓCZI LAJOS bihari lelkész Nagyon sötét kilátásokkal köszönt az egész emberiségre az 1931-ik esztendő. A szegénység és gazdagság erősen kiélezett ellentéte, súlyos társadalmi igazságtalanság érzése, a megbénított termelés és visszaszorított fogyasztás olyan válságot teremtettek az elmúlt esztendőben világszerte, amely megpróbálja minden család háztartását, minden ember önfentartását, sőt az egész világ gazdasági rendjét. Romániára pár évet késve érkezett ez a nyugati veszedelem, de annál erősebben rázza meg az országot, ebben különösen az eddig is mostohán kezelt, sok mindenből kiforgatott kisebbségi magyarságot. Egészen a legújabb időkig úgy gondolkozhattak rövidlátó többségi emberek, hogy minél rosszabb nektek, annál jobb nekünk, a ti tönkremenésteken épül fel a mi boldogulásunk. A minimumra esett búza ár és a maximumig fokozott közterhek azonban nem ismertek ilyen különbséget és ma az ország minden emberéből összefolyó panasz keserűen igazolja Adyt. Román bánat, magyar bánat, mind egy bánat. Amit nem tudott elérni sok száz szónoklat, azt elérték a búzaszemek apró milliói, amelyek román és magyar gazdák zsákjaiban eladatlanul , hevernek vagy eladásuk után egyként üres marokkal, pénztelenül hagyják együttverítékező, minden nemzetiségű termelőiket. Minden bajok között ez ma a legnagyobb, mert ez állít meg ipart, kereskedést, vállalkozást, ez üti ki a szerszámot a dolgozók kezéből, ez borítja fel az államháztartását, nincs ára a mezőgazdasági terményeknek, nincs pénze a fogyasztóknak, nincs munkája a munkásoknak. Ebben a világhelyzetben kevés javulást remélhetünk az új esztendőben is. Nem olyan bajok ezek, amik hamar gyógyulnának Vetés és