Erdélyi Futár, 1931 (5. évfolyam, 1-18. szám)

1931-01-01 / 1. szám

ERDÉLYI FUTÁR V. ÉVFOLYAM. 1931. _________ JANUÁR Mindig fölfelé, mindig előre! Irta: TARNÓCZI LAJOS bihari­ lelkész Nagyon sötét kilátásokkal köszönt az egész emberiségre az 1931-ik esztendő. A szegénység és gazdagság erősen kiélezett ellentéte, súlyos társadalmi igazságtalanság érzése, a megbénított termelés és vissza­szorított fogyasztás olyan válságot teremtettek az elmúlt esztendőben világszerte, amely megpróbálja minden család háztartását, minden em­ber önfentartását, sőt az egész világ gazdasági rendjét. Romániára pár évet késve érkezett ez a nyugati veszedelem, de annál erősebben rázza meg az országot, ebben különösen az eddig is mostohán kezelt, sok mindenből kiforgatott kisebbségi magyarságot. Egészen a legújabb időkig úgy gondolkozhattak rövidlátó többségi em­berek, hogy minél rosszabb nektek, annál jobb nekünk, a ti tönkre­­menésteken épül fel a mi boldogulásunk. A minimumra esett búza ár és a maximumig fokozott közterhek azonban nem ismertek ilyen kü­lönbséget és ma az ország minden emberéből összefolyó panasz ke­serűen igazolja Adyt. Román bánat, magyar bánat, mind egy bánat. Amit nem tudott elérni sok száz szónoklat, azt elérték a búzaszemek apró milliói, amelyek román és magyar gazdák zsákjaiban eladatlanul , hevernek vagy eladásuk után egyként üres marokkal, pénztelenül hagyják együttverítékező, minden nemzetiségű termelőiket. Minden bajok között ez ma a legnagyobb, mert ez állít meg ipart, kereske­dést, vállalkozást, ez üti ki a szerszámot a dolgozók kezéből, ez borítja fel az állam­háztartását, nincs ára a mezőgazdasági termények­nek, nincs pénze a fogyasztóknak, nincs munkája a munkásoknak. Ebben a világhelyzetben kevés javulást remélhetünk az új esztendő­ben is. Nem olyan bajok ezek, amik hamar gyógyulnának Vetés és

Next