Erdélyi Gazda, 1928 (59. évfolyam, 1-26. szám)

1928-01-01 / 1. szám

r .•‘ff-r? ERDÉLYI GAZDA KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP » í L~~ J"r' Cenzurat: Suciu 59. évfolyam. ' j Cluj—Kolozsvár, 1928. január hó 1. 1. szám. A LAP AZ ERDÉLYI GAZDASÁGI EGyLET TULAJDONA. TELEFON : 158 szám. AZ ERDÉLyi GAZDASÁGI EGyLET HIVATALOS KÖZLÖNyE. 3 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : KOLOZSVÁR, ATTILA-UTCZA 10 SZÁM TELEFON: 158 SZÁM. Az E. G. E. alapitó tagdija 2000 lei, rendes tagdija évi 200 lei, kisgazdák, gazdatisztek és gazd. alk. részére 150 lei. A tagok az Erdélyi os Gazdát 150 lei pótdij ellenében kapják, ra A lapfelügyelő bizottság felügyelete mellett felelős szerkesztő és kiadó : TÖRÖK BÁLINT J AZ E. G. E. TITKÁRA. Előfizetési dij nem tagok részére: Egy évre 400 lei Negyed évre 100 lei Fél évre 200 lei Egyes szám 8 lei Előfizetési felhívás. 1928 január elsejével uj előfizetést nyi­tunk az „Erdélyi Gazdára“, amely 1928. évben 59-ik évfolyamába lép. Az „Erdélyi Gazda“ a jövőben is a mezőgazdaság egyetemes érdekeit igyekszik szolgálni, egyfelől a szakismeretek terjesztése utján, másfelől a mezőgazdasági termelés érdekeihez igazodó közgazdasági és pénzügyi politika sürgetésével. Ebben a munkában egyforma figyelemmel kívánjuk szolgálni a gazdatársadalom minden rétegét. Távolmaradva a pártpolitikától, törek­vésünk arra fog irányulni, hogy a magyar gaz­dákat egységes frontba állítsuk és követelni fogjuk az előnyök és terhek megosztásánál az egyenlő elbánás elvének az érvényesülését. Bizalommal kérjük a gazdatársadalom támoga­tását, hogy a mezőgazdaság fejlesztése érde­kében kitűzött feladatainkat sikerrel szolgál­hassuk. Lapunk előfizetési díja az EGE tagoknak, a tagdíjon kivül, egy évre 150 Lei. Előfizetők­nek egy évre 400 Lei. Az „ERDÉLYI GAZDA” Szerkesztősége és Kiadóhivatala. 1928. Ismét fordult egyet az idő kereke. Ha az utolsó fordulatra, az 1927. évre visszapillantást vetünk, reá kell mutatnunk az elmúlt év ese­ményeire, csalódásaira, bajaira, panaszainkra, de előre is kell tekintenünk az uj évben meg­oldásra váró feladatainkra. Az 1927. évi időjárás a szárazság felé hajlott, ami az alacsony termésátlagokban meg is nyilvánult. A vetéseket egy 2—6 fokos má­jusi hideg leperzselte, sőt még az erdők ki hajtott zöldjét is letarolta. Orkánszerü vihar vonult át Arad vidékén' 30 km. szélességben 100%-os károkat okozva, úgy, hogy e tények a gyengébb évek sorába taszították a termelés szempontjából az 1927. évet. A termelést, nemcsak az alacsony átlagok tették válságossá, hanem az alacsony termény­árak, az értékesítés nehézségei és az ipart protezsáló vámpolitika. A magas vasúti fuvar és az illetékek serege, a vámok, versenyképes­ségünket ma holnap teljesen lehetetlenné teszik a külföldi piacokon az amerikai búzával szemben. Ezek a szomorú megállapítások nemcsak a gabonanemüekre, hanem az állatokra is vo­natkoznak. Állattenyésztésünk az alacsony árak nyomasztó hatása alatt sínylődik. A kormány a katasztrofális helyzetet export-állatvásárok rendezésével igyekszik injekciózni, azonban ennek nincsen semmi gyakorlati eredménye és jelentősége. Nincsenek külkereskedelmi szerződéseink, állategészségügyi egyezményeink, nem élvezzük a külföld bizalmát és hitelét. A világstatisztikában átlagterményeinkkel szégyenletesen hátul kullogunk és ezen a hátra­maradt állapoton amig a termény- és állatárak nem emelkednek, változtatni alig tudunk. A gazdaközönségnek csupán az értelmesebb és vagyonosabb rétege készülhet elő egy jobb jövőre a nemesitett magvak termelésének és fajtiszta állatok tenyésztésének bevezetésével, mert a minőségre, béltartalomra való termelésé a jövő, az ehez szükséges tőkével és tudással sajnos, a tömegek ma nem rendelkeznek. Mezőgazdasági fejlődésünk alappillére a mezőgazdasági műveltség és szakképzettség fejlesztése. Sajnos Erdélyből a magyar mező­­gazdasági szakoktatást a kormány nacionalizáló politikája kiirtotta. Egy magyar mezőgazdasági szakiskolánk nincsen. Földhöz ragadt szegények vagyunk és az E. G. E. is csak az 1928. év­ben kezdheti meg a nép mezőgazdasági szak­oktatása terén a működését, de most is csak igen szerény eszközökkel, egy vándortanitói állás szervezésével. Gazdatiszti osztályunkat, amely a haladás zászlóvivője voit, siintén kiiiioilu a íoui­­reform. A magyar gaiüatiszíi kar pedig igen fontos pozíciót töltött be és missziót teljesített e téren. Mezőgazdasági hitelügyünk terén csak a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségére támaszkodhatik népünk A Banca Naţionala utján nyújtott földhitelhez magyar gazda alig, vagy elvétve ha juthat. 24—36%-os kamatok mellett a mezőgazdasági termelés nem lehet rentábilis. Gazdasági helyzetünket az eladóso­dás és pénztelenség jellemzik. Az aránytalan és roskasztó adóterhek helyzetünket épen kriti­kussá teszik. Az 1927. évi mezőgazdaságot érintő kor­mányintézkedések is több terhei, mint könnyí­tést hoztak. Ilyenek: az adók • háromszorosára való felemelése, a traktorok nyilvántartásba vétele, kötelező soffőrtartás, forgalmi engedély­váltás, heremagértékesitést korlátozó rendelke­zések, az uj bortörvény, illetéktörvény, szesz­törvény, ló, szekér, stb. rekvirálásokról szóló intézkedések stb. megannyi újabb és újabb terhet jelentenek. De hosszadalmas volna minden panasz felsorolása. Bizzunk a jobb jöveben is vala­mennyire. A panaszt hagyjuk az öregeknek. A fiatalok álljanak munkába, tanuljanak, dolgoz­zanak,'mert ők még sok gyümölcsöt szedhet­nek az élet fájáról. Az erdélyi magyar gazdák fája ugyan szűkösen termett, noha megkapta a verejték és köny minden harmatát! A nehéz idők. intése félremagyarázhatatlen. Többet kell dolgoznunk és összedolgoznunk ! Több hitet és bizalmat, kedvet kell a munkába belevinni. Derült férfi arccal kell belevágódni a kemény sorsba. Ez kell most ide. Kevesebb beszéd és több tett. Ebben az elhatározásban fogamzhatik meg csak a jobb gazdasors. Ne várjunk cso­dákat, hanem a magunk saját erejéből küzdjünk ki jobb sorsot a magunk számára, hogy igy megérhessük a teljesen boldog uj esztendőt. 9 cufcoppépatBPmBi5li nagygyűlése. December hó 29-én Marosvásárhelyen tar­totta meg az E. G. E. Cukorrépatermelői Szak­osztálya, mint a Termelők Szövetsége 1927. évi beszámoló gyűlését dr. gr. Teleki Domokos elnöklete alatt. A gyűlést nagy érdeklődés előzte meg, amelynek korábbi időben való megtartá­sát különféle okok késleltették. A szövetség vezetősége november hó folyamán óhajtotta a gyűlést egybehívni, amely időre egy traktor bemutatót is tervezett, igy a bemutató meg­tartása tavaszra maradt. Dr. gr. Teleki Domokos üdvözölve a meg­jelenteket, kimentette Lázár Simon szövetségi elnök távolmaradását, majd részvéttel emléke­zett meg a Kőrössy József ny. főszolgabíró, szövetségi alelnök elhunytáról, ki a legagilisabb és áldozatkészebb tagok egyike volt. A tárgy­­sorozat kibővítésére vonatkozó indítvány elfo­gadása után, az ülést megnyitva, felkérte Tőrök Bálint szövetségi előadót jelentésének megté­telére. — A jelentést helyszűke miatt rövidre összefoglalva az alábbiakban ismertetjük. i’iUiyentis2.i*.h r\uZ<jyütes ! A cukorrépatermelés szempontjából évek óta szélsőséges időjárás uralkodik. A tavalyi csapadék­ban bővelkedő esztendőben több mint 400 kát: hold vetésterület semmisült meg. Ezzel szemben az idén a szárazság miatt nem tudott fejlődni a répa és jó minősége mellett az idén is alacsonyak maradtak a'termésátlagok, amennyiben azok 100- 120 mm. között mozogtak. A.cUkortartalom általá­­meghaladta a 15°/o-ot. A vetésterület még mindig emelkedőben van, noha már is túltermelésben vagyunk és ennek káros következményeit tavalyinál alacsonyabb répa árakban fogjuk tapasztalni.* így egyenesen anyagi érdekeink ellén cselekszünk a vetésterületek további növelésével. A kormány ahelyett, hogy a cukor fogyasz­tás emélését propagálná, hogy a túltermelés a belföldön fógyasztassék el avagy a belföldi fogyasz­tásra kerülő cukor árát emelné egy pár leivel a termelőkre hárította az exporttal járó • összes vesz­teségeket. Ugyanakkor 4 L.-el felemelte a fogyasz­tási illetéket. Vagyis a lenyomott répa árak mellett is emelte a fogyasztási adót, termelőt és fogyasz­tót egyaránt nyomorítva. Vetés területeinket tehát redukálnunk termés­átlagainkat pedig minimálisan 100"/o-kal fokoznunk kell a mai árak mellett a 100 —120 mázsás átla­gokkal csak vegetál és reáfizet a termelő, de anyagi _ előhaladást nem biztosit magának. Aki minimálisan 150 mázsa termést nem tud elérni az jobban teszi, ha felhagy egy időre a termeléssel. A répaárakról szólva meg kell állapítanunk, hogy az árak megállapitésa annyira bonyolult, a kifizetés olyan hosszadalmas és későn történik, hogy azt kell mondanunk, hogy e rendszer már elavult. A gazdaközönségnek minden oldalról egy­behangzóan az a kívánsága, hogy az átvételi ára­kat legkésőbb dec. hó 30-ig fizessék ki úgy, mi­ként régen is történt. — A mai központi cukor értékesítési rendszer mellett szükségtelen a gazdá­kat tavaszig váratni a kifizetésekre, mert cukor­­termelésünk fedezi a belföldi szükségletet. A bel­földi cukorárak egész évre előre fixirozhatók. Ezzel Biblioteca Metern ASTRA *P30485*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék