Erdélyi Gazda, 1929 (60. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-15 / 2. szám

6 199 TEJELÉKENYSÉG EMELÉSÉRE tej javítására csak valódi KWIZDA- féle MARHATÁPPOR-t használjon. Nagy doboz ára 100 lei. Közép doboz ára 60 lei. Ezen védjegy nélkül értéktelen utánzat. Ha valahol nem kapható,szállításáról gondoskodik a romániai főlerakat »GER“ KRAYER R.-T. TIMISOARA, Nr. 51. ra ra ra «3 Kívánjuk a jégkár-elszámolás új alapokra fektetését! Irta: Klein Albert, aki. gazda. Aki az utóbbi évek jégkárbecslő kárelszámolásainak mindenféle címeken történő előzetes figyelmeztetés nélküli levonásait figyelemmel kisérte, meglepetéssel konstatálhatta, hogy évről évre mind több és többet vonnak le a megállapított kárösszegből. A gazda hoszszas tárgyalások után megállapodik a kárbecslővel a kár százalékában és midőn aláírja a kárbecslésről szóló jegyzőkönyvet, kellemetlenül meglepve látja, hogy a például százezer lei jégkár ellen biztosított gabonájáért 25 %-os jégkár esetén 25,000 lej helyett tavalyelőtt 23,750 leit, tavaly 22,562 leit kapott a gazda, ez idén pedig csak 18,150 leit fizetne ki a biztosító társaság. Ha továbbra is hallgatással mellőzzük ezeket a titokzatos levonásokat, akkor ezek állandósulni fognak és ki tudja, nem-e fizetnek jövőre még kevesebbet. Nem szívesen nyúlok ehhez a kérdéshez. Szerettem volna, ha idősebb, tapasztaltabb és biztosítási ügyekben szakember gazdatársam vetette volna először fel ezt a kérdést és ajánlott volna megoldási módozatokat; én ezekhez legszívesebben csak hozzászóltam volna. Gazdatársaim hosszú hallgatása kényszerít arra, hogy a vitát e kérdésről magam indítsam meg. E télen és a tavasz folyamán lesz időnk a gazdák és a biztosítótársaságok részéről e kérdést alaposan megvitatni, hogy a meginduló új kampányban ez az ügy közmegelégedésre már rendezve legyen. A mi gazdaságunk, amely már évtizedek óta jégkár ellen mindig biztosított, ezen levonások miatt arra az elhatározásra jutott, hogy ily körülmények között jég ellen biztosító társaságnál többé nem biztosit s ez évben első ízben nem is biztosította be szalmás gabonáját. A jégbiztosítás diját kerek számban 20,000 lejre kikerekitve jégbiztositási alapként bankba helyeztük és ha meg nem változnak az ezideig érvényben levő igazságtalan levonások, továbbra is minden évben a jégbiztosítási alaphoz csatoljuk az évenkénti 20.000 lej jégbiztosítási összeget. Ha nem is tudunk olyan pontos számításokat végezni, mint a biztosító társaságok, egy kis valószínűség számításhoz azért mi is csak értünk. A mi vidékünk nem tartozik a veszélyes jégzónához, ezt nemcsak a biztosító társaságok tabelláiból, hanem a praxisból is tudjuk. Itt emberemlékezet óta 100 % os jégkár nem volt. Három évtized óta ezen a környéken átlagban minden 4.-ik évben volt 10—15 %-os jégkár. Tehát 400.000 lejes jégkár elleni biztosítás esetén minden 4.-ik évben feltételezhető 40—60 000 lei jégkár, amit a házi jégbiztosítási alapunkból négy év alatt 80.000 lei és annak kamatai összegéből bőven fedezhetünk. A gazdákat ez a sok levonás azon kényszerhelyzetbe hozhatja, hogy a nem veszélyes jégzónában a jégbiztosításokkal lassanként felhagyjanak. Kiváncsi vagyok, hogy mit szólnának ehhez a biztosító társaságok s nyakukon a veszélyes jégzónában levő biztosításokkal, miképen lenne rentábilis üzlet a jégbiztosítás a biztosító társaságok részére? Én nem akarom rábeszélni gazdatársaimat, de aki saját maga elhatározásából a nem veszélyes jégzónában arra a gondolatra jön, hogy ily feltételek mellett jég ellen nem biztosít — ezeknek melegen ajánlom a fönt említett házi jégbiztosítási alap megteremtését. Ezt azonban a veszélyes jégzónában lakó gazdák nem csinálhatják meg, mert ezek egyedül nem viselhetik a kockázatot. Ebből kiindulva s mert a fenntiek szerint a biztosító társaságok érdekében is áll — keresnünk kell velük együtt azokat a módozatokat, amelyek mindkét félre nézve kielégítők. Nem tudom mi indította a biztosító társaságokat arra, hogy évről évre súlyosabbá tegyék a jégkár elleni biztosítás lehetőségét. Talán a két utóbbi súlyos ,,jég“év bírta őket erre. Nem hiszem ugyan, hogy azért ráfizettek volna az utóbbi két nehéz esztendőben is a jégkárbiztosításra. Mindenesetre a biztosító társaságok jogosztályainak eddigi nagy nyereségei ez utóbbi két évben megcsappantak. Ezeket a megcsappant jövedelmeket azonban ne ilyen módon igyekezzenek behozni, mert ezzel csak elriasztják a feleket, aminek következtében — a biztosítások apadása folytán — megint drágábbá tennék a biztosítást, vagy ilyen levonásokkal súlyosabbá tennék a feltételeket — egy circulus vitiosus alakul ki, amiből nincs kiút s amelynek a végén a jégbiztosítás teljes megszűnése áll. Talán a biztosító társaságok a már biztosító gazdákkal közösen egy propagandát indítsanak a jég ellen nem biztositó gazdatömegek megnyerése érdekében. Ily módon minden további nélkül lehetővé válik a biztositó társaságoknak az igazságtalannak tartott levonásokat törölni s esetleg a biztosítást még olcsóbbá is tenni. Addig is, mig ennek eredménye lenne, ha meggyőződhetnénk — de csakis ha meggyőződhetnénk — arról, hogy a jégkárbiztosítás gyenge üzletága a biztosító társaságoknak — talán lehetne mérsékelten emelni a biztosításért fizetendő összeget, de az 5 %-on aluli kár nem fizetését és az ezen felüli kár esetén 5°/o kárnak a levonását, továbbá a fönnti háromszor per 5 % levonást — talán egy méltányos kárfelvételi költségen kívül — mint igazságtalanokat a leghatározottabban vissza kell utasítanunk. Miért nincs egy megbízható jégkárstatisztika? Egy ilyen jégkárstatisztika nemcsak a jégkár ellen biztosító gazdák okulására szolgálna, hanem maguk a biztosító intézetek is biztosabb alapokon végezhetnék számításaikat. Miért ne csinálhatnák meg az erdélyi biztosítók, amit Magyarországon a Gazdák Biztosító Szövetkezete már néhány éve bevezetett, a fokozatos engedményt, amelyet azok élveznek, akiknek előző évben jégkáruk nem volt. Sőt 1927-ben ez a szövetkezet ennek a fokozatos engedménynek a kulcsát 2 %-ról 3%-ra emelte. Ez az engedmény még egészen 30 % -ig terjedhet, úgy, hogy ez a biztosítási díjnak jelentős olcsóbbodását jelenti Számottevő reform ennél a szövetkezetnél ugyancsak 1927-ben a kisbirtokosok részére adott újabb kedvezmény. Ugyanis a 12,000 pengőt (360,000 lej) meg nem haladó összegre egy község határában fekvő birtoknál kötött biztosításnál a szövetkezet az I—VI. osztályba tartozó terményeket (kalászosok) a rendes díjnál 5 % -al olcsóbban biztosítja. Nem állítom biztosan, de azt hiszem, ugyancsak ez a szövetkezet vezette be más nagy külföldi szövetkezetek mintájára a díj egy részének visszatérítését kedvezőbb üzletévek esetén. Erre mondhatnák a biztosító társaságok, hogy ők nem altruista intézmények. Ebben van egy kis igazság, de üzleti befektetésnek sem rossz ennek a gondolatnak bármily kis mértékben való alkalmazása, esetleg oly módon, hogy ezen díjakat külön tartalékolják bizonyos esetek külön díjazására. Nagy mértékben megnövekedne ily módon a jég ellen biztosító gazdák (különösen kisgazdák) száma. Ugyancsak ez a szövetkezet kilátásba helyezte 1927-ben, hogy megváltoztatja ama rendelkezését, hogy az 5 %-ig terjedő károkat nem téríti meg. Nem tudom, hogy azóta ez a rendelkezés nem-e lépett már életbe? Egyszóval volnának módozatok. Csak jóakarat kell és lehetne segíteni a dolgon. Nem is kétlem, hogy ne volna meg ez a jóakarat, csak sietni kellene ezen kérdés rendezésével. Az a legkevesebb, amit kívánunk, hogy az erdélyi biztosítók is adják meg azokat a kedvezményeket, amit egy külföldi biztosító is megadhat az ő feleinek. Nem tartozik ugyan szorosan ide, de ezen cikkem keretében befejezésül meg kell emlékeznem az „Erdélyi Gazda“ szept. 15— 18. számában a „Minerva“ biztosító kiváló vezérigazgatójának, Deák Jánosnak a kárbecslésekről és a biztosítás technikájáról szóló cikkéről. Azt írja többek között: ,, . . . hogy mit miként és mily mértékben biztosítunk, nagyon kevesen törődnek, mindaddig, amíg a kár be nem következik.“ Ez tökéletesen igaz, de nemcsak a gazdákra vonatkoztatva kell érteni a nemtörődést, hanem az összes biztosító társaságokra is. Mert egy biztosító társaság sem veszi magának azt a fáradtságot, hogy úgy a jég, mint a tűzbiztosítás minden csinját-bunját magában foglaló — az érthetőség szempontjából példákkal is illusztrált — kis füzetek ezreit nyomassa és juttassa el elsősorban a feleinek, aztán másokhoz is, akikről feltehető, hogy biztosítani akarnak. Ezzel nem akarom menteni a gazdákat, akik látszólag nemtörődömséggel kezelik ezt a kérdést, de sokszor a hanyagság a kérdés fontosságának a nemismeréséből származik. A biztosító társaságoknak igaz, nagy káruk nem származik abból, ha valaki 20 éven keresztül fizeti házának biztosítási díját és aztán leég és akkor azt mondja : „Ha kérem mi nem téríthetjük meg Önnek egy új házfedél árát, mert a leégett ház fedele már 20 éves volt, tehát legfeljebb még 10 évig lett volna tartható s igy egy uj házfedél értékének csak egyharmad részét téritjük meg.‘‘ A társaság tényleg nem fizetheti a 20 éves házfedél értéke helyett egy uj házfedél árát, de azért 20 éven keresztül minden megjegyzés nélkül beszedte a féltől egy új házfedél után járó biztosítási díjat. — Több őszinteséget kérünk minden vonalon ! Reméljük, hogy a jövőben ezek az esetek is megszűnnek. Deák Jánosnak ez a gazdákat felvilágosító cikke úttörő ebben az előreláthatólag bekövetkezendő új irányzatban. Erdélyi Gazda Január 15. Nemzetközi mezőgazdasági kongresszus Romániában. Az E. G. E. külön vetőmagkiállítása. Ez év május havában Bukarestben nemzetközi mezőgazdasági kongresszus lesz, amelynek kapcsán az idegen vendégeket Erdélybe is elkalauzolja a rendezőbizottság. Erdélyben megtekintik a fogarasi állami ménesbirtokot, Szebenben a szász gazdálkodási viszonyokat mutatják be, megtekintik Arad és Erdély Hegyalja szőlőgazdaságait, a dicsőszentmártoni Nitrogén műtrágya-gyárat, onnan rándulnak Tordán keresztül Kolozsvárra, két napra. Itt a gazdaakadémiát, az E. G. E.-t, E. M. E.-t, a zsuki és kolozsi állami gazdaságokat és az egyéb gazdasági vonatkozású intézményeket fogják megtekinteni. A kongresszus rendezőségének felkérése folytán, a kiránduló társaság részére az E. G. E. a tavalyi kiállításainak és a februári vetőmag-mintavásárjának anyagából egy vetőmagkiállítást rendez az erdélyi gabonatermelésnek a külföldi vendégekkel való megismertetése céljából.