Erdélyi Gazda, 1931 (62. évfolyam, 1-21. szám)

1931-01-01 / 1. szám

62. évfolyam. Cluj—Kolozsvár, 1931. január hó 1. 1. szám. ERDÉLYI GAZDA KÖZ- ES MEZŐGAZDASÁGI LAP A LAP AZ ERDÉLyi GAZDASÁGI EGYLET TULAJDONA. TELEFON : 158 szám. AZ ERDÉLYI GAZDASÁGI EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN HÓ l.-ÉN ÉS 15.-ÉN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : KOLOZSVÁR, ATTILA-UTCZA 10 SZÁM TELEFON : 158 SZÁM Az E. G. E. alapító tagdíja 2000 lei, rendes tagdíja évi 200 lei, kisgazdák, gazdatisztek és gazd. alk. részére 150 lei. A tagok az Erdélyi cm Gazdát 150 lej pótdij ellenében kapják. rc> A lapfelügyelő bizottság felügyelete mellett felelős szerkesztő és kiadó: TÖRÖK BÁLINT AZ E. G. E. TITKÄRA. Előfizetési dij nem tagok részére: Egy évre 400 lei Negyed évre 100 lei Fél évre 200 lei Egyes szám 8 lei BRANYICSKAI ID. BÁRÓ JÓSIKA GÁBOR a* Erdélyi Gazdasági Egylet elníike, cs. és klr. kamarás, a nagy Szent Gergely lovag­rend paiancsnoklkeresztiének tulajdonosa, az erdélyi róm. kath. Státus világi elnöke • a kolozsvári Kereskedelmi Bank R.~T. elnöke, az Erdélyrészl Méhész Egyesület elnöke, a Gazdasági és Hltelszöv. Szövetségének elnöke, a^Mlnerva Biztosító R.-T. elnöke stb Meghalt branyicskai br. Jósika Gábor, az Erdélyi Gazdasági Egylet elnöke. A váratlan szomorú hir mérhetetlen gyászba borította Erdély magyarságát. Er­délyi föld szülötte, az erdélyi földet művelte, az erdélyi röghöz ragaszkodott, az erdélyi magyar gazdasági érdekeket szolgálta 1887 óta, mint az E. G. E. tagja, 1891 óta mint az E. G. E. alelnöke és 1917 óta mint az E. G. E. elnöke. Kereken 40 esztendeig volt az E. G. E. elnökségének tagja. Az erdélyi magyar gazdatársadalom el­vesztette öt a mindnyájunk által tisztelt, nagyrabecsült és szeretett ősz vezért, aki hivalkodás nélkül dolgozott példaadóan mindnyájunk jólétéért.' Porból lettünk, porrá leszünk. Mind­nyájan tudjuk és mégis fáj az elmúlás. A Mindenható által elrendelt természeti tör­vények bölcsességében kereshetjük csak a megnyugvást. Szeretett Elnökünk, Isten Veled. Elki­­'sértünk utolsó földi utadon a halhatatlan­ság országának kapujáig! Szivünk szerete­dének egy meleg sugára is Veled megyen, aminthogy a Te nemes lelked emléke örökre közöttünk marad. Báró Jósika Gábor élete. Báró Jósika Gábor 1854-ben született, február 16-án. Édesapja báró Jósika Lajos és édesanyja gróf Bethlen Adél volt. ötön voltak testvérek: Rozali, özv. br. Bornem­issza Tivadamé, Erzsébet özv. br. Zeyk Jó­zsef né, Samu, Lajos és Gábor. Br. Jósika Gábor középiskolai tanulmányait Kolozsvá­ron végezte a róm. kath. főgimnáziumban. Főiskolai tanulmányait Budapesten, Párizs­ban és Olaszországban folytatta. Katonai pályára készült és 15 évig volt mint aktiv huszártiszt az osztrák-magyar hadsereg szol­gálatában. 1882 junius 13-án megnősült. Gr. Wal­­deck Valériát vette feleségül. Feleségét 1888 április 12-én vesztette el. Ezután gyerme­keiben és unokáiban kereste és találta fel a családi élet melegét. Családját és unokáit rajongásig szerette és utolsó éveiben egyik legnagyobb öröme volt, ha unokáit minden évben sorra láto­gathatta. Egész életében edzett, egészséges és sport ember volt. Csak az utóbbi években panaszkodott asztmátikus bántalmai miatt, de azt is egy kézlegyintéssel elintézte, ha a köz' érdekében való munkáról volt szó. Halála előtt két héttel meghűlt. Ennek dacára — asztmája miatt nehezen tudott fe­küdni — az utolsó napig fennjárt és azon intézmények gyűléseibe is eljárt, amelyek­nél elnöki tisztséget töltött be. December hó 20-án azonban már az E. G. E. választmányi ülésére nem jött el, mert ereje fogytán lévén, nem birta a hegyet járni. Az E. G. E. székháza pedig tudvalevőleg dombon fek­szik. 22-én a szivverése gyengülni kezdett és 23-án hajnalban 76 éves korában örökre megszűnt dobogni. Br. Jósika Gábor haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki. Constatti báró Schilling Frigyesné sz. báró Jósika Valerie, férje báró Schilling Frigyes, gyermekeik: Vilmos, neje sz. beli­­cei Beliczay Klára, fiai György és Miklós; és bethleni id. gróf Bethlen Balázsné szül. báró Jósika Beatrix, férje id. gróf Bethlen Balázs, gyermekeik: Ella, ennek fia gróf Waldeck Gábor; Balázs, neje sz. báró Ke­mény Berenice; Beata, ennek férje báró Atzél Ede, fia Béla; valamint a megboldo­gult nővérei: özv. báró Bornemissza Tiva­­darné sz. báró Jósika Rosalie és gyermekei; özv. Báró Zeyk József né sz. báró Jósika Er­zsébet és gyermekei; a megboldogult sógor­női özv. báró JoHka Sámuelné sz. báró Jó­sika Irén'e,*özv. báró Jósika Lajosné sz. gróf Esterházy Ágnes és gyermekei nevében szo­morodott szívvel jelentik, hogy szeretett atyjuk Branyicskai ID. BÁRÓ JÓSIKA GÁBOR cs. és kir. kamarás, az erdélyi róm. kath. Státus elnöke, az Érd. Gazdasági Egylet elnöke, az Érd. Méhész Egyesület elnöke a kolozsvári Kereskedelmi Bank R.-Ţ. elnöke stb. áldásos életének 77-ik évében december 23-án áldott lelkét visszaadta Teremtőjének. A megboldogult hült tetemei f. hó 25-én d. u. 3 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint a kegyesrendiek temp­lomában beszenteltetni és a köztemetőben levő családi sirboltba örök nyugalomra he­lyeztetni. Az engesztelő szent mi se-ál d öze( ^f.^hój Emléke legyen áldott! Kolozsvár, 1930. december hó Ö3. Í;:.ÍL 1 - ' Közéleti munkássága. Id. Báró Jósika Gábor egész életében tevékeny közérdekű munkásságot fejtett ki. Talpig magyar, nemes, becsületes, puritán jelleme, vallásos élete, kitartása, nyugodt, bölcs mérlegelő képessége vezetésre predesz­tinálták. Munkásságát a józan gondolko­zás, komoly előrelátás és a reálitás jelle­mezték. Világi elnöke volt az Erdélyi Róm. Katholikus Státusnak. Negyvenhárom esz­tendeig tagja és kereken 40 évig alelnöke, illetve elnöke (1917 óta) volt az Erdélyi Gazdasági Egyletnek. Elnöke volt a Gaz­dasági és Hitelszövetkezetek Szövetségének, 32 éve elnöke az Erdélyrészi Méhész Egye­sületnek. Elnöke volt továbbá a Kolozsvári Kereskedelmi Banknak, a Minerva Biztositó Intézetnek, stb. Mindezen intézményeknek, amelyeknek elnöke volt, tevékeny részt vett személyesen a vezetésében ugyannyira, hogy éveken ke­resztül alig volt olyan gyűlésük, amelyen ne ő elnökölt volna. Ahol komoly munkát kellett kifejteni, ott mindig az elsők között volt, ahol az elismeréseket osztogatták, on­nan mindig szerényen visszahúzódott, úgy mondotta és úgy is érezte, hogy: mindez csak kötelesség, amelyért elismerés nem jár. Az erdélyi arisztokrácia körében nagy tekintélynek örvendett és az erdélyi ma­gyar falusi földmivelő nép is rajongásig szerette a becsületes magyar, egyenes jel­lemű és a földmives nép érdekeiért minden­kor küzdő nemes főurat.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék