Erdélyi Gazda, 1944 (73. évfolyam, 15-35. szám)
1944-04-09 / 15. szám
f-b/lf.- BIBUOl: ßpp,-->,?■ j c/,<r • f 'SIBIU (Inreg. Trib. Alba Nr. I. 11.527/1940.) BÜN DE IMPEIMAT Ant. No. 1080/24. ffl. 1943. 73. évfolyam. Aiud, 1944. április 9. 15. számERDÉLYI la—■■mu IIIJIIWWWIIÜIIIW IIII . iiiiwibb;!, »jib —= AZ ERDÉLYI MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS HETILAPJA — Felelős szerkesztő: Dr. NAGY ENDRE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Aiud, Piaţa Elisabeta. Telef. 31. Postatakarék csekkszáma 43413. Szerkesztő: KACSÓ SÁNDOR Bízzuk sorsunkat az Isten kezére Irta: Dr. NAGY ENDRE Jég- és hóvirág-vasárnapnak lehetne nevezni ezt a napot. Odakint fehér takaró borult a tájra, mintha karácsony közeledne. Januári szél rázza a kopasz ágakat, csonttáfagyott a föld és semmi jele annak, hogy a pálmák ünnepe, a virágvasárnap van. A rügyek duzzadása megállott, ébredő csirák ismét pihenőre tértek, elhallgatott a cinkék „nyitnikék!”-je. Valahogy olyanforma a kép, mint amikor egy alig kicsirázott vetésre nagy követ, éktelen rögöket gurítanak, vagy deszka fekszik rá a serkedező füvekre. Alattuk vergődik, sóhajt az élet és nem tud előtörni, nem jut napfényhez, levegőhöz. Az apró növények felemelnék fejüket, de rettenetes teher van fölöttük. Hatalmas erőfeszítésükben megsápadnak, elgörbülnek, csavarodnak, de a teher nem enged, a súly nem lesz kisebb. Kétségbeesett vergődésük közben ezerszer azt hiszik, nincsen tovább. És amikor lemondottak már napfényről, levegőről, talán az életnek sem hívői immár, akkor kéretlen-váratlan, valahonnan belenyúl életükbe egy kéz, leemeli a követ, szétporlasztja a rögöt, elolvasztja a havat és korhadó falevél sem állja útjukat a nap felé. Mennyi fagy, mekkora hó, milyen súlyos kövek, nagy rögök feküdtek az emberiség lelkén is a nagypénteki kereszthalál és a húsvéti feltámadás előtt. Nagy részük ott van ma is. A hitetlenség, a bűn, gond, kétségbeesés, irigység mind megannyi súlyos terhek, amik nem engedik hozzánk az élet napfényét és levegőjét. Mi is lesz az olyan emberből, akin elhatalmasodnak? Teher alatt nyögő, rög, terhet viselő nyomorék lélek, vergődő test. De, amikor már nem lenne tovább semmi, csak az elmerülés, a tehetetlenség, akkor belenyúl életünkbe egy hatalmas kéz, jön a kereszthalált szenvedett Krisztus és odaadja magát érettünk. Milyen hatalmas, mennyire isteni a megváltás gondolata az ember és menynyire világos a természet világában. Nem a magunk ereje, tudása, hanem Isten hatalma emel fel. Erő, ami több mindennél. Érezzük vele szemben semmiségünket és úgy tekintünk reá, mint porszem a hegycsúcsra. Csak az a felséges, a felemelő, hogy tudjuk, ez az erő nem hagy el., Felemel a süllyedésből, kiragad a kétségbeesésből, tavaszt és virágot hoz, megérleli életünk gyümölcseit, mert isteni, mert alkotó. Mennyivel jobb élni a húsvét üzenetével, mint anélkül. Havas virágvasárnapján előttem áll a ma szenvedő emberiség képe. Milliók állanak készen arra, hogy életüket áldozzák szeretteikért. Elindultak megváltani bennünket, itthonmaradottakat. Milyen gonddal, mennyi melegséggel tekintünk reájuk, hogy viseljük mi is idehaza a kő alá rejtett csira szenvedéseit, de mázsás gondokon, ezernyi szenvedéseken túl ott van fölöttünk a megváltás ígérete és a húsvét üzenete. Nem erettünk van mindez, hanem egy előttünk ismeretlen nagy isteni gondolatért, melynek ma még körvonalait is alig látjuk. Sötétben járunk, botorkálunk, de egy kéz vezet. Bízzuk rá magunkat, mert az az Isten keze. Hallgass! Egyetlen szó ezrek halálát okozhatja! In Biblioteca Judeţeană ASTRA P30489