Erdélyi Gazda, 1944 (73. évfolyam, 15-35. szám)

1944-04-09 / 15. szám

f-b/lf.- BIBUOl: ßpp,-->,?■ j c/,<r • f 'SIBIU (Inreg. Trib. Alba Nr. I. 11.527/1940.) BÜN DE IMPEIMAT Ant. No. 1080/24. ffl. 1943. 73. évfolyam. Aiud, 1944. április 9. 15. szám­ERDÉLYI la—■■mu IIIJIIWWWIIÜIIIW IIII . iiiiwibb;!, »jib —= AZ ERDÉLYI MAGYAR GAZDASÁGI EGYE­SÜLET HIVATALOS HETILAPJA —­ Felelős szerkesztő: Dr. NAGY ENDRE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Aiud, Piaţa Elisabeta. Telef. 31. Postatakarék csekkszáma 43413. Szerkesztő: KACSÓ SÁNDOR Bízzuk sorsunkat az Isten kezére Irta: Dr. NAGY ENDRE Jég- és hóvirág-vasárnapnak lehetne nevezni ezt a napot. Odakint fehér takaró borult a tájra, mintha karácsony közeledne. Januári szél rázza a kopasz ágakat, csonttáfagyott a föld és semmi jele annak, hogy a pálmák ünnepe, a virágvasárnap van. A rügyek duzzadása meg­állott, ébredő csirák ismét pi­henőre tértek, elhallgatott a cinkék „nyitnikék!”-je. Vala­hogy olyanforma a kép, mint amikor egy alig kicsirázott vetésre nagy követ, éktelen rögöket gurítanak, vagy desz­ka fekszik rá a serkedező fü­vekre. Alattuk vergődik, só­hajt az élet és nem tud elő­törni, nem jut napfényhez, le­vegőhöz. Az apró növények felemelnék fejüket, de rette­netes teher van fölöttük. Ha­talmas erőfeszítésükben meg­sápadnak, elgörbülnek, csa­varodnak, de a teher nem en­ged, a súly nem lesz kisebb. Kétségbeesett vergődésük köz­ben ezerszer azt hiszik, nin­csen tovább. És amikor le­mondottak már napfényről, levegőről, talán az életnek sem hívői immár, akkor ké­retlen-váratlan, valahonnan belenyúl életükbe egy kéz, leemeli a követ, szét­­porlasztja a rögöt, elolvasztja a havat és korhadó falevél sem állja útjukat a nap felé. Mennyi fagy, mekkora hó, milyen súlyos kövek, nagy rögök feküdtek az emberiség lelkén is a nagy­pénteki kereszthalál és a húsvéti feltámadás előtt. Nagy részük ott van ma is. A hitetlenség, a bűn, gond, kétségbeesés, irigység mind megannyi súlyos terhek, amik nem engedik hozzánk az élet napfé­nyét és levegőjét. Mi is lesz az olyan emberből, akin elhatalmasodnak? Teher alatt nyögő, rög, terhet viselő nyomorék lélek, vergődő test. De, amikor­ ­ már nem lenne tovább semmi, csak az elmerülés, a tehetetlenség, akkor belenyúl életünkbe egy hatal­mas kéz, jön a kereszthalált szenvedett Krisztus és odaadja magát érettünk. Milyen hatalmas, mennyire isteni a megváltás gondolata az ember és meny­nyire világos a természet vi­lágában. Nem a magunk ereje, tudása, hanem Isten hatalma emel fel. Erő, ami több min­dennél. Érezzük vele szemben semmiségünket és úgy tekin­tünk reá, mint porszem a hegycsúcsra. Csak az a felsé­ges, a felemelő, hogy tudjuk, ez az erő nem hagy el., Felemel a süllyedésből, kiragad a két­ségbeesésből, tavaszt és virá­got hoz, megérleli életünk gyümölcseit, mert isteni, mert alkotó. Mennyivel jobb élni a húsvét üzenetével, mint anélkül. Havas virágvasárnapján előttem áll a ma szenvedő emberiség képe. Milliók álla­nak készen arra, hogy életü­ket áldozzák szeretteikért. El­indultak megváltani bennün­ket, itthonmaradottakat. Mi­lyen gonddal, mennyi me­legséggel tekintünk reájuk, hogy viseljük mi is idehaza a kő alá rejtett csira szenvedéseit, de mázsás gondokon, ezernyi szenve­déseken túl ott van fölöttünk a megváltás ígérete és a húsvét üzenete. Nem erettünk van mindez, ha­nem egy előttünk ismeretlen nagy isteni gondo­latért, melynek ma még körvonalait is alig látjuk. Sötétben járunk, botorkálunk, de egy kéz vezet. Bízzuk rá magunkat, mert az az Isten keze. Hallgass! Egyetlen szó ezrek halálát okozhatja! In Biblioteca Judeţeană ASTRA P30489

Next