Erdélyi Gazda, 1944 (73. évfolyam, 15-35. szám)

1944-04-09 / 15. szám

114. oldal. Erdélyi Gazda 1944. április 9. Kicsi helyen főbb értékel! Kedves Gazdatársaim! A húsvéti szent ünne­pek alatt talán lesz időtök elgondolkozni azon, amit az alábbiakban elmondandó vagyok: Az az apa, akinek 8—10 holdnyi földecskéje van és hozzá 3—4 gyermeke, valahogy még csak fölnevelheti gyermekeit, de vagyonát nem gyarapit­­hatja. A gyermekek aztán felnőnek, a szülők fel­osztják közöttük a kis birtokot s igy a kis birtok­ból birtokocska lesz. Ezen birtokocskán nem élhet meg tisztességesen az uj gazda, ha nem tanul, ha nem képezi magát. Komolyan kell vegye a többter­melést s engedelmeskednie kell a mai idők egyik legnagyobb mezőgazdasági parancsának: kicsi he­lyen több értéket! Azé a gazdáé a jövő, amelyik az összekuporga­­tott pénzén vásárolt, vagy szüleitől örökölt ősi földön többet és jobbat tud termelni! Vannak is gazdák, akik megértették az idők szavát és iparkodnak a többtermelés útját-módját megtalálni. De sok olyan gazda is van, aki nem ér­deklődik a dolgok iránt, talán még ma sem tudja, hogy mi is az a többtermelés. A minden héten megjelenő Gazda-lapot annyira sem méltatja, hogy elolvassa és a nekünk csak jót akaró vezetőink ta­nácsait, útbaigazításait meghallgassa, hanem be­kötött szemmel, vakondok módjára s túrja a föld­jét, nem gondolva arra, hogy kötelezettségeink is vannak a gyermekeinkkel szemben. Nem lehetünk mindnyájan hivatalnokok, kereskedők, iparosok, vagy vasutasok, meg aztán városra sem küldhetjük mindnyájan fiainkat, leányainkat, mert a város sem tudja a falu minden lakóját foglalkoztatni. De mi is lenne ezekkel a városon lakókkal, ha a mező­, gazdaság nem teljesítené feladatát. Ebben az üzem­ben is szükséges a munkaerő. Ne kicsinyeljük le foglalkozásunkat, mert ide is kell tudás és szakér­telem, vagyis mindaz, ami a többtermeléshez vezet. Gazdatestvéreim! Nekünk is megadatott a pénzszerzés változatosabb lehetősége. Ezért küzde­nek az „Erdélyi Gazda” keretében népünk nevelői, tanítói, vezetői! Érettünk küzdenek és ha mi meg­fogadnék tanácsaikat, útmutatásaikat és minden igyekezettel megvalósítanék a gyakorlati életben, akkor az új termés már több örömet jelentene. Nem akarok nem tudom milyen nagy befekte­tésről beszélni, csak az Erdélyi Gazdában irt mindnyájunk által megvalósítható dolgokról. Elő­ször is a nálunk kis gazdáknál mindig kevés istálló­­trágya kezeléséről, a bármilyen kis parcellán meg­valósítható fészektrágyázással ültetett négyzetes kukoricáról és ennek a simás­, (nem töltögtett) megműveléséről, ami nagy hatással van a követ­kező évi kórésba vetett búzatermésünkre is. (ter­mészetesen többször kapálva és tisztán tartva!) Igyekezzünk a vezetőink által hirdetett bőveb­ben termő, megbízható nemesített vetőmagvakat beszerezni, minél több kender- és lenvetésről gon­doskodni. Fedeztek fel értékes ipari és gyógynö­vényeket, melyeket mi is beilleszthetünk vetésfor­góinkba. Igyekeztünk a vadon termő gyógynövé­nyeket megismerni és összegyűjteni, melyekkel pénzt kereshetünk. Sokat fejlődött az állattenyésztés, a háziszár­nyasok, kis állatok tenyésztésének tudománya is. Módunk van teheneink tejhozamának fokozására, a jövedelmező méhészet és gyümölcstermesztés fej­lesztésére. Íme, csak futólag említem meg a többtermelés számos lehetőségét, ami nincs elzárva előlünk, kevés földdel rendelkező gazdák elől sem. Igaz, hogy szükség van bővebb ismeretekre és tapasztalatokra, melyek nélkül a fentieket megva­lósítani nem lehet, de mindenki észrvehette, hogy az „Erdélyi Gazdá”-nak éppen az a célja és szán­déka, hogy mi, ma még sok tekintetben tudatlan kisgazdák, a szükséges ismereteket elsajátítsuk és a mi saját hasznunkra felhasználjuk!... Éppen ezért, valamennyi kisgazdatestvéremnek az a kötelessége, hogy a minket oktatni és tanítani akaró „Erdélyi Gazda” lapunkat a legnagyobb szeretettel és figye­lemmel olvassa és az olvasottakat saját több ter­melése érdekében felhasználja! Kisgazdái szeretettel: Török Miklós kisgazda, Cucia-Kutyfalva Ha én kedvesemről gondolkodom... Ha én kedvesemről gondolkodom, Egy-egy virág minden gondolatom, Gondolkodom rólad szép kedvesem, Ezt teszem napestig, egyebet sem. Foly a lemenő nap arany vére Violaszin hegyek tetejére. Még messzebb van, tőlem­ kit szeretek, Mint azok a violaszin hegyek. Mért jár a nap keletről nyugatra? Ha nap volnék, nem járnék én arra,­­Nyugatról járnék én kelet felé, Mert a legszebb lány ott keleten él. Feljött az égre az esti csillag, Ma megint oly különösen csillog, Felöltözött ünnepi ruhába, Tán azért, mert kedvesemet látta. Mikor látlak, mikor látlak rózsám? Mikor leszesz megint közel hozzám? Vájjon mikor nézek már szemedbe, Szép szemedbe, hetedik egembe? Petőfi Sándor: Pusztán születtem... Pusztán születtem, a pusztán lakom. Nincs födeles, kéményes hajlékom; De van cserényem, van jó paripám. Csikós vagyok az alföldi rónán. Szőrén szoktam megülni a lovat, Ha ide vagy oda utam akad. Nem szükséges a nyereg a hátán — Csikós vagyok az alfödi rónán. Gyocs a gatyám, patyolat az ingem. Nem vettem, a rózsám varrta ingyen. Hej, maholnap az én piros rózsám Csikós vagyok az alföldi rónán.

Next