Erdélyi Gazda, 1945 (74. évfolyam, 1-3. szám)

1945-04-20 / 1-3. szám

2. oldal erdélyi gazda 1945. április 20. GAZDAKÖRI VEZETŐK ÁPRILIS HAVI FELADATAI I. MINDEN FÖLDMŰVESNEK OLVASNIA KELL AZ ERDÉLYI GAZDÁT! Az Erdélyi Gazda megjelenésével kapcsolatosan nehézségek merültek fel. Az Egyesület vezető­sége mindent megtett és megtesz, hogy ezeket a nehézségeket elhárítsa és a lapot újra a régi formá­ban, terjedelemben és példányszámban minden föld­míves kezébe adhassa. Az okok, amiért Gazdatest­véreink nem kapják rendesen az Erdélyi Gazdát, elsősorban a papírhiány és a még alig működő pos­tai összeköttetés. A lap közel 70.000 példányszáma a múltban minden hónapban negyed vagon papírt fogyasztott és a posta éppen olyan falvakba kellett hogy elvigye, mégpedig nagy tömegben, amelyet ma úgyszólván megközelíteni sem tud. Ezek azonban csupán nehézségek, amelyeket részben leküz­­dünk, s lassan önmaguktól szűnnek meg. Addig is azonban az Erdélyi Gazda megjelent példányszá­mait minden gazdakörnek és gazdaköri vezetőnek elküldjük és kérjük, hogy azokat bocsássák a ta­gok rendelkezésére. Be kell látniuk Gazdatestvéreinknek, hogy a mostani körülmények között fölös­leges és olyan kiadásokba nem bocsátkozhatik az Egyesület, amelyeknek minden fillérje nem válik az erdélyi földmivesközönség hasznára és nem szolgálja a többtermelést. Már­pedig ilyen fölösleges kiadás lenne az is, hogyha a régi példányszámban nyomtatnánk ki az Erdélyi Gazdát és háromnegyed része elveszne, vagy pedig 2—3 hónap múlva érkezne meg a címzettnek. Ezt azonban, még ha akar­nánk sem tehetnénk meg, mert — amint mondottuk — nem áll elegendő papiros rendelkezésre, hogy akár egyetlen számunkat is 70.000-es tömegben nyomtathassuk ki. Kérjük Gazdatestvéreinket még egyszer, fogadják szívesen az Erdélyi Gazdának ezt a példányát, olvassák el alaposan és vegyék úgy hasznát, mintha a sajátjuk volna. A Gazdaköri vezetőknek meg kötelességévé tesszük, hogy min­den Gazdatestvérünknek rendelkezésére bocsássa a lapot. II. ELŐ KELL SEGÍTENI AZ EMGE TERMELÉSI PONTVERSENYÉT. Minden EMGE mozgalom sikere elsősorban a gazdakörök vezetőségétől függ. Az EMGE idei Termelési Pontversenye meg éppen elsősorban az EMGE gazdakörök tevékenységére, a gazdaköri vezetők élelmességére, okos és kitartó szervezőmunkájára épül. Ha a gazdakörben sokan jelentkeznek a versenyre, nemcsak az egyes gazdák jutnak több ponthoz és így biztosabb sikerhez, hanem ezen­kívül a gazdakör külön emlékérmet és oklevelet kap, amelyben a gazdakör vezetőinek a neve szere­pel és a gazdakör értékes könyv-, esetleg egész könyvtár juttatásban részesül. Mindenképen érdeke tehát a gazdakör vezetőségének, hogy a gazdakör tagjai közül minél többen vegyenek részt az idei termelési versenyen. Azt is tudja minden gazdaköri vezető,­­ mert ha nem tudná, nem érdemes a közbizalomra, arra, hogy a gazdakört vezesse —, hogy a verseny tulajdonképpeni célja a minél jobb és szaksze­rűbb földkihasználás és ezáltal Erdélyben a közellátás zökkenésmentes biztosítása. Most nincsenek hatóságok, amelyek kívülről erőszakolják a földművesekre a többtermelést, ezért az egyes­ földmű­vesre és a földművesek vezetőire hárul a feladat, hogy a falusi és a városi lakosság ellátását önere­jükből, saját akaratuk és tudásuk önkéntes latba vetésével biztosítsák. Az EMGE vezetősége tudja, hogy ilyenkor mi a feladata, viszont számít arra, hogy az egyes gazdakörök vezetősége és a gazda­körök tagjai is méltányolják az EMGE központ munkáját és a mozgalomban, amely számunkra a nagyobb terméseredményekből származó nagyobb hozam és az értékes díjak által anyagi hasznot és ezenkívül dicsőséget is jelent, nagy számban fognak részt venni. A gazdakör vezetőségének legelső feladata, hogy közgyűlést hívjon össze, kihirdesse és megmagyarázza a termelési verseny feltételeit, a jelentkezőket írja össze és jelentse be az EMGE illetékes vármegyei kirendeltségén, ahol a szük­séges nyomtatványokat is megkapja. A termelési versennyel kapcsolatosan kiállítások is lesznek, ezekre vonatkozóan szintén kérjen tanácsot és tegyen jelentést az EMGE vármegyei kirendeltségén, hogy amikor a kiállítás ideje eljön, a kirendeltségvezető tudja, hogy az illető községből kire és mire számíthat. III. MEG KELL SZÜNTETNI A FEKETEUGART. Számtalanszor hangoztattuk már az Erdélyi Gazda hasábjain, hogy a feketeugar az erdélyi mezőgazdálkodás legnagyobb kerékkötője. Cikkírók és tanfolyami előadók egyformán kiszámították és kézzelfoghatóvá tették azt a hatalmas kárt, amely a feketeugar által éri évről-évre az erdélyi föld­műveseket. Viszont az is számtalanszor bebizonyosodott, hogy minél felvilágosultabbak és tanultab­­bak a faluban a földművesek, annál kisebb a feketeugart pártolók tábora és végül annál könnyebben térnek át a zöldugarra, vagy a szabadgazdálkodásra. A legtöbb azonban mégis­ a falu elöljáróitól, elsősorban a gazdaköri vezetőktől függ. Ha ezek okosan, meggyőzően és kitartóan dolgoznak a fe­keteugar megszüntetése érdekében, a legtöbbször sikerül is a falu legtöbb gazdáját maguk mellé kapni, amikor aztán már könnyen mondhatják ki a feketeugar megszüntetését. | Zsák ›$› Zsineg ›§‹ Ponyva # Kötéláru V TAPITEX RT KOLOZSVÁR Dózsa György­­ utca 10. szárny

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék