Erdélyi Gazda, 1945 (74. évfolyam, 1-3. szám)

1945-04-20 / 1-3. szám

A kapásnövények helyes termesztése Az EMGE Termelés Pontversenye éppen úgy, mint más EMGE-mozgalmak is, elsősorban arra irá­nyul, hogy a kisgazdaságban a termelés okszerűsí­­tését elősegítse és a gazdákat rávezesse a helyes növénytermesztésre. A termelési verseny feltételei úgy vannak ugyanis megszabva, hogy végül csak azok maradnak benn, akik a tanult gazda módjára járnak el. Jó lesz azonban, ha mindenki, minden­egyes földmíves megjegyzi, hogy az okszerű talaj­előkészítés és növényápolás kevesebb munkával na­gyobb eredményt hoz, mint a régi eljárások szerinti sok közmunkát okozó és végül kevés hasznot ered­ményező növénytermelési módok. Itt elöljáróban je­gyezzük meg, hogy a szakszerű növénytermesztés­nek, — a kapásnövényeknél — két alapfeltétele van: az egyik, hogy a vetés sorban vagy négyzete­sen történjék, a másik, hogy a kapálásokat gép­kapával végezzék. Vagy a gazdakörnek kell tehát annyi lókapája legyen, hogy minden egyes gazda kellő időben elvégezhesse vele a munkákat, de a nagyobb gazdáknak lehet saját lókapájuk, mivel olcsó szerszám, 2—3 kisebb gazda közösen is besze­rezheti. Kezdjük azonban az elején, a kapásnövények­nek, elsősorban pedig a termelési versenyben részt­vevő kukoricának, burgonyának és napraforgónak a helyes termelésével kapcsolatos tanácsainkat. Tahi jelöli észtté* A leghelyesebb talajelőkészítési mód, — amint azt gazdatestvéreinknek jórésze tudja, az őszi mély­szántás, amelybe kellő mennységű trágya is be van keverve. Ha ez megvan, akkor máris nagy előnnyel lehet a versenynek indulni. Azonban a legtöbb he­lyen ez nem lesz meg, hiszen az őszi vetések jó­részét sem sikerült az események miatt elvégezni, így tehát tavaszi szántással kell megelégedni. Ha a tavaszi szántás elég korán megtörtént, — a vetés előtt 4—6 héttel és ugyanakkor a trágyát is sikerül alászántani, — az őszi szántással közel egyenlő­értékű talajelőkészítést biztosítottunk a kapásnövé­nyeknek. A legtöbbször azonban ez sem állott a gazdának módjában. Az áprilisi szántásba történő azonnali vetés nem hibáztatható, sőt helyesnek mondható. Április­ban ugyanis már legtöbbször annyira száraz a föld, hogy a vetőmagnak a gyors csírázáshoz és kikelés­hez szüksége van a friss szántás nedvességére. Ezenkívül, hogyha a termesztett növényt nem vet­jük el a szántással egyidejűleg, hanem késünk a vetéssel, a szántás által a talajba kerülő gyom­növények magvai megelőzik a termesztett növényt fejlődésben, és mire kikel, már a gyomerdő annyira megerősödött, hogy az esetleges boronálás már nem irtja ki, hanem éppen úgy, mint a műveleti nö­vényt, megerősíti. Ezért fontos, hogy az áprilisi szántásba azonnal vessünk, vagy ha nem vethet­nénk, vetés előtt lókapával vagy hosszúfogú nehéz vasboronával jól járassuk meg a földet, hogy a ki­csirázott és kikelésben levő gyomnövényeket el­pusztítsuk. Áprlisi szántásnál a kormányvasat csak akkor hagyjuk az ekén, ha trágyát forgatunk alá. Máskü­lönben kormánylemez nélkül szántsunk. A kukoricát vessük négyhetesen, ápoljuk simán ! A kukorica vetésére vonatkozóan az EMGE tanfolyamokon és a gazdanapi előadásokon sokat hallottak Gazdatestvéreim, de ha előveszik az Er­délyi Gazdának akármelyik évfolyamát, vagy az Erdélyi Gazda Naptárának akármelyik kötetét, rész­letes útbaigazítást találnak benne. A leghelyesebb a négyzetes vetés. Történhetik sorjelző nyomán, vagy spárga mellett, — egyszerűen kapával vagy vetőbottal. A tőtávolság 80x80 cm-től 100x100 cm-ig mehet. A leghelyesebb és a legjobban bevált sor- és növénytávolság 80—90 cm. Ha véletlenül van még egy kis megtakarított műtrágya: Péti-só vagy szuperfoszfát, akkor fészkenként ne sajnáljuk a munkát egy-egy elcsapott evőkanálnyit adagolni. Fontos az is, hogy a 2—3 cm. mélyre­ alátakart magot tartalmazó fészkekre meztelen lábbal lép­jünk rá. Ezáltal a kikelés meggyorsul, ezenkívül vetés után rövid fogú koronával az összejárt földet nyugodtan elboronálhatjuk, mert a magot a fészek­ben­ nem mozdítja meg. Kikelés után, amikor a kukorica 2—3 levélben van, középnehéz boronával egyszeresen meg kell járatni a földet. Ez a gyors munka annyit ér, mintha a kukoricát megkapáltuk volna. Egy hétre rá jöhet az első gépkapálás, amelyet egy hét, 10 nap elteltével kézikapálásnak kell követnie. A kézi kapálás során elsősorban az egyes fészkeknél kell rendet teremteni: a gyomokat ki kell vagdosni és fészkenkint a két egymástól legtávolabb álló és leg­jobban fejlett kukoricapalántát meghagyva, a többit szintén el kell távolítani. Ezután az időjárás­tól és a burjánok növekedésétől függően minden egy-két hétben meg kell járatni lókapával a kuko­ricaföldet egyszer keresztben, egyszer pedig hosszá­ban. Helyes művelésnél kézikapálásra egészen az őszi, ú. n. gazolásig nem kerül sor, ez pedig, ha a gépkapálások jók voltak és kellő időben történtek, egyszerű és gyors munka: 2—3 gyermek, vagy asz­­szony könnyedén végez el egy nap alatt egy holdat. A kapálásokkal kapcsolatosan egyébként a legfőbb szempont az, hogy minden eső után, mihelyt any­­nyira szikkadt a föld, kapáljunk, de kapálni kell

Next