Erdélyi Gazda, 1945 (74. évfolyam, 1-3. szám)
1945-04-20 / 1-3. szám
A kapásnövények helyes termesztése Az EMGE Termelés Pontversenye éppen úgy, mint más EMGE-mozgalmak is, elsősorban arra irányul, hogy a kisgazdaságban a termelés okszerűsítését elősegítse és a gazdákat rávezesse a helyes növénytermesztésre. A termelési verseny feltételei úgy vannak ugyanis megszabva, hogy végül csak azok maradnak benn, akik a tanult gazda módjára járnak el. Jó lesz azonban, ha mindenki, mindenegyes földmíves megjegyzi, hogy az okszerű talajelőkészítés és növényápolás kevesebb munkával nagyobb eredményt hoz, mint a régi eljárások szerinti sok közmunkát okozó és végül kevés hasznot eredményező növénytermelési módok. Itt elöljáróban jegyezzük meg, hogy a szakszerű növénytermesztésnek, — a kapásnövényeknél — két alapfeltétele van: az egyik, hogy a vetés sorban vagy négyzetesen történjék, a másik, hogy a kapálásokat gépkapával végezzék. Vagy a gazdakörnek kell tehát annyi lókapája legyen, hogy minden egyes gazda kellő időben elvégezhesse vele a munkákat, de a nagyobb gazdáknak lehet saját lókapájuk, mivel olcsó szerszám, 2—3 kisebb gazda közösen is beszerezheti. Kezdjük azonban az elején, a kapásnövényeknek, elsősorban pedig a termelési versenyben résztvevő kukoricának, burgonyának és napraforgónak a helyes termelésével kapcsolatos tanácsainkat. Tahi jelöli észtté* A leghelyesebb talajelőkészítési mód, — amint azt gazdatestvéreinknek jórésze tudja, az őszi mélyszántás, amelybe kellő mennységű trágya is be van keverve. Ha ez megvan, akkor máris nagy előnnyel lehet a versenynek indulni. Azonban a legtöbb helyen ez nem lesz meg, hiszen az őszi vetések jórészét sem sikerült az események miatt elvégezni, így tehát tavaszi szántással kell megelégedni. Ha a tavaszi szántás elég korán megtörtént, — a vetés előtt 4—6 héttel és ugyanakkor a trágyát is sikerül alászántani, — az őszi szántással közel egyenlőértékű talajelőkészítést biztosítottunk a kapásnövényeknek. A legtöbbször azonban ez sem állott a gazdának módjában. Az áprilisi szántásba történő azonnali vetés nem hibáztatható, sőt helyesnek mondható. Áprilisban ugyanis már legtöbbször annyira száraz a föld, hogy a vetőmagnak a gyors csírázáshoz és kikeléshez szüksége van a friss szántás nedvességére. Ezenkívül, hogyha a termesztett növényt nem vetjük el a szántással egyidejűleg, hanem késünk a vetéssel, a szántás által a talajba kerülő gyomnövények magvai megelőzik a termesztett növényt fejlődésben, és mire kikel, már a gyomerdő annyira megerősödött, hogy az esetleges boronálás már nem irtja ki, hanem éppen úgy, mint a műveleti növényt, megerősíti. Ezért fontos, hogy az áprilisi szántásba azonnal vessünk, vagy ha nem vethetnénk, vetés előtt lókapával vagy hosszúfogú nehéz vasboronával jól járassuk meg a földet, hogy a kicsirázott és kikelésben levő gyomnövényeket elpusztítsuk. Áprlisi szántásnál a kormányvasat csak akkor hagyjuk az ekén, ha trágyát forgatunk alá. Máskülönben kormánylemez nélkül szántsunk. A kukoricát vessük négyhetesen, ápoljuk simán ! A kukorica vetésére vonatkozóan az EMGE tanfolyamokon és a gazdanapi előadásokon sokat hallottak Gazdatestvéreim, de ha előveszik az Erdélyi Gazdának akármelyik évfolyamát, vagy az Erdélyi Gazda Naptárának akármelyik kötetét, részletes útbaigazítást találnak benne. A leghelyesebb a négyzetes vetés. Történhetik sorjelző nyomán, vagy spárga mellett, — egyszerűen kapával vagy vetőbottal. A tőtávolság 80x80 cm-től 100x100 cm-ig mehet. A leghelyesebb és a legjobban bevált sor- és növénytávolság 80—90 cm. Ha véletlenül van még egy kis megtakarított műtrágya: Péti-só vagy szuperfoszfát, akkor fészkenként ne sajnáljuk a munkát egy-egy elcsapott evőkanálnyit adagolni. Fontos az is, hogy a 2—3 cm. mélyre alátakart magot tartalmazó fészkekre meztelen lábbal lépjünk rá. Ezáltal a kikelés meggyorsul, ezenkívül vetés után rövid fogú koronával az összejárt földet nyugodtan elboronálhatjuk, mert a magot a fészekben nem mozdítja meg. Kikelés után, amikor a kukorica 2—3 levélben van, középnehéz boronával egyszeresen meg kell járatni a földet. Ez a gyors munka annyit ér, mintha a kukoricát megkapáltuk volna. Egy hétre rá jöhet az első gépkapálás, amelyet egy hét, 10 nap elteltével kézikapálásnak kell követnie. A kézi kapálás során elsősorban az egyes fészkeknél kell rendet teremteni: a gyomokat ki kell vagdosni és fészkenkint a két egymástól legtávolabb álló és legjobban fejlett kukoricapalántát meghagyva, a többit szintén el kell távolítani. Ezután az időjárástól és a burjánok növekedésétől függően minden egy-két hétben meg kell járatni lókapával a kukoricaföldet egyszer keresztben, egyszer pedig hosszában. Helyes művelésnél kézikapálásra egészen az őszi, ú. n. gazolásig nem kerül sor, ez pedig, ha a gépkapálások jók voltak és kellő időben történtek, egyszerű és gyors munka: 2—3 gyermek, vagy aszszony könnyedén végez el egy nap alatt egy holdat. A kapálásokkal kapcsolatosan egyébként a legfőbb szempont az, hogy minden eső után, mihelyt anynyira szikkadt a föld, kapáljunk, de kapálni kell