Erdélyi Helikon, 1928 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1928-09-01 / 5. szám
MŰVÉSZETI SZEMLE ven-zenéjét vitte, beleparancsolva szinte a maga ragyogó lényével a nagy zeneköltő szellemét az emberek tudatába, akik akkor a Rossini zenéjének kedves cirádáiért lelkesedtek ... Aztán a szerelmet, amikor a falusi jószágigazgató fia hercegasszonyokat ragad magával, ártatlan kézzel családok nyugalmát tépi és az asszonyok nagy kedvence és imádottja marad mindig, hosszú életén át halála percéig. Amint kiemeli Wagnert az ismeretlenségből és társaival diadalra viszi a „jövő zenéjét.“ örökös nagy vándorlásai, amikor egyszer keleten, majd nyugaton, északon és délen tűnik fel és ragyog a hangverseny-dobogón. És amint költözik egyik hazájából a másikba: Párisból Weimarba, Weimarból Budapestre, vagy Rómába. Amint kedves könnyelműséggel A MUSICA HUNGARICA NEMZETKÖZI DIADALA Mikor Liszt Ferenc lánglelke ötvenhárom évvel ezelőtt a magyar Zeneakadémiát életre hívta, tervező zenei képzeletében a Musica Hungarica eszménye lebegett. A Volkmannok, a Popperek, a Koesslerek, kiket nemzetközi elismerés illetett, a magyar zenei rögnek lettek a kiolthatatlan szerelmesei. Hubay Jenő a magyar hegedű karrierjét tette nemzetközivé, Liszt Ferenc a rapszódia, Hubay Jenő, az alkotó, a magyar Csárdajelenetek faji műfajára hívta fel a nemzetközi zenei glóbus figyelmét. Liszt, a zongorapedagógus, nevelte Szendy Árpádot, a magyar Zeneakadémiának nemrégiben elhúnyt legnagyobb magyar zongorazenepedagógusát, Hubay Jenő, a pedagógus, nevelte Vecseyt és Szigetit, akik a nemzetközi hangversenyélet halhatatlan büszkeségei. Liszt hívta el a Zeneakadémia zeneszerzési tanszékére Koessler Jánost, a hírneves Rheinberger-tanítványt, ki áll az élet anyagi láncai felett, óriási vagyonokat muzsikál össze és óriási vagyonokat ajándékoz el. És élete vége felé a ragyogó világvándor felölti a szerzetesruhát, de továbbra is a nagy gyermek, a nagy szív és nagy muzsikus marad, amíg a halál utót nem éri a zene akkor felépült csodavárosában, Bayreuthban. Mennyi szín, mennyi regényes hullám és csupa nagyszerű életmese .. . Pourtales ezt a dús anyagot művészkézzel fogta meg. Felesleges színezések, az adott regényességben való dúskálás nélkül, az alakja iránti szeretet diszkrét melegével pompás könyvet írt. Kitűnő olvasnivalót és igaz könyvet mindazok számára, akiket érdekel a tüneményes nagy zenész és ember életregénye. Kovács László négy évtizedre kiható pedagógiai vezetésével érlelte meg a mai alkotó magyar nemzedék három nemzetközi büszkeségét: Dohnányi Ernőt, Bartók Bélát és Kodály Zoltánt. A Musica Hungarica Novissima előterében ez a pompás triász áll. Dohnányi Ernő: az ó- és új világ klasszikus vértezetű zongora-sztárja, kinek főleg Beethoven-interpretálásai fakasztottak világcsodálatot. Liszt híres magyar rapszódiája óta szimfónikus műnek még nem volt olyan tüneményes sikere, mint a Dohnányi Auralia Hungaricájának, mely a magyar népdalt a szimfónikus apoteózis magasságáig emeli. Amikor nemzete tavaly élete ötven és művészete harminc évét ünnepelte és fejedelmi jubileumi ajándék hódolatával járult a mester elé, a jubileumi ajándék legszebb ellenszolgálata volt Missa Solemnise. A Koessler-iskola az utolsó évtizedekben két tehetséget termelt, kiknek kijárt a világbabér: az egyik Bartók Béla, a másik Kodály Zoltán. Áthatva a nem MŰVÉSZETI SZEMLE