Erdélyi Helikon, 1928 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1928-09-01 / 5. szám

MŰVÉSZETI SZEMLE ven-zenéjét vitte, beleparancsolva szinte a maga ragyogó lényével a nagy zene­költő szellemét az emberek tudatába, akik akkor a Rossini zenéjének kedves cirádái­ért lelkesedtek ... Aztán a szerelmet, amikor a falusi jószágigazgató fia herceg­asszonyokat ragad magával, ártatlan kéz­zel családok nyugalmát tépi és az asszo­nyok nagy kedvence és imádottja marad mindig, hosszú életén át halála percéig. Amint kiemeli Wagnert az ismeretlen­ségből és társaival diadalra viszi a „jövő zenéjét.“ örökös nagy vándorlásai, ami­kor egyszer keleten, majd nyugaton, észa­kon és délen tűnik fel és ragyog a hang­verseny-dobogón. És amint költözik egyik hazájából a másikba: Párisból Wei­­marba, Weimarból Budapestre, vagy Rómába. Amint kedves könnyelműséggel A MUSICA HUNGARICA NEMZETKÖZI DIADALA Mikor Liszt Ferenc lánglelke ötvenhá­rom évvel ezelőtt a magyar Zeneakadé­miát életre hívta, tervező zenei képzeleté­ben a Musica Hungarica eszménye lebe­gett. A Volkmannok, a Popperek, a Koesslerek, kiket nemzetközi elismerés il­letett, a magyar zenei rögnek lettek a ki­­olthatatlan szerelmesei. Hubay Jenő a magyar hegedű karrierjét tette nemzet­közivé, Liszt Ferenc a rapszódia, Hubay Jenő, az alkotó, a magyar Csárdajelene­tek faji műfajára hívta fel a nemzetközi zenei glóbus figyelmét. Liszt, a zongora­pedagógus, nevelte Szendy Árpádot, a magyar Zeneakadémiának nemrégiben el­­húnyt legnagyobb magyar zongorazene­pedagógusát, Hubay Jenő, a pedagógus, nevelte Vecseyt és Szigetit, akik a nem­zetközi hangversenyélet halhatatlan büsz­keségei. Liszt hívta el a Zeneakadémia zeneszerzési tanszékére Koessler Jánost, a hírneves Rheinberger-tanítványt, ki áll az élet anyagi láncai felett, óriási va­gyonokat muzsikál össze és óriási vagyo­nokat ajándékoz el. És élete vége felé a ragyogó világ­vándor felölti a szerzetes­ruhát, de továbbra is a nagy gyermek, a nagy szív és nagy muzsikus marad, amíg a halál utót nem éri a zene akkor felépült csodavárosában, Bayreuthban. Mennyi szín, mennyi regényes hullám és csupa nagyszerű élet­mese .. . Pourtales ezt a dús anyagot mű­vészkézzel fogta meg. Felesleges színezé­sek, az adott regényességben való dúská­­lás nélkül, az alakja iránti szeretet disz­krét melegével pompás könyvet írt. Ki­tűnő olvasnivalót és igaz könyvet mind­azok számára, akiket érdekel a tünemé­nyes nagy zenész és ember életregénye. Kovács László négy évtizedre kiható pedagógiai vezeté­sével érlelte meg a mai alkotó magyar nemzedék három nemzetközi büszkesé­gét: Dohnányi Ernőt, Bartók Bélát és Kodály Zoltánt. A Musica Hungarica No­­vissima előterében ez a pompás triász áll. Dohnányi Ernő: az ó- és új­ világ klasszikus vértezetű zongora-sztárja, ki­nek főleg Beethoven-interpretálásai fa­kasztottak világcsodálatot. Liszt híres magyar rapszódiája óta szimfónikus műnek még nem volt olyan tüne­ményes sikere, mint a Dohnányi Auralia Hungaricá­jának, mely a ma­gyar népdalt a szimfónikus apoteózis magasságáig emeli. Amikor nemzete ta­valy élete ötven és művészete harminc évét ünnepelte és fejedelmi jubileumi ajándék hódolatával járult a mester elé, a jubileumi ajándék legszebb ellenszolgá­lata volt Missa Solemnis­e. A Koessler-iskola az utolsó évtize­dekben két tehetséget termelt, kiknek ki­járt a világbabér: az egyik Bartók Béla, a másik Kodály Zoltán. Áthatva a nem­ MŰVÉSZETI SZEMLE

Next