Erdélyi Helikon, 1928 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1928-11-01 / 7. szám

IRODALMI SZEMLE felé szálló bölcseséget hordoz. Ezzel a tulajdonsággal nem lehet senki politikai kiáltozó. A tendenciát elől-vivő író hu­mor nélküli, színtelen vagy legjobb eset­ben a szatíra és szárkázmus méreg-zacs­kóját hordozza. A „Két zsoldos“ kedélyes, meleg emberek-fölé-hajlása ad tiszta je­lentést az igazi mesélő Sipos Domokos­ról. De ezzel a tulajdonságával nagy os­trom alá vette őt az élet. Néha mintha teljesen elsöpörte volna meleg humorát. Lelkében két sík haladt: a kedélyes me­sék és a tragikus látások síkja. Első no­­velláskötetének értékbeli és hangulati el­lenmondásai innen származnak. És, úgy látszott, hogy a humor meleg csillogását elborítják az élet tragikus meglátásai. De az történt igazában, hogy a két sík egy­máshoz érkezett. Az a nagy szociális erő, amely írásaiból kiárad, azért komoly, azért tud megdöbbenteni, mert ez a két nagy ellensúlyozó erő igazzá kényszeríti. A két sík egymás felé vigyáz. Az igaz­ság nem szónoki, nem az ajkon kiáltoz, hanem a szemekben él. Képek hordozzák vagy mesefordulatok élik. Ahogy az egé­szet látja a mese keretében, az az igaz, és nem egyes felkövéredő részletek. Túllát a közhely-valóságon, összegez. Mert jó most már az, ha ideálizál, amikor két ilyen ellentétes erő mintáz. Iskolás reálizmussal megrajzolt képe alig van. Csak egy-egy részletvonás vagy mellékfigura felvillanó képe jelzi, hogy az irányokba széthaló reálizmus őt is ta­nította. Az ideálizálást jelzi novellái han­gulatának egységes tónusa. A mese han­gulatát átveszik a szavak, a mondatok, a képek és hasonlatok. A tragikomikum, a dolgok valóságos hangulata száműzve van ebből a költészetből. Viszont gyak­ran megy történeteivel a tiszta mese ha­táráig; a képzelet ablaka legalább is min­dig nyitva áll a tiszta mese felé. Legbe­szédesebb példa erre a „Csoda“ című no­vella tiszta mesében való feloldódása. És ilyen tiszta ideális kép a „Hősi halál“ kezdő jelenete. Sipos Domokos megtalálta fejlődésé­ben azt a férfi-hangot, amellyel valaki igazi novella- vagy regényíró lehet. Mert tulajdonképpen a regény felé nyúlnak no­velláinak vonalai. A „Vajúdó idők kü­szöbén“ nagy regény-vázlat, amelyben kész jeleneteket kapcsolnak vázlatosan összekötő vonalak. A huszita pap prédi­­kálása és úrvacsorája megragadó erővel van a múltból kiemelve. Az a szerelmi mag viszont, amely emberi szélességében kibontva regénnyé terjeszthetné ki a té­mát, csak pár vonással oda van dobva. Ilyen regény-energia lappang a „Két zsoldos“-ban is. A novella kezdő jele­nete nagyszerű epikai hangjával szinte kívánja a széles regény-torkolatot, pedig így is hármonikus és egész . . . Vagy ilyen nagy regény-téma a „Diadal“, amely tárgyában Ligeti Ernő „Fel a bak­ra“ című regényével tart rokonságot. Igazi novella, kivésett egész, még az igazi novella pointjével is, a „Rettenetes angyal“ és a „Csoda“. A „Rettenetes an­gyal“ a novellaírás csúcsán áll a legjobb novellák között. Megrázó ereje, merész lendülete és áradó emberi melege fölényes írói képességeket mutat. A „Csoda“ friss, élettől meleg reális kép, amelyet szépen emel föl és vigasztal meg a mese-vég. Legkevesebb elhitető valóság a „Hősi halál“ nazarénus katonájában érzik, de a novella kezdő jelenete a falusi munka tün­­déri ragyogásé képe. Külön figyelmet érdemel egyfelvoná­­sosa, a „Zokog a porszem“. Az erdélyi ma­gyarság impériumváltozás utáni életéhez szorosan hozzá van nőve a téma, de az alakok úgy nőnek ki ebből a szűk ak­­tuálitásból, mozgásuk annyira emberi és örök, hogy tartani fogják ezt a kis drámát akkor is, amikor a mából nőtt meséjét el­söpri az idő. Örök kis tragédia ez, ame­lyet kultúrháborúnk mostanság naponta eljátszik örök egyformán és örök válto­zatban. Ez a kis dráma pompás életet ál­modott a szinpadra. Első novelláskötetében részletragyogá­sok, kiemelkedő egészek váltakoznak gyengébb kísérletekkel. A „Vajúdó időd­ben zavartalan pompában áll előttünk a novellaíró Sipos Domokos. Ha halálba­­rohanó rövid élete mérlegét felállítjuk: néhány kitűnő novella, pár megragadó vers és egy jó egyfelvonásos őrzi emlékét hűségesen. Kovács László 548

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék