Erdélyi Helikon, 1929 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1929-11-01 / 9. szám
PUSKIN, DOSZTOJEVSZKIJ ÉS TOLSZTOJ HÁZASÉLETE. Serge Persky: La vie conjugale de Puskin, de Tolstoi et de Dostojevsky. Paris 1929. Egy franciául író orosz irodalomtörténész, Serge Persky igen érdekes könyvet írt nemrég Puskin, Dosztojevszkij és Tolsztoj házaséletéről. Mert az orosz irodalom három legnagyobb alakjának házasélete, ha minden másban különbözött is, hasonlított egymáshoz abban, hogy végtelenül szerencsétlen volt. Tolsztoj házassági bajaival, felesége emlékiratai második kötetének megjelenése alkalmából, nemrég foglalkozott újra az egész világsajtó. Szomorúbb tragédiát alig lehet elképzelni, mint ennek a házasságnak történetét, kezdetétől fogva, mikor a nagy író azt hitte, hogy el kell vetnie magától az életet, ha Zsófia grófné nem megy hozzá, egészen 1911-ig, mikor felesége elől menekülve, Astapovo állomáson hal meg. Rettenetes dráma, melyért sem Tolsztojt, sem nejét felelőssé tenni nem lehet. Az asszonynak igazi szentnek kellett volna lennie, minden világi hiúság nélkül, hogy Tolsztojjal békében élhessen együtt. Erre nem volt képes, csak egyszerűen jó feleség és jó anya volt. Hat gyereket nevelt fel s a hű asszony egész szerelmével ragaszkodott urához. De nem tudott hozzá alkalmazkodni Tolsztoj prófétai hajlandóságaihoz, mert ehhez erkölcsi hősiesség lett volna szükséges, ami nem volt meg benne, és nem tudott belenyugodni férje megvetésébe azzal a társadalmi réteggel szemben, amelyhez ő tartozott s amelynek életformáiról lemondani nem volt képes, összeütközéseik fő oka is az volt, hogy Tolsztoj Zsófia visszautasította az aszkétikus életet, melyet férje szeretett volna rákényszeríteni az egész családra. Igazságtalanság volna az ebből származó zavarokért kizárólag az asszonyt okolni és épen olyan kevéssé volna igazságos Tolsztojt okolni érte. Sorstragédiáknál a felelősségek megállapíthatatlanok, mert túljárnak az emberi mértékeken. Dosztojevszkij házassági drámája egészen más előzményekből épül föl. 1857-ben feleségül veszi Szajev Máriát, akinek egyiptomi mameluk származású apja valaha Napóleon katonája volt s mint hadifogoly maradt Oroszországban. Mária előbb egy orosz hivatalnok felesége volt, aki jól bánt Dosztojevszkijvel szibériai fogsága alatt. Ez hálából s talán szeretetből is feleségül vette a hivatalnok halála után annak özvegyét és magára vállalta a fiának nevelését, amiért rosszindulat és hálátlanság volt a köszönet. Asszony és fiú egyaránt visszataszító, kapzsi, cinikus, zsugori jellemek. Dosztojevszkij különvált tőlük, de erejéhez mérten továbbra is támogatta mind a kettőt. Szajev Mária 1864-ben meghalt és két évre rá a nagy író feleségül veszi titkárnőjét, Anna Grigorievnát, egy tizenkilencéves félénk kis leányt, aki maga a megelevenedett jóság. Szereti Dosztojevszkijt, határtalan odaadással viseltetik iránta. És ezúttal Dosztojevszkij volt az, aki kártyaszenvedélyével tönkretette boldogságukat. Anna Grigorievna naplója és az urával folytatott levelezése szomorú bizonyítéka annak, hogy milyen szennyes mélységekig tudott néha lesülyedni Oroszország legnagyobb regényírója. Egy este Dosztojevszkij, miután utolsó képekjét is elvesztette a roulette-asztalon, zálogba vitte felesége egyetlen ruháját, egy sötét-vörös ruhát, úgy, hogy szegény Anna Grigorievnának jóformán ruhája sem volt többé, amivel kimehessen. És elveszítette ezt a pénzt is. Kétségbeesésében visszarohant az asszonyához és rettenetes önvádak közben térdreesve kérte bocsánatát. Felejthetetlen jelenet, mely örökre az emlékezetben marad és felidéződik mindig, valahányszor a játékszenvedély áldozataival állunk szemben. Anna Grigorievnának Dosztojevszkij által eljátszott sötét vörös ruhája igazi szimbólum, melynél megrázóbbat a nagy orosz regényíró fantáziája sem lett volna képes kitalálni. És a csodálatos türelmű asszony élete végéig egy pillanatra sem szűnt meg szeretni Dosztojevszkijt, aki pedig valóságos mártíriummá tette számára az életet. Puskin felesége, a szép Goncsarov Natália megint egészen más jellemű asszony volt. Hármuk között ő képviseli az asszonyi könnyelműséget, ami ezúttal Oroszország legnagyobb költőjének életét kívánta áldozatul. Natália, amint megjelenik az udvarnál, mint Puskin neje, páratlan szépségével meghódít mindenkit, beleszeret a nők híres ideálja, I. Miklós cár is. Könnyelműsége és férje iránt mutatott hideg magaviselete túljár minden elfogadható határon. A büszke