Erdélyi Helikon, 1937 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1937-06-01 / 6. szám
FEKETE FERENC VERSEK MEDVETÁNC Táncolt a medve körbe-körbe, fúrta fasípját, verte fadobját a cigány. Forgott a medve körbe-körbe egyre, orrában ringott a karika, testén reszketett a ráakasztott csörgő és hullámzott rajta a pántlika, mint két sunyi szemében a vágy, ahogy hullámzott: leteperni láncának urát és két idétlen mancsa, amivel szalutált, reszketett az ősindulat áramától; eleven húr, amikor megfeszítik, táncolt a medve, fútta a cigány. Csak egy siralmas medve tánca volt, nem danse macabre, sem kéjtánc mámora, sem bíbor-eleven hús, ősi kéj és nem is pódium, rögtönzött ívelt színpad, csak kültelki rét poros kis szürke dombja, nem finom művészet, kiszámított hatás, csak egy láncravert idétlen figura nem akart táncforgása, egy esetlen cammogás mi volt, de éhes szemekkel lesze leste a körégyűlt bámész kültelek. Fútta fasípját, verte fadobját, verte keservesen a cigány. S a medve táncolt körbe-körbe egyre értelmes állat, sok mindent megtanult, a két lábon járást, a medvetáncot, csak azt az egyet nem tudta megtanulni, hogy e lánc orrában és ez a tánc örök s ha egy pillanatra reményre gyúl a vére, meg ne próbálja levetni azt . Ropta a táncot ormótlan cammogással, de mikor távolabb engedte percre az ura, rángatta láncát, műsoron kívül. Rángatta láncát, rázta a fejét, vonítni kezdett, helyben ugrándozott, percekig így, míg végül is kifulladt és a földön mint darab rongy, mint ember, úgy terült el. 418