Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1942-09-01 / 9. szám

Szellemi élet szellemi múlt építő értékeinek hirdetését. Hivatásunknak éreztük azt is, hogy írásban és szóval, sajtóban és pódiumról, városon és fal­vakon, szegény és gazdag, fiatal és öreg előtt példázzuk az erdélyi magyar élet elpusztíthatatlan életerejét, ébresszük az öntudatot, a magabízást, a közösségi munka eredményének bizonyságával táp­láljuk a magyar közösségi szellemet, lerontsuk a magyar és magyar közötti bizalmatlanságokat, és az osztályok közötti árkokat töl­tögessük. Nagy vonásokban ez volt a hazatérés előtt az Erdélyi Helikon és az ő munkája. És mert ezt a munkát akkor, és olyan eredménnyel senki más nem vállalta, és nem is tudta volna szolgálni, ez igazolta az Erdélyi Helikon létjogát. * A számadást, melyet az előbbiekben röviden felvázoltunk, ítélet alá bocsátjuk, hogy érdeme szerint múlttá váljék. Amit tettünk, csupán kötelességteljesítés volt, melynek eredménye nem érdem és nem külön dicsőség. De amikor az ítélkezést a nemzeti lelkiismeretre bízzuk, az elfogulatlan és hozzáértő csonka-magyarországi közvé­leményről hálás szívvel emlékezünk meg és azokról a hivatalos szer­vekről is, akik nyitott szemmel tudtak és akartak minket látni. Ők is megállapították és igazolták, hogy a mi ütünk az adott viszonyok között jó és termékeny út volt. Felszabadulásunk óta két esztendő telt el. A tájékozódás és tisztánlátás céljából szükséges is volt ennyi időt várni, mielőtt a minket érintő kérdésekben állást foglalunk. Alapos tájékozódás és a tisztánlátás érzése nélkül komolyan véle­ményt nyilvánítani nem lett volna sem méltányos, sem lelkiismere­tünk szerint való. Ez az oka, hogy mostanáig várakoztunk. Habár természetesnek tartottuk volna, hogy Erdélyben a szel­lemi munka és gondolkozás a hazatérés után is folytatása lesz annak, amit mi huszonkét éven át cselekedtünk és hirdettünk; természetes­nek, hogy azok a személyek és szervek, akik és amelyek az erdélyi magyar kultúra építésének, munkálásának közvetlen irányítását, vezetését és újjászervezését a kormányzat, vagy a magyar társa­dalmi szervezetek megbízásából és támogatásával átvették a maguk kezébe, igyekezzenek megismerkedni Erdéllyel, Erdélynek külső és belső sajátos alkatával, viszonyaival, történelmével, és közvetlen múltjával. Egyszerű és természetes lett volna tehát, ha ezek a szervek és személyek felvilágosításért, útmutatásért, sőt tanácsért azokhoz fordulnak, akik nemcsak Erdély szülöttei, nemcsak itt élték eddig­­való életüket, együtt népükkel, de 22 esztendeig szolgálták, védel­mezték és építették itt a magyar életet.

Next