Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1942-09-01 / 9. szám
Szellemi élet szellemi múlt építő értékeinek hirdetését. Hivatásunknak éreztük azt is, hogy írásban és szóval, sajtóban és pódiumról, városon és falvakon, szegény és gazdag, fiatal és öreg előtt példázzuk az erdélyi magyar élet elpusztíthatatlan életerejét, ébresszük az öntudatot, a magabízást, a közösségi munka eredményének bizonyságával tápláljuk a magyar közösségi szellemet, lerontsuk a magyar és magyar közötti bizalmatlanságokat, és az osztályok közötti árkokat töltögessük. Nagy vonásokban ez volt a hazatérés előtt az Erdélyi Helikon és az ő munkája. És mert ezt a munkát akkor, és olyan eredménnyel senki más nem vállalta, és nem is tudta volna szolgálni, ez igazolta az Erdélyi Helikon létjogát. * A számadást, melyet az előbbiekben röviden felvázoltunk, ítélet alá bocsátjuk, hogy érdeme szerint múlttá váljék. Amit tettünk, csupán kötelességteljesítés volt, melynek eredménye nem érdem és nem külön dicsőség. De amikor az ítélkezést a nemzeti lelkiismeretre bízzuk, az elfogulatlan és hozzáértő csonka-magyarországi közvéleményről hálás szívvel emlékezünk meg és azokról a hivatalos szervekről is, akik nyitott szemmel tudtak és akartak minket látni. Ők is megállapították és igazolták, hogy a mi ütünk az adott viszonyok között jó és termékeny út volt. Felszabadulásunk óta két esztendő telt el. A tájékozódás és tisztánlátás céljából szükséges is volt ennyi időt várni, mielőtt a minket érintő kérdésekben állást foglalunk. Alapos tájékozódás és a tisztánlátás érzése nélkül komolyan véleményt nyilvánítani nem lett volna sem méltányos, sem lelkiismeretünk szerint való. Ez az oka, hogy mostanáig várakoztunk. Habár természetesnek tartottuk volna, hogy Erdélyben a szellemi munka és gondolkozás a hazatérés után is folytatása lesz annak, amit mi huszonkét éven át cselekedtünk és hirdettünk; természetesnek, hogy azok a személyek és szervek, akik és amelyek az erdélyi magyar kultúra építésének, munkálásának közvetlen irányítását, vezetését és újjászervezését a kormányzat, vagy a magyar társadalmi szervezetek megbízásából és támogatásával átvették a maguk kezébe, igyekezzenek megismerkedni Erdéllyel, Erdélynek külső és belső sajátos alkatával, viszonyaival, történelmével, és közvetlen múltjával. Egyszerű és természetes lett volna tehát, ha ezek a szervek és személyek felvilágosításért, útmutatásért, sőt tanácsért azokhoz fordulnak, akik nemcsak Erdély szülöttei, nemcsak itt élték eddigvaló életüket, együtt népükkel, de 22 esztendeig szolgálták, védelmezték és építették itt a magyar életet.