Erdélyi Híradó, 1828. december - 1829. június (1-52. szám)
1829-05-05 / 37. szám
A VV314 'V'V'V kik nem szükség’ az ő’vallássokra nemtartozó istenházába elmenni. Corfuban , pl. a’ protestáns katonaság, bizonyos kath. innepeken, sokféle ceremóniákon köteles jelen lenni, mellyeket ők vak- hitűségnek és bálványozásnak szoktak tartani. Mind katonák, mind Tisztek egyformán kötelesek ott, a’ procession jelen lenni, fákat hordozni, tisztelet-lövést tenni, s a’ Pap’ rendelése szerént, képeket és más jeleket kezekben tartani. “Ha mindezek a’ feladások igazak, úgymond a’ Lord, mind fájdalmasnak kell ott lenni egy protestáns katonának, ki egy ollyan vakhitüség’ szolgálatijára képtelen elő állani.“ — Minthogy sok Lord, zúgolódás által értésre adta, hogy nekik ez a’ dolog lehetetlennek látszik ; tehát, Farnham Lord erőssítette, hogy a’ kérők, tett dolgokkal támogatják panasszokat, és tökélletesen azt megbizonyítaja. Feláll Well. Hg. ’s azt mondja: “Kéntelen vagyok Nektek, Mylords, elősször azt mondani , hogy én , bár mi sok országokban voltam mint katona, még pedig ollyan nemzetek között, kik vagy a’ miénktől külömböző keresztény hitvalláshoz tartoznak, vagy éppen más vallássok van mintsem keresztény , ekkorig még sehol se láttam , hogy a katona ne tartaná tiszteletbeli kötelességének, minden vallásos intézeteknek tiszteletet tenni, és minden ország ceremóniájához tisztelettel viseltetni. Mi, katonák , nem azért megyünk külső országokba, hogy akárhol is, valami vallási versengéshez fogjunk, vagy hogy azon törődjünk, hogy ez vagy ama’nép, így vagy amúgy gondolkodik a’ hit’ tárgyairól. A’ mi gondunk inkább tsak az, hogy egésszen más természetű kötelességeket teljesíttsünk be — katonai kötelességeket, mellyeknek az ország’ hitével semmi közök. Megvallom azt is, sohase hallottam hogy pékünk szokásunk volna, valami ország’ vallásos szokásában ollyan formán venni részt, mint itt lefestették ; hanem ha Máltában, melyről történetből tudom , hogy egy megavúlt, már rég-idő-ólta által származott szokás, hogy, egy bizonyos processional, a’ mi’ ágyúink közzűl egynéhány kitsinyekből, tisztelet-lövetek létetnek. Azt is tudom, hogy egyszer egynéhány Tiszt, egy ollyan ceremóniánál nem fogadta a’ Komendans szavát, nem katonai, hanem vallási okból vonták ki magokat a’ régi szokás’ követéséből , s azért nem adtak tüzet mikor a’ processio előttök elment. De, mi lett ezen szófogadatlanság’ következése ? Hadi törvény’ elébe állíttattak és kitsapattattak (cassirt)— nem, hogy a’ ceremóniában részt venni nem akartak, mely nekik bálványozásnak teszttett, vagy hogy az ország’ lakosainak szokássához nem akarták tartani magokat; hanem, azon egyszerű és világos okból, mivel’ Komendansoknak , ki egy régi szokás szerént, a’ szokott köszöntést bizonyos időre megparantsolta , nem engedelmeskedtek. Egy protokoll’ mássából láttam én azt, hogy az oka e’ volt, a’ miért a’ hadi törvény saját ítéletét tette , ’s azt is tudom , hogy a’ legfelső megerősítést is megnyerte, midőn Cégének elébe terjesztetett (halljuk! ). Midőn ere Farnham Lord azt kérdezte, ha váljon Hasting Marquis, midőn Máltában Gouverneur volt, nem törlette-é el ezt a’ szokást, mely a’ protestáns fegyverviselőknek fájdalmas kötelességet vet ayakokba,— egy katholica ceremóniában segédelmül lenni— azt feleli Well. Hg., hogy az említett szokást azólta megváltoztatták. A’ Windsor Express (Híradó) eszmélteti a’ windsori Dámákat, hogy esténként ne mutogassák magokat az uttzán, ha ve-