Erdélyi Híradó, 1830. január - június (1-52. szám)
1830-04-17 / 31. szám
Nro. 3 Erdélyi Híradó 7 Szombaton, Aprilis’ 17-dikén (—) 1830? Columbia—Portugália—Nagybritannia—Frantziaorszg—Németország—Oloszország Törökország—Magyarország—Jelentős—Nzt. Társalkodó, 16-dik Szám. Columbia Egy carracasi levél’ értelme, jan. 7- dikére, a’ Timesben : “A’ nov. 25-dikei szabad gyűlés , és az ezen nap’ helybehagyott és alá írt eredetírás után , a’ többi tartomány és departement is mind , mellyek az elébbi venezuelai Gén.-Kapitányságot tették, beküldötték az ő’ melléjek -állássokat, némely tsekély külömbs’gyel a Carracasitúl. A’ cumanai gyűlés Yzezmudez Gén. elöl ülése alatt esettmeg, és a’ bevett ’s aláírt Végzések, még hatósabbak voltak mint a’ Carracasiak. A’ Gén. rendkívül erős Beszédet tartott a’ gyűléshez. Azt ígérte, hogy a’ fegyvert, nem teszi addig süivejébe, míg az ő hazája a’ tyrannusoktól meg nem szabadul. Megesméri Paez Generált mint Fővezért, és büszkeségnek tartja egy olylyan Gén alatt viaskodni, ki feddhetetlen hazaszeretetével az állandó bátorságot párosítva, úgy áll elő, mint győzedelem’ Örökös gyermeke. Yermudez, e Jébe tette a’ gyűlésnek azt az eredeti írást, mellyet Briceno Mendez Generáltól vett, és a’ melyben egy Monarchia’ felállítása vélt, Columbiában. Paez Gén. kiszállott dec. 12-dikén la Guayrába, viszszatértéve Valenciából és Puerto-Cabellóból; és, minthogy Carracasban az eredetírás bevételekor jelen nem volt , a’ nép, diadalmi pompával vitte ötét be a’városba. Másnap’ reggel össze hívat minden família főt, valamint barátijait, úgy ellenségeit is Bolivárnak, magához, és felfedezi nektek saját hajlandóságát, nyilván és szabadon, azon erőssítés által, hogy, minekutánna a’ nép az ő’saját meghatározását kimondotta , hogy elveszett szabadságát vissza nyerje, és ötét vezérjének halasztotta,—a’nép’ akaratiját, törvénynek tartja. Valamint az ő’ buzgósága fáradhatatlan volt egykor a’ Spanyolok kikergetésében Venezuelából, és hazája’ szabadságában segédelmül lenni; éppen olylyan szorgalommal és állhatatossággal iparkodna ő, Venezuelát a’ Bolivár’ tyrans ágától, vagy más akármiféle hazai Despotatul megszabadítani , a ki megpróbálná azt rabszolgaságba dönteni. Abban is bizonyossá tette a’ népet, hogy az ö’ parantsolatja alatt álló hadsereg ugyanazon nemes hajlandóságtól lelkesíttetnék ; és, ámbár az, az ö’ részéről ditsekedésnek látszhatna ; mindazáltal, a’ Vermudez’, Arismendi’, Infante’, Valero’, Carabane’ sat. segedelmével, hadseregét meggyőzhetetlennek tartja. Beszédét , az itt következő szókkal rekesztette be : “Szabadság, vagy, halál; ez az én’óhajtásom, ’s ennek kell lennie mindazokénak is, kik hazájokat szeretik.“