Erdélyi Híradó, 1830. július - december (1-52. szám)
1830-07-03 / 1. szám
britamius országrészek Dona Mária Királynét megesmérte , úgy, fel kellene tenni, hogy az ö’nevében felállíttatott Igazgatóságot is fogják tisztelni. Peel Ur. ezt felelte: Sem egybeköttetéshez nem fogtak, sem az álló Regentiát nem esmérték formásan meg. Frantziaország A’ Gazette de Fr. az utóbbi telegraph) hivatali írások’ elkésését Toulonbol, mellyeknek jún. 9-dikén kellett volna megérkezni , azáltal világositja , hogy az által-adás 9-dikén este, a’nap’ lemenetele által szakadt félbe. — Azt is mondja, rendkivűlvaló úton tudják meg, hogy a’ burkus Követ a’ spanyol Udvarnál, ki 8- dikán érkezett Bayonne-ba, itt, azt mondotta volna , hogy egy alicante-i levél szerént, tsaknem minden Tiszt, és egynéhány Matrótz, a’Siléne és Avanture hadókról, minekutánna őket megfosztották, F.Algierba vitettek volna. Egy párisi Journal bizonyosnak állíttja, hogy a’ Király mostanában egy levelet vett a’ spanyol Királytól, melyben ó- katholikus ige, a’ szigetforma’ keleti és déli kikötőit Frantziaország’ akaratljára hagyya , míg a’ háború Algierral tart. Duperré Báró Admirál’ tudósítása, a’ Tengeri és Telepi Ministerhez, a’ Moniteurben , jún. 15. — ”A’ Provence líniahajón, a’tengeren, a’ Majorcai szél alatt , jún. 2.— Monseigneur! A’ hajósereg, mely máj. 25-dikén , friss nyúgot-észak-nyúgoti széllel a’ touloni öbölből el vitorlázott, állott 75 hadihajóból. Egy convois-szakasz, mely a’hajósereget kísérte, állott, 55 vitorlából. Eggyütt járt az, míg egyszer, 27 és 28 között éjjel, Minorca’és Majorca' tengertérén, egy dühös keleti és kelet—dél-keleti szél megtámadta. A’ szigetek’ szele alá vezettem én azt, a’hol oltalmat talált. Ismét szép idő lett, minekutánna a’ hadi hajósereget és a’ kísérő hajó-osztást összesedtem, és a’ földre kiszállító hajóseregecke’ elútazása végett a pálmai öbölből, a’tol vasmatskán fekütt, rendelést tettem, az algieri tengerpartokfelé vettem útamat. A’ következő nap’, 29-dikén este, meglátom azt. Az idő szép volt, a’ szél, keletről fitt, talán egy kisség erőssen. A’ hajósereg úgy forgatta magát (manoeuvrer) éjjel, hogy 50-dikán, pitymallalkor, nem messzi lehetett a’ földtől. Valóban 5, legfeljebb Heves nyire volt az, a’Caxine földtsútshoz , a’hónap 50-dikán , reggeli 4 órakor. de a’ tengerpart meredi be volt terítve fedővel ( ködnek kell lenni), a’ láttér (non határ), szomorú, a’szél’ dühe, léptsőiként nevekedett, minden, rossz időre mutatott A’ hajósereg eltávozott a’ tengerparttól, keleti és kelet-dél—keleti széllel, a’ nélkül hogy — mint gondolom — a’ ködös idő miatt, észre vették volna. Az a’kötelesség, hogy oly’ számos és annyiféle és minémüségü hajókkal, eggyütt és az igazi úton, szorossan a’szél alatt evezve megmaradni, lehetetlen problema volt. Nem is lehetett nekünk, valósággal, az algieri déllíneán megmaradni. A’ gabarre-k-ből s más apróbb rangú hajókból álló tartogatottság (reserva) szél alá elragattatott. A’ kísérő hajó-osztás , mellyet elővigyázat’okáért, egynéhány mérföldnyire küldöttem szélnek, alkalmasint kiálllottaolt. De, 5 nap’egymás után , szüntelen állandó és dühös kelet—dél—keleti szél, semmi reménységet nem engedtek az algieri partokhoz juthatásra. Nem volt tehát egyéb hátra, hogy a convois-t és a’ reservát, a’pálmai Öbölben ismét összegyűjteni, és a’hadi hajósereget a’szigetek’ szele alatt megtartani, ’s ott, a’jó idő’ vissza-térését, az újjra össze-sereglést és a’ convois’ újj rendbe-szedését elvárni. Az a’convois, mely máj. 2"”—diken Teutonból elindult, és a’melynek az áfri