Erdélyi Híradó, 1831. január - június (1-52. szám)

1831-04-02 / 27. szám

az D 210 pub­lik­ai béke’, és a’ belső rend’’s tsend’ téma­ tartására , saját és egyéb státusok­­ban­ is, nyilatkoztattja­ ki magát, és egy veszedelmes propaganda’ bűnös űzése el­len. A’ frantzia nemzet’ többet nyomó többsége, ezen gyökérérzelmekhez ragasz­kodik. Az egész Európa hajlik ahhoz ; or­­száglószékek és nemzetek helybe hagyyák azokat.—­ Tsu­pán-tsak a’ tí­alusok’ belső tsendje’ helyre-állítása , a’ külsőnek fenn­tartása által lehet a’ gonoszokat , mely­­lyek ma oly’ súlyosan nyomják a’ népe­det, elhárítani, a’tulajdont bátorságba ten­ni és védelmezni, a’ mindenfelé veszteglő kereskedést ismét felserkenteni, ’s a’ hi­telt vissza vezetni. —Ez a’ szózat hang­zik ma az egész Európán keresztül , az austriai országlószék nyilván magáénak tartja azt: minden Austriai, ki saját Monar­­cháját s saját hazáját szereti, hódol annak. Guizot Ur (protestánsember) azt mond­ja a' Revue de Paris’ legújjabb kőidé­ben mártz. 6-dikán , a’ februariusi kegyet­len látványokról , hogy a hit­vallási sza­­badság megsértődött; a’ kereszteket meg­­gyalázták, össze-tördelték. Mindent, va­lamit a’ mi Atyáink tiszteltek, mindent, a’ mit mi betsülünk, össze­rontás és gya­­lázat’ prédájává tették : egy régi és tisz­­teletes templomot (Saint-Germ­ain-­ Au­­xerrois) tsak az által lehetett egész el­pusztításától megmenteni, hogy azt Ta­­nátsházzá (m­airie) változtatták. A’ Ka­­tholikusok — számosabbak pedig ezek most mint voltak febr. J­4-dike előtt, mivel’ mindeggyik belsületes ember foga’ maga’ hitvallása mellett , ha azt gyaláztatni valtja —­a’ katholikusok, egész Frantzia­­országban félénk állapotban vannak. A belga köve­tség el­beszéli heti a’ katholika Flandriában,—hogy bánnak Parisban a’ templomokkal. Frantziaország­ fővárosá­nak úgy kell a’ Külföld’szemébe ötlenie, mint egy­­fanatica városnak, melyben a’ fanatica hillepség uralkodik, és a leggo­noszabb az, hogy tehetetlenek vagytok ezen sok rosszak’ megjobbitására. Nints nektek hatalmatokban , egy lehúzott­­f-­et, ismét feltétetni valamelyik keresztény­templomra. Ámbár mártz. 1­1-dikén délután még nem esett­ meg a’ ministeri ujj változás, még is Lafitte Ur , már ezen a’ napon reggel, ismét azon palotába költözött visz­­sza , a’ melyben Ministerré­ léte előtt la­kott volt. Straszburgba érkezett Parisból, mártz. 15-dikáról, egy telegráphi hivatali tudó­sítás, mely azt jelenti, hogy a’ Király, Ordonnance által, a’ most említett napon, az itt következő Ministeriumot állította­­ fel: ’’Perier Casimir Ur belső Minister és a’ Tanáts’ Elölülője; Louis Báró, Fi­nantzminister ; Barthe Ur, Igazságmin. és a’ státustanáts’ Elölülője; Montalivet Gróf, a’ köz-tanítás’ és egyházak’ Minis­tere; d’ Argoul Gróf, a’ Kereskedés és köz­munkák Ministere; de Rigny Admi­ral , tengeri Minister ; Soult Marsal, Had­­minister, Sebastiani Gróf, külső Minis­ter.— Két útjon kivűl (Perier és Rigny) ezek , mind a’ régiek , tsakhogy Hivatalt változtattak. Mártz. 10-dikei Ordonnance . ”J Tzikk. A’ 80,000 rekruta , mely az 1850-diki klassis része, munkás állapotba szolici­­tátik. 2. sz. A’ kidolgozott lista szerént osztatnak azok fel a’ földi és vízi sere­gek között, ’sat. Mártz. 11-dikén ismét zenebona volt Páriában. A’ Messager des Chambres , mártz. 12-dikén, így adja azt elő: ”A’ mi bennünket azon látványrok mellett , m­ellyek minket két nap­ ólta búsítanak, vigasztalást és nyugalmat szerez, az, hogy abba a’ lakosok’ véghetetlen többsége, nem veszen részt. Tegnapelőtt, midőn az össze­ csoportozók a’ Palais-Royal-hoz

Next