Erdélyi Híradó, 1831. január - június (1-52. szám)
1831-02-05 / 11. szám
támadta vólna meg Mediah-t. Eze a’ Moniteur azt mondja, hogy, ha a’Quotidienne’ állítását éppen visszásan vesszük, szinte kisül a valóság. Az arabs nép, mely velünk nemrégiben , tsak puskával felfegyverkezve beszélt, most már gabonával ’s egyéb élelembelivel szokott bennünket meglátogatni , és ez a’baráttság anynyira ment, hogy a’ Boyer Gen. utolsó gyaloglásánál, egy nehány eltévedt katonakar , az azokat elő-találó Beduinok betsületesen bántak , és lovat adtak néktek , hogy regementjeikhez mehessenek. Sok hellyen megtörtént ez. A Quotidienne hirdetménnyel , tsak a’ mi derék katonáink’ famíliáját nyugtalaníthatja. Nem hogy — az 5’beszéde szerént — segedelmet kívánt volna az afrikai Fő-Gen., sőt inkább azt kérte, hogy hadseregét 10,000 emberre fogyasszák. Az országlószék többet hagy neki, a’ rendetlen katonaságon kivül, melynek rendbe szedésére engedelnet nyert, és a’ mely már jó szolgálatot is tett. A’ Temps-ban az itt következő napi bulletin van : “Lengyelország ollyan állaiba lépett, melyre Muszkaország el ál emélkodik , és így Európa megnyugodhatik. Persia hadi mutogatásokat teszen, mellyek Lengyelországot támogatják. Austriának Galíciát kell a’ zenebonától megmenteni, ’s Olaszországot őrizni. Burkusország jól meggondolt és meghatározott órtalomba tette magát a’ két Nagyhertzegség Luxemburg és Posen között, mellyeknek nyugodalma neki éppen oly’ drága. Némely Kabinetok engedésről gondolkoznak. D. Miguelt elűzik. Parisban fegyvert készítenek, Londonban Protokollt. Belgium közelit a’ tárgyhoz. Frantziaország , végre, megerőssödik az országlószékek’rossz fogásaira , valamint a’ nemzetek’ boldogulása által. Az ő szakmánnya, szép, és méltó Királlyához , a’ népeket mérséklésre tanítani, a’ Kabinétokat demesszívüségre. Az Ő’ példaadása, a’ leghatalmasabb közbenjárás. Ugyanaz a’ Journal, mely a’mérsékleti felekezet’ műszere, mondja : “Az ang. Sajtó’ eggyetértése egésszen bizonyossá teszi azt a’ hajlandóságot, mellyel Angliában a’ lengyelországi történetek élesztenek. A’ nemzetek’ hajlandósága mind ezen szent dolog mellett fog, de az efféle terméketlen kívánságoktól messze van még a’ hatos segedelem. Frantziaországban is as sympathizálunk mi ezen régi fegyveres társainkat , reszketünk örömünkben, ha megnyerhetjük, hogy minden kéttségünk eloszoljon , és elhitessük raagunkat , hogy a Lengyelek megnyerhetnék szabadtságjokat fegyverrel, ’s vérekkel ismét megvásárolhatnák hazájokat. A’ mi’ óhajtásaink követik őket , hallván az a’ hazaszert tettekről, az áldozatokról , mellyeket a’ szabadtságnak fel-ajánlanak , seregeik’ tüzes buzgóságokról, hidegvérű bátorsággokról, mellyel ez a’ nemes nemzet sokkal nagyobb erő ellen készül viadalra , mely közelget , és a’ melyben az, győzedelmeskedni, vagy a’ földről elenyészni kenterén. De mit használ ez az óhajtás munkás segedlem nélkül? Valóban Frantziaország’ vagy szava volna az ,mellyet ha felemelne, elég lenne a’ muszka sereg megindulását feltartóztatni, ha oly ’ sok nemzet nem volna a’ két nemzet között. Úgy gondoljuk, hogy a’ belénereavatkozás princípiuma nem sértődne meg , ha Anglia’ és Frantziaország’ országlószékei egygyütt, szemre-hányást tennének a’ muszka Tsászárnak az ő’ Hirdetménnye felől. Melyik nagylelkű ember hagyna megfojtani egy szerentsétlent saját szeme előtt, azon szín alatt, hogy az őtet nem illeti Hiszen, a’ Görög és Török között esett dolog éppen illyen vólt. A’ Figaro’ Bigarrire: “Tisztelet, becsület Miklós Tsászárnak , az ő’proclama-